Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-06 / 131. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. június 7., szerda5 Gyermekrablók Két gyermekrablás három nap alatt még a vérfagyasztó amerikai statisztikákban is szokatlan lehet. Még altkor is, ha ez a második, a budapesti különös rablás volt. Amikor e sorokat írom, még bizonytalan vagyok benne, ki volt, csakugyan a Nagyfőnök, volt-e székhez kötözés és más, könnyen eltanulható külsőség. Elég keserű és kegyetlen játék ahhoz, hogy alátámassza, amit mondani szeretnék. Mert a gyermekrablás a jéghegy csúcsa. És ne feledjük: csúcs nem lehet, ha nincs ott a hegy, a maga tömör tömbjével, óriási kiterjedésével, alapozottságával. És ez a jéghegy nálunk a lassan természetessé, hétköznapivá váló bűnözés. Mert olyasmik is előfordulnak minden percben közvetlen környezetünkben, hogy kitördelik a facsemetéket, beverik az utcán parkoló autók szélvédőit, reflektorait, letörik a visszapillantókat. Vagy hallom, hogy Miskolcon, a kellemes környezetű vadaskertben a három ugráló kenguruból már csak egy van. Az egyiket agyonetették, ami még hagyján. A másikat azonban kővel dobálták agyon. És kinek vétett az a szerencsétlen állat? Az a legszomorúbb, a legkegyetlenebb, a legrettenetesebb a magyar bűnözési hullámban, hogy öncélúvá vált. Nem is mindig a pénzért, az értékért történik, hanem a rombolásért, a pusztításért. Az a szörnyű, hogy mindezt a rombolók, a bűnözők természetesnek tartják, és természetesnek tartjuk mi is. Hol tanultuk? Mikor? Attól félünk, hogy a társadalom maga kényszerített bele bennünket ebbe a helyzetbe. Valamikor a nyolcvanas évek közepén kezdtem érezni: a gazdasági szabályozók, a törvények, a különböző állami manipulációk arra kényszerítik az embereket, hogy csaljanak, hazudjanak. Ne valljanak be eztazt, rejtsék el a jövedelmüket és így tovább. És ma mi van? Ugyanez. Az adózási és társadalombiztosítási rendszer szinte törvényszerűen vezeti a munkaadókat és munkavállallókat a feketegazdaság útjaira. Nem érdeke egyiküknek sem, hogy normális munkaviszonyt létesítsen. Mert akkor többszörösébe kerül a munkaerő, kénytelen magasabb árat kérni termékért vagy szolgáltatásért, amit már nem tudnak megfizetni, és az ördögi kör folytatódik. Mi történik hát? Csalunk, hazudunk. Mindannyian. Ha csak lehet, nem adunk blokkot, nem valljuk be a napszámosokat, nem érdekel bennünket, honnan jött az áru, megfelelő-e a zárjegy. Vesszük, mert olcsóbb, csináljuk, mert így kevesebb jut abból a néhány forintból az igen mohó államnak, és több nekünk. Meggyőződésem: nem annyira az emberek, a polgárok a felelősek ezért, hanem a szabályozórendszer, amely kizárólag a bérből és fizetésből élők jövedelmét tudja utolsó fillérig nyilvántartani, azt tehát a reménytelenségig megadóztatja. Mások? Hazudnak, csalnak. Vagy csupán kiskapukat keresnek. És közben természetessé válik a társadalomban, hogy igazsággal, becsületes, egyenes úton nem lehet keresni, megélni, érvényesülni. Tessék ránézni a bankmanipulációkra, a hitelfelvételi szokásrendre, a csúszópénz kialakult normatíváira. Ne csodálkozzunk, hogy elrabolják a gyermekeinket. Félek, hogy a becsületünket már hamarabb elrabolták. És azokat a rablókat vajon ki kapja el? Dányi Miklós Ez a kis csíkos jól áll nekem, ugye?... Martyn Péter felvétele Vannak új munkahelyek is Kevesebb a nyilvántartott munkanélküli Sajtótájékoztatót tartott tegnap a megyei munkaügyi központ vezetése, amelyen a májusi országos és megyei munkaerőpiaci helyzetről adtak információt. — Évek óta nem volt ilyen alacsony, 10,2 százalékos az országban a munkanélküliségi ráta — modta Gönczi András, a központ igazgatóhelyettese. — Májusban a regisztrált munkanélküliek száma — többek között a szezonális munkák beindulása miatt — 45 550-nel csökkent, így valamivel több mint 486 ezer a nyilvántartott állástalanok száma. Csaknem negyedmillióan veszik igénybe a jövedelempótló támogatást. A pályakezdők aránya a munkanélküliek között hét és fél százalék. A munkaügyi központok pontosították a nyilvántartásaikat, amelyek alapján kiestek a nyilvántartás rendszeréből május hónaptól a gyest és gyedet igénybe vevők, a sorkatonák, a büntetés-végrehajtási intézmények elítéltjei, valamint azok, akik 90 napig munkavégzés miatt nem veszik igénybe a munkanélküli segélyt. A regisztrált munkanélküliek száma egyik hónapról a másikra 8,5 százalékkal csökkent, amely 40 százalékát munkaerőpiaci tényezők — például állásközvetítés, közhasznú munkások elhelyezése — idézték elő. A legnagyobb mértékben Veszprém megyében (14), legkevésbé Borsodban (négy és fél százalékkal) csökkent a munkanélküliség. Valamivel több mint 57 000 álláshely-bejelentést tartottak nyilván májusban, ennek felét az előző hónapban regisztrálták. — Megyénkben másfél százalékos csökkenés után az előző havi zárás 45 ezer munkanélkülit (19 százalék) mutatott ki, a pályakezdők száma 3 ezer — tudtuk meg Gaál Sándor osztályvezetőtől. — A korábban említettek miatt kétezren kerültek ki a nyilvántartásból, és rajtuk kívül még több mint 1800 fővel kevesebb állástalant regisztráltunk. Az országos aránynál 10 százalékkal nagyobb mértékben, 30 ezren részesülnek jövedelempótló támogatásban. Új munkahelyet ezernyolcszázat jelentettek be, így kettőezerkettőszáz üres állást tartunk nyilván, amelyben fele-fele a szak- és a betanított munkások aránya. Enyhe fellendülés tapasztalható a gépiparban a munkaerőigények alapján. A közhasznú foglalkoztatás keretében négyszázharmincan tudtak a múlt hónapban elhelyezkedni. A mezőgazdaság és a kereskedelem felszívóképessége egyelőre elenyésző, 150-150 állást jelentettek be. Örömmel mondhatjuk el, hogy kiközvetítéseink kétharmada eredményes. Továbbra is Csengert (27,4), Vásárosnaményt (26,5) és Nagyecsedet (25,8) sújtja a legjobban — százalékos arányban — a munkanélküliség. Korábban Fehérgyarmaton minimális álláskínálat jelentkezett (volt, hogy csak egy), most 336 főre nyújtottak be igényt. KvZ Mezőgazdasági nap Új fehértón Út menti virágszál Nyíregyháza és Debrecen között a 4-es főutat virágszálak ékesítik. Ám nem a hagyományos értelemben vett virágokra, hanem az út mentén álló örömlányokra figyelhet fel az arra haladó. Éva, aki 19 éves, egy volt tsz-telep és egy temető szomszédságában várja a férfiakat. Lenge nyári ruháján téli meleg pulóver, tekintetét sötét napszemüveg fedi. Háta mögött egy lyukas fazék, amire, ha elfárad, le is pihenhet. — Mi kényszerít arra, hogy eladd magad? — kérdeztük, de a választ már nem ő, hanem a papa adta meg, aki előjött a közeli bokrok mögül. — Tetszik tudni, 7300 forint rokkantnyugdíjat kapok, ebből kéne a két gyereknek meg a menyemnek is megélni, de ez semmire sem elég. Muszáj kiállnia. — Akkor ezek szerint férjnél vagy? — Igen, de ő börtönben van. — És tud arról, hogy te mit csinálsz itt? — Igen, megbeszéltük, és belátta, hogy nincs más... —Nem találsz munkahelyet? — Ha lenne is, hova tenném a gyerekeket? — És így mennyit sikerül naponta összeszedni? — Van, hogy sikerül 1000- 2000 forintot keresni, de legtöbbször semmi. Ma is reggel 7-től állok kint sikertelenül. — Főként kamionosokkal mész el? — Á, nem. Azokkal sosem. Félek is tőlük, meg volt egy barátnőm, akit elvittek a határszélig, és fizetés nélkül kitették a kocsiból. — Van itt egy bekötőút. Látja? Ott! — veszi át a szót újra az apa. — Csak oda szokott elmenni a lyány, én meg innen nézem a bokorbúi, hogy nehogy bántsák. Meg aztán egyébként is — ugye, nem tetszik szégyellős lenni —, csak sima közösülést vállal. Semmi extra. Volt mán, hogy egy illető 3000 forintot is ajánlott, és mást is kért, de a lyány nem vállalta. Mindig van nála gumi is. Mutasd csak! — löki meg a lány karját, aki kicsavar a pulóver ujjából egy óvszert. — Vigyázunk, nehogy összeszedjen valamit. — És a rendőrség mit szól ahhoz, amit csinálsz? — A legtöbb nem foglalkozik velünk, de van egy, aki már többször odajött hozzám, és mindenféle csekk nélkül elszedte tőlem a pénzt. Egyébként békén hagynak, tudják, milyen csórók vagyunk és hogy ebből élünk. — És te élvezed is, vagy csak a pénzszerzés motivál? — A, dehogy. Ha lenne egyszerűbb megoldás, nem állnék ki. — Ez a pulcsi is — húzza meg a lány karján a ruhát a papa — 500 forintba került, pedig a rongyosban vettem. Azért szakadt ruhában nem állhat. Hát mibűi élnénk meg? Mondja! Ha más nem segít, nekünk kell segíteni magunkon. Akár így is... Lapunk június 3-ai számában írtunk bővebben Almatermesztők figyelem! címmel a június 1-jei újfehértői mezőgazdasági napról, ahol a szervezők ugyancsak elégedettek lehettek az érdeklődéssel, hiszen mintegy 350 termelő volt kíváncsi a meghirdetett programokra. Képeink a rendezvény délutáni programján készültek a kísérleti állomáson megtartott cégbemutatón. Több cég is képviseltette magát, afféle kis expót tartva: gép- és eszközbemutatók voltak, göngyölögeket, csomagolóanyagokat, növényvédő sze-Balra: az érdeklődők az ú j permetezőgépeket gusztálják. Jobbra: a két Imre, akik telepítésbe vágtak reket állítottak ki. Lehetőség nyílt a pályázatok elbírálóival, közreműködőivel és az ellenőrzést ellátó szervezetek illetékeseivel való találkozásra. Itt ismerkedtünk meg Lakatos Imre és Csóka Imre szamosszegi termelőkkel, akik — hét társukkal — ősszel nagyarányú telepítésbe kezdenek, kilencezer almafacsemete ültetése jelent számukra jövőbeni reményt. (lefler)
