Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-29 / 150. szám

81995. június 29., csütörtök Magazin UJ KELET Találkozó a világűrben Több napos késéssel, a flo­ridai Cape Canaveral űrköz­pont telepéről kedden a magas­ba emelkedett az Atlantis űrrepülőgép, fedélzetén hét­főnyi legénységgel. A tíz-ti­zenegy naposra tervezett út legfontosabb és leglátványo­sabb mozzanata az lesz, ami­kor az Atlantis összekapcsoló­dik a kozmoszban keringő Mir orosz űrállomással. Legutoljá­ra húsz évvel ezelőtt, az Apol­­lo-Szojuz-program keretében került sor hasonló randevúra. Az Atlantis mostani küldetése egyúttal a századik az ameri­kai űrrepülőgépek történeté­ben. Eredetileg pénteken kellett volna útnak indulnia, ám elő­ször a vezérlőrendszerében észlelt szivárgás, majd a tér­ségben uralkodó viharos idő­járás miatt kétszer is el kellett halasztani a startot. Keddre azonban kitisztult az ég, és az irányító központ utasítására hozzáláttak az Atlantis külső üzemanyagtartályainak feltöl­téséhez a mintegy kétmillió li­ter folyékony oxigén-hidrogén keverékkel. Az élénk narancs­­színű ruhás űrhajósok a start előtt három és fél órával kezd­ték meg a beszállást. A legény­ség öt amerikai és két orosz űrhajósból áll. Az összekapcsolódás után az Atlantis és a Mir mintegy öt napon át fog együtt repülni, és közben a váltás is lezajlik az orosz űrállomáson. A staféta­botot Anatolij Szolovjev és Nyikolaj Budarin veszi át az eddigi háromfőnyi személy­zettől, köztük Norman Tha­­gardtól, aki június hatodikán, nyolcvanöt napos űrbéli tartóz­kodás után beállította az ame­rikai rekordot. Az indulást nagy izgalom előzte meg, hiszen félő volt, hogy ha kedden sem sikerül a felbocsátás, az űrtalálkozót le kell fújni. Az űrrepülőgépek esetében általában három-négy órás időablak áll rendelkezés­re a felbocsátás esetleges kés­leltetésére, most azonban csu­pán öt-tíz percre korlátozódott ez az idő, hiszen az Atlantisnak üldözőbe kellett vennie a vi­lágűrben óránkénti huszonöt­­ezer kilométeres sebességgel száguldó Mirt — az indítást éppen ezért ahhoz az idő­ponthoz kellett igazítani, ami­kor az űrállomás elhalad Cape Canaveral fölött. Az úttal megkezdődik az a nagyszabású amerikai-orosz vállalkozás, amelynek első ele­meként összekötik az Atlantist a Mirrel; a manővert még to­vábbi hat közös repülés követi az Alpha nevű nemzetközi űr­bázis felépítésének előkészü­leteként. A hatvanmilliárd dol­láros program keretében létre­hozandó, négyszáz tonna súlyú kutató űrállomást a tervek sze­rint 2002-ben adnák át. Helikopter-vonósnégyes Amszterdam kikötője fölött volt az ősbemutatója hétfőn este Karlheinz Stockhausen német zeneszerző „Helikopter­vonósnégyesének” —jelentet­te a dpa. A holland királyi légierő négy helikoptere több száz méter magasságban körözött a levegőben, s a gépek pilótafül­kéjében egy-egy muzsikus fog­lalt helyet: két hegedűs, egy nagybőgős és egy csellista. A mennyei koncertet négy kame­ra és tizenkét mikrofon továb­bította — hang és kép formá­jában — egy koncertterembe, ahol Stockhausen elektronikus úton keverte a vonós hangsze­rek hangját a motorok zajával. ,,A hagyományos muzsikát’ össze akarom hozni a modem technológiával” — nyilatkoz­ta a komponista az ősbemutató előtt. „így az egész világ mu­zsika lesz” — tette hozzá, s el­mondta, hogy a „Helikopter­vonósnégyes” először álmában jelent meg neki. Másnap éppen kitenkitett szobája ablakán és látta, amint négy helikopter elszáll a Rajna fölött. Akkor azt mondta magának, hogy megkomponálja a darabot. A dpa értesülése szerint a Salzburgi Ünnepi Játékok ren­dezősége már felvette a műsor­ra a „Helikopter-vonósné­gyest” , de környezetvédőknek a légszennyezés miatt benyúj­tott tiltakozásának hatására ki­iktatta a programból. Stock­hausen most a Hollandia Fesz­tivál keretében mégis megva­lósította elképzelését. Barlangidill hétmillióért Régi igazság, hogy sokba kerül az egyéni ízlés kielé­gítése. Ez történt azokkal a kőkorszakrajongókkal is, akik a Rómától délre fekvő Palmarola sziget sötét és nedves barlangjait választot­ták szabadságuk eltöltése ideális helyének — közvet­lenül a tengerparton, napi 250 000 líráért (több mint 200 márkáért). A legfeljebb 25 négyzet­­méteres barlanglakások bú­torzata szegényes, s éppen úgy hiányzik az ivóvíz és a vil­lanyvilágítás, mint a higiéniai berendezések. És mégis — aki egy teljes hónapot akart eltöl­teni ezekben a barlangokban, annak hétmillió lírát (hatezer márkát) kellett leszurkolnia a tulajdonosnak. Miután az újságokban „jel­legzetes apartmantként” hirde­tett barlanglakások miatt bo­lognai fiatalok egy csoportja panaszt tett a hatóságoknál, azok cselekvésre szánták el magukat. Kedden a kora reg­geli órákban — jelentette a dpa — távozásra szólították fel a barlanglakokat: köztük ügyvédeket, mérnököket és orvosokat családostol és sze­mélyzetükkel együtt. Mint kitűnt, a 17 barlang egy része a korai kőkor­szakban keletkezett és ere­detileg vadászok használták azokat. A barlangok tulajdono­sára 20 millió líra (17 000 márka) pénzbüntetést szab­tak ki. Az amerikai légierő iri­gyelt és kikezdhetetlen sztárpilótái, a top gun, kö­vetkezményekkel járó ér­deklődés középpontjába ke­rült: éveken át titkolt botrá­nyaikra figyelmeztették a kongresszus tagjait, sőt tu­domást szerzett róluk az utca embere is. A képviselők számára ké­szített titkos jelentést ugyan­is megszerezte a Washing­ton Post, leközölte — s mintha bombát robbantott volna. Alain Diehl, az Usaf, a légierő tisztviselője 30 lé­gibalesetet elemezve meg­állapította, hogy közülük 18 egy éven belül történt, de kö­zülük egyetlen egyről sem tud­hatott a közvélemény, mert a látszat megóvása érdekében el­titkolták azokat. Több eseményt részletesen is leírt a tanulmány készítője, és mindegyiknél a sztárpilóták felelőtlenségét hangsúlyozta. Egy alkalommal például azért verték a földhöz a gépet, mert a parancsnok felesége vezetett a házastársi reptetésnek neve­zett bevetésen. Az igazi bravúrt azonban azok a pilóták hajtották végre, akik repülés közben először az oxigénálarcot vették le, majd meztelenre vetkőztek, mert így akarták a másodpi­lótával tudatni, hogy lené­zik... A halálos végű baleset okát csak az említett jelen­tés tárta fel, s a készítője le­szögezte: különösen nyugta­lanító, hogy a légierő soro­zatosan hamis jelentéseket terjeszt elő a balesetekről. Tény, hogy a honatyákat sokkolta a top gun dosszié, ezért úgy döntöttek, hogy a hadügyminisztérium bevo­násával szigorú vizsgálatot indítanak arról, hogy milyen a kiképzés az elitalakulatok­nál. Tekintetek Csonka R. felvételei BUSZ ÉS VONAT Az MTI-SAB összeállítása az 1973 óta történt, szemé­lyi sérüléssel járó magyarországi autóbusz- vasúti bal­esetekről: 1973. január 30. — Kecs­keméten egy beláthatatlan vas­úti kereszteződésben, ahol so­rompó sem volt, összeütközött egy autóbusz és egy vonat. 37- en meghaltak, 17-en megsebe­sültek. A buszvezető 6 éves börtönbüntetést kapott. 1975. október 14. — Hajdú­­sámsonnál egy sorompó nélkü­li vasúti átjáróban — a busz­vezető hibájából — összeütkö­zött egy autóbusz és egy vo­nat. 12 személy meghalt, 8 megsebesült. A buszvezető 7 és fél éves börtönbüntetést ka­pott. 1979. december 3. — Lö­kösházánál sűrű ködben, a fénysorompó tilos jelzése elle­nére a vasúti sínre hajtott egy autóbusz. 12 személy meghalt, 7 megsebesült. A buszvezető - miután bebizonyosodott, hogy pszichológiailag alkalmatlan a vezetésre — 8 éves börtönbün­tetést kapott. 1980. június 30. — Siófo­kon — egy fénysorompós vas­úti átjáróban, feltehetően a buszvezető hibájából — egy diesel-mozdony összeütközött egy Volán autóbusszal. 20 sze­mély, köztük a hibáztatott sofőr — meghalt. 1981. november 30. — Mo­hóra községnél — egy fényso­rompós vasúti átjáróban, a ti­los jelzés ellenére, a busz­vezető hibájából — összeütkö­zött egy Volán autóbusz és egy üres szerel vény vonat. 17 utas meghalt, 29 megsebesült. A buszvezető 8,5 éves börtön­­büntetést kapott és végleg el­tiltották a vezetéstől. 1982. szeptember 9. — Szé­kesfehérvár külterületén, Szá­razréten egy helyi autóbusz — a vezető hibájából — a vasúti átjáróban, ahol a fénysorompó nem működött, összeütközött egy vonattal. 16 utas meghalt. A buszvezetőt elítélték. 1984. november 27. — Kis­kunfélegyháza külterületén egy fénysorompós vasúti átjá­róban a Szentesre közlekedő személyvonat összeütközött egy jugoszláv autóbusszal. A busz utasai közül négyen élet­­veszélyes, kilencen súlyos, ti­zennégyen könnyebb sérülést szenvedtek. 1985. május 25. — Püspök­ladány belterületén egy fény­sorompós vasúti átjáróban — a tilos jelzés ellenére — egy Volán teherautó a sínekre haj­tott, és összeütközött egy sze­mélyvonattal. 8 személy meg­halt. A gépkocsivezetőt hét évi fogházban letöltendő szabad­ságvesztésre ítélték. 1987. október 13. — Tár­­kány-Csépnél egy autóbusz a vasúti átjáróban összeütközött egy vonattal. A fénysorompó nem működött, a vonat hang­jelzést nem adott. A hibázta­tott buszvezető meghalt, 18-an megsebesültek. 1989. augusztus 30. — Deb­recenben egy vasúti keresz­teződésben egy mikrobusz — a fénysorompó tilos jelzését fi­gyelmen kívül hagyva a ke­reszteződésbe hajtott — össze­ütközött egy gyorsvonattal. A buszvezető meghalt. 1992. január 7. — Atkár és Csány között egy Volán autó­busz a vasúti átjáróban össze­ütközött egy tehervonattal, amely kisiklott és ebbe bele­rohant egy gyorsvonat. A fény­sorompó nem működött, sűrű köd és jeges út volt. Hatan, köztük a buszvezető meghalt, 12-en megsebesültek. 1992. szeptember 26. — Agárdon egy német rendszámú mikrobusz — a vezető hibájá­ból, a fénysorompó tilos jelzé­se mellett — egy vasúti átjá­róban összeütközött egy 100 kilométer/órás sebességgel közlekedő mozdonnyal. 16 német utas meghalt, három megsérült. A hibáztatott német buszvezető ellen Németor­szágban folyt le az eljárás. 1993. február 12. — Nyé­kipusztánál egy pörbölyi isko­labusz a vasúti átjáróban, ahol a fénysorompó nem működött — a ködös időben, a buszve­zető és a mozdonyvezető hibá­jából — összeütközött a Kis­kunhalasról Bátaszék felé ha­ladó személyvonattal. 11 gyer­mek és a sofőr meghalt, 19-en megsérültek. (Összeállította: MTI-SAB)

Next

/
Thumbnails
Contents