Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-27 / 148. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. június 27., kedd15 Szezonvégi mérleg — Szezonvégi mérleg — Szezonvégi mérleg A mester — Bohács Sándorra nagyon sok mindent építettem a tavaszi szezon kezdetekor, és pechünkre megsérült. Elment 8-9 — remek — mérkőzés nélküle. Amikor felépült, nehezen vette tudomásul, hogy nem került vissza egyből a csapatba. Meg is sértődött. A csapat előtt tisztáztuk ezt a problémát, volt annyira intelligens és értelmes, hogy túltette magát ezen. A szezon végén, amikor pályára került, gólokat lőtt, gólpasszokat adott. Boros Károly tipikus csapatember, a tavaszi szezon elején nem okozott csalódást. Azon a poszton azonban, ahol ő bevethető, Horváth Miklós nagyon jó teljesítményt nyújtott. Bruchental Gábor nem kellett Kábának. Itt úgy tűnt, hogy gyökeret ereszt a csapatban, de az egész szezonban éreztem nála egyfajta bizonytalanságot, a bajnokság vége felé pedig nagy hibákat. Az MTK és Gödöllő ellen is rontott. Az utolsó mérkőzésekre kimaradt a csapatból, de nem éreztük a hiányát. Erdei Csaba volt az, akivel még ősszel szintén el kellett beszélgetni a csapat előtt. Azt követően feladta a játékról kialakított sajátos elképzeléseit, és a csapat hasznos tagja lett. Amikor azt mondom, hogy az együttes erőssége, akkor nemcsak góljainak számára gondolok, hanem gólpasszaira is, illetve arra, hogy visszajárt védekezni. Fecsku István a csapat vezéregyénisége. Lehet, hogy nem játszik mindig jól, de mint szellemi irányító pillanatnyilag nélkülözhetetlen a pályán. Havelant Csaba tavaszi felkészülése jól sikerült. Jól is játszott a mérkőzéseken. Aztán az egyik találkozó előtt — miközben kezdőnek volt jelölve a hétvégére — pénteken jelezte, hogy fáj a térde. Ezt követően többször kimaradt. Ahol több egyforma képességű labdarúgó van, ott nem szerencsés, ha valaki apróbb sérülés miatt lemondja a mérkőzést. A bajnokság végén ismét a pályán volt. Hegedűs Imre változó teljesítményt nyújtott. Jobb is lehetne, ha megfeledkezne kisebbségi érzéséről. Két fontos gólt rúgott, és a csapat stabil játékosává vált. Horváth Miklós Kábán megkeseredett, el is zavarták. Nálunk megújult, csak dicsérni tudom harcosságát, küzdeni akarását. Lente Lajosi a négy rúgott gólja és harciassága dicséri. Rendkívüli munkabírása, határozottsága, keménysége számunkra jól hasznosítható. Pitács Györgyről csak azt mondhatom, amit Erdei Csabáról. Kár, hogy vitatkozik, integet, ebben mindenképpen változnia kell. Mindenesetre Csabával ketten az ellenfél négy játékosát le tudják kötni, hátul tudják tartani. Hat vagy hét gólt szerzett, de lőhetett volna még legalább tízet. Ha jövőre job-V as v ári Minden jó, ha jó a vége! — tartja a közmondás, és az 1994—95-ös labdarúgóévadban a Tiszavasvári Alkaloida NB Il-es együttesére ez különösen is igaz. Ősz végén például a Tiszavasvári tizenötödikként fejezte be a küzdelmeket nyolc ponttal, és nyolc ponttal volt leszakadva a bennmaradást jelentő 13. helytől. Tizenhat rúgott gól ellenében harminchatot kapott. Tavasszal aztán valósággal megtáltosodtak. Tizenegyszer nyertek, kétszer ikszeltek és csak kétszer hagyták el vesztesen a pályát. Ebben a szezonban 35 pontot gyűjtöttek, ennél többre csak a bajnok MTK (37) volt képes. Harmincháromszor zörgették meg az ellenfél hálóját, míg Szabónak csak tízszer kellett maga mögé nyúlnia... szemével ban összpontosít, szép szezon elé nézhet. Rása Csaba állítólag teljesen megújult. Fontos gólokat szerzett. Viszonylag egyenletes teljesítményt nyújtott, ezért tudott egész idényben a csapatban maradni. Simon Mihály, fizikai adottságait tekintve, nagy tehetség. Ebben az évben rendkívül sokat fejlődött. Rá lehet bízni az NB Il-es mérkőzéseket. Ha az edzéseken és a mérkőzéseken kívül is a sporttal kapcsolatos dolgokra koncentrálna, akkor meggyőződésem, hogy felgyorsulna a fejlődése. Sinka László számomra nagyon nehezen kiismerhető. Ha i a pályán volt, csalódást nem okozott, de ha kimaradt, nem éreztem rajta azt a pluszt, hogy vissza akar kerülni. Meggyőződésem, hogy Lacinak jobban is sikerülhetett volna a tavasz. | Szabó László bravúrok sorozatát mutatta be a bajnokság elején Hatvanban és itthon, a III. Kerület ellen. Ezt követően nem jutott igazi szerephez. Vele a védelem biztosabb lett, tavasszal összesen tíz gólt kapott. Szarka László tipikusan az a labdarúgó, akinek a mérkőzéseken célfeladat adható. Akkor játszik jc a van embere, akit semleges.. -ni kell. Egyébként csak bóklászik. Célfeladatokra ragyogóan alkalmas. Szilágyi József,'ha pályán volt, mindig elégedett voltam vele. Hazai pályán mindig játszott, idegenben viszont kontrára építek, és ekkor az ő futógyorsaságával gond volt. Józsi nem alkalmas 40 méteres vágtákra, viszont jól fedezi a labdát, jól fordul le, jól lő. Szűcs Sándort középhátvédként jól minősíti az, hogy mindössze tíz gólt kaptunk. Gólt rúgott, fejjátéka jó, példamutató a győzni akarása, ami szerencsére átragadt a társakra is. Varga Attila ősszel végig védett, tavasszal meg nem. Sényő megkeresett bennünket, és elengedtük kettős igazolással védeni. Száraz Attila Szikszói Lajossal, az együttes edzőjével abban állapodtunk meg, hogy volt ami volt, történt ami történt ősszel. A bajnokság kezdetét jellemző megdöbbentő vereségekre, a minden várakozást alulmúló kezdetre, a nagy zakókra nem térünk ki. A téma az ő érkezése és a csapat remek szereplése. — Az edzőcserét követően ősszel nyolc mérkőzésen ültem a kispadon, és el kell hogy ismerem, semmi különleges változás nem történt a csapat eredményességében. Elsősorban azért nem sikerült már akkor megkezdeni a pontgyűjtést, mert a rossz kezdés miatt önbizalomhiánnyal küzdöttek a játékosok. Télen aztán minden a helyére került. — A család és a „debreceni szakma” miként fogadta a váltást? — A családot abszolút nem érdekli a futball. A szakmából való igaz, hogy sok embernek meg kellett magyaráznom a váltás okát. Húsz éve edzősködöm, de olyat még nem csináltam, mint most, hogy a Hajdúnánás kispadján kezdjem a bajnokságot és a Vasvárién zárjam. Úgy érzem, a nánási vezetőségen múlt, hogy Vasváriba kerültem. A bajnokság végén nagyon sok debreceni kolléga gratulált a Vasvári szerepléséhez. Magam is meglepődtem, hogy személyemnek köszönhetően menynyien figyelték a csapatról szóló híreket.-—Az anyagiak mennyire játszottak szerepet a döntésében? — Jöttem, és semmiféle pénzügyi feltételeket nem támasztottam. Most is úgy vállaltam el a következő évet, hogy pénzügyi dolgokról még nem is beszélgettünk. — Mire figyeltek oda a télen, hogyan sikerült a játékosokkal megtalálni a közös nevezőt? — Jól igazoltunk és jól sikerült az alapozás is. A szoboszlói edzőtáborban nagyon sokat beszélgettem a játékosokkal arról, hogy nekik életcél az NB Il-ben maradás. Aztán a szerencse mellénk állt, amikor a tavaszi első fordulóban Pitács Gyuri két gyönyörű szép gólt lőtt Hatvanban Kosztának. —Amikor szinte naponta játszották az edzőmérkőzéseket, volt, aki úgy vélekedett, hogy ez öngyilkos dolog... — Én ezt a módszert korábban már kipróbáltam. Bevált Hajdúnánás és más csapat felkészítésében is, nem véletlenül játszattam mindennap edzőmérkőzést. Egy játékos akkor szalad a legtöbbet, amikor a labda is ott van... A rengeteg gyakorlás jó alkalom volt arra, hogy a fiúk megismerjék egymást, ki milyen labdát szeret. — Az előbb már említette, hogy Szoboszlón elbeszélgetett a játékosokkal. Arra azonban nem derült fény, hogy valójában miként sikerült megtalálnia a hangot a labdarúgókkal. — Nem tudom, hogy megtaláltam-e velük a hangot. Bár az is igaz, hogy különösebb feszültség nincs köztünk, nem vagyok büntetgető típusú. vigalom Szikszai Lajos — Mekkora volt a legnagyobb büntetés, amit tavasszal kiosztott? — Azt hiszem, 4 ezer forint. De az is csak azért, mert ha valaki nálunk mérkőzésen dumál, azért először 2, majd ha megint szövegel, 4 ezer forint büntetés jár. Összesen nagyon kevés pénzelvonást kaptak a fiúk. Különösen akkor igaz ez, ha Kábán a jobb bekk egy rossz szerelésért 50 ezer forintot fizetett. Ennyit a vasvári focisták az egész tavaszi szezonban nem fizettek. Való igaz, nem szeretem a büntetgetősdit. —Amikor elutaztak Hatvanba, mi járt a fejében? — Az, hogy az előző tizennégy edzőmérkőzést megnyertük. Ez tartást adott a csapatnak, és bíztam abban, hogy legalább döntetlennel térünk haza. — Végül is nyert a csapat Hatvanban, majd azt követően hazai pályán gólzáporos győzelmet aratott a III. Kerület ellen. A remek rajt után sorra gyűjtötte pontjait a Vasvári. Utólag el lehet mondani, hogy márciusban miként számolták ki a csapat bennmaradását, milyen eshetőséget vettek figyelembe? — Abban reménykedtünk, hogy az utolsó három mérkőzésen mindenképpen bebiztosítjuk a bennmaradásunkat. Szarvast legyőztük idehaza, majd Barcikát idegenben és Diósgyőrt újra Tiszavasváriban. Az utóbbi két csapattal márciusban játszottunk, Barcikát például idegenben 3-0-ra vertük, Diósgyőrrel pedig döntetlent játszottunk. Mi tehát abban gondolkoztunk, hogy a bajnokság végén lesz egy kilencpontos „segélycsomagunk”. Ehhez még úgy számoltuk, hogyha a hazai meccseinket hozzuk, akkor benn tudunk maradni. Nem volt irigylésre méltó helyzet, hiszen riválisaink nagy részével idegenben, kellett megbirkóznunk. Vetélytársaink ellen Hatvanban (0-2), Balmazújvárosban (1-4), Hódmezővásárhelyen (1-3) sikerült nyernünk, miközben Kazincbarcikát szintén legyőztük, valamint Nyíregyházáról és Tiszakécskéről pontot raboltunk. — A sportban nincs értelme a ha-val kezdődő mondatoknak, de vajon mi lett volna akkor, ha a bajnokság közepén találkoznak az MTK-val, és nem akkor, amikor az a bajnoki cím ünneplésére készül? — Az MTK akkor sem volt jobb! A döntetlen benne volt a mérkőzésben, és ezt a fővárosi csapat vezérkara is elismerte. Somogyi Jenővel az élen jelentették ki, hogy a döntetlenre rászolgáltunk volna. Nagy helyzeteink nekünk voltak. — Ebbe a remek sorozatba nehezen illeszthető a Gödöllőtől elszenvedett vereség.. Mondhatjuk, hogy fiaskó? — Igen, boldogan. Bár az a vereség is megmagyarázhatatlan a számomra. Mindenesetre egy ilyen eredményes sorozatban egy-két vereség elfogadható. Szerencsétlenül alakult a mérkőzés. Gödöllőn kaptunk védekezési hibából egy gólt, majd végigtámadtuk a meccset. A második félidőben nem jöttek át kétszer a felezővonalon! — Leadta már a listát, hogy kiket képzel el új játékosként a csapatában? — Mi nem rugaszkodunk el a realitásoktól. Télen is nagyon olcsón igazoltunk, és most sem fogunk drágán. Hiába szeretném például Nyíregyházáról Szatkét és Bagolyt a csapatunkba, ha ez az elképzelés nem kivitelezhető. Inkább azokból a játékosokból választunk, akik jelentkeznek hozzánk. Neveket nem szívesen mondanék, de Debrecenben, Nánáson és Balmazújvároson vannak, akik szívesen jönnének hozzánk. Érdekes, hogy szabolcsi csapatból nem volt ajánlkozó. Valószínűleg nem mi vagyunk a legjobban fizető csapat. — Jövőre magasra tette a mércét, hiszen most már Tiszavasváriban csak ez a 35 pontos szezon az elfogadható teljesítmény. Minden más visszalépés lenne. Miképpen vélekedik erről? — Ennyi pontot még egyszer nem lehet elérni! Remélem, a vezetőség is úgy tűzi ki a célt, hogy az őszinél szerepeljünk eredményesebben, de nem kötelező megismételni a tavaszi menetelést. Véleményem szerint jövőre nem lesz hetvenpontos bajnokság.
