Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-01 / 127. szám
8 1995. június 1., csütörtök Ibrány UJ KELET jss VAROSRA UJ KELET IBRÁNYBAN fisa*A Hírek — röviden A kedvezőtlen adottságú termőföldek hasznosításához pályázatot lehet benyújtani. Az igénylő — a bérlő vagy a tulajdonos — az lehet, aki külterületen legalább ötezer négyzetméter nagyságú területet művel. A támogatás mértéke hektáronként szántó, gyümölcsös és szőlő esetén 1850, gyep vagy földrészleg után pedig 700 forint. A támogatási igényt június 30-áig lehet benyújtani a polgármesteri hivatalban. A tenyészállatok beszerzéséhez, az állomány növeléséhez vagy cseréjéhez is lehet támogatást igényelni. Előhasú üsző esetén egyedenként húszezer, előhasú koca esetén ötezer, tenyészjerke esetén kétezer forint jár. Mezőgazdasági, erdő- és vadgazdálkodási beruházásokhoz is lehet pénzt kérni. Az igénylők 500 ezer forintot meghaladó fejlesztési elképzelésekkel pályázhatnak. A legmagasabb elnyerhető összeg 20 millió forint, a kamattámogatás átlagosan 60 százalék. Felvilágosítást a polgármesteri hivatalban adnak. Az ibrányi általános iskola nyolc tanulója is részt vett a Tiszavasvári Polgári Védelmi Parancsnokság által szervezett nemzetközi járőrversenyen. Végigküzdötték az elsősegélynyújtással, céllövészettel, kézigránátdobással tűzoltással kapcsolatos feladatokkal tűzdelt pályát, és a negyedik helyen végeztek. A csapat tagjai: Erős Emese, Kató Gyöngyi, Kecsmár Júlia, Szabó Mónika, Balázs József, Fekete Miklós, Kató Dénes és Szűcs Attila. A sikeres csapatot Kató Antal tanár úr készítette fel. A gyerekekre is gondolt a város közösségi háza, amikor kerékpártúrát szervezett. A tanév befejeztével, június közepén indulhatnak a vállalkozó kedvű bicajosok. Jelentkezni a közösségi házban lehet. A megye első műholdas rendszerű totó-lottó felvevő állomása található tórámban Az ibrányi oldalakat írta: A felvételeket készítette: Kovácsvölgyi Zoltán, Tóth Mihály Bozsó Katalin A szellemi élet kovácsa Ibrány és Dezső bácsi Nem hiszem, hogy volna olyan ember Ibrányban, akinek be kellene mutatni Hegedűs Dezsőt — aki a híres színésznek, Hegedűs D. Gézának az édesapja. A lokálpatriotizmusáról ismert 73 esztendős bácsi kalandos életutat járt be. haza. 1947-ben a mi táborunkból a magyarokat már hazaszállították, csak hát engem kineveztek románnak, mivel az utol— A közelmúltban komoly műtéten esett át Dezső bácsi. Hogy érzi most magát? — Hála istenek már túl vagyok rajta. Az egész úgy kezdődött, hogy körülbelül 3-4 éve erős szúró, hasító fájdalmat éreztem a mellem felső részén. Ekkor befeküdtem Nyíregyházára a kórházba, ahol egy héten keresztül vizsgáltak, majd azt mondták az orvosok, hogy nincs itt semmi baj. De a későbbiek folyamán csak éreztem ezt a feszítő érzést. Tavaly Budapestre utaztam egy légzőszervi specialistához, aki azt állapította meg, hogy ezen a téren is egészséges vagyok. Karácsony és újév között ismét fent voltam Pesten, ezúttal egy könyvbemutatóra hívtak meg. Ezen részt vett a fiam, Géza, akivel annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe és a művészetről folytatott eszmecserébe, hogy az utolsó autóbusz is elment. így hát gyalog vágtunk neki az útnak a fiam házához, ami fent van az Új Svábhegyen. Alig tettem meg pár lépést, rögtön belenyilallt a szívembe. Amíg a házhoz érkeztünk — nem túlzás — legalább ötvenszer meg kellett állnom, annyira fájt a szívem. Ekkor Géza azt mondta nekem, hogy: apám, ez így nem mehet tovább! Rövidesen helyet kerített Budapesten az egyik kórházban, ahol megállapították, hogy szívkoszorúér-elmeszesedésem van két helyen. Egyetlen megoldás volt a műtét, amibe azonnal bele is egyeztem. Széthasították a mellcsontomat, a bal lábamból kivettek egy 60 cm-es eret, és most már nem az eredeti koszorúeremben áramlik a vérem, hanem a két beépítetten. Amióta megműtötték, én egy tűszúrás, nem sok, annyi fájdalmat nem érzek. — Gimnáziumi igazgatóként ment nyugdíjba. Hogyan kezdődött pedagógusi pályafutása? — Jó apám döntötte el, hogy mi lesz belőlem, mert ugye akkor a szülő szava szent és sérthetetlen volt. 1942-ben végeztem a debreceni Református Hegedűs Dezső Tanítóképzőben. Nem dicsekvésként mondom, de tiszta kitűnő érdemjegyeket kaptam a vizsgáimon. Annak idején annyira belebolondultam a népi írók könyveibe, és ezen keresztül a székelyek életmódjába, hogy arra kértem a magyar államot, helyezzenek ki Erdélybe tanítani, mert ráakadtam őseim nyomára, s fel akarom kutatni őket. A Görgényi-havasokban kaptam állást. Az akkori tanigazgatást jellemzi, hogy engem, aki annyit se tudtam románul, hogy Buna Sua! — ezt is ott tanultam meg —, ami azt jelenti jó napot!, egy olyan iskolába tettek, ahol a gyerekek csak annyit tudtak magyarul: Szebb jövőt! Ez volt a leventeköszönés. Nagyon el voltam keseredve, hogy oktatni jöttem és némaságra vagyok kárhoztatva, írtam egy levelet Marosvásárhelyre a tanfelügyelőnek, amelyben arra kértem, hogy olyan iskolába tegyen, amelyikben szót tudok érteni a tanítványaimmal. Akadt is egy ilyen intézmény. Itt a gyerekeknek már harmadik osztályba kellett volna járniuk, de nem volt a faluban tanító, így még csak elsősök lettek, amikor átvettem őket. Egy év leforgása alatt két esztendő tananyagát vettük át, és a tanítványaim valamennyien sikeres vizsgát tettek. Ezért a munkáért kaptam egy elismerő oklevelet. Ezt követően vonultam be katonának. —Hol teljesített szolgálatot? — Marosvásárhelyen a 23. határvadász zászlóaljnál. Kikerültem a frontra, majd 1945 januárjában orosz hadifogságba estem Kőbányán. Kivittek, s aztán 1948 májusában jöttem só lakhelyem a Marostorda megyei Kendő volt. Persze én hiába állítottam, hogy román a túrós cinke, de nem én, senki nem hitte el. Végül három ibrányi ember igazolta, hogy egyazon községből valók vagyunk, így térhettem vissza szülőfalumba. — Ibrányban folytatta hivatását? — Kineveztek a református iskolában tanítónak. Aztán jött az államosítás, s megbíztak az iskola számadó igazgatói teendőivel. Ezt csináltam 1951-ig, utána helyettes igazgató, majd igazgató lettem egy kurta esztendőig. Ekkor ugyanis az osztályvezető barátom jött ki hozzám, és azt mondta, hogy ha istent ismerek, akkor segítsek rajta, mert másnapra neki kell egy magyar—történelem szakos szakfelügyelőt szereznie a megyei művelődési osztályra, mert ha nem, abban az esetben fegyelmit fog kapni. Azt akarta, vállaljam el. Én kötélnek álltam, és ott dolgoztam 1957-ig, akkor váltottak le. Beválasztottak a munkástanácsba, s legnagyobb vétkemnek a neves íróval, Sánta Ferenccel való kapcsolatomat hozták fel. Én ezt tagadtam (pedig egy párszor szót váltottunk), de hát láttam, hogy mit művelnek azokkal, akikre nagyon rászállnak. Három gyermekem volt, és én semmihez nem értettem. Ha elmentem volna kubikolni, abból a családom nem tudott volna megélni. Büntetésből Nagytanyára helyeztek ki, telefonon leadott központi utasítással. Az emberek mellém álltak, és visszaköveteltek a faluba. Újra igazgatóhelyettes lettem az általános iskolában. Aztán, még mielőtt az ibrányi gimnáziumban igazgató lettem volna, egy nyarat Tivadaron töltöttem építőtábor-parancsnokként. 1983-ban lettem nyugdíjas. — Egy évvel korábban volt egy tragikus kimenetelű autóbalesete is. — Nyékládháza előtt van egy csárda, az a neve, hogy Pótkerék, az előtt állt egy kivilágítatlan teherautó, és annak mentem neki. Én nagyon összetörtem magam, szegény feleségem pedig életét vesztette. Egerből jöttünk hazafelé ketten a párommal, a fiamnak volt vendégszereplése, azt néztük meg. — Azóta írt egy könyvet a városról. Sokat dolgozott ezen? — Szúr doki Miklós barátommal együtt gyűjtöttük össze az anyagot. Háromszor írtam át, mert felsőbb köröknek nem tetszett. Ez egy olyan mű Ibrányról, amit Julis néni és Pista bácsi is megért. — Felnőtt gyermekivel milyen a kapcsolata? — Nagyon jó. Két lányom itt él Ibrányban. Az egyik az általános iskolában tanít, a másik pedig a GYIVI-ben dolgozik, ő a megyében az örökbefogadói ügyintéző. Géza fiam a Vígszínház társulatának tagja. Én gyakrabban meglátogatom, mint ő engem, de neki köszönhetően van telefonom, és ennek segítségével sokat beszélgetünk. — Milyen tervei vannak? — Felvetődött annak a gondolata, hogy Nagy Ferenccel, a megyei levéltár igazgatójával közösen egy könyvet jelentessünk meg, de ez még csak ötlet. Továbbra is szeretnék rendszeresen írogatni az Ibrányi Hírlapba, és szeretnék sokáig élni. Ezúton is egészséget, boldogságot és hosszú életet kívánunk Dezső bácsinak az Új Kelet készítői és olvasói nevében! V. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében egyedül Ibrányban található On-Line rendszerű műholdas totó-lottó felvevőállomás. Magyarországon ezeket az egymillió forint értékű berendezéseket a Szerencsejáték Rt. helyezi ki a településekre az előzetes felmérések alapján. Ibrányban Márkus Ferenc helybéli vállalkozónál helyezték el ezt a gépet. —Mit tud ez a „ szerkentyű” ? — Aki fel kívánja adni a szelvényét, annak csak annyi a feladata, hogy kitöltse és belehelyezze ebbe a gépbe. Egy másodperc múlva már Budapesten, a központban műhold segítségével számítógép dolgozza fel a játékszelvényt, és a szerencsét próbáló illetőnek Tippelés műholdon keresztül rögtön kidobja ellenőrző papírját a nálunk lévő berendezés. Ha nem szabályszerű a tippelés, valami hiba csúszott a kitöltésbe, akkor a rendszer azonnal jelzi és lehet korrigálni. — Meddig adhatják fel lottó- és totószelvényeiket az emberek? — Szombat délig, tehát még a húzás napján sem késő, ha valaki úgy dönt, hogy most szeretné megfogni az isten lábát. — Milyen a forgalom? — Közel egy esztendeje lehet így tippelni Ibrányban. A legtöbben péntek délután és szombat délelőtt jönnek. Körülbelül 100 ezer forint értékben vásárolnak szelvényt hetente. — Hogyan fizetnek? — A nyereményösszegeket keddtől lehet felvenni, 50 ezer forintig a helyszínen. E fölött, aki kéri, annak kihozzák ide, de ha ezt nem óhajtja, akkor fel kell utaznia érte a fővárosba. —Mennyi volt az eddigi legnagyobb nyeremény? — Egy négytalálatos, amiért 882 ezer forintot fizettek ki. Egy 83 éves idős bácsira mosolygott rá Fortuna. — Kié az eladott szelvények utáni bevétel? — A Szerencsejáték Rt.-é. Amennyiben például 80 ezer forint a befolyt összeg, abból kifizetem a heti nyereményeket, majd a fennmaradó pénzt viszem Pestre. Olyan el sem képzelhető, hogy saját zsebre eltegyek valamennyit, mivel a számítógép hamisítatlanul nyilván tartja a pontos bevételt. — Ha jól tudom, van egy nagyszerű kezdeményezése, ami összetalálkozott a város vezetésének elképzelésével... — Pályáztunk arra, hogy a harmadik negyedévben Ibrányban közvetítsen a Magyar Televízió egy ötöshatoslottó-sorsolást. Úgy néz ki, hogy ez valóra is fog válni.
