Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-07 / 132. szám
Megyénk életéből ÚJ KELET Bezárás nélkül (Folytatás az 1. oldalról) Hatvankilenc pedagógus álláshelyet zárolnának, de az üres helyek és a nyugdíjazások miatt csak huszonnégy nevelőnek szűnne meg a munkahelye. Az iskolák tagozatai a munkacsoport javaslata alapján 157 órával kevesebbel gazdálkodnának, ennek a felét az eddig elért eredményeik alapján visszakapják. Ez nagy vihart váltott ki, hiszen a szülők az iskolákba a különböző emelt szintű oktatások miatt íratták be gyerekeiket. Lényegesen kevesebb óra jutna a csoportbontásokra, szakkörökre. A nem pedagógusi álláshelyek közül harmincnyolcat zárolna a hivatal. Összesen 32 elbocsátásra 5 millió forint végkielégítést kellene kifizetni. Az óvodákban 64 álláshelyet zárolnának, a felmentések száma 41 lenne, amelyre végkielégítésként 7 millió forintot kellene fizetni. A közgyűlés oktatási bizottsága tegnap tárgyalta meg az előterjesztést. Szentesi Péter hozzászólásában elmondta, hogy a nyíregyházi önkormányzat az oktatási és kulturális intézmények fenntartására 260 millió forintos hitelt vett fel. A bizottság több tagja feszegette a tagozatok kérdését. Számításaik alapján a tagozatok fennmaradásának éves költségkihatása 30 millió forint, ezért javasolják, hogy működhessenek tovább. A közgyűlés jövő héten hétfőn dönt. KvZ 1995. június 8., csütörtök3 Átestek a tűzkeresztségen Vizsgáztak az általános iskolákban Halról jobbra: Darkó Mariann, Moduna Enikő, Lefler Anita, Birtok Nóra, Kozma Zsuzsa Az elmúlt hét szerda a Challenge Day, azaz a Kihívás Napja jegyében telt. A legtöbbünknek azonban naponta szembe kell nézi az örökös kihívásokkal, a folyamatos bizonyítással. Általában: nincs ínyünkre már maga a vizsga szó sem, ahogyan vizsgázni is csak kevésbé szere(t)tünk. Kivételek itt is vannak, sőt voltak, s minden bizonnyal lesznek is, de — mondom— ők valóban kivételek! A vizsgáról való elmélkedés apropóját a közelmúltban lezajlott általános iskolai „megmérettetések” adták, s így jutottam el az egyik nyíregyházi oktatási intézménybe, a Vécsey Károly Általános Iskolába, ahol tanárokat, diákokat kérdeztem tapasztalataikról, élményeikről. Az iskola igazgatónője, Thury Nagy Lajosné tájékoztatott először: — A megyei pedagógiai intézet a tanév elején valamennyi iskolát levélben kereste meg, ismertetve az úgynevezett diagnosztikai viszga lehetőségét. Intézményünk már korábban bekapcsolódott ebbe a munkába, amely lényegében az iskolának, a tanárnak, a diáknak is pluszfeladatot jelent, s mi ismét vállaltuk e megmérettetést, s tudomásom szerint a megyében még hatvan iskola tette ezt rajtunk kívül. A szervezés mögött kezdettől fogva az a beigazolódni látszó szándék áll, hogy e vizsgák több okból is hasznosak. A vizsgán a 6. és a 8. osztályos tanulók vettek részt. Különösen előnyösnek tartom a nyolcadikosok számára, hiszen nem titkolt dolog, hogy a már felvételt nyert végzősök többsége a félévet követően „befejezettnek” tekinti az általános iskolát. Magyarán: nem tanulnak A vizsgára való készülés ezt nem engedi meg számukra. Hatékonyságnövelő szerepük is van, a gyerekek jobban, rendszerben látják a tanult anyagot. Ugyancsak előnynek számít, hogy tanulóink az új iskoláikban, a középiskolában ugyanazon feladatokkal találkoznak majd szeptemberben, első felmérésként. Nem mindegy tehát, hogy ott milyen startot vesznek, hiszen ez meghatározhatja akár az egész középiskolai előmenetelüket. E szempontok alapján feltétlenül híve vagyok a diagnosztikai mérésnek, vagy más szóval vizsgának, s ebben a tantestület tagjai — az egyetértésük mellett — tevékeny munkájukkal is a segítségemre vannak — summázta az igazgatónő. — Magyarból szóbeliztek tanulóink, s mondhatom: alaposan felkészültek a gyerekek — vette át a szótKurtyán Anna magyartanárnő. — Véleményem szerint is hasznos a vizsga, már most átesnek a tűzkeresztségen, a „tét nélküliség” pedig lehetőséget ad a későbbi, élesben menő számonkérések begyakorlásához. Igyekeztünk nem mumusként beállítani a gyerekek előtt a vizsgát — noha keményen, két éve készültünk rá —, nekem, még egyszer mondom, megnyugtató volt hallgatni a többnyire magabiztos, sok jó feleletet, látni a csillogó szemeket. — Matematikából „csak” írásbeliztek a gyerekek — mondta Elek Emilné matematika-tanárnő. — Ismét meggyőződtem arról, amit a tanulóinknak már sokszor elmondtam: hogy mennyit számít a figyelmes munka, a pontosságra való törekvés! Egyébként az eredményekkel magam is elégedett vagyok, a képességeiknek megfelelőt „hozták”a gyerekek. Iskolánk matematikából „megjegyzett” helyen szerepel: országos szinten a 12.-ek vagyunk. Ez évben például a Zrínyi Ilona Megyei Matematikai Versenyen a másodikok lettünk, míg az országos döntőn a hetedik helyet sikerült elérni. E versenyre 51 ezer gyerek nevezett országosan, a döntőbe 250-en jutottak, ebből hárman a mi iskolánkból! A sors úgy hozta, hogy csupa lánnyal sikerült asztalhoz ülnünk, s beszélgetni arról, milyennek látták ők a vizsgát? Kozma Zsuzsa 8/a: — Elsőként szóbelizhettem, ezzel meg is nyugodtam egy kicsit. Utolsó nagyon nem szerettem volna lenni, biztos annyira ideges lettem volna, hogy valamit talán el is szúrok. Visszagondolva: jó, s főleg érdemes volt. Birtok Nóra 8/b: — Szerintem is jó volt, hiszen készültünk rá. Jobban átlátjuk az anyagot, mintha nem vizsgáznánk. Én izgultam előtte, de közben megnyugodtam. Darkó Mariann 8/a: — Én az írásbeli vizsgát jobban kedvelem, ott van időm gondolkodni, vagy addig is egy másik feladatba kezdeni. Egyébként hasznos dolognak tartom. Lefler Anita 8/a: — Én egyáltalán nem izgultam, ahogyan a felvételinél sem. Szerintem is hasznos, éppen azok miatt, amiket itt a vizsgáról hallhattunk. Moduna Enikő 8/a: — A vizsgához azért szerencse is kellett, mert egyáltalán nem volt mindegy, hogy melyik tételt húzzuk ki. A tételhúzás előtti pillanat azért „nem semmi” volt. E tanulók túl vannak életük első vizsgáján. Mivel mindannyian továbbtanulnak, minden bizonnyal sokszor átélik még a vizsgadrukkot... Világbanki befektetés megyénkben? „Nem alamizsnát jöttünk kérni...” (Folytatás az 1. oldalról) Tizenöt-húsz perces késéssel tudott csak fogadni bennünket, mert a költségvetés vitája zajlott a parlamentben, és azt kellett megnyitnia. Váltott a küldöttségünkkel néhány szót, majd legnagyobb ámulatunkra nem engedte, hogy a 12 fős küldöttségünk továbbutazzon, hanem szállodát foglaltatott részünkre, és meghívott bennünket este az elnöki rezidenciába vacsorára. O egyébként 1983-ban már volt Kisvárdán, és átúszta a Tiszát. Megígérte, hogy látogatásunkat viszonozza a nyár végéig. Rendkívül szimpatikusjó kedélyű embert ismertem meg benne. A megyei közgyűlés elnökével kihangsúlyoztuk, hogy nem alamizsnát jöttünk kérni, hanem elsősorban térségi befektetőket várunk. Szavát adta, hogy magyarországi látogatásakor üzletembereket is hoz magával. George Pataki következetesen szigorú kormányzó hírében áll. Ő terjesztette elő például New York államban a halálbüntetés visszaállítását. A kormányzó úr közvetlen közelében több magyar származású tisztségviselő dolgozik. Balogh Gyula: — A közgyűlésben betöltött szerepemnél fogva engem elsősorban az út gazdasági része érdekelt. Albanyban kiderült, hogy George Pataki jó kapcsolatban van a Pepsi Co. vezérigazgatójával. Eddig a szabol-, esi almasűrítmény brókercégeken keresztül jutott el Amerikába, ennek a kapcsolatnak a jóvoltából talán sikerül egyből a végfelhasználóhoz juttatni. A legnagyobb felhasználó éppen a Pepsi és a Coca-Cola. Tekintettel arra, hogy másokkal is tárgyaltunk, fel tudom vállalni a megyegyűlés nevében, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg összes almasűrítményét — jó világpiaci áron — Amerikában értékesíteni tudjuk. Dr. Zilahi József: — Albany után Montrealba utaztunk, ahol a közigazgatást, az önkormányzati munkát tanulmányoztuk Pointe Claire-ben (egy harmincezres lakosú kisvárosban).A település évi költségvetése 73 millió dollár, amiben nincs benne az oktatás. Nagyon fejlett a szociális ellátásuk, amihez megfelelő infrastruktúra párosul. Foglalkoztatási gondjuk nincs. A harmincezres ipari városban további 40 ezer ember foglalkoztatását biztosítják. Az ottani polgármester és a képviselők azon sopánkodtak, hogy ők az államtól nem kapnak támogatást, hanem ők fizetnek be jelentős adót. Azt azonban ők is elismerik, hogy jobb anyagi kondíciókkal rendelkeznek, mint az átlag kanadai városok. Érdekesség, hogy a városházán az adminisztrációs létszám sokkal magasabb, többszöröse a magyarénak. Bár az is igaz, hogy ott valóban szolgáltatás a közigazgatás. Balogh Gyula: — Washingtonban jártunk a Világbankban. Meglepő volt számomra, hogy alanyi jogon pénzt lehet kérni a Világbanktól. Sőt, mint megtudtuk, a magas rangú tisztségviselőktől, sokkal inkább preferálják az életképes vállalkozásokat, mint a különböző országok kormányainak kérését. A hazai 32—36 százalékos kamattal szemben 12—13 százalékos kamattal dolgoznak, és áruhitelre fedezetként elfogadják például magát az árut. Jelenleg Vaján folyik egy 375 millió forintos beruházás, amelynek az a célja, hogy ne csak az almát sikerüljön sűrítményként legyártani, hanem zöldségféléket is. így felfogjuk dolgozni a megye teljes (6-7 ezer tonnányi) sárgarépatermését, a térség összes paradicsomát, a megygyet (az értéktelennek hitt cigánymeggyet is).Olyan almasűrítményt tudunk majd előállítani, ami a japánok kedvenc itala. Ennek a beruházásnak a finanszírozásakor próbálnánk ki először a világbanki hitelt. Ha mindez megvalósul, az almatermesztés körülbelül 6 ezer családnak ad majd foglalkoztatási lehetőséget egy olyan megyében, ahol jelenleg 50 ezren vannak munkanélkül. Dr. Zilahi József: — A Világbankban tárgyaltunk megyénk infrastrukturális helyzetének javításáról, döntően a szennyvízprogram megindításáról. Képtelenek vagyunk elindítani a szennyvízhálózat- és az ehhez kapcsolódó művi fejlesztéseket, hiányzik az állami és az önkormányzati támogatás, és a lakosságnál sincs pénz. Valószínűleg ezzel a finanszírozási rendszerrel meg tudjuk kerülni a magyar kereskedelmi banki hálózatot, hiszen közvetlenül jt Világbankkal szerződne a beruházó. A Világbank azt is vállalta, hogy a hitel- vagy befektetéskérőnek elintézi a nemzeti banki behozatali engedélyt. Mi elsősorban nem hitelben, hanem befektetésben gondolkodunk. Össze kell állítanunk egy regionális egymilliárd forintos projektet a szennyvízhálózatok építésére, mert ezen összeg alatt a Világbanknak nem éri meg ezzel foglalkozni. Az amerikai szakemberek felvetették a hulladékégető építésének lehetőségét, illetve elmondták, hogy ismerik a magyar energetikai rendszerek (villamos-, gáz-) rossz feldolgozási hatásfokát. Ők befektetés formájában ezt is támogatnák. Az első körben a megyei közgyűlés 38 intézményének mérjük fel az energetikai rendszerét, annak modernizálását, korszerűsítését ezen modellezzük le. Itt olyan gyors intézkedéseket kértek, hogy lehetőleg két héten belül tegyük le a projektjeinket. Szerdán a Világbank egyik szakértője meg is érkezett a megyeszékhelyre, hogy a tanulmány elkészítése ne félreértésen alapuljon. — Nem vagyunk annyira optimisták, hogy azt higygyük, minden elképzelés amiről beszéltünk valóra válik, de próbálkozni kell! Az útnak leghasznosabb, legígéretesebb pontja a Világbank képviselőivel folytatott tárgyalás volt, ehhez fűzzük a legnagyobb reményeket — mondta a sajtótájékoztató végén dr. Zilahi József. Száraz Attila