Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-30 / 151. szám

Kismama oldal UJ KELET a várandósági pótlék Megszűnt Rohan a világ, s mire egy baba megszületik, a kilenc hónap alatt intézkedések jönnek, törvények mennek. De vajon a terhesgondozást érinthetik-e a megváltozott rendeletek? Erről és még sok egyébről kérdeztük Dr. Haj­nal Attila nőgyógyászt. — A szóban forgó rende­letek az új magzatvédelmi törvény megszületésével úgy próbálták a terheseket ösztökélni a gondozáson való megjelenésre, hogy részükre várandósági pótlékot folyósí­tottak. A kismama akkor kap­hatta meg ezt a pótlékot, ha a szakorvostól igazolást vitt a társadalombiztosításnak, mely szerint terhességének 12. hetétől eljár a terhesgon­dozásra. Az új törvény azon­ban eltörölte a várandósági pótlék folyósítását. Helyette a kismamák szülés után egy­szeri, tízezer forintos támoga­tást kapnak. így aztán ért­hetően fennmarad a kérdés: minden terhes nő el fog ezen­túl is járni a gondozásra? — Kötelezi valamilyen szabályzat a várandós asz­­szonyt a szakrendelőben való megjelenésre? — A terhesnek semmilyen kötelezettsége nincs, így nem köteles terhesgondozás­ra sem eljárni. Ám én úgy gondolom, hogy mindenki­nek saját jól felfogott érde­ke a nőgyógyászt felkeresni. —Mit takar maga a ter­hesgondozás? — A gondozás két részből áll, a védőnő és az orvos fel­adataiból. A terhestanácsadás és a -gondozás sem ugyanazon fogalmakat fedi. Érdemes el­menni a gondozásra, mert ott az ellátás komplexebb, az ál­talános és speciális vizsgála­tokra egyaránt kiterjed. — Mikor érdemes először felkeresni a nőgyógyászt? — Ha a gyerek fogantatását nem a véletlenre bízzuk, akkor a leghelyesebb az, ha a hölgy még a gyermek tervezése előtt felkeresi az orvost. Ekkor el­végeznek egy rákszűrést, és megnézik azt is, hogy nincs-e valamilyen fertőzés, gyulladás a hüvelyben. Ennek ellenőrzé­se a későbbiekben a kismamát sok kellemetlenségtől és ko­moly problémáktól kímélheti meg. Az egészséges asszo­nyoknak a terhesség felmerü­lésekor legokosabb megvárni­uk két menstruáció kimaradá­sát, és csak aztán elmenni az orvoshoz. Más alapbetegsé­gekben szenvedőknél (cukor­­betegség, vesebaj, magas vér­nyomás...) nem kell kivárni ezt a két hónapot, hanem a más­állapot első jelei után azonnal nőgyógyászhoz kell fordulni. Feltétlenül szükség van ilyen­kor a kezelőorvosok konzultá­ciójára, hiszen a terhesség ide­je alatt teljesen megváltozik, átalakul az egész szervezet, megváltozik a működése. — Sok asszony viszolyog a rendszeres orvoshoz járástól. A terhesség alatt milyen időkö­zönként célszerű mégis feltét­lenül felkeresni az orvost? — Az első három hónap azért fontos, mert ilyenkor állapítható meg, hogy hány baba fejlődik a méhben. Az ikerterhességek esetében ugyanis sok mindent más­ként kell alakítania a mamá­nak, és az orvosoktól is több figyelmet igényel két gye­rek. A félidőben való ellen­őrzés szintén fontos, mert ekkor jön el az ideje az úgy­nevezett genetikai tanács­adásnak, ahol az ultrahang segítségével ki tudják mutat­ni a durva fejlődési rendel­lenességeket. Itt elsősorban olyan problémákra gondo­lok, melyek összeegyeztet­hetetlenek az élettel. Ez szükségessé teheti a terhes­ség megszakítását. Ám a do­log nem mindig ilyen súlyos, hisz a problémák között is vannak olyanok, melyek csak fokozott orvosi felügyeletet igényelnek. Ilyenek például a vesefejlődési rendellenessé­gek. A 27—30 hét táján me­gint csak jó, ha a kismama fel­­keresi orvosát. Ebben az időszakban ismerhető fel a koraszülés veszélye, melyet időben észlelve a megfelelő tanácsokkal és gyógymóddal ki lehet védeni. (A beszélgetést a követke­ző kismamaoldalon terhessé­gi tanácsokkal folytatjuk. Természetesen várjuk olva­sóink kérdéseit is, melyeket szerkesztőségünk címére küldhetnek el. A borítékra írják rá: Kismama) Jár a baba, jár... Az újszülöttkortól az első életév végéig a csecsemő egy­re több időt tölt ébren. Érzék­szervei egyre több informáci­ót vesznek fel a külvilágból. Hihetetlenül gyorsan tanul, szemünk láttára cseperedik, okosodik. A csecsemő mozgás- és ér­telmi fejlődésében nagy egyé­ni különbségek vannak. A fejlődés üteme egyszer gyor­sabb, máskor kissé lassúbb. Az egyik gyermek hamarabb tanul meg beszélni, a másik előbb kezd el járni. A hathetes csecsemő hason fekve néhány másodpercig megtartja a fejecskéjét. A keze még gyakran ökölbe szorított, mint újszülött korában. Még a mozgása is rendezetlen, a felső és az alsó végtagok egyszerre mozognak. Ülésbe húzva fejét csak néhány másodpercre tartja meg. Élénken figyel, a közelében mozgó tárgyakat szemével élén­ken követi és mosolyog. Két hónapos korában meg­kezdődik a felső végtagok önállóbb mozgása. Ha kezénél fogva ülésbe húzzuk fel a ba­bát, a feje ugyan még hátra­­csuklik, de már néhány másod­perccel tovább bírja tartani. Három hónapos kortól a leg­több kisember átalussza az éj­szakát, s ha ébren van, vidá­man gügyög. Hasra fektetve fejét, vállát megemeli, gerin­ce ív alakban meghajlik. Az újszülöttkori automatikus já­rás- és fogóreflex kialszik. A négy hónapos kisbaba már az oldalára fordul. Játszik a kezével, próbálja megfogni a tárgyakat. Megtámasztva 10— 15 percet már ülni is képes. Rövid ideig már ülni is tud... Az öt hónapos baba fogása már egyre biztosabb. Hátára fektetve szívesen játszogat a lábujjaival. Sőt, már kisebb helyzetváltoztatásokra is ké­pes. Féléves korában már négykézlábra állva löki magát, kúszik a kicsi. Felülni magá­tól ugyan még nem tud, de rö­­videbb ideig támaszték nélkül megül. Egyre többet gőgicsél, gagyog, lábra állítva ugrál. Az önálló felülés 8-9 hónapos kor­ban következik be. Támaszték nélkül biztosan, egyenes hát­tal ül a kicsi gyermek. Tíz hó­napos korára feláll (legalábbis a többség), állásból ülésbe ereszkedik. Néhány szótagot már „beszélgetni” is képes. Egyéves kora körül önálló­an megáll, kapaszkodva járni kezd. Evéskor használja a ka­nalat, a poharat. Felismeri a szavak jelentését, de beszéde még túlnyomóan „halandzsa”. Együttműködésre nem mindig hajlandó. Néha makacs, akara­tos, olykor kicsit raplizik is, számunkra mégis őa világ leg­nagyobb csodája. A cumisüveg Ha a csecsemő már nem szopik vagy éppen az a cél, hogy elválasszuk, leszoktas­suk a szopásról, használha­tó a cumisüveg, féléves ko­ron túl azonban célszerűbb pohárból itatni a babát. A széles választékot látva, gondolom, sokakban felme­rül a kérdés: milyen a jó cumisüveg? A legfontosabb kritérium, hogy jól mosható, tisztítha­tó legyen, és lehetőleg üvegből készüljön. Cumiból a keményebb anyagú, rugal­mas darabot válasszuk. Lé­nyeges, hogy a rajta lévő nyílás pontosan megfeleljen a csecsemő igényeinek. A kis lyukú cumiból, ha azt lefelé fordítjuk, csak csep­­pekben, nyomásra ürül a beletöltött víz, a nagymére­tű lyukon viszont sugárban folyik. Ha a nyílás túl nagy, gyorsan ömlik a baba szá­jába az üveg tartalma, s így a pici könnyen félrenyelhet. Ha viszont a nyílás túl pici, a csecsemő nagyon elfárad, mire jóllakik. A cumisüveg tisztán tar­tása külön gondot igényel. Használat után üvegmosó kefével azonnal ki kell mos­ni, és az első időkben aján­latos naponta egyszer ki is főzni. A cumisüvegből tör­ténő etetéssel a szoptatást helyettesítjük. Még inkább ölbe kell venni a gyermeket ahhoz, hogy a szoptatásnál automatikus közelséget biz­tosítsunk. Az üveget úgy keli tartani, hogy a pici szá­jára kerülő cumiban ne le­gyen levegő. 1995. június 30., péntek Az anyatej pótolhatatlan A tehéntej és a mestersége­sen előállított tápszerek külön­böznek az anyatejtől. Sőt, az egyes szoptató nők teje között is van némi különbség, és a szoptatás különböző fázisaiban is változik a tej összetétele. Az időben bekövetkezett változá­sok megfelelnek a csecsemő igényeinek mennyiségileg és minőségileg egyaránt. Bár minden női tej alkalmasabb az újszülöttek és csecsemők táp­lálására, mint a tápszer vagy a hígított tehéntej, mégis vilá­gos, hogy a legideálisabb a sa­ját anyja által elválasztott tej. Az anyatej biokémiai össze­tételét tekintve egyedülálló, több mint száz alkotórészét fe­dezték fel. Legfontosabb jel­lemzője, hogy élő anyag, élő, biológiailag aktív ellenanyag­okkal és sejtekkel. Ez a tulaj­donság már akkor is sérül, ha a baba táplálékát cumisüveg­ből kapja. Maga a tejképződés az előtej elválasztásával kez­dődik. Ez a tejféleség már a szülés előtt megtalálható az emlőben, sárgás, sűrű folyadék formájában. Az előtej telített zsírsav, fehérje és eszenciális, nélkülözhetetlen aminosavtar­­talma magasabb, legfőbb érté­ke azonban az immunológia. Az anyatejbe a fejéskor táro­láskor belekerülhetnek kóroko­zók, amit hőkezeléssel, pasztő­rözéssel szokás elpusztítani. Az eljárás során az ellenanyag­ok részben károsodnak. A szoptatáskor a tej egyene­sen a csecsemő szájába, táp­csatornájába kerül, nincs idő és mód a fertőződésre. Az előtej képződését az átmeneti tej el­választása követi a szülés utá­ni harmadik, ötödik napon. Az eredetileg sűrű, sárgás tej hí­­gabb és fehérebb színű lesz. Az átmeneti tej szintén nagyon gazdag fehérjében és immun­anyagokban. Az érett anyatej elválasztása a szülés utáni első hét végére tehető. Ez a legmeg­felelőbb tápanyag a picibaba részére. Nézzük meg, miben külön­bözik a női tej a tápszerek és a tejhígítások összetételétől. A tehéntej kétszer annyi fehérjét tartalmaz, mint az anyatej, ezért hígítani kell, ha csecsemőnek adjuk. A tehéntejben található fehérje főleg kazein, az anya tejének viszont csak egyharma­­da ilyen jellegű anyag, a többi könnyen emészthető. Igen nagy részben tartalmaz olyan esszen­ciális aminosavakat, melyeket a csecsemő könnyen fel tud hasz­nálni. Különösen az előtej gaz­dag nélkülözhetetlen aminosa­­vakban. A női tej fehérjéit a fiatal baba teljes mértékig be tudja építeni a szervezetébe, míg a tehéntejnek csak mintegy felét. A rossz hatékonysággal műkö­dő tehéntej felbomlása dupla annyi fehérjét, következéskép­pen nagyobb tejmennyiséget követel, mint a szoptatott csecsemő által elfogyasztott adag, aminek minden cseppjét hasznosítja a szervezet. A na­gyobb tejmennyiség több ener­giabevitellel jár, ezért a tehén­tejjel táplált babák gyakran túl­súlyosak. A szoptatott csecse­mő súlyfejlődése mindig alat­ta marad a mesterségesen táp­lált babáénak. Az így táplált gyerekek súlyfejlődése azon­ban egészségtelenebb. A női és a tehéntej vitamin­­tartalmát összehasonlítva is az anyatej javára billen a mérleg. Az anyatej vízben oldódó vi­tamintartalma függ attól, hogy a szoptató nő hogyan táplálko­zik, milyen szervezetének vi­taminellátottsága. A megfele­lően szopó csecsemőnek négy hónapos koránál hamarabb nem szükséges főzeléket adni. Ezzel szemben a mestersége­sen táplált baba korábbi táplá­lékkiegészítésre szorul. A szoptatott csecsemő hat hóna­pos kora körül kezd megérni az elválasztásra. Gyümölcslé és főzelék a kisgyermeknek A hozzátáplálás első lép­csője a gyümölcslé. Új íz, vi­taminokban és ásványi anya­gokban gazdag, kis energiatar­talmú étel, növeli az étvágyat. Az első lé készülhet citromból, narancsból, almából, répából. A citromot teába lehet tenni (8—10 csepp), de hígítatlanul nem adható. A csuklást is cit­romlével szokták elállítani. A gyümölcsléből kezdetben csak 1-2 kiskanálnyit adjunk, majd fokozatosan növelhetjük az adagot. A gyümölcsöt a délelőtti és délutáni szoptatás után lehet kínálni. A citrom és narancs után az első gyümölcs az alma­ié, majd később pép formájá­ban. Őszibarack két hónapos, paradicsom és meggylé pedig 2-3 hónapos kortól adható. Sár­gabarack, szilva egyáltalán nem, az aprómagvas gyümöl­csök pedig csak a baba egyéves korától adhatók. Hogyan kell elkészíteni a gyümölcsleveket? Csecsemő­nek csak hibátlan, szép, érett gyümölcsöt válo­gassunk, és mos­suk meg alaposan. A héját vékonyan hámozzuk le. A puha húsú gyü­mölcsöt át lehet tömi szűrőn, a ke­ményebbet célsze­rűbb lereszelni vagy turmixolni. A pépet ezután tisz­ta szűrőn leszűr­jük, és a kicsinek csak a levet kínál­juk. Ha a baba már megszokta a leve­­ket, kevés pépet is keverhetünk bele. Szoptatott csecse­mőnek 4 hónapos korban, mes­terségesen tápláltnak hama­rabb adjunk főzeléket. Az el­ső főzelék igen egyszerűen elkészíthető burgonyáiul Wjd sárgarépából. A későbbiek­ben borsó, sütőtök, paradi­csom bővítheti az étrendet. Öt hónapos korban kelbim­bó, karfiol, spenót, sóska is ad­ható. A megtisztított zöldségeket, burgonyát csipetnyi sóval annyi forró vízbe tegyük fel főni, hogy az éppen ne lepje el. Amikor megfőtt, szitán át kell törni, és kezdetben a főzőlével, majd később forralt tehéntejjel hígítsuk. Az ételt mindig kóstoljuk meg, mielőtt a babát etetni kezdenénk. Ellenőrizzük a hőmérsékletet úgy, hogy alkarunk belső ré­szére cseppentsünk az ételből. Öt és fél, hat hónapos kortól a baba, főleg, ha dundi, este is főzeléket kapjon. Hat hónapos kortól egy ká­véskanál margarint is keverhe­tünk a főzelékbe. Ugyancsak ekkor dúsítható az étel kávés­kanálnyi sajtreszelékkel majd fokozatosan tojássárgával, ba­romfimájjal, főtt, darált mar­hahússal. Jó elüldögélni itt, a karosszékben. A kisfiút Soltész Józsikának hívják

Next

/
Thumbnails
Contents