Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-27 / 148. szám
UJ KELET Űjdombrád 1995. június 27., kedd A lakosság száma nem csökken „Nekünk sem könnyű” Harsányi Menyhért, Újdombrád polgármestere. — Újdombrád 1989. január 1-jével vált saját jogú településsé. Addig Dombrád nagyközség belterületi része volt. Az önkormányzatok létrehozását követően 1991. december 31-ig körjegyzőségben láttuk el a hivatali feladatokat — emlékezik vissza látogatásunk elején a település önállóvá válására Harsányi Menyhért. — Az 1990-es önkormányzati választástól van saját képviselő-testülete a községnek. A képviselő-testületről nyugodtan kijelenthetjük, hogy jó gazdaként, kellő biztonsággal és hatékonyan végzi dolgát. 1992. január 1-jével a képviselő-testület létrehozta saját polgármesteri hivatalát, és így ettől kezdve a gazdasági és igazgatási feladatok ellátása helyben történik. Az együttműködés a jegyző, a testület, az apparátus és köztem kifogástalan — szögezte le Újdombrád történetének rövid összefoglalója végén a polgármester úr. — Mennyi pénzzel gazdálkodhattak az elmúlt négy esztendőben, és ebből milyen fejlesztéseket sikerült megvalósítani? — Önkormányzatunk 92 millió forinttal gazdálkodott. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a község valamennyi utcája szilárd burkolattal van ellátva, egy része kohósalak-, egy része aszfaltút. Befejeződött a falu teljes vízművesítése. Újdombrád is csatlakozott a gázprogramhoz, melynek keretében a község teljes területén kiépítésre került a gázvezeték. A hálózatra való csatlakozáshoz családonként 35 ezer forinttal járult hozzá a lakosság. Az elmúlt évben korszerűsítettük az iskolát, az óvodát, a polgármesteri hivatal épületét, mely egyben ellátja a faluház és az orvosi rendelő funkcióját is. — Nagyon sok szabolcsi önkormányzat a csőd szélén áll. Önöknek miként sikerült talpon maradni? — Nekünk is rengeteg problémával kell megküzdenünk. 1993-ban 5 milliós hitelt kellett felvennünk, melyet időarányosan fizetünk vissza. A pénztelenség mindenre rányomja bélyegét. Próbálunk pályázni, aminek eredményeképpen a főúton 612 méter járda készül el. Sajnos, a Belügyminisztériumtól az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe jutott települések pályázati pénzéből csak azok kapnak, akik nem fejlesztenek, nem ruháznak be. Beruházás és fejlesztés nélkül képtelenség a település életszínvonalát javítani. — Szeretnek Újdombrádon élni az emberek? Megtalálják itt a számításukat? — Én azt mondom, igen! A lakosság száma nem csökken, az elköltözés kisebb mértékű, mint a korábbi években. Jelenleg 736-an élnek Újdombrádon. A statisztikánk szerint 255 család lakik 234 házban. Úgy vettem észre, hogy szívesen jönnek haza a fiatalok a városból, könnyebben megtalálják a megélhetést itthon, a családhoz közel. A meglévő gondok ellenére a községben a lakosság hangulata jó. Az emberek ismerik egymást, ismerték egymás szüleit. Tudják, ki hol él, milyen nehézségekkel küzd. Nemegyszer segítettek egymáson összefogással az újdombrádiak. Ha valamilyen probléma elkerüli a figyelmünket, akkor azt jelzik, és mi igyekszünk segíteni. A Matáv-beruházás keretében rövidesen 16 vonalat kapunk, ami segíti, hogy közelebb kerüljünk az információ-áramláshoz — mondta beszélgetésünk végén Harsányi Menyhért. Ignéczi bácsi 87 éves gazdálkodtunk. Menni kellett a földlgneczi Mihály Nagy utat tett meg Ignéczi Mihály. A 87 éves bácsi nem kevesebbre vállalkozott, mint idős kora ellenére is elcsoszogott a polgármesteri hivatalba, hogy mint Újdombrád második legöregebb lakója mondjon pár szót életéről az Új Kelet olvasóinak. Tisztességgel viselt kalapjának levétele után a kora miatt már nehezen fonta a szót, de szavaiból Magyarország utóbbi 87 évének története bontakozott ki. — Tíz éve jöttem Újdombrádra lakni a fiamhoz. Addig, amíg bírtam magam, Darócztanyán éltem, ami nincs meszsze ide. Fiatal koromban másfél évig voltam cseléd. A mezőgazdaság egész életutamat végigkísérte. Jártam én az urasághoz robotra is. Amikor maszekok lehettünk, hat hold földön kapáltunk, arattunk, re, ha tetszett, ha nem, mert ez jelentette a megélhetésünket. A második világháború vége felé, 1944-ben fogták el Ignéczi Mihályt a2 oroszok Pünkösdvásárhelyen, és vitték kényszermunkára, „malenkij robot”ra. 1948-ban tért haza, és meglepve tapasztalta, hogy már nincs meg a földje — államosították. — Pedig olyan jó búza termett azon a földön, hogy kár volt arra ránézni — mondja hamiskásan somolyogva, majd érteden tekintetemre válaszolva magyarázólag hozzáteszi: — Olyan jó. Máig sem láttam olyan szépet aratni. Cukorrépa volt benne egyik évben, a másikban meg búza. Ez volt a nagy titka — árulja el a jó termés titkát közel 60 év után. Ezt követően a tsz-be járt dolgozni. Tette, amit az elnök parancsolt. Nyugdíjba tehenészként vonult. Amíg bírta a keze, a lába, jószágot tartott. Kaszálta, kapálta, művelte nyugdíjasként is a portáját. Tíz éve költözött Újdombrádra a szintén nyugdíjas fiához, hogy ne legyen otthon egyedül. Kárpótlási jegy után területre nem vágyik. Erő híján minek a föld? —Ma már csak áz étvágyam a régi.,. — mondja búcsúzóul. 4m»; ' Jjtam/M; ü. V. V.,,,,.,« ü.................. «- - : Az 1993-ban megépült II. világháborús emlékműnél mindig van virág. Az újdombrádiak itt tartják a halottak napi megemlékezést és koszorúzást. Szeretnék, ha a kis ünnepség hagyománnyá válna. Orvosi ellátás és iskola Újdombrád egészségügyi ellátás szempontjából Dombrád nagyközséghez tartozik, onnan jár ki szakrendelésre, úgy hetente háromszor, a köz-, míg keddenként a gyermekorvos. Sürgős esetekben természetesen a rendelési időn kívül is ellátják a betegeket a pár kilométerre lévő Dombrádon. Szintén Dombrádon tanulnak a felső tagozatos gyermekek. Jelenleg 36 felső tagozatos jár be a nagyközségbe, akiknek az önkormányzat veszi meg a buszbérletet. Újdombrádon helyben csak alsó tagozatos általános iskola működik, ahol még összevont tanítás folyik. 1992-ben 716 ezer, 1993-ben 919 ezer, 1994- ben 740 ezer forintot fordított a gyermekek rendszeres és rendkívüli nevelési segélyezésére az újdombrádi képviselőtestület. A lelkesedésre nem lehet panasz A kisközségekhez hasonlóan Újdombrádon is az egyetlen szórakozási lehetőséget a labdarúgócsapat szereplése jelenti. 1985-ben alakultak, jelenleg a városkörzeti első osztályban szerepelnek. A vezetők és a játékosok rendkívül lelkesek. A csapat vezetői így látják az együttes jelenét, jövőjét. Ferenczi Béla sportköri elnök: — Elég nehéz összeszedni a községből a csapatot, és az is nagy gondot jelent, hogy a városkörzeti első osztályban már ifjúsági csapat szerepeltetése is kötelező. Sajnos, kénytelenek vagyunk idegen községből 2-3 ifjúsági játékost igazolni. A felnőtt csapat fiatalokból áll, mindössze 2-3 játékos van itt is, aki nem újdombrádi. Abszolút amatőr szinten működünk, a meccsek után fizetni nem tudunk. A labdarúgás szeretete tartja össze csapatunkat. Újdombrádon nagy eseményt jelentenek vasárnap kora este a mérkőzéseink. A 750 lakosnak mintegy harmada rendszeresen buzdít bennünket. Szűcs Mihály edző: — Egy éve edzem a fiúkat, akik lelkesedésére nem lehet panasz. Pedig az elején az összetartásra nagy súlyt kellett fektetnem. Célunk az, hogy fizikailag és szellemileg megerősödjünk, és egy osztállyal feljebb léphessünk. Hetente kétcsapai e szer edzünk, munkától függően járnak tréningre a labdarúgók. Sokszor este 6-7 óra tájban megyünk gyakorolni a pályára, mert a társaság csak akkor ér rá. Asztalos Barnabás csapatkapitány: — Nagyon jó csapat az újdombrádi, csak az elfoglaltságok miatt nehéz összehozni hét közben a közös foglalkozásokat. Állítom, hogyha rendesen edzenénk, minden további nélkül megállnánk a helyünket magasabb osztályban is. Én úgy érzem, hogy azért vagyunk a bajnokság elején még így is, mert nálunk mindenki egymásért és a községért küzd. Bodnár Sándor menedzser: — A csapat az idén és — mivel most nem sikerült — majd jövőre is arra fog készülni, hogy egy osztállyal előbbre lépjen. Elkészült az új futballpálya, szerelést kaptak a fiúk. A menedzserségem azt jelenti, hogy a Carbo Kft.-n keresztül segítem őket. Ha előbbre lép az együttes, több segítséget kap majd. Ebben a csapatban játszik a fiam, a keresztfiam, és jómagam is imádom a labdarúgást. Nem csoda, hogy amikor tehetem, itt vagyok, és buzdítom, segítem mindannyiukat. Az oldalt írta és fényképezte: Száraz Attila
