Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-03 / 129. szám
UJ KELET Interjú 1995. június 3., szombat 7 Találkozás a keleti kapuban A hét elején már ötödik alkalommal nyitotta meg kapuit a Kelet—Nyugat Kiállítás és Vásár. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ma már ez a rendezvény a régió legnagyobb ilyen jellegű eseménye. Az expo híre már az első' évben túljutott a megye határain, és ismertté vált az egész országban. A mostani kiállításon a megyebeli és hazai kiállítókon kívül jelen vannak a környező országok termelői és vállalkozói is, de több nyugati országbeli üzletember is elhozta termékeit. Ez is azt bizonyítja, hogy szakmai körökben úgy értékelik, nem egyszerűen kirakodóvásárról van szó.Ez alatt a pár nap alatt komoly üzleti lehetőségek teremtődnek az itt lévő különféle országok vállalkozói, termelői és üzletemberei között. Ezt kívánják elősegíteni a kiállítást és vásárt kísérő kiegészítő rendezvények, üzletember-találkozók. Ha expo, akkor Lendvai István. Egy üzletember, aki korábban egészen más területen tevékenykedett. A veszprémi vegyipari egyetemen szerzett diplomájával a zsebében hosz-szú ideig a Kommunális és Szolgáltató Vállalatnál dolgozott vezető beosztásban, majd menedzser volt a megye nagyobb beruházásainál. A sóstói születésű, 47 éves üzletember igazából 1990-től vállalkozó, amikor először rendezte meg a kiállítást. Egyáltalán honnan jött az ötlet? Mi motiválta, hogy évről évre nagyobb energiákat befektetve megrendezze, megszervezze a kiállítást, amit ma már a legmagasabb szakmai körökben is elismernek? Milyen a mostani expo? Erről beszélgettem Lendvai István vásárigazgatóval. — Talán nem hangzik nagyképű kijelentésnek, hogy a kiállítás megrendezése öt évvel ezelőtt az én ötletem volt. Főleg az motivált, hogy a piacgazdaságra való átállásnak marketingoldalról is megvannak a maga sajátosságai. Aztán a Budapest-centrikusság sem tartható tovább fent. Ezért úgy gondoltam, hogy a régiók vásárszervező tevékenysége fel fog erősödni, és a jelentősége úgy fokozódik, ahogy a piacgazdaságban előrébb lépünk. Látva és hallva a külföldi tapasztalatokat, megérlelődött a gondolat, és 1990-ben hozzákezdtem az első kiállítás szervezéséhez. Nagyon nehezen ment az első időszakban. Munkatársaimmal sok nehézségbe ütköztünk, de józan ésszel sikerült felülkerekednünk a kezdeti akadályokon. Tulajdonképpen ez volt a kiindulási alap. Aztán jó társakat, segítőket találtam, és fokozatosan felfejlődtünk. Ulgy, öt év elteltével, a térség évről évre visszatérő legnagyobb rendezvénye lett a Kelet—Nyugat Expo. Mennyire keleti és nyugati a mostani, és a vásár vége felé milyen tapasztalatokról tud beszámolni? -— A nagyon tudatos, kitartó — az első években nem profit- és nyereségorientált — vállalkozás eredménye az volt, hogy minden évben egyre többen jelentkeztek. Ez köszönhető annak is, hogy Nyíregyháza földrajzi fekvése kedvező. Aztán ahogy a határok megnyíltak, a kiállítás jelentősége fokozódott. Tulajdonképpen az országban Nyíregyháza az első nagyobb város, ahol a keleti kereskedelem megáll. A vásár egyik fontos feladata, hogy megpróbáljuk összehozni Kelet és Nyugat kapcsolatát. A másik cél, hogy a térségben legyen valamilyen gazdaságélesztő hatása ennek a vásárnak. Mondhatom, ezt sikerült is elérni, hiszen ez a vásár az országban a BNV után következik a sorban. Hozzáteszem, hogy Budapesten vannak olyan vásárok, amelyek nem nagyobbak ettől. Azt viszont egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy a közel 450 kiállítóval a régiónak messze a legnagyobb rendezvénye a Kelet—Nyugat Expo. A külföldi résztvevők mindig is jellemzők voltak. Ok most a kiállítók 10-15 százalékát teszik ki. Ezúttal Ukrajnából, Romániából, Lengyelországból, Ausztriából, Németországból, Pakisztánból és Angliából jöttek kiállítók. U Már az utóbbi években, és most is fontos részei a kiállításnak a különféle kísérő rendezvények sora. — Valóban így van. Egyes kísérő rendezvények talán többet jelentenek, mint a kiállításon való részvétel. Ilyen többek között a nemzetközi üzletember-találkozó, amin közel kétszáz hazai és külföldi üzletember vett részt. Ez egyébként növeli rendezvény jelentőségét. Ezen túlmenően volt a sportnak és a gazdaságnak egy ragyogó találkozója. A minőségügyi fórumon a külkapcsolatokról és az export-import alapvető feladatairól volt szó. A gazdaságpolitikai fórumon kitűnő országos szakemberek és a pártok képviselői „csaptak” össze. Ezenkívül igyekeztünk a látogatók szórakozásáról is gondoskodni, több kulturális műsort is szerveztünk. Új kezdeményezésként a kiállítással egy időben egy kis galériát is nyitottunk. Fölvállaltam hogy a nyíregyházi képzőművészek ingyen állíthatnak ki. Érdekességképpen rendeztünk még egy gazdaságpolitikai kiállítást is. Itt például megtekinthető, hogy száz évvel ezelőtt milyen számlák voltak. Hozzáteszem, ha már ’96-ra gondolunk, akkor ezeket még jobban ki kell majd domborítani, hogy a part-Lendvai István nereink ezekből a kulturális élmé-nyekből is részesüljenek. Érezzék, hogy ez a város és a vidék erre is sok gondot fordít. OA kiállítók és a látogatók mennyire számítanak erre az expóra? — El kellett telni egy bizonyos időnek ahhoz, hogy a kiállítók érezzék, érdemes ide eljönni. Ma már nagyon sok üzletember ehhez a rendezvényhez igazítja, ütemezi tavaszi üzleti tevékenységét. Igyekeznek koncentáltan megjelenni, és lehetőlet üzletet kötni. Ugyanez vonatkozik a vásárra látogatókra és az itt vásárló emberekre is. Hiszen a mindennapos látogatók arra számítanak, hogy a nyári dolgaikat is megvegyék. Vagy éppen ez alkalommal választják ki azokat a tartós fogyasztási cikkeket, amiket a későbbiek során vesznek meg. OÓn szerint mennyire része ez a kiállítás a magyar gazdasági életnek, főleg így, öt év után? — Jelentős része. A szükségessége egyrészt megjelenik az itt élő és gazdasági tevékenységet folytató kis- és középvállalkozók részéről. Egy terméket vagy szolgáltatást igazából csak egy kiállításon lehet bemutatni. Másrészt én úgy gondolom, hogy miután Kelet kapuja vagyunk, érzékeljük a sajátosságokat, de vagyunk anynyira nyugaton, hogy nincsenek olyan elfogadhatatlan körülmények, mint néhány kilométerrel arrébb. Nem utolsósorban a város és a megye jövőbeni fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy megfelelő gazdasági kapcsolatai legyenek. Ahhoz, hogy a tőke ide áramoljon, és egyáltalán a fejlődés nagyobb mértékben meginduljon, kell hogy ismerjék és tudják a kiállítók, hová jönnek, és milyen lehetőségek vannak. Mert azt is tudjuk, hogy ilyen szempontból megyénk még mindig fehér folt. Pedig vannak jó szakemberek, és a területei is alkalmasak arra, hogy ilyen nemzetközi kereskedelmi kapcsolatban részt vegyen. Ehhez nagyon fontos adalék az ilyen kiállítás és vásár. OAmikor 1990-ben először megrendezték a kiállítást, a bujtosi csarnok belső tere és az udvar egy része elég volt. Most már a létesítmény minden külső-belső zuga foglalt, sőt, újabb fedett csarnokokat is létesítenek. Nem nőtte ki a Buszacsa területét a kiállítás? — Ez a nagyságrend túllépi azokat a korábbi vidéki kezdeményezéseket, amik az országban voltak. Arra —sl,iiv mutat, hogy vidé- pken ettől nagyobbat nem lehet és nem is » célszerű szervezni. Az viszont biztos, hogy a csarnok és környéke túl sok fejlesztési lehetőséget már nem bír el. Ha később erre mégis szükség lenne, akkor a várossal és a megyével közösen kell megoldást találni. Itt egy nagyon fontos dolgot meg kell említenem. Ez a vásár nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is felfutott. Kevés olyan magyarországi rendezvény van jelenleg, ahol ilyen mértékben megjelenik a kiállítás, és ilyen mértékben elkülönül a vásári tevékenység. Erre a jövőben is törekszünk. Nem akarjuk a nyíregyházi kiállítást az egyszerű kirakodóvásárok szintjére csökkenteni. OLehet-e már következtetni a látogatók számára? — Nemcsak a kiállítók jelentek meg rekordszámban, hanem a látogatók is. Zárásra a vendégek száma eléri a hetvenezret. Ez óriási szám, és azt tükrözi, hogy a megye más településeiről is jönnek látogatók, sőt megyén kívülről is. O Külföldi csoportok is érkeztek? — Külföldi csoportok alatt én azt értem, hogy nagy örömünkre a külképviseletek és nagykövetségek kereskedelmi tanácsosai elég nagy számban eljöttek. Itt volt például a Dél- Afrikai Köztársaság kereskedelmi első titkára, az izraeli követség kereskedelmi tanácsosa és a lengyel kereskedelmi tanácsos. Aztán eljöttek az ukrán gazdasági és politikai élet vezető személyiségei, de megtisztelt bennünket a bajor gazdasági kamara képviselője is. Szóval olyan pezsgés és gazdasági élet indult meg az elmúlt napokban, ami csak hasznára lehet mindenkinek. Nagyon sajnálom, hogy Pál László miniszter úr más kötelezettségei miatt nem tudott eljönni. Viszont helyette jelen voltak azok a szakemberek, akik a keleti és külkereskedelmi ügyekkel foglalkoznak a gyakorlatban is. Ez is azt bizonyítja, hogy odafigyelnek kezdeményezésünkre. OÚgy gondolom, hogy azokról is szólni kell, akik részt vettek ennek a kitűnően sikerült kiállításnak a technikai lebonyolításában. Mekkora stábba! dolgoztak? — Ahhoz, hogy ide eljussunk, jó csapatmunkára volt szükség. Kialakult egy olyan törzsgárda, amely egyre jobban képes megoldani a feladatokat. Amúgy egész évben nagyon szűk létszámmal, mindössze négyen dolgozunk a kiállítás szervezésén. Ugyanakkor a kiállítás előtti és utáni időszakban a stáb az alvállalkozókkal együtt eléri a százas nagyságrendet. OHogyan summázná így, a vége felé a kiállítást? — Ennek és a korábbi kiállításoknak van egy közvetlen és közvetett haszna. Nem szabad elfelejteni, hogy az ide befektetett kiállítási költségeknek a többszöröse jön vissza a városnak és a megyének. Az ide érkező több száz turista, üzletember jelentős pénzt hagy a városban, a különféle üzletekben és szolgáltatóhelyeken. Ezúttal is kitűnő partnereket találtam a város, a megye vezetőiben, a gazdasági kamarákban, és nem utolsósorban a bujtosi csarnok vezetésében és dolgozóiban. Ennek az együttes munkának köszönhető a mostani kiállítás sikere is. Nagyon ügyelünk arra, hogy az értékeket megőrizzük. Egyvalamit még feltétlenül meg kell említenem. Az első kiállítástól a mai napig nagyon sokat köszönhetek a médiáknak. Talán ők bíztak, vagy ők látták a legtöbb fantáziát ebben az elképzelésben, az első pillanattól kezdve. Hittek abban, hogy ilyen rendezvénnyel tudok segíteni az itteni gazdaság fejlesztésében, és a kultúra terjesztésében. OEgy év múlva? — Ahogy a mostani kiállítás kapuit bezártuk, már elkezdjük szervezni a jövő évit. Törekvésünk, hogy még ettől is gazdagabb programmal szolgáljunk. Fullajtár András
