Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-23 / 145. szám
UJ KELET Kultúra 1995. június 23., péntek Esztétikus és jó eszközök „A tárgynak lelke” A szó igazi értelmében otthon érezhetik magukat azok, akik megtekintik a Városi Galériában június 20-án megnyílt A tárgyak lelke című kiállítást. Hiszen a galéria kiállítótermei néhány hétre ízlésesen és elegánsan berendezett „lakássá” alakultak át: Kecskeméti Zsuzsanna és férje, Szőke János Budapestről érkezett iparművészek jóvoltából. Kecskeméti Zsuzsannát faggatom munkájukról. — Az iparművészeinek melyik ága az, amelyet Önök képviselnek? — Mindketten bútor, és textiltervezőként végeztünk az Iparművészeti Főiskolán. Tíz éve dolgozunk közösen úgy, hogy közben állandóan hatunk egymásra, s — úgy érzem — á köztünk lévő szellemi összhang az általunk készített tárgyakból is sugárzik. Hiszen összeillő dolgokat igyekszünk tervezni és kivitelezni. A féljem által megálmodott bútorokat én egészítem ki és teszem teljessé lakástextilekkel, függönyökkel, huzatokkal, drapériákkal. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy használati tárgyakat készítünk, s így az, amit képviselünk, nem valami öncélú vagy elvont művésziség, hanem praktikus, gyakorlati célú tevékenység, amelyet azonban a kézművesmunka és az igényesség tesz egyedivé, különböztet meg a nagy szériában gyártott termékektől. —Milyen anyagból dolgoznak? — Csak természetes anyagokat használunk: fát, vasat, fémeket, illetve lenvásznat és műszálat nem tartalmazó textíliákat. — Szembeötlő, hogy ezeken a tárgyakon a hideg színek dominálnak. Van ennek valami jelentősége? — Igen, előszeretettel alkalmazzuk és variáljuk a kék, a zöld, a szürke színek különböző árnyalatait és a nyersszínt, a fehéret és újabban a feketét. Ezek, amellett, hogy a nyugalom, a harmónia érzését keltik, számomra az egyszerűséget és a természetességet is jelentik. — A kiállítás címe az, hogy A tárgynak lelke. Ön hogyan értelmezi ezt? — Ezt a kifejezést talán úgy tudnám a legpontosabban megmagyarázni, hogy az anyag és a funkció egysége, egy tárgyon éppen annyi anyag van, amennyi szükséges, és ott vannak a funkcionális részek, ahol azok indokoltak. Nagyon sok olyan tárgy — akár bútor, akár egyéb funkcionális tárgy — vesz körül minket, amelyek hozzájárulnak a rossz közérzet kialakulásához, de persze általában nem tudjuk, hogy miért idegesítenek. A szakember látja csak, hogy nem jó a formája, nem lehet jól kézbe venni. Alapvető, hogy jól formatervezettjói használható eszközök, tárgyak legyenek körülöttünk, hiszen ez hozzájárul a harmóniához, az élet minőségéhez. De sajnos az emberek nagy részének nincs érzéke ahhoz, hogy eldöntse, mi tesz egy tárgyat széppé, praktikussá. — Milyennek látja Ón ma az iparművészek—és általában a kultúra — helyzetét? — A rossz közérzet és a pénztelenség, ami a művelődésre, a kultúrára manapság jellemző, fokozottan érvényes az iparművészet és az iparművészek helyzetére. Egyrészt nincsenek kialakult gyári formák, ahol egy iparművész a helyét megtalálhatná, de jóformán más egyéb olyan termelési forma sincs, amely iparművészeti vagy ipari tervezésre igényt tartana. Egy iparművész számára leginkább az egyedi megrendelések — intézmények vagy magánszemélyek megbízásai — jelentik a fő megélhetési forrást, ha vannak ilyenek. Sajnos a tömegtermelés és a nyugati orientációjú divatláz erősen csökkenti annak a törekvésnek az esélyeit, hogy az emberek ízlését és érdeklődését a népművészet ihlette természetesség, praktikum és egyszerűség felé fordítsuk. — Önök jelenleg milyen keretek között dolgoznak? — A Képcsarnok Vállalaton keresztül forgalmazunk, illetve egyéni megrendeléseknek teszünk eleget. Az általunk készített tárgyak egyébként katalógus alapján megrendelhetők és megvásárolhatók. Legutóbb éppen itt. Nyíregyházán, a Korona Szálló felújításán dolgoztunk, ugyanis megbízást kaptunk a belső építészeti munkák kivitelezésére. — Milyen terveik vannak a jövőre nézve? — Nagyon szeretnénk a közeljövőben Jándon az ottani önkormányzat támogatásával egy művésztelepet és alkotótábort létrehozni. Egyrészt azért, mert úgy gondolom, hogy több lehetőséget kellene adni a gyerekeknek, fiataloknak és az érdeklődő felnőtteknek arra, hogy megismerjék a népművészet és a kézművesmunka szépségét, értékeit Másrészt pedig ez figyelemfelkeltő is lenne az illetékesek számára: vagyunk, képzésünk és munkánk európai színvona lú, minket használni lehetne és kellene a termelésben. A Szárnyas Sárkány Hete Immár többéves hagyomány, hogy Nyírbátorban a már évtizedek óta jól ismert Nyírbátori Zenei Napok és a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor mellett a Szárnyas Sárkány Hetét is megrendezik. Az elnevezés egy nemzetközi utcaszínházi fesztivált takar, mely a magyarországi utcaszínházi formák legrangosabb bemutatkozási lehetősége. A fesztivál hetének első felében tábor jelleggel együtt dolgoznak majd a helyi mesterségek képviselői a színházakkal, egyrészt a helyszín ünnepi formáinak megépítésében, másrészt egy közös, nagyszabású záróprodukció létrehozásában. A fesztiválra harminc meghívott csoport érkezik. A bevezető után nem marad más hátra, mint hogy végigfussuk a július 7. és 9. közötti részletes programot. Július 7., 19 óra: aRekettyés zenekar és a Forgó Rózsa táncegyüttes Csángó táncokat ad elő csángó népzenére, 20 óra: Szent Kristóf Régizene Együttes templomi koncertje 20 óra: a Kocsmaszínház bemutatja Molnár Ferenc Cukrászné című darabját, 21 óra: a Magyar Tekerőzenekar táncháza 21 óra: a Mandala Dalszínház bemutatja Kőműves Kelemen című darabját, 22 óra: Kátai Zoltán énekmondó műsora 22.30 óra: Bárdos Ildikó énekel 23 óra: a Puck Bábszínház ámyjátéka Július 8., 9 óra: nyitómenet és versenyjátékok 10.30 óra: a Tivoli Színház bemutatja a Csizmás kandúrt 11.15 óra: Szabó Zsuzsa és Rozs Tamás műsora 11.30 óra: a Vojtina Bábegyüttes bemutatja a Csalóka Pétert 11.30 óra: középkori játékok 15 óra: a Hajdina és a Facsiga együttes gyermektáncháza 16.20 óra: Az ORT-IKI Színház Magelona históriáit meséli el 16.30 óra: Lábadi Éva pantomim előadása 16.45 óra: Bartha Antal műsora 17 óra: a Hattyú Dal Színház előadása 18 óra: a Formánok Barokk - nyi operát adnak elő 19 óra: az Echt Elior Együttes koncertje 20 óra: a Teart Prawdziwy bemutatja az Anúgone című darabot 21 óra: a Jánosi népzenei együttes táncháza 23 óra: a Multimédia Társaság bemutatja a Teremtés című művet 23 óra: dalnokverseny 24 óra: Vera Ricarova Frantisek Vitek-előadása Július 9., 9 óra: játszóház 10.30 óra: az ORT-IKI Színház a Magelona című darabot mutatja be. 11 óra: a Hattyú Dal Színház Szent Ferenc legendáját adja elő 11.30 óra: á Puck Bábszínház Ludas Matyi történetével szórakoztatja a közönséget 14 óra: játszóház 15 óra: Szabó Zsuzsa és Rozs Tamás A kígyókirály gyűrűje című darabot mutaják be. 16.20 óra: az AD HÖKK Színház előadása 16.30 óra: a Vojtina Bábegyüttes Csalóka Péter meséjét adja elő. 17 óra: Hattyú Dal Színház Argyélus királyfiról mesél 17 óra: Budai Adám énekel 18 óra: a FR1SKÓMA együttes műsora 18 óra: a Szent Kristóf régizene-együttes koncertje 19 óra: a Dalamáris együttes táncháza 22.30 óra: az Arvisura Színház a Magyar Elektrát mutatja be. Itt járt a Rednex Távoli rokonok meséi Az eurodance és a country keverékét játszó Rednex együttes Nyíregyházán június 18-án mutatkozott be. Zenéjük éppen olyan egyedi és megrázó, mint történetük. Máig a legnagyobb rejtélyek közé tartozik, hogyan is sikerült nekik egyáltalán civilizációt találni. Minden azzal kezdődött, hogy Pat Reiniz svéd producer 1992 nyarán megpróbálta felkutatni távoli rokonait, akik az Egyesült Államokba emigráltak a XVIII. században. A nyomok hosszú kutatás és számtalan kudarc után egy, a külvilágtól teljesen elzárt és elfelejtett faluba, az Idaho államban található Brunkeflo Citybe vezetett. Ez a kis falu 120 mérföldre van minden lakott településtől, semmi kapcsolata nincs a külvilággal. A szóbeszéd mégis elvezette Patet 67 rokonához, akikről hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy zenei tehetségük révén mobilizálódtak. Erről az elfelejtett helyről a legtehetségesebbeket elvitték Svédországba egy lemezfelvétel erejéig, melynek eredménye a Cotton Eye Joe című album lett. A koncert után egy rövid villláminterjújra vállalkoztak. — Mi is igaz ebből a történetből? — kérdeztem Mary Joe-t. — Tulajdonképpen az egész egy félig kitalált mese. Hiszen ez a falu nem is létezik. Az igazság annyi, hogy a producer tényleg fölfedezett bennünket, de egy countryfesztiválón. S a rokonaink, leszármazottjaink amerikaiak. De olyan jól hangzik, hogy már nem tudjuk abbahagyni. És a rajongók is megszokták, az egész így él a köztudatban. •—Mi a sikeretek titka? — A zenénk tele van humorral, bolondozással, és ez tetszik az embereknek. — Még az amerikaiaknak is — vág közbe Bobby Sne. — — Bármelyik ország örül annak, ha a zenéjüket más nemzet játssza egy kicsit újszerű stílusban. Mi nem gúnyoljuk az amerikai zenét, mint azt néha mondták nekünk, hisz az amerikaiaknak is tetszik. Onnan származnak őseink, és ezt tanultuk, hallottuk otthon. Természetes dolog, hogy ezt folytatjuk tovább. — Milyen zenét kedveltek? Ténylegesen a countryt vagy teljesen mást? Mary Joe: — A countryt. Bobby Sne: — Tom Jones-t. Billie Ray: — A countryt. Ken Tacky: — A countryt. Billie Stiffy: — Mindenféle zenét. — Azt még pontosan nem tudjuk, de még a mostani lemezünket népszerűsítjük, hisz vannak még sikerszámok rajta. Minden dalnak megvan a sajátossága, egyedisége, és ezért hosszú életűek. De a címen már gondolkoztunk. — Milyennek találjátok Magyarországot, Nyíregyházát? — Nem túl sok mindent láttunk, mert a 12 órás repülőút után Budapesten sajtótájékoztató volt. Azután jöttünk Nyíregyházára. Itt is csak a McDonald's-ban voltunk. Ez is olyan, mint nálunk. De nagyon tetszik az ország és főleg ez a város. — Mikor jelentkeztek új al- Boró Orsolya búmmal?
