Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-24 / 146. szám

8 1995. június 24., szombat ^11$ W ■ s' 'f* Hétvége UJ KELET varrónőjéhez ajánlott be ki­segítőnek. A próbaidő alatt elég keveset kaptam, de miu­tán egy-két sikeres darabbal bizonyítottam, a fizetésemből már félre is tudtam rakni. Rendesen bejelentett munka- ! erő lettem, és idővel egyre bo­nyolultabb darabokat bíztak rám. Tizenkilenc évesen már csak a család hiányzott az életemből. — Mikor ismerkedtél meg a férjeddel? — Nem sokkal a születés­napom előtt. Az édesanyja gyakran varratott nálunk, és sokat mesélt a fiáról. Gábor gyakran eljött érte a ruhapró­bákra. Anyósom sohasem tit­kolta, hogy örülne, ha mi ket­ten összejönnénk. Bevallom, nekem sem volt nagyon elle­nemre a gondolat. Gabi elő­ször csak gyümölcsöt hozott, vagy „véletlenül” a zsebében maradt nagy tábla csokoládék­kal lepett meg. Jó fél éve is­mertük egymást, amikor az övé lettem. Nem sokkal ké­sőbb teherbe estem. Amikor megszületett Evelin, összehá- • zasodtunk. — Bár egyik gyerek sincs most itthon, ha jól tudom, ik­reitek is vannak. — Igen. Két évvel a Iá- , nyunk születése után világra jött Adám és Alexandra. A negyedik baba sem sokat vá- | ratott magára. Az ikreket Bi­anka követte, aki most nyolc hónapos. Mindannyian anyó­­soméknál vannak, csak esté­re jönnek haza. Nagyon bol­dog vagyok. Végre révbe ért az életem. Gábor is maszek lett, így megengedhetjük ma­gunknak, hogy fenntartsuk ezt a nagy házat, és én itthon dolgozzak a saját gépeimmel a saját kis műhelyemben. Zsóka révbe ért... Ifjú mézeskalács­készítők Hagyományőrző tábor szórakoztatta a héten a 7—13 éves fiatalokat Sóstón, a múzeum­faluban. Képeinken a gyerekek egy csoportja látható mézeskalács-készítés közben A tűzhelyen nagy fazék töltöttkáposzta rotyog, a sütőből almás rétes illata száll fel. Zsóka addig egy pillanatra sem pihen meg, amíg mindent el nem rendez a hatalmas konyhá­ban. Mikor már minden ragyog és nincs több tennivaló, ki­ülünk a kerti padra és lábunkat magunk alá húzva beszél­getni kezdünk. — Honnan van benned ennyi energia? — nézek cso­dálattal a szőke, törékeny kis asszonyra. —Az élet idővel megedzi az embert — feleli, és számomra nagyon furcsán hangzik a mon­dat szájából, hiszen alig néhány hónappal idősebb nálam. — Mikor mentél férjhez? — Húszévesen, de akkor már megvolt az első kislá­nyom. De tudod, elég szeren­csétlenül indult az életem. Édesanyám meghalt, amikor kétéves voltam, apám pedig beadott az intézetbe. Azt hi­szem, ötéves koromban kerül­tem nevelőszülőkhöz. Az asszony szinte saját gyerme­keként szeretett, a férfi vi­szont, főleg az első időkben gyakran éreztette velem, hogy csak kölönc vagyok a nyakán. Bár mindig így maradt volna. Hirtelen csend telepszik kö­zénk, szinte megfagy a levegő. Nem szólok, nem kérem, hogy meséljen tovább. Pár pillanat múlva azonban Zsóka mégis megszólal, illetve inkább csak suttogja könnyes szemmel: —Tízévesen megerőszakolt. Újra hallgatás lesz úrrá raj­tunk. Felemelem a kezem, és óvatosan megsimogatom a fi­atalasszony haját. Lassan megnyugszik, majd néhányat kortyolva a teából folytatja élete történetét. — Hogy mi mindenen mentem még keresztül a bor­zalmas délután után, azt elmon­dani sem lehet. A történtek után nevelőanyám bárhogy is ra­gaszkodott hozzám, visszake­rültem az intézet falai közé. Azt hiszem, később az asszony be­adta a válópert. — Hogy tudtad magad túl­tenni a történteken? — Még a mai napig sem he­vertem ki teljesen. Sokáig hord­tak orvostól orvosig, akik mind nagyon türelmesek voltak velem. — Mikor „kopogtatott” be hozzád az első szerelem? — Tizenhat éves koromban. Az amolyan igazi diákszerelem volt. A fiúnak csak a mamája élt. Szerettem feljárni hozzájuk. Jó volt beszívni a lakás levendula­illatát és érezni a család mele­gét. Aztán a fiú elment katoná­nak, és néhány levélváltás után megszakadt a kapcsolatunk. — Ezután hogy alakult az életed? — Amikor 18 évesen kike­rültem az intézetből, szerencsé­re rögtön találtam munkát és lakást is. Illetve a sorrend pont fordított volt. Az induló kis pénzemből kivettem egy albér­letet. A háziasszonyom kedves kis idős néni volt. Sajnos, ta­valy télen meghalt. Amikor el­meséltem neki az életemet, rög­tön a szívébe zárt. A gáz és a villanyszámla felén kívül több pénzt el sem fogadott tőlem. A munkát is ő szerezte nekem. A Energiapótló tízórai A jól összeállított tízórai elősegíti, hogy az iskolás gyerek és a dolgozó délig friss, teljesítőképes maradjon. Ezért fontos, hogy akár az iskolában, akár az irodában a tízórai ne csak ízletes legyen, hanem erőt is adjon. Az egészséges reggeli a leg­jobb indítás a nap kezdetén. De késő délelőtt az így felhalmo­zott tartalékok kimerülnek. Szétszórtság, idegesség, telje­sítményvisszaesés következik be, ha nem pótoljuk a felhasz­nált energiát. Ezért fontos a délelőtti étkezés, az úgyneve­zett második reggeli. Az első és a második reggeli egészítsék ki egymást. Aki reggel csak keve­sebbet tud fogyasztani, annak bőségesebb tízóraira van szük­sége, mint annak, aki már gaz­dagon reggelizett. A két reggeli együttesen a napi kalóriafo­gyasztás egyharmadát tegye ki. Hogy az iskolai vagy mun­kahelyi stresszt jól elviseljük, szervezetünknek a következő tápanyagokra van szüksége: fehérje, szénhidrát, zsírok, ás­ványi anyagok és vitaminok. Ezek az anyagok elsősorban a teljes értékű gabonában, gyű-Házi mölcsben, zöldfélékben, tej­ben, tejtermékekben találhatók. Az édesség, mint például a cso­koládé, a cukorka, különböző krémszeletek nem megfelelő tízóraik, ugyanis alig tartalmaz­nak fontos tápanyagokat, de nagy a kalóriaértékük, és a fo­gakat is rontják. Az ideális tí­zórai egy szendvics. Lehetőleg barna- vagy rozskenyérből, esetleg korpás zsemléből, vaj­jal vagy margarinnal kenve, so­vány sajttal, felvágottal vagy túróval készüljön. És helyez­zünk el a szendvicsen egy-egy salátalevelet, vékony uborka­karikát, retket, paradicsomot. Együnk meg a szendvics után még valamilyen gyümöl­csöt is. Italként ne kólát vagy cukrozott szörpöket fogyasz­­szunk, hanem ásványvizet, éde- Sítés nélküli teát vagy gyü­mölcslevet, tejet. Ha iskolás gyerekről van szó, vegyük fi­gyelembe a gyerek korát, vala­mint hogy kövérebb vagy so­ványabb alkatú. A nagyobb gyerekek részére kissé nagyobb adag tízórait csomagoljunk, és esetleg több gyümölcsöt is tehetünk mellé. A kisikolásoknak vagy a dundi gyerekeknek ne kenjünk se va­jat, se margarint, hanem sovány felvágottal, sok zöldséggel ad­juk a szendvicset. Gyerekre még inkább áll az a mondás, hogy a szemével is eszik. Ha nem gusztusos a tízórai, gyak­ran a szemétbe kerül. Hogy ez ne történjen meg, adunk a szülőknek néhány jó ötletet: — ne csomagoljunk túl so­kat, és kérdezzük meg cseme­ténket, mit enne szívesen. — ne legyen egyhangú a tí­zórai, változtassuk gyakran a kenyérfajtát és a rákerülő ele­meket. Csomagoljunk időnként valamilyen meglepetést is a tí­zóraihoz. — szendvics helyett adjunk néha tejterméket, például jog­hurtot vagy gyümölcsös túró­krémet. szépítőszerek Ha körülnézünk a konyhában, sok olyan természetes szépítő­szert találunk, amely nem kerül külön pénzbe, bőrszépítő hatá­sa mégis felér a kozmetikai készímények hatásával. A házi szépítőszerek másik nagy elő­nye, hogy a legritkább esetben okoznak bőrpanaszokat. A tejet sokféleképpen hasz­nálhatjuk kozmetikázásra. Ha tejbe mártott vattával töröljük le az arc- és nyakbőrt, a szeny­­nyeződéstől megtisztítja, de nem oldja a bőr természetes zsi­­radékát, ezért főleg száraz arcbőr tisztítására alkalmas. A tej szabályozza a bőr nedves­ségtartalmát. Ha meleg tejet főtt burgonyával pépesre keverünk, a kézre kenve simává varázsol­ja a bőrt. Keverjünk össze 3 evőkanál tejet 3 evőkanál ubor­kalével, majd vattalapok segít­ségével helyezzük föl a letisz­tított arc- és nyakbőrre, mely bársonyosan sima lesz tőle. Ha mézes tejpakolást teszünk fel, az vitaminokkal látja el és pu­hítja a bőrt. Rendkívül hatásos pakolást készíthetünk tejföl és eper keverékéből a követke­zőképpen: 2 evőkanál eperpé­pet keverjünk össze 1 evőkanál tejföllel, és a masszát kenjük fel a bőrre. Eper- helyett málnát vagy ribizlit is használhatunk. A salátát is felhasználhatjuk szépítkezésre. Vagdaljuk apró­ra, tegyünk hozzá 1 evőkanál kefirt, kevés zabpelyhet, s így kiváló pakolóanyagot kapunk. A tejjel leforrázott salátaleve­lek nyugtatják a bőrt. A petre­zselyem összezúzott levele gyulladásgátló hatásánál fogva érzékeny bőrre alkalmazható nyugtató pakolásként. Adjunk a petrezselyempéphez egy ke­vés kamillateát és egy kávéska­nál tejszínt. Mindig találunk otthon sárgarépát, amely vita­mindús, természetes szépítő­szer. Reszeljünk le egy répát, és keverjünk hozzá annyi tej­színt, hogy kenhető masszát kapjunk. Tegyük fel 3-4 perc­re a bőrre, utána öblítsük le lan­gyos majd hideg vízzel. A sár­garépa-pakolást ne hagyjuk so­káig az arcon, mert elszínezi a bőrt. A paradicsom húsából maszkot készíthetünk ráncos bőrre. Egy evőkanál paradi­csompépet dolgozzunk össze egy tojássárgájával, kávéskanál zabpehellyel, kevés vajjal. A zöldpaprika elfogyasztása C-vitaminnal látja el a szerve­zetet. Arcpakolásra összezúz­va, tejszínnel vagy joghurttal összekeverve használjuk. Ha mosakodás után a bőrt uborkalével áttöröljük, fehéríti, bársonyos tapintásúvá teszi azt. Felhasználhatjuk pakolásra is. Az uborkát héjastól lereszeljük, belekeverünk egy evőkanál tej­fölt és 1 tojássárgáját. Kenjük fel a bőrre. Az uborkát felkarikázva is használhatjuk. Vágjuk vékony szeletekre, és tegyük fel az arc­ra, majd hagyjuk rajta 15 percig. Felüdíti a fáradt bőrt, ha az ubor­ka nedvdús belsejével körkörös mozdulatokkal megmasszíroz­zuk az arcbőrt és a nyakat. Befőzési naptár Sorainkkal elsősorban a kezdő háziasszonyoknak szeret­nénk segítséget nyújtani, akik nem mindig tudják, mit mikor érdemes befőzni. Június első fele a málna, az egres, a ribiszke, a spenót, a sós­ka idényét jelenti. A hónap má­sodik felében elrakhatjuk a cse­resznyét, a meggyet, a zöldbor­sót, a petrezselymet, a sárgaré­pát, a sárgadinnyét. Július a sár­gabarack, a zöldbab hónapja, míg augusztus az uborkáé, a zöld dióé, a görögdinnyéé, a szederé, az őszibaracké. Szeptemberben jön a körte, az alma, a szilva, a ringló, a karfiol, a padlizsán, a ká­poszta. A befőzések októberben fejeződnek be a szőlő, a dió, a birsalma, a vargánya, a cékla, a csiperke, az őzlábgomba eltevé­­sével. Most pedig nézzünk meg egy-két jó receptet az idénygyü­mölcsök berakására. Eperdzsem: Az epret lecsumázzuk, meg­mossuk és megmérjük. Minden kiló gyümölcsre 40 dkg cukrot számolunk. Az epret lecukroz­zuk, és lefedve egy éjen át állni hagyjuk. Másnap összekever­jük, majd a gyümölcsöt szűrő­kanállal kiszedjük. A levet felé­re főzzük. Ezután az epret bele­tesszük, és a forrástól számított 15 percig főzzük. A tüzet elzár­va késhegynyi tartósítószert te­szünk bele, és előmelegített üve­gekbe töltve, lekötve másnapig szárazgőzben tartjuk. Cseresznyebefőtt nagyma­ma módra: A cseresznyét lecsumázzuk, megmossuk és szitán kissé meg­szárítjuk. A befőttesüvegek al­jára két evőkanál cukrot szó­runk. Az üvegeket megpakoljuk cseresznyével, majd a tetejére még két kanál cukrot teszünk. Az üvegeket ezután háromne­gyed részig megtöltjük vízzel, és csipetnyi tartósítószert szórunk A cseresznyéből nagysze rű dzsem, szörp vagy befőtt készíthető rá. Lekötjük, és egy nagy fazék­ban vízfürdőbe állítjuk. A for­rástól számítva öt percig gőzöl­jük. A fürdőben hagyjuk kihűl­ni és csak másnap vesszük ki. A hétvége oldalait szer­kesztette: Sikli Tímea A felvételeket Harascsák Annamária készítette.

Next

/
Thumbnails
Contents