Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-27 / 148. szám

UJ KELET Labdarúgás 1995. június 27., kedd15 Szezonvégi mérleg — Szezonvégi mérleg — Szezonvégi mérleg A mester — Bohács Sándorra nagyon sok mindent építettem a tava­szi szezon kezdetekor, és pec­­hünkre megsérült. Elment 8-9 — remek — mérkőzés nélkü­le. Amikor felépült, nehezen vette tudomásul, hogy nem ke­rült vissza egyből a csapatba. Meg is sértődött. A csapat előtt tisztáztuk ezt a problémát, volt annyira intelligens és értelmes, hogy túltette magát ezen. A sze­zon végén, amikor pályára ke­rült, gólokat lőtt, gólpasszokat adott. Boros Károly tipikus csapat­ember, a tavaszi szezon elején nem okozott csalódást. Azon a poszton azonban, ahol ő bevet­hető, Horváth Miklós nagyon jó teljesítményt nyújtott. Bruchental Gábor nem kel­lett Kábának. Itt úgy tűnt, hogy gyökeret ereszt a csapatban, de az egész szezonban éreztem nála egyfajta bizonytalanságot, a bajnokság vége felé pedig nagy hibákat. Az MTK és Gödöllő ellen is rontott. Az utolsó mérkőzésekre kimaradt a csapatból, de nem éreztük a hiányát. Erdei Csaba volt az, akivel még ősszel szintén el kellett beszélgetni a csapat előtt. Azt követően feladta a játékról ki­alakított sajátos elképzeléseit, és a csapat hasznos tagja lett. Amikor azt mondom, hogy az együttes erőssége, akkor nem­csak góljainak számára gondo­lok, hanem gólpasszaira is, il­letve arra, hogy visszajárt vé­dekezni. Fecsku István a csapat vezér­­egyénisége. Lehet, hogy nem játszik mindig jól, de mint szel­lemi irányító pillanatnyilag nél­külözhetetlen a pályán. Havelant Csaba tavaszi fel­készülése jól sikerült. Jól is ját­szott a mérkőzéseken. Aztán az egyik találkozó előtt — miköz­ben kezdőnek volt jelölve a hétvégére — pénteken jelezte, hogy fáj a térde. Ezt követően többször kimaradt. Ahol több egyforma képességű labdarúgó van, ott nem szerencsés, ha va­laki apróbb sérülés miatt le­mondja a mérkőzést. A bajnok­ság végén ismét a pályán volt. Hegedűs Imre változó telje­sítményt nyújtott. Jobb is lehet­ne, ha megfeledkezne kisebb­ségi érzéséről. Két fontos gólt rúgott, és a csapat stabil játé­kosává vált. Horváth Miklós Kábán meg­keseredett, el is zavarták. Ná­lunk megújult, csak dicsérni tudom harcosságát, küzdeni akarását. Lente Lajosi a négy rúgott gólja és harciassága dicséri. Rendkívüli munkabírása, hatá­rozottsága, keménysége szá­munkra jól hasznosítható. Pitács Györgyről csak azt mondhatom, amit Erdei Csabá­ról. Kár, hogy vitatkozik, inte­get, ebben mindenképpen vál­toznia kell. Mindenesetre Csa­bával ketten az ellenfél négy játékosát le tudják kötni, hátul tudják tartani. Hat vagy hét gólt szerzett, de lőhetett volna még legalább tízet. Ha jövőre job-V as v ári Minden jó, ha jó a vége! — tartja a közmondás, és az 1994—95-ös labdarúgóévadban a Tiszavasvári Alkalo­ida NB Il-es együttesére ez különösen is igaz. Ősz végén például a Tiszavasvári tizenötödikként fejezte be a küz­delmeket nyolc ponttal, és nyolc ponttal volt leszakad­va a bennmaradást jelentő 13. helytől. Tizenhat rúgott gól ellenében harminchatot kapott. Tavasszal aztán va­lósággal megtáltosodtak. Tizenegyszer nyertek, kétszer ikszeltek és csak kétszer hagyták el vesztesen a pályát. Ebben a szezonban 35 pontot gyűjtöttek, ennél többre csak a bajnok MTK (37) volt képes. Harminchárom­­szor zörgették meg az ellenfél hálóját, míg Szabónak csak tízszer kellett maga mögé nyúlnia... szemével ban összpontosít, szép szezon elé nézhet. Rása Csaba állítólag teljesen megújult. Fontos gólokat szer­zett. Viszonylag egyenletes tel­jesítményt nyújtott, ezért tudott egész idényben a csapatban maradni. Simon Mihály, fizikai adott­ságait tekintve, nagy tehetség. Ebben az évben rendkívül so­kat fejlődött. Rá lehet bízni az NB Il-es mérkőzéseket. Ha az edzéseken és a mérkőzéseken kívül is a sporttal kapcsolatos dolgokra koncentrálna, akkor meggyőződésem, hogy fel­gyorsulna a fejlődése. Sinka László számomra na­gyon nehezen kiismerhető. Ha i a pályán volt, csalódást nem okozott, de ha kimaradt, nem éreztem rajta azt a pluszt, hogy vissza akar kerülni. Meggyő­ződésem, hogy Lacinak jobban is sikerülhetett volna a tavasz. | Szabó László bravúrok so­rozatát mutatta be a bajnok­ság elején Hatvanban és itt­hon, a III. Kerület ellen. Ezt követően nem jutott igazi sze­rephez. Vele a védelem biz­tosabb lett, tavasszal összesen tíz gólt kapott. Szarka László tipikusan az a labdarúgó, akinek a mérkő­zéseken célfeladat adható. Ak­kor játszik jc a van embere, akit semleges.. -ni kell. Egyéb­ként csak bóklászik. Célfelada­tokra ragyogóan alkalmas. Szilágyi József,'ha pályán volt, mindig elégedett voltam vele. Hazai pályán mindig ját­szott, idegenben viszont kont­rára építek, és ekkor az ő futó­gyorsaságával gond volt. Józsi nem alkalmas 40 méteres vág­tákra, viszont jól fedezi a lab­dát, jól fordul le, jól lő. Szűcs Sándort középhátvéd­ként jól minősíti az, hogy mind­össze tíz gólt kaptunk. Gólt rú­gott, fejjátéka jó, példamutató a győzni akarása, ami szeren­csére átragadt a társakra is. Varga Attila ősszel végig védett, tavasszal meg nem. Sényő megkeresett bennünket, és elengedtük kettős igazolás­sal védeni. Száraz Attila Szikszói Lajossal, az együttes edzőjével abban állapodtunk meg, hogy volt ami volt, történt ami történt ősszel. A bajnokság kezdetét jellemző megdöbbentő vereségekre, a minden várako­zást alulmúló kezdetre, a nagy zakókra nem térünk ki. A téma az ő érkezése és a csapat remek szereplése. — Az edzőcserét követően ősszel nyolc mérkőzésen ültem a kispadon, és el kell hogy is­merem, semmi különleges vál­tozás nem történt a csapat ered­ményességében. Elsősorban azért nem sikerült már akkor megkezdeni a pontgyűjtést, mert a rossz kezdés miatt önbi­zalomhiánnyal küzdöttek a já­tékosok. Télen aztán minden a helyére került. — A család és a „debreceni szakma” miként fogadta a vál­tást? — A családot abszolút nem érdekli a futball. A szakmából való igaz, hogy sok embernek meg kellett magyaráznom a váltás okát. Húsz éve edzős­­ködöm, de olyat még nem csi­náltam, mint most, hogy a Hajdúnánás kispadján kezd­jem a bajnokságot és a Vasvá­rién zárjam. Úgy érzem, a nánási vezetőségen múlt, hogy Vasváriba kerültem. A bajnok­ság végén nagyon sok debre­ceni kolléga gratulált a Vasvári szerepléséhez. Magam is meglepődtem, hogy szemé­lyemnek köszönhetően meny­nyien figyelték a csapatról szó­ló híreket.-—Az anyagiak mennyire ját­szottak szerepet a döntésében? — Jöttem, és semmiféle pénzügyi feltételeket nem tá­masztottam. Most is úgy vállal­tam el a következő évet, hogy pénzügyi dolgokról még nem is beszélgettünk. — Mire figyeltek oda a télen, hogyan sikerült a játékosokkal megtalálni a közös nevezőt? — Jól igazoltunk és jól sike­rült az alapozás is. A szoboszlói edzőtáborban nagyon sokat beszélgettem a játékosokkal arról, hogy nekik életcél az NB Il-ben maradás. Aztán a szeren­cse mellénk állt, amikor a ta­vaszi első fordulóban Pitács Gyuri két gyönyörű szép gólt lőtt Hatvanban Kosztának. —Amikor szinte naponta ját­szották az edzőmérkőzéseket, volt, aki úgy vélekedett, hogy ez öngyilkos dolog... — Én ezt a módszert koráb­ban már kipróbáltam. Bevált Hajdúnánás és más csapat fel­készítésében is, nem véletle­nül játszattam mindennap edzőmérkőzést. Egy játékos akkor szalad a legtöbbet, ami­kor a labda is ott van... A ren­geteg gyakorlás jó alkalom volt arra, hogy a fiúk megis­merjék egymást, ki milyen labdát szeret. — Az előbb már említette, hogy Szoboszlón elbeszélgetett a játékosokkal. Arra azonban nem derült fény, hogy valójá­ban miként sikerült megtalálnia a hangot a labdarúgókkal. — Nem tudom, hogy megta­láltam-e velük a hangot. Bár az is igaz, hogy különösebb fe­szültség nincs köztünk, nem vagyok büntetgető típusú. vigalom Szikszai Lajos — Mekkora volt a legna­gyobb bünte­tés, amit ta­vasszal kiosz­tott? — Azt hi­szem, 4 ezer fo­rint. De az is csak azért, mert ha valaki ná­lunk mérkőzé­sen dumál, azért először 2, majd ha megint szövegel, 4 ezer forint bün­tetés jár. Össze­sen nagyon ke­vés pénzelvo­nást kaptak a fiúk. Különö­sen akkor igaz ez, ha Kábán a jobb bekk egy rossz szerelésért 50 ezer forintot fizetett. Ennyit a vasvári focisták az egész ta­vaszi szezonban nem fizettek. Való igaz, nem szeretem a büntetgetősdit. —Amikor elutaztak Hatvan­ba, mi járt a fejében? — Az, hogy az előző tizen­négy edzőmérkőzést megnyer­tük. Ez tartást adott a csapatnak, és bíztam abban, hogy legalább döntetlennel térünk haza. — Végül is nyert a csapat Hatvanban, majd azt követően hazai pályán gólzáporos győ­zelmet aratott a III. Kerület el­len. A remek rajt után sorra gyűjtötte pontjait a Vasvári. Utólag el lehet mondani, hogy márciusban miként számolták ki a csapat bennmaradását, milyen eshetőséget vettek figyelembe? — Abban reménykedtünk, hogy az utolsó három mérkő­zésen mindenképpen bebizto­sítjuk a bennmaradásunkat. Szarvast legyőztük idehaza, majd Barcikát idegenben és Diósgyőrt újra Tiszavasvá­­riban. Az utóbbi két csapattal márciusban játszottunk, Bar­cikát például idegenben 3-0-ra vertük, Diósgyőrrel pedig dön­tetlent játszottunk. Mi tehát abban gondolkoztunk, hogy a bajnokság végén lesz egy ki­lencpontos „segélycsoma­gunk”. Ehhez még úgy számol­tuk, hogyha a hazai meccsein­ket hozzuk, akkor benn tudunk maradni. Nem volt irigylésre méltó helyzet, hiszen riválisa­ink nagy részével idegenben, kellett megbirkóznunk. Vetély­­társaink ellen Hatvanban (0-2), Balmazújvárosban (1-4), Hód­mezővásárhelyen (1-3) sikerült nyernünk, miközben Kazinc­barcikát szintén legyőztük, va­lamint Nyíregyházáról és Ti­­szakécskéről pontot raboltunk. — A sportban nincs értelme a ha-val kezdődő mondatok­nak, de vajon mi lett volna ak­kor, ha a bajnokság közepén találkoznak az MTK-val, és nem akkor, amikor az a bajno­ki cím ünneplésére készül? — Az MTK akkor sem volt jobb! A döntetlen benne volt a mérkőzésben, és ezt a fővárosi csapat vezérkara is elismerte. Somogyi Jenővel az élen jelen­tették ki, hogy a döntetlenre rászolgáltunk volna. Nagy helyzeteink nekünk voltak. — Ebbe a remek sorozatba nehezen illeszthető a Gödöl­lőtől elszenvedett vereség.. Mondhatjuk, hogy fiaskó? — Igen, boldogan. Bár az a vereség is megmagyarázhatat­lan a számomra. Mindenesetre egy ilyen eredményes sorozat­ban egy-két vereség elfogadha­tó. Szerencsétlenül alakult a mérkőzés. Gödöllőn kaptunk védekezési hibából egy gólt, majd végigtámadtuk a meccset. A második félidőben nem jöt­tek át kétszer a felezővonalon! — Leadta már a listát, hogy kiket képzel el új játékosként a csapatában? — Mi nem rugaszkodunk el a realitásoktól. Télen is nagyon olcsón igazoltunk, és most sem fogunk drágán. Hiába szeretném például Nyíregyházáról Szatkét és Bagolyt a csapatunkba, ha ez az elképzelés nem kivitelezhető. Inkább azokból a játékosokból választunk, akik jelentkeznek hozzánk. Neveket nem szívesen mondanék, de Debrecenben, Nánáson és Balmazújvároson vannak, akik szívesen jönnének hozzánk. Érdekes, hogy szabol­csi csapatból nem volt ajánlko­zó. Valószínűleg nem mi va­gyunk a legjobban fizető csapat. — Jövőre magasra tette a mércét, hiszen most már Tisza­­vasváriban csak ez a 35 pontos szezon az elfogadható teljesít­mény. Minden más visszalépés lenne. Miképpen vélekedik erről? — Ennyi pontot még egyszer nem lehet elérni! Remélem, a vezetőség is úgy tűzi ki a célt, hogy az őszinél szerepeljünk eredményesebben, de nem kötelező megismételni a tava­szi menetelést. Véleményem szerint jövőre nem lesz hetven­­pontos bajnokság.

Next

/
Thumbnails
Contents