Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-26 / 147. szám
Megyénk életéből UJ KELET 1995. június 26., hétfő5 ,Túlléptünk az árnyékunkon’ Levelek a monitoron Néhány évvel ezelőtt, a Commodore 64-es számítógépek térhódítása idején azt hittük, hogy a csúcstechnológia legfelső fokára érkeztünk. Azóta nemcsak az idő múlt, hanem újabb és újabb gépek, rendszerek, alkalmazói programok jelentek meg. Már arra is lehetőség nyílt, hogy levelet küldjünk a világ másik részére, vagy egy távoli világrészen megszervezett koncertet nézzünk végig a gépek monitorján. A hetvenes években a Bessenyi György Tanárképző Főiskola az akkori viszonyoknak megfelelő, elég jó számítógépes rendszerrel rendelkezett, megelőzve az ország más felsőoktatási intézményeit. A számítástechnikában azonban iszonyú sebességgel forog az idő. Egyre gyorsabb működésű és bonyolultabb programokat használnak az élet minden területén, a modernizációval, a fejlődéssel nehéz lépést tartani. A BGYTKF a nyolcvanas évek végére elvesztette vezető szerepét az ország számítógépes hálózatában. — Öt évvel ezelőtt kerültem a főiskolára, az akkori hálózat nem volt szívderítő — mondta Bódi Antal, a Bessenyi György Tanárképző Főiskola számítóközpontjának vezetője. — Rövid idő múlva egy pályázaton nagyobb összeget nyertünk, s azon gondolkodtunk, hogy hálózatot hozzunk létre, vagy gépeket vásároljunk. Végül az előbbi mellett döntöttünk, hiszen a hálózatot egyszerre kell megalkotni, a gépeket pedig egyenként is megvásárolhatjuk. A rendszer kiépítését egy fél évig terveztük, ez a megye első igazán nagy hálózata. Mivel anyagi erőforrás nem állt rendelkezésre, pályázatok útján próbáltunk pénzt szerezni. Tulajdonképpen életem nagy részét a pályázatírás teszi ki, már nagy gyakorlatom van benne, egy-egy ilyen megalkotása nem okoz akkora fejtörést, mint az elején. Azt kell tudni, hogy hová, miért és mennyiért érdemes pályázni. Elmondhatom, hogy sikerült túllépni saját árnyékunkat. — Melyek a pályázatok útján elért legjelentősebb eredményeik? — Az első igazi sikert — három évvel ezelőtt — a FEFA I. pályázaton nyertük. Akkor hat és fél millió forintot kaptunk, amelyből a gépparkot fejlesztettük. Nehéz megtalálni azt az utat, ahol még megfizethető, de márkás számítógépeket vásárolhatunk, amelyek vélhetően ritkábban fognak meghibásodni. hétfő reggel jöttem ki onnan. Ez a megszállottság még ma is jellemző rám. Nyolcórás munkaidőben nem lehet fejlesztést végezni, attól sokkal több munkára van szükség ahhoz, hogy el tudjunk érni valamit. — Milyen lehetőségeket lát a számítástechnikában? —Például a telekommunikáció és a televízió összekapcsolódását egy integrált rendszer-Később a FEFA II. 414-es projekt alapján további ötven gépet vásárolhattunk. A Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program a Magyar Tudományos Akadémia számítástechnikai részével van kapcsolatban, s az egész országos akadémiai, felsőoktatási fejlesztést tulajdonképpen ők kezdték el. Ezen program segítségével professzionális eszközöket és lehetőségeket sikerült szerezni. — Hogyan profitál Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár- Bereg megye ebből a rendszerből? — Mi nyújtunk segítségét mindenkinek. Sok embernek én voltam a tanára, ha valamilyen programhiba van a városban, engem hívnak segíteni. Egy kis csoporttal dolgozunk, amelynek nem lehet bárki a tagja. Aki ide bekerül, számítástechnikából profinak kell lennie, s a maximumot kell teljesítenie — vagy még annál is többet. A munkatársaim főként a hallgatókból kerülnek ki. Egyetemista koromban én péntek este bezárattam magam a számítástechnika tanszékre, és csak Fotó: Csonka ben. Néhány év múlva egy átlagember is megteheti, hogy számítógépe segítségével lakásából rendel repülőjegyet, a bankjával is felveszi a kapcsolatot, és naponta négyszer vált levelet a világ másik végén élő barátjával. Ez a fajta levélváltás jobb, mint a telefon, hiszen akkor olvassa el a címzett, amikor ráér, és nem kell zavarni. Itt, a főiskolán naponta 4000 levelet küldenek, s ennek a kétszeresét kapjuk. Előfordult, hogy egyik hallgatónk az USA-ba ment férjhez. Otthon, szabad idejében megkereste a családi számítógépével egyik volt tanárát, és levelet írt számára ide, a főiskolára. Az Amerikai Egyesült Államokban száz emberre huszonöt számítógép jut, ez elméletileg azt jelenti, hogy minden család rendelkezik egy géppel. Angliában tizenegy, nálunk körülbelül 0,5 az arány. Európában most fut fel a számítástechnika, hamarosan mindennapivá válik, és a háztartásokban is általános jelenség lesz. Kozma Ibolya A grafikuspalánta A meleg napsütés sokakat csalogatott a szabadba. Egy délutáni séta alkalmával figyeltem fel Nyíregyházán a Bessenyei parkban két furcsa alakra. Na nem a külsejük volt szokatlan, hanem az, ahogy a külvilágról teljesen megfeledkezve festegettek. A duó fiatalabb tagjával, Antal Brigittával váltottunk néhány szót két ceruzavonás között. — Csak a friss levegő kedvéért ültetek ki, vagy van valami komolyabb oka is? — Természetesen van. A mestertől, Bakii Károlytól veszek órákat. Most éppen a színházat rajzolom, de kicsit még merevek a vonásaim. — Rajzos pályára készülsz? — Ez még csak egy távoli álom. Jelenleg a Budai Nagy Antalba járok pedagógiai szakra. Ősszel kezdem meg az utolsó évemet. Vizsgák után szeretnék jelentkezni a Képző-Mester és tanítványa művészeti Főiskolára grafikus szakra. — Naponta hány órát rajzolsz? — Ez változó. Iskolaidőben kicsit kevesebb idő jut rá, de most a szünetben megpróbálom pótolni a hiányosságokat. Karcsi bácsival hetente kéthárom alkalommal találkozunk. Fotó: Harascsák — Mi az, ami a legközelebb áll hozzád a rajz terén? — Úgy igazán még nem alakult ki bennem. Az biztos, hogy épületeket könnyebb rajzolni, mint embereket. Ez a mai délután igazi megmérettetés lesz számomra, mert most fogok először a rajzszakkörön aktot rajzolni. Sikli Tímea Saját támogatók kellenének A mátészalkai TRIDEA „Előzmények: 1985 január 1 -jétől — előzetes egyeztetés után — a Kocsordi Általános Iskolában beindult a Hermann Ottó Természetvédelmi Szakkör munkája. 1987 végén javaslat születik egy — Mátészalkán létesítendő — természetvédelmi oktatóközpont létrehozására, programjára, melyet a városi önkormányzat és a városi művelődési központ vezetője elé terjesztettek. 1989 január 1-jétől a mátészalkai városi művelődési központban elkezdődik a természetvédelmi, környezeti oktató-nevelő munka, megindítja tevékenységét a TRIDEA Természetvédelmi Oktatóközpont.”— mindez Balogh István személyéhez kötődik. így kezdődött Mátészalkán a természetvédelem szervezett térhódítása. Nagy utat tettek meg az elmúlt hat év folyamán. Az elért és új célokról, gondjaikról és örömeikről beszélgettünk Balogh Istvánnnal, a TRIDEA vezetőjével. A találkozóra Mátészalkán, az egyesület Petőfi téri székházában került sor. — A központ a művelődési házban kezdett működni. Előtte költözött át a művelődési központ előző helyéről a maira, és úgy nézett ki, sok hely lesz, de másképpen alakultak a dolgok. Összesen egy 30 négyzetméteres helyiség lett a miénk, a második emeleten. Ezt kutyagyorsan Balogh István tember elsejétől megkaptuk egy, majd pedig ez év februárjától öt évre székháznak. — A hajdani tiborszállási úttörőtábort is önök üzemeltetik. Mire használják azt az objektumot? — Még a TRIDEÁT megelőzően szerveztünk természetvédelmi táborokat, ezután vettük át a tiborszállásit, 1992 tavaszán. Abban az évben a vandalizmus nyomainak felszámolására költöttünk háromszázezer forintot. Azután megpróbáltuk a tábort szebbé tenni, és másik 300 ezer ment el a felújításra és a munkadíjra. Sok munkánk fekszik benne, de elértük azt, hogy évente már három természetvédelmi tábor van, és ezenkívül minden egyéb. Volt ott békeszolgálatosok által szervezett angol nyelvű tábortól kezdve számítógépes táboron át a Sport- és balett-táborig minden. Az oktatóközpont belaktuk, amolyan raktár jellege lett a helynek. A felszerelésünkkel, gyűjteményeinkkel hamar megtöltöttük. — Mivel foglalkoztak a kezdetekkor? — Kifejezetten általános iskolásokkal indult a természetvédelemi ismeretátadás, amely elsősorban az oktatóközpontban, másrészt terepen — a szamosszegi erdőtől a debreceni botanikus kertig — zajlott. Ezután csapódtak hozzánk a középiskolások. A TRIDEA 1991 februárjában lett egyesület, 113 fővel. ígértek egy központi helyen lévő helyiséget a művelődési házban, de ez sem jött össze. Közben ez a Petőfi téri épület üres volt. Megpályáztam, hogy itt kapjon helyet a TRIDEA. Hoszszú harc után, 1993. szep-Persze minden táborban kapnak egy dózist a részvevők a természetvédelemből is. Esténként előadásokat tartunk, és területre is kivisszük őket. — Tábor, felszerelés, utazás és utaztatás — ezek sok pénzbe kerülnek. Hogyan teremtik elő erre a fedezetet? — Jelen pillanatban az egyesület nehéz anyagi helyzetben van, de az idén talán egyenesbe jutunk. A régi helyünkön sem a víz, sem a villany, sem pedig a fűtés díja nem terhelt minket. Itt viszont csak a villanyszámla — villanykályhák vannak — közel 200 ezer forint. Van egy nyugdíjasklubunk és egy fiókkönyvtár, ott is fűteni kell. Az önkormányzat rendkívül pozitívan áll a tevékenységünkhöz, amióta ez az egész megindult. Korábban, míg volt pénzük, egy-kétszázezer forinttal támogattak bennünket, tavaly ez már csak 40 ezer forint volt, idén pedig, úgy néz ki, semmi sem lesz. Ehhez hozzá kell tennem, hogy az önkormányzat ingyen (!) ideadta ezt az épületet, pedig kiadhatta volna bérbe is valakinek, ezenfelül pedig az egyesület indulása óta havi 30 ezer forintos támogatást ad. Minden egyebet pályázatok útján szerzünk meg. Ahhoz azonban, hogy pénz jöjjön, több „kilónyi” pályázatot kell megírni! Jó lenne kialakítani egy rendszert, amelyben meglennének saját állandó támogatóink. — Említene néhány rendezvényt, amelyet már lebonyolítottak, illetve amit terveznek? — Tavaly volt ötéves a TRIDEA. Minden évben van egy hely, ahol az ország természetvédelmi oktatóközpontjai összejönnek egy kis tapasztalatcserére. Tavaly mi voltunk a házigazdák, és elég jó visszhangja volt az eseménynek, amelyet beleillesztettünk a város húszéves fennállásának megünneplésével kapcsolatos rendezvénysorozatba. A Föld napján is vannak minden évben rendezvényeink, fotókiállítás, ingyenes CO-szint beállítás, és még sorolhatnám. Az elmúlt évben a mégye általános iskolásai két korosztályának megyei vetélkedőt szerveztünk, idén — mert nem akartuk megzavarni a megyei EMisszió szervezet által kiírt nemzetközi vetélkedőt — csak területit írtunk ki. — Milyen céllal indították be ezt az egész vállalkozást? — Közhelynek tűnhet, de az biztos, hogy a természet- és kömyzetvédelmi problémákat megoldani elsősorban tudatformálással lehet. Azokat az embereket, akik már megszokták, hogy kidobják a szemetet az autóból, alakítani nagyon nehéz, legfeljebb a gyerekükön keresztül lehet. A célunk ezért a felnövekvő nemzedék formálása. Ebben a pillanatban kilencven-egynéhány oktatóközpont található az országban, most készülünk szövetségbe tömörülni. Van több mint háromszáz természetvédelmi szerveződés. Ide alapítványok, szövetégek, egyesületek, oktatóközpontok tartoznak. Ezeknek alakult egy olyan tanácsa, amelynek feladatkörébe tartozik a miniszterrel, a minisztériummal való kapcsolattartás, ennek a hatalmas szervezetnek a képviselete. Mi ismertségünk folytán ott tartunk, hogy a tanácsba első helyen engem is beválasztottak. Ez azért valamit jelent, talán azt, hogy a mátészalkai TRIDEÁT ismerik és elismerik. Úgy néz ki, hogy Mátészalkából egy regionális oktatóközpont lesz. Több alapítvány tervbe vette tevékenységének kiterjesztését határainkon túlra is. Ehhez szerencsés helyen van a város, mi fogunk tréningeket tartani az Erdélyben és Ukrajnában most alakuló természetvédelmi egyesületeknek. Dojcsák Tibor
