Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-30 / 151. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. június 30., péntek 1 L1 Vasváriban az NB I a cél? Gaica jön, Boros megy Nem telnek eseménytelenül a napok Tiszavasváriban. Pethe Sándor, az egyesület elnöke tegnap Hajdú megyében turnézott. Látogatásának meg is lett az eredménye, most már biztos, hogy Horváth Miklós végleg az Alkaloida játékosa. Sikerült tehát végre a kabaiakkal megegyezni. Sikerrel járt Pethe Sándor Debrecenben is, innen Gaica Sándor a legnagyobb név, akit becserkészett, bár a játékossal még nem sikerült megállapodni. A tavasszal DVSC-ben jól játszó emberfogó egyelőre még gondolkodik, de a szabolcsi csapat nagyon kapacitálja, hogy áttegye székhelyét Vasváriba. Rajta kívül még két debreceni játékos igazol az Alkaloidához Veres Sándor (20) és Bernáth Lajos (26) személyében, akik ebben az évben Balmazújvároson szerepeltek. A középpályás Veres egy évig kölcsönjátékosként erősíti a csapatot, míg Bernáth végleg a Vasvárié. Érdekesség, hogy az utóbbira csatárként vagy támadó középpályás poszton számítanak. Ez a sok igazolás nem mindenkinek jelent boldogságot, mert míg a szurkolók örülnek az újabb erősítésnek addig a tavaszi felmentő seregből Brűchental után távozni kényszerül Boros Károly is, hiszen Gaica és Horváth mellett vajmi kevés esélye van pályára kerülni. Tiszavasváriban senki sem jelenti ki egyértelműen, de ilyen erősítések után mi más lehet a cél, mint az NB I? Erre a játékosanyagot tekintve pedig minden esélyük megvan. A nagy kérdés természetesen most is az: vajon mindenki egyformán akarja-e majd szezon közben a sikert. (sz.a.) Körzeti kitekintő Valóra vált álom Gergelyiugornyán A vásárosnaményi körzeti I. osztály bajnoki címét a gergelyiugomyai Tiszamenti SE szerezte meg, mondhatni magabiztos fölénnyel. A csapat kiemelkedett a mezőnyből, és egy percig sem volt kétséges, hogy ebben az osztályban csak ők lehetnek az elsők. Már a tavalyi esztendőben is nagyszerűen szerepelt a legénység, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy álmuk — ami az idén valóra vált —, a magasabb osztályba kerülés sikerüljön nekik. Az újdonsült bajnokcsapat első számú szponzorával és egyben szakosztályvezetőjével, Szabó Gusztávval beszélgettem az együttes bravúros teljesítményéről. — Amikor nekivágtak a bajnokságnak, milyen célkitűzése volt a vezetőségnek? — Egyértelműen a dobogó legfelső fokának a megszerzését tűztük ki célul. Én úgy érzem — a játékosállományunkat ismerve — nem tettük magasra a mércét. Ezt bizonyítja a többpontos előnnyel elért elsőség. —A téli holt szezonban nagy volt a játékosmozgás? — Három futballista érkezett hozzánk, akik nagyon jól beilleszkedtek a gárdába. Súgta és Kozma Tiszaszalkáról tette át székhelyét Gergelyiugomyára. Előbbi bal, utóbbi jobb oldali középpályásként játszott nálunk tavasszal. Szabót Napkorról szerződtettük. Őt irányító középpályásként vette számításba Szegedi László vezetőedző. — Kikkel elégedettek? — Az egész csapat nagyszerűen, közönségszórakoztatóan focizott. Kapusunk, Gogolin többször is parádézott, házi gólkirályunk, Tar Endre pedig nem egyszer szinte az őrületbe kergette az ellenfél védőit. Kettejükön kívül Nagy, Szabó és Varga is remekelt. — Mi a csapat erőssége? — A kapusunk ragyogóan véd. Összesen 102 gólt lőttünk, és csupán 22-t kaptunk. Ez, azt hiszem, önmagáért beszél.-— A Magyar Kupában is szépen meneteltek... — Igen, a kupameccseken nagyon felszívja magát a gárda, már tavaly is megmutattuk oroszlánkörmeinket. Az idei sorozatban sem vallottunk szégyent, hiszei [búcsúztattuk Nagyhalászt, Záhonyt, Tiszavasvárit, s végül a Kárpát-Hús Volán ütött el bennünket a továbbjutástól. A mérkőzéseken lelkesedésben és akarásban múltuk felül ellenfeleinket, de a közlekedésiekkel vívott meccsünkön már kiütköztek a játékosokon a fáradtság jelei, és nem bírtak az ugyancsak hajtós Volánnal. — Amikor eldőlt, hogy végérvényesen a Tisza-parti tizeneggyé a bajnoki cím, nagy volt az öröm? — Természetesen. Disznótoros vacsorával ünnepeltünk, igen emelkedett hangulatban. — Milyen feltételek mellett készülhetett a sikercsapat? — A vásárosnaményi önkormányzat, az Erdért-Műszolg Kft., a gergelyiugomyai téesz, a helyi Zöldért, valamint Vezse János és jómagam patronáljuk az egyesületet. Az idegenbeli mérkőzéseinkre saját személyautóinkkal és egy mikrobusszal utazunk. A pályára tavasszal 200 férőhelyes lelátót építettünk, és ezt szeretnénk lefedni, hogy kitartó szurkolóinknak legyen hová beállniuk az eső elől a kilencven percek alatt. A zuhanyozónkat sürgősen fel kellene újítanunk, ennek költségei mintegy egymillió forintra rúgnak. Jövőre a megyei II. osztályban ifjúsági csapatot is muszáj indítani, és a gyerekek toborzását már most meg kell kezdeni. — Kiknek vannak jelentős érdemei ebben a bajnoki címben? — A játékosoknak gratulálok teljesítményükért, a vezetőségnek az áldozatkész munkájáért, a szponzoroknak az együttes támogatásáért, továbbá a szurkolóknak a fantasztikus buzdításért. Tóth Mihály Szezonvégi mérleg — Szezonvégi mérleg — Szezonvégi mérleg Bakta már kinőtte a megyét! SULLER SÓ MEGYEI I. OSZTÁLY 1. Baktalórántháza 34 28 A fenti számadatok önmagukért beszélnek. Baktalórántháza úgy lett bajnok, hogy megszorítani sem tudták, a csapat tizenhét pontot vert az őt látótávolságon kívül követő Vásárosnaményra. De hát a dicsőséget learató Gdovinék sikere senkit nem vágott mellbe, az ellenkezője váltott volna ki megrökönyödést a pontvadászatot figyelmükkel kitüntetők között. A már az ősszel a trónra költöző együttes háza táján élénk pezsgést hozott a máskor oly csendesen telő tél, ukrán ötösfogat nyergeit át Biriből a fenyvesek városába, ez voltaképpen végleg hiábavaló erőlködésre kárhoztatta a vetélytársakat. Ment is minden, mint a karikacsapás, Gajdos Gábor vezetőedzőnek nem kellett nyugtátokat szednie a kispadon ülve. Nem volt „hátradőlés” év — Tavaly nyáron — az ominózus, Sényő ellen elvesztett mérkőzés után — nem esett szét a társaság, a bajnokságra való felkészüléskor pedig eljutottunk Szlovákiába, ahol az edzőtáborban leraktuk az alapokat, mely reményt teremtett az őszi sikeres szerepléshez. Nem is csalatkoztunk, az idényt tisztességes előnnyel, egyenletes teljesítménnyel zártuk. A holt szonban tovább erősödtünk a Biriből érkezett ukrán játékosokkal, ami megfogalmazta azt a tervet, hogy előrehozzuk az NB III-ra való átállást, egy olyan csapat összekovácsolásával, amely a magasabb követelményeknek is megfelel. Ebből a szempontból kényelmesebb lett a helyzetem, mivel bővült a választási lehetőségem, kipróbálhattam sok variációt, hosszabb ideig kereshettem azt a szerkezeti megoldást, amely az együttes számára a legelőnyösebb. Egyébként egyáltalán nem volt „hátradőlős” évem. — A csapat számolatlanul ontotta a gólokat, futott a szekér, ezért is kapta fel a fejét mindenki a tarpai vereségen. Miért kegyelmeztek meg a kiesőjelöltnek? — Szó nincs arról, hogy bárkinek is megkegyelmeztünk volna. Az élet produkál olyan napokat, amikor nem jön össZe semmi. Nem igaz, hogy a Bakta félvállról vette az ellenfelet. Azt a bizonyos első gólt nem tudtuk megszerezni, és miután a hazaiak védelmi hibánkból találtak egyet, ez szárnyakat adott nekik. Olyannyira belelkesültek a gondolattól, hogy elkaphatják a bajnokaspiránst, hogy kiadtak magukból mindent. Játékosaim nem koncentráltak eléggé a kapu előtt, kapkodni kezdtünk, ebből következett aztán a kudarc. De ugyanezt elmondhatom a másik két, 1-0-ra elvesztett mérkőzésünkről, Nyírkárász és Csenger ellen hasonlóan türelmetlenül siettettük a befejezéseket. Ezeken a meccseken sem volt hiány lehetőségekben, de nem akadt a pályán lévők között senki, aki akkor lőtt volna gólt, amikor az nagyon kellett. Mert könnyű a hálóba találni, mikor már ötöt-hatot rúgtunk, nehezebb műfaj az, hogy hátrányból fordítsunk. Ekkor lenne 1 5 133-37 85 fontos a maximális figyelem. —Azért a parádés előadások voltak túlsúlyban. Melyik kilencven perc látványa fogta meg leginkább a vezetőedzőt? — Mindenféleképpen a riválisok elleni összecsapásokat említeném. így a záhonyi 6-2- es, illetve a Vásárosnamény fölött aratott 4-0-ás győzelem ragadott magával. A két mérkőzésen óriási becsvágy hajtotta előre a fiúkat, s ekkor valóban játszották a futballt. Átérezték a tét súlyát, hiszen tulajdonképpen itt dőlt el az első hgly sorsa. Értékes a Bakta skalpja —Hogyan tartották a tüzet a labdarúgókban? Kérdezem ezt azért, mert egy-egy mérkőzés három pontját jó előre oda lehetett volna adni Baktalórántházának. — A pszchikai felkészítés során igyekeztem tudatosítani a játékosokban: ellenünk nyerni valamennyi gárdának nagy fegyvertény, ezt, ha tetszik, ha nem, így kell elkönyvelni. Bennünket legyőzni: „az igen, az már valami” — tartották sok helyütt. Velünk játszani, az nem egy szimpla bajnoki találkozót jelentett, esetenként még a következő meccset is feláldozták a bravúr lehetőségéért. Példának felhozhatom Tarpát, aki miután megvert bennünket, Kislétán egy ötöst kapott. Tehát külön kihangsúlyoztam a srácoknak, addig, míg be nem bizonyítjuk az adott meccsen, hogy mi vagyunk a jobbak, addig kemény ellenálásra számíthatunk. Általános stratégiánk volt, hogy lehetőleg már az első húsz percben vigyük döntésre a dolgot. Ekkor a vetélytárs kénytelen kitámadni, rések keletkeznek a védelmükben, mire kihasználhatjuk gyenge pontjaikat, megingathatjuk önbizalmukat, summa summárum: korán lerendezhettük a csata sorsát. — Általános vélekedés szerint a támadósor bármilyen összetételben képes eldönteni mérkőzéseket. A hátsó alakzat viszont sebezhető, könnyen zavarba hozható. Osztja-e ezen kritikus megnyilvánulásokat? — Ez nem egészen fedi az igaszságot. Vacsilja ésPokigyko beépülésével, de a többiek hathatós közreműködésével is, masszívabb lett védelmünk. Bár a számok ennek némileg ellentmondanak: mindkét idényben tizenkilencszer rezgett a hálónk, és eggyel többször vesztettünk tavasszal, mint ősszel, mégis azt mondom, javultunk e téren. Ezt alátámasztja, hogy a szélsőhátvédek jócskán kivették részüket a támadások segítésében, Barnucz Csaba egyedülálló tettet hajtott végre azáltal, hogy balhátvéd létére tíz gólt lőtt. Ahogy olvasgatom az újságokat, ennyi találattal másutt, nem egy NB Ilias csapatnál házigólkirály lehetett volna. Nálunk pedig ezt Gdovin harminchéttel érdemelte ki, mellette Maries huszonkilencig jutott. A védők azontúl, hogy blokkolták az ellenfél kísérleteit, túlteljesítették feladatukat, amiért dicséret dukál. — Ahol elindultak, ott nem adták alább a végső sikernél. A bajnokságon kívül az Erimpex Kupát is hazavitték. Számított minderre? — Az, hogy Csengett leradíroztuk, és a bajnokságban nyomunkban haladó Vásárosnaményt kivertük, már jelzés értékkel bírt. Hovatovább azt nem lehet a szerencse számlájára írni, hogy Nyírbátort, valamint Sényőt is megadásra késztettük. Ez, úgy gondolom, valamit elárul a csapat tudásáról, hiszen hosszabb távon nem lehet a véletlen műve ennyi szép eredmény. A felkészülési periódusban több alkalommal összemértük erőnket NB-s együttesekkel, s büszkén nyugtázhattam: nem vallottunk szégyent. Váratlan kiugrásról esetünkben nem beszélhetünk. Magas a mérce — Ezzel azonban a mércét is magasra állították, a szurkolók hozzászoktak a nagy gólarányú győzelmekhez. Nem tesz könnyű eleget tenni a kívánalmaknak egy osztállyal feljebb. — A harmadik vonal más kategória. Nem ugyanaz kupamérkőzéseken pályára lépni, egy feladatra figyelni, mint hetekig a pontvadászatban gyűrődve, sok utazással megspékelve egy újfajta közegben futballozni. Az élet nem ismétli önmagát, semmi garancia nincs arra nézve, hogy sényői mintára innentől zsinórban nyerjük majd a bajnokságokat. Körültekintő munkával, az igazoltak csapatba építésével, feltételezve ennek megvalósítását, nem rosszak a kilátások. Nem ismerem még az új fejleményeket, de a jelenlegi baktai társaság fel van annyira készülve, hogy az NB III élmezőnyével bármikor vetekedhet. — Hallhatnánk néhány szót arról, milyen játékosrangsort állított fel a teljesítmények láttán? — Tavaly és idén is tizenkilenc labdarúgónak szavaztam bizalmat. Tizenegy olyan játékos van a már felsorolt mesterlövészeken kívül, aki már gólt szerzett: Sós tizenötöt (a sérülések nagyban hátráltatták), Németh (főiskolai tanulmányokat folytat, emiatt kevesebbet edzett társainál, ezáltal teljesítménye is hullámzó volt) szintén ennyit, Illés kilencet jegyez. Ebből is kiviláglik, nem kéthárom emberre szorítkozott a csapat sikere, ez egyben erőnket is mutatja. Ok képezik Gdovinnal és Mariccsal kiegészülve az élvonalat. Nem marad el tőlük a hétről hétre megbízhatóan játszó Vacsilja — Pokigyko — Barnucz-trió, velük is elégett lehetek, no me£ ne felejtsem ki Tóth Istvánt Rendszeresen hozta magát ; középpályán szerepelt Hüse é^ Benkő. A következő csoporto azok alkotják, akik nem tudta! tartósan gyökeret verni poszt jaikon. Igaz, nekik elfoglaltságuk, egyéb gondjaik eltereltél figyelmüket, de tartalékkén bevetve is számíthattam rájuk ők a két Szőke, valamint Javo riv. A kapusok közül Tóth And rás az elmúlt évben katonakén egyenletesebb formát futott idén váltakozó produkció tel tőle, ám munkahelyi beosztás; sem tette lehetővé a rendszeres edzéslátogatást. Kovács kevés lehetőséget kapott, amíg éles volt a küzdelem, semmit, később, amikor sor került játékára, nem okozott csalódást. — Kényes téma. Nem kerülhetem meg azt a kérdést, miszerint olyan hírek szállingóznak Önről, hogy az edzéseken a kétkapus játékot favorizálta, nen. szánva kellő időt a taktikai jellegű gyakorlatokra. A válaszára lennék kíváncsi. — Az, hogy módszertanilag mi vezet eredményre, szakma: körökben is vitatott. Úgy hiszem, az elért sikerek engem igazolnak. A taktikai elemek sulykolásához feltételek is szükségesek, erre nekem nem volt meg a lehetőségem. Ehhez a foglalkozásokon jelen kellene lennie valamennyi csapatrésznek, s miután az idegenlégiósok csak a mérkőzésekre jártak, ez már eleve nem adatott meg. A többiek edzéseken való jelenléte, illetve ennek hiánya sem tette lehetővé mindezt. Éppen ebből eredően választottam azt a módszert, abból kiindulva, hogy a mostani garnitúra nem kezdőkből áll, hogy nem azt magyaráztam, ki hova helyezkedjen, sokkal inkább a frissességük megőrzését tartottam szem előtt. Ezt a mérkőzéseken képességüknél fogva, kreativitásuk, ötletességük nyomán mindenképpen hasznosítani tudták. Ha egy csapat harmincnégy találkozójából huszonnyolcat megnyer, ha ilyen imponáló gólkülönbséggel zár, ott lehetnek fanyalgók, a játékkal elégedetlenek, az eredményességet mégsem vonhatják kétségbe. —Mikor kezdődik a fel készülés, s Gajdos Gábor marad-e a szakmai munka irányítója? — Konkrétumokat ne várjon tőlem, nem ejtettük meg a záróértékelést. Hétfőn elnökségi lesz, ahol terítékre kerülhetnek a kérdésben feltett témák. Fecsku már aláírt! Kormány Béla egyesületi elnöknél puhatolóztunk a csapat jövőjéről. — Teljes mértékben elégedett vagyok a gárda teljesítményével, már miért ne lennék, amikor a kitűzött célokat megvalósítottuk. Mostantól új feladatokat szabott ránk a feljutás. Márpedig mi nem akarunk átszállójegyet váltani az NB Ill-ban. Személyes véleményem szerint nem lesznek kiesési gondjaink, képesnek tartom magunkat arra, hogy az első tízben végezzünk. — És kivel képzelik el a folytatást? — Sem a vezetők, sem Gajdos Gábor eleddig semmit nem jelentettek be. A hétfői elnökségi ülésen sok minden kirajzolódhat majd, akkor tisztul a kép. Az mindenesetre biztató, hogy a játékosokat sikerül együtt tartani, ez lehet a legnagyobb igazolás. Bár Gdovint környékezték, ő sokadszorra is a maradás mellett döntött. Annyit máris közölhetek: a nyírkarászi Fecsku aláírt a Baktalórántházának, így a fiatal csatár nálunk kezdi a felkészülést. r, Koncz Tibor
