Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-06 / 131. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. június 7., szerda 1 Gólöröm Marginean módra NB III Kisvárda jól hajrázik Vasárnap Kisvárdán minden adott volt, ami egy igazi rangadóhoz szükségeltetik. Kitűnő fociidő, jó pálya, hatalmas nézősereg és két, a bajnoki címre esélyes csapat. A rendezők is mindent megtettek a jó hangulat érdekében, a kezdőrúgást Perdiák János helyi vállalkozó fia rúghatta. Perdiák úr nemcsak a kezdőrúgás megvásárlásával segíti a helyi gárdát, de utazásaikhoz ingyenesen biztosít autóbuszt a szállítási vállalkozó. A legfontosabb kérdés a meccs előtt még az volt, ki a találkozó igazi esélyese. A kisvárdaiaknak a felzárkózáshoz mindenképpen három pontra volt szükségük, de az ellenfél nemcsak bajnoki eredményei miatt, hanem hétközi kupagyőzelme okán is tiszteletet parancsoló tizenegy. Igaz, a sényőiek számára nem túl kedvező előjelekkel kezdődött a kilencven perc. A sényői üdvöske, Capatina kiállítása utáni eltiltás miatt, míg a rangidős középhátvéd, Szikszói három sárga lapja miatt csak a nézőtérről szemlélhette társait. Az első percekben látszott: mindkét gárdát óvatosságra intették mestereik, tapogatózóan kezdődött az első félidő. Aztán a hazaiak kaptak hamarabb lábra, s a széleken szebbnél szebb támadásokat vezettek. Kisvárdán jól kiosztották a szerepeket, a két rutinos csatár, Oláh és Marginean középről vezényelte fiatalabb társait. Jávor, Seres és Dudás futottak el a széleken, s rendre jó ütemben kapták az indításokat. A három focista közül Jávor volt a legaktívabb. Nemcsak mélységben, de keresztben is sokat futottak a helyiek, így főként a szélső hátvédeket zavarták meg akcióikkal. A támadások eredménye két találat az első negyvenöt percben. A gólok érdekessége, hogy azokat a két rutinosabb játékos szerezte, ráadásul az elsőnél Marginean tálalt Oláhhoz, míg a másiknál fordítottak a szerepeken. A második félidőben már kicsit elfáradtak akisvárdaiak, de a vendégeken is nyomot hagyott a szerdai kupatalálkozó. Sényőnek ebben a játékrészben adódott a legnagyobb helyzete, Torda nagy fejesét Czap hárította, de a hazaiak is elpuskázták a meccs legszebb támadását. Ruhóczki Tibor, a vendégek játékos-edzője elismerte, hogy ezen a délutánon jobbak voltak a hazaiak, mentségként a szerdai kupameccset hozta fel. A széleken bizonytalankodó hátvédjátékot is ennek a számlájára írta. Mindenesetre az edző nem von le messzemenő következtetéseket a történtekből, hiszen még így is van egy pont előnyük, a továbbjutás lehetősége adott. A hazaiak mestere, Komáromi György elmondta, hogy tavasz óta Nagy Gáborral — aki a segítője az edzéseken — végig ezt a játékot gyakorolták. Most arathatták le a munka gyümölcsét. Az edző szerint a jó szereplés egyik alapja a biztos hátvédsor. Egyébként Kisvárdán a csapat körül a támogatók, vezetők jóvoltából adott a jó munka lehetősége, és így a hátralévő három fordulóban mindent megtesznek, hogy az első helyen végezzenek. Azt is tudják, hogy a feljutáshoz Sényőnek kellene botlania. A mérkőzés után joggal ünnepelt a hazai szurkolótábor: Szép volt, fiúk! Révay Zoltán Erimpex Magyar Kupa Sényő- és Puskás-várás Baktán Tarka képet mutat a megyei selejtező elődöntőjébe jutottak névsora. A négyek „bandája” négy bajnoki osztályt képvisel, a harmadosztálytól egészen a városkörzeti pontvadászatig. További érdekesség, hogy három csapat listavezetőként feljutási álmokat dédelget, mit több, Baktalórántháza és a Tiszamenti SE már révbe is ért. Az izgalmak fokozásáról a kiemelés gondoskodott. így egymás útját keresztezi az a baktai és sényői együttes, akik közel egy éve gigászi csatában viaskodtak a megyei élvonal bajnoki címéért. Nos, újabb találkozójuk a kupaszerda legforróbb kilencven percét ígéri, s nem csak a meleg miatt. A hazaiak a sérült Geda, valamint Sós hiányán keseregnek, titkos adujuk lehet viszont a felépült Martinenko. A veterán csatár a Kemecse elleni fiesztára már beszállt, s gólt is szerzett. Mint Kormány Béla szakosztályelnök elmondta, Puskás Ferenc is tiszteletét teszi a fenyvesek városában, az Aranycsapat népszerű Öcsije nem is érkezik üres kézzel. A képmásával díszített, nevével fémjelzett sörmárkát kortyolgathatják a kóstolóra igényt tartó szurkolók. A vendég Sényő ismét soraiban tudhatja a hétvégi kisvárdai derbit kihagyó Capatinát, és az eltiltásban osztozó Szikszóit. Házuk tájáról annyi szivárgott ki, hogy ha már „átrágták” magukat a Nyíregyházi FC legénységén, hát most is mindent elkövetnek a fináléba kerülésért. Az úgynevezett „kicsik” randevúznak Gergelyiugornyán. Persze ez megítélés kérdése, hisz mind a Tiszamenti SE, mind a Kárpát-Hús Volán nagy takarítást rendezett az idei kupasorozatban. Emlékeztetőül nem árt felidézni, ugyanez a két gárda az előző kiírásban is hőstetteket hajtott végre. A vendéglátók ezúttal is fogadkoznak, s — talán először — a papírforma is melletük szól. Otthonukban verhetetlennek tűnnek, no meg számíthatnak közönségük fergeteges buzdítására is. Rájuk aztán igazán illik a nagy munkabírás kitétel — a futballt második műszakban űzik —, ami hihetetlen lelkesedéssel párosul. A nyíregyháziak fölényes győzelemmel hangoltak a megyei másodosztály vasárnapi fordulójában, nyolc gólt hintettek Zsurknak. Szinte bizonyosan nem adják olcsón bőrüket, már csak azért sem, mert karnyújtásnyira vannak a döntőtől. A szabályok értelmében, amennyiben a rendes játékidő letelte után döntetlen az eredmény, az a pályaválasztóknak (Baktalórántháza, Tiszamenti SE) kedvez, ekkor is ők a továbbjutók. A megyei döntő két lehetséges résztvevője automatikusan besorolást nyert az országos főtáblára. Kezdési idő: szerda 17 óra. Baktalórántháza—Sényő V.: Lőrincz (Varga F., Józsa), Tiszamenti SE—Kárpát-Hús Volán V.: Hajdó (Éva, Szilágyi). Ez történt az NB II-ben Nem estek hanyatt az ellenféltől Amíg a mérkőzés folyamán a kazincbarcikai játékosok és a kispadon ülők gyakran pöröltek a Hosszú Puskának becézett Bede sípmesterrel, addig az NYFC besöpörte a három pontot. Érdemüket az sem csökkenti, hogy a vendégek végig ügyesen titkolták valódi tudásukat. Bosszankodott is emiatt eleget mesterük, Lipcsei Imre, aki csak akkor derült fel, amikor fia napokban létrejött portói szerződését hoztuk szóba. — Péter európai hírű csapathoz szerződött, s ennek végtelenül örülök. Egyébiránt a portugálok már három hete bejelentkeztek a Fradinál, de ezt nem akarták nagydobra verni. Bobby Robson edző élismerően nyilatkozott róla, tehát úgy tűnik, sínre került pályafutása. — És a kazincbarcikai csapaté? — Ma keveset nyújtottunk. A nyíregyháziak azt csinálták, amit nekünk is tenni kellett volna: határozottságukkal kerekedtek fölénk. Az éves tervünket azért így is teljesíteni tudjuk, ott leszünk az első hatban. Kézenfekvő ezek után, hogy Tóth János klubigazgatónak több oka volt az elégedettségre. — Egy, az osztályozós helyért harcban lévő együttes ellen nyerni mindig nagy fegyvertény. Hosszan sorolhatnám, milyen utasításokkal engedtem ki a fiúkat a pályára, mindebből — most már nem először — sok mindent viszontláttam. Próbáltunk hatni a játékosokra, hogy ne essenék hasra Kazincbarcika nevétől, tekintsenek el a helyezésektől. Megköveteltem a határozottságot, azt, hogy a legutóbbi mérkőzéseken mutatott játékot tegyék még színesebbé és hogy Vasárnap este 3-0 arányban nyert hazai pályán a Tiszavasvári Alkaloida SE NB Il-es labdarúgócsapata. A találkozó után Szikszói Lajos edzőt kértük értékelésre. — Hatodik hazai győztes mérkőzésünkön vagyunk túl. Gólkülönbségünk 17-1-es, ami azt jelenti, hogy Tiszavasváriban átlagban közel három góllal vagyunk jobbak ellenfeleinknél. A mai mérkőzésen kiugróan jól nem játszottunk, egy olyan Szarvast fektettünk két vállra, amelyik az utolsó percig becsületesen küzdött, így a 3-0-ás győzelem szépnek tűnik. — A mérkőzés elején a vendégek nagy erővel vetették be magukat a küzdelembe. Volt is helyzetük, igaz, a Vasvári is megszerezhette volna a harmincadik perc előtt a vezető gólt. Hogyan értékeli az első félórát? — Egy percig sem voltam ideges, a mérkőzés előtti taktikai megbeszélésen felkészültünk erre az eshetőségre is. Ha én ültem volna a másik kispadon, ugyanezt játszattam volna. Utolsó lehetőségként — amikor már a döntetlen sem jó — nyilván, egy lapra feltéve ez gólokban is jelentkezzék. Ezt, a gárda jelenlegi szintjét figyelembe véve meg is valósítottuk. A magabiztos győzelem erőt kell, hogy adjon a további sikeres munkához. — A találkozó furcsa figurája volt Bagoly. Látványos alakítások után lyukat rúgott ordító helyzetben, s több rossz ütemű átadás rontotta teljesítményét. Mi lehet az oka ennek a kontrasztnak? — Gabi fiatal még, így rutintalanságából fakadóan nem képes egyenletes produkcióra. Túlságosan sokat foglalkozik a külsőségekkel. Egy-egy sikertelenségen rengeteget rágódik, a nézőtéri bekiabálásoktól sem tudja függetleníteni magát. Lelkileg egyelőre sebezhető, meg kell tanulnia kilencven percig a csapatra, a játékra összpontosítania. —Az NYFC támadásai főleg a bal oldalon gördültek, a jobbot keveset foglalkoztatták a játékosok. Miért? — Ezt a szélen játszók aktivitásának, különbözőségének tulajdonítom. Addig, amíg a Göncz—Domokos páros állandóan megjátszható volt, addig a túloldalon Kovács passzívan futballozott. Szó se róla, gürcölt Imre is, de nehezen szabadult őrzőjétől. Sira váltakozó kimenetelű párbajt vívott Raducuval, aki rendesen faragta őt. — A kétgólos hátrányban lévő ellenfél kitámadott, ám a hajrára elfáradni látszott az NYFC'. Pédif DómoKöS'parádés dolgokat művelt, de elfutásai után későn zárkóztak a társak. Labdával gyorsabb volt, mint a többiek. — Mert nem becsültük meg eléggé a labdát. Gyakran előrevágtuk, ahelyett, hogy tartogattuk volna, időt hagyva ezzel a szervezet regenerálódásának. De Bessenyei például mindent, rohamozni kellett a szarvasiaknak. Megpróbálni hibára kényszeríteni minket, megszerezni a vezetést, és utána beállni védekezni. Mellesleg nemcsak nekik voltak helyzeteik a mérkőzés elején, hanem nekünk is. Pitács például a harmadik percben olyan nagy lehetőséget szalasztott el, amit egy úttörőcsapatjátékosának is illik értékesítenie, aztán Szilágyi és Bohács sem talált be a vendégek kapujába. Ha jobban összpontosítunk, nem kell fél órát várni a hazai vezetésre. — Mit érzett, amikor a második játékrész közepén 3-0-ás vezetésnél Hegedűs megsérült és már mind a két cserelehetőségét kimerítette? Nem félt attól, hogy az utolsó 20 percre tízen maradnak a pályán? — Mindig biztonságra törekszem, nem vagyok híve a félidei kettős cseréknek. Most kicsit megijedtem, de a 3-0 már elég biztonságot adott számunkra, hogy túl nagy baj ne legyen. Örülök, hogy Hegedűs visszatért a pályára, és sérülése ellenére végigjátszotta a mecéset. — Külső szemlélők szerint a játékosai elfáradtak, pedig még a bajnokságból hátralevő két hétig betegeskedett, a hajrára elfogyott a levegője. Túlságosan is rohantunk, persze, hogy nem értek fel a támadások befejezéséhez. Ezért is hoztam be Adámszkit, aki az elején néhányszor ügyesen meg is tartotta a labdát. — Ha már Adámszkira terelődött a szó. Hamar megtalálta őt a közönség. Keveset vállalt, ami, látva Göncz és Domokos sprintjeit, irritálta a lelátón ülőket. — Nagy kár lenne, ha vele szemben türelmetlenséget tanúsítanának a szurkolók. A legnagyobb lemaradással ő érkezett télen a csapathoz, viszont jó adottságokkal rendelkezik. Akkor lépett pályára, mikor a kulcsemberek már kifutották magukat. Tévedés ne essék, ilyen testi felépítésű embertől, mint Ádámszki, én is harcosabb játékot várok. Azért az jólesett valamenynyiőnknek, hogy hosszú idő után tapsot hallottunk a nézőtérről. Ehhez még annyit fűznék: ezen a tavaszon Bessenyeit valamint Sirát is zrikálták, ha nem ment nekik a foci. Nem azt mondom, hogy burokban védjük a fiatalokat, de ha hibáznak, ne vegyék azonnal a fejüket. Kicsivel több toleranciára, megértésre van szükségük, s ez előbb-utóbb megtérül. Visszatérve az elmúlt heti sényői kupamérkőzésre: a klubvezetés tízezer forintra kwMse -normák felrúgásáért Csehi Tibort. Túlságosan nem viselhette meg a játékost az eset, mert vasárnap az NYFC legjobbjai közé tartozott. Egyébként a szarvasi mérkőzés után Bessenyei is a zsebébe nyúlhatott, ötezer forintja bánta vehemens viselkedését. Koncz Tibor két utolsó mérkőzés kemény feladat lesz. A Kazincbarcika és a DVTK elleni találkozók mindig presztízsösszecsapásnak számítanak a szabolcsi csapatoknak. Mit vár a két mérkőzéstől? — Nem vagyok abban biztos, hogy elfáradtunk. Tizenhárom fordulón vagyunk túl, ebből kilencszer győztesen hagytuk el a pályát, kétszer döntetlent játszottunk, és csak kétszer kaptunk ki. Nem érzem úgy, hogy fáradtak lennének, hanem inkább elégedettek a fiúk, hátradőltek. Hiszen a kudarccal teli ősz után szinte reménytelen helyzetből teljesítették csont nélkül a bennmaradást. Semmi esetre sem fizikai fáradtságot észlelek labdarúgóinknál, hanem inkább idegit. Idegi fáradtság egyébként nemcsak a mi labdarúgóinknál van, hanem más NB Il-es csapatoknál is. Ha Kazincbarcika és Diósgyőr ellen három pontot összeszedünk, akkor nagyon elégedett leszek a tavaszi teljesítményünkkel. Pezsgőt fogunk bontani... — ígérte a beszélgetés végén Szikszai Lajos. Száraz Attila Három pont... és pezsgő
