Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-24 / 146. szám

U J KELET Megyénk életéből 1995. június 24., szombat5 Aukció a Vay Ádám Múzeu inban Vay Ádám Múzeum Baráti Köre Eltelt egy esztendő A Vay Ádám Múzeum Ba­ráti Körének könyvkiadási te­vékenysége: a Vay Ádám Mú­zeum alapításának 30. évfor­dulójára három kiadványt je­lentettünk meg. Hiányt pótol a 30 éves a Vay Ádám Múzeum című köny­vecske, mely vázlatosan meg­ismerteti az olvasót a kastély, a Vay-család s a múzeum tör­ténetével, valamint kiállításve­zetőként is szolgál. A könyvet Molnár Sándor állította össze. A Vántus István című kis füzetünkben Kiss Ernő emlé­kezik a vajai születésű, de Sze­geden dolgozott zeneszerzőre.1 Legnagyobb lélegzetű kiad­ványunk az így múlék el tő­lünk című irodalmi antológia, melyet Lászlóffy Csaba szer­kesztett. A múzeumi gyűjtemény gyarapodása: valamennyi terü­leten, így néprajzi, képző­­művészeti, könyvtári s adattá­ri részen gazdagodott gyűjte­ményünk. Ezeket egészíti ki a fotó-, videó- és hangtár bő­vülése is. Kiemelkedik a kép­zőművészeti anyag gazdago­dása, melyet a nyári alkotótá­bor segített elő. Összességében 250 tárgy került beleltáro­­zásra. Ismeretterjesztés, egyéb ren­dezvények: az elmúlt idő­szakban tartott rendezvényeink szinte mindegyike kötődött a múzeumalapítás évfordulójá­hoz. ’94. október 8-án a jelzett kiadványainkon túl bemutat­tuk a vajai s az itt élő Tóth Zoltán Szemeid előtt című verseskötetét. Szintén az évfordulóhoz kapcsolódott az a vetélkedő, melyet megyénk általános iskolái részére hirdettünk meg, s témája a múzeum tör­ténete volt. Felhívásunkra 32 csapat jelentkezett. Az első helyezett a Nyírbélteki Általános Iskola csapata lett, míg a különdíjat a Vajai Ál­talános Iskola diákjai kap­ták. Az alkotóház működése: már a hetvenes években megfogalmazódott a gondo­lat, mely szerint alkotótábort kellene létesíteni Vaján, ezt 1994-ben megvalósítottuk. A művésztelep munkájába 12 festőművész kapcsolódott be. Érkeztek vendégek Er­délyből. Kárpátaljáról, az USA-ból és itthonról. A tá­bor művészeti vezetője Gaál András volt.” A Baráti Kör 1995. má­jus 31 -én megtartott közgyű­lésén történt meg az elkö­vetkező négy évre szóló vezetőségválasztás. Eszerint a Baráti Kör új vezetősége: Ficsor László elnök, Mol­nár Sándor titkár és a veze­tőségi tagok: Tamási Margit. Sipos Géza, Tisza Sándor, Tóth Zoltán, ifj. Veress Zol­tán. 1 Dojcsák Tibor Megjelent a Vay Ádám Múzeum Baráti Körének legfrissebb tájékoztatója. A szerzők a Kör elmúlt évben végzett tevékenységét mu­tatják be fotókkal illusztrál­va. Idézet a bevezetőből: „egyik legfontosabb felada­tunknak azt tarjuk, hogy visszatérjünk ahhoz a szel­­j lemiséghez, amely Molnár Mátyás idején jellemezte a múzeum munkáját. Nyilván­való, az út hosszú e cél meg­valósítása felé, hisz építkez­ni jóval nehezebb, mint le­építeni, ugyanakkor az erős alapok könnyítik a munka­végzést.” Az Új Kelet a tá­jékoztatóból vett részletek segítségével próbál most az olvásók számára betekintést nyújtani a Baráti Kör mun­kájába, tevékenységébe. „A múzeum tudományos munkája: az 1993. évi szep­­| temberi tudományos ülés­szak után az idén ismét ta­nácskozásra hívtuk a Rákó­­czi-korszak kutatóinak leg­jelesebb képviselőit abból az alkalomból, hogy múzeu­munk 1994. októberében ünnepelte alapításának 30. évfordulóját. A konferencia a II. Rákóczi-kori tudomá­nyos ülésszak címet kapta. Kutyásaink nemzetközi versenyen Még két éve sincs, hogy a megyei polgári védelmi pa­rancsnokság alárendeltségé­be tartozó mentőosztag Nyíregyháza nevű kutyás sérült- és halottkereső alegy­sége megalakult, és szorgal­mas felkészülésüknek kö­szönhetően már két alkalom­mal bizonyítottak sikeresen. Tavaly egy nemzetközi minősítő versenyen a meg­mérettetés közepette — a szervezők hibájából — de­rült ki, hogy a csapat kutyái nem érték el az előírt kort. Az osztag tagjai ennek elle­nére a távot legyőzték, ki­vívva ezzel a hazai és kül­földi szakemberek elismeré­sét és támogatását. Még egy hónapja sincs, hogy Kárpátalja polgárvédelmi parancsnoksága katasztrófa-felszámoló gya­korlatot tartott, amelyen a kis csapat is — több szabolcsi al­egységgel — részt vett. Mun­kájukról a gyakorlás szervezői és a szemlélők dicsérettel nyi­latkoztak. — Szombaton és vasárnap ismételten részt veszünk egy nemzetközi versenyen — tájé­koztatta lapunkat Új teleki Mihány „csapatkapitány”. — Borsod megyében, erdős, he­gyi terepen szállunk ringbe több külföldi ország majd száz csapatával. Nagyon bízunk ab­ban — úgy érzem, mindent meg is tettünk érte — , hogy a csapatnak sikerül a nem­zetközi minősítést megsze­reznie. A versenyszámok között szerepelnek — töb­bek között — fegyelmezési, ügyességi gyakorlatok, és természetesen „sérültek és halottak” felkutatása is. Kutyáink azon kevesek közé tartoznak, amelyek a sikeres keresés eredményét nem ugatással jelzik. A nya­kukba akasztott botot szá­jukba véve visszafutnak a gazdához, és megmutatják, hogy hol találhatjuk meg bajba jutott embertársun­kat. KvZ Két választás után Polgármester asszonyok László Józsefné Az elmúlt hétvégén Ma­gyarország tíz településén (köztük két megyénkben köz­ségben) tartottak időközi pol­gármester-választást. Nyír­lövőn a két jelölt közötti szavazategyenlőség, Sza­­bolcsbákán pedig a frissen megválasztott régi-ú j polgár­­mester tragikus hirtelenség­gel bekövetkezett halála mi­att ismételték meg az önkor­mányzati választást. A törvény által előírt hat hónap leteltével, június 18-án járultak a szavazóuma elé a két község lakói, hogy leadják voksaikat a jelöltekre. Nyírlö­vőn már az elmúlt önkormány­zati ciklusban is polgármester­kedő Nagy Károlynét, Sza­­bolcsbákán pedig az elhunyt polgármester özvegyét, Lász­ló Józsefnét választották a te­lepülés első emberének. A két polgármester asszonyt az első munkanapok egyikén kerestük fel a hivatalokban. (Bár a beszélgetés nem egy he­lyen és nem egy időben történt, cik­künkben párhuzamosan szólaltat­tuk meg beszélgetőpartnereinket.) — Kérem, mutatkozzanak be röviden! Nagy Károlyné: — 46 éves nyírlövői lakos vagyok. Nős fiam és főiskolás lányom van, férjemet leszázalékolták. Üzemgazdász végzettségem van, polgármesterségem előtt és alatt is főkönyvelőként dol­goztam, csak ez évtől dolgo­zom főállásúként a hivatalban. László Józsefné: — Sza­­bolcsbákán születtem 1952- ben. Férjemmel 22 évig éltünk boldog házasságban. A lá­nyunk 20, a fiunk pedig 16 éves. Középfokú közgazdász végzettségem van, és felsőfokú mérlegképes könyvelői tanfo­lyamot végeztem. Korábban a helyi téeszben dolgoztam könyvelőként, belső ellenőr­ként. majd gazdasági vezető voltam. Az átalakulás óta tag­ja vagyok a szövetkezet igaz­gatótanácsának, és elnöke a földkiadó bizottságnak. —Milyen események előzték meg vasárnapi megválasztásukat ? Nagy Károlyné: — Az elmúlt önkormányzati ciklusban nem főállású polgármesterként irá­nyítottam a község életéti Úgy gondoltam, végeztem olyan jól a munkámat, hogy ismételten felvállaljam a polgármestersé­get, ezért négy másik jelölt kí­séretében elindultam a decem­beri választásokon. Akkor azo­nos számú szavazatot kaptam egy másik jelölttel, vagyis nem született döntés. Most azonban viszonylag fölényes győzelmet arattam. Ennek az lehet az oka, hogy akik akkor a másik három jelöltre adták le voksaikat, azok most mind rám szavaztak. László Józsefné:— Nagyon nehéz erről beszélnem még az eltelt fél év távlatából is. A fér­jem volt a polgármester az el­múlt négy évben, és munkáját mindenki megelégedésére vé­gezte. Igyekezett minden adó­dó lehetőségből a maximumot kihozni, mindig segítőkész volt, mindenkinek segített, mindenki szerette. Nagyon sok terve és célja volt még, többek között ezért is indult a decem­beri választásokon, amelyet 75 százalékos szavazati aránnyal nyert meg. Másnap egészen estig a győzelmet ünnepeltük, késő este azonban a férjem hir­telen összeesett. Elvesztette az eszméletét, és sajnos a gyors or­vosi beavatkozás (éppen orvos barátaink voltak nálunk) sem tudott rajta segíteni. Két nappal később, december 14-én agy­vérzésben meghalt. Elvesztet­tük őt, s ez nemcsak nekünk, a családjának, hanem az egész községnek nagyon fájdalmas. Talán az emberek iránta érzett tisztelete és szeretete eredmé­nyezte, hogy a temetést követő hetekben nagyon sokan felke-Nagy Károlyné restek és győzködtek, hogy je­löltessem magam. Kérték, vi­gyem tovább férjem munkáját és szellemiségét. Köztudott volt ugyanis, hogy mindvégig mel­lette álltam, segítettem őt taná­csaimmal, ötleteimmel. Hosz­­szas gondolkodás után döntöt­tem úgy, hogy megpróbálom. Az eredmény ismert: bizalmat kaptam a község lakosságától. Ezt ez úton is szeretném meg­köszönni minden egyes állam­polgárnak. — Bár már csaknem a fele eltelt az idei évnek, mégis fel­teszem a kérdést: milyen ter­veik vannak ez évre? Nagy Károlyné: — Az előző testülethez képest csaknem tel­jesen kicserélődtek a tagok, a régiek közül mindössze ketten maradtak. Ez most egy nagyon jó összetételű csapat, tényleg nagyon együtt vagyunk. Eddi­gi döntéseinket beárnyékolta a tény, hogy csak megbízottként végeztem a munkámat, most azonban megnyugodva telje­sen a feladatunkra tudunk majd koncentrálni. Bár sok minden hiányzik még a településen, mégis azt mondom: nagyjából rendben vagyunk. Az előző ciklusban ugyanis sokkal job­bak voltak a pénzügyi lehető­ségeink, többet lehetett pályáz­ni, és csaknem mindent meg tudtunk valósítani. Van víz-, vezetékesgáz- és úthálózatunk. Ennek ellenére, mint ahogy említettem is, sok elvégzendő feladat vár még ránk. Elsőd­leges célunk mindenképpen a működőképesség megtartása. Nagyobb beruházást egyébként sem tudnánk megvalósítani, mert ahhoz hitelt kellene felven­ni. Félre ne értse, nem a kölcsön felvételétől ódzkodunk. Egy­szerűen arról van szó, hogy nincs semmi olyan vagyonunk, amit a bankok elfogadnának fe­dezetként. Pedig jó és szükség­­szerű lenne az intézményekbe bevezetni a vezetékes gázt, és az útjaink állapota is kívánnivalót hagy maga után... László Józsefné: — Minden­képpen azt tartom szem előtt, hogy továbbra is megőrizzük függetlenségünket, és tovább fejlesszük a községet. Ebben az évben nagyobb beruházásra saj­nos nem futja, mert tavaly hi­telt vettünk fel az általános is­kola megépítéséhez. Ennek a törlesztését nyögjük az idén, így most az az elsődleges, hogy működni tudjunk. Egyébiránt számos olyan elvégzendő fel­adat van, amelynek megvalósí­tása elsősorban nem a pénz függvénye, hanem a lakosság összefogására van szükség. Ilyen például a környezetünk rendbetétele, a parkosítás és még sorolhatnám...-—Hosszabb távú elképzelések? Nagy Károlyné: — Azt hi­szem, hogy nem aktuális még erről beszélni. Persze tervezni kell, sőt muszáj, de beszélni még korai róla... László Józsefné: — Minden csakis a pénzügyi lehetősé­geinktől függ. Befejezésre vár az iskolában a tornaterem, szük ­ségszerű a település- és vízren­dezés, a csapadékvíz elvezeté­se, a mellékutak és a köztemető rendbehozatala, egy korszerű, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő szemétlerakóhely ki­alakítása. A főút mellé már rég­óta indokolt lenne a járda meg­építése, és szeretnénk javítani a helyi tömegközlekedésen is, azaz szeretnénk elérni, hogy a Volán és a MÁV jobban össze­hangolják a buszok és a vona­tok csatlakozását. Gondoltunk már helyi polgárőrség megala­kítására is. Emellett egyéb szük­ségszerű dolgokkal is foglalkoz­nunk kell, például: az elesettek és az idősek rászorultsági alapon történő támogatása, a fiatalok első lakáshoz jutásának elő­segítése, az ifjúság és a sport tá­mogatása. Céljaink között szere­pel természetesen a foglalkozta­tás biztosítása. Szóval tervünk, elképzelésünk van bőven, már csak a pénz hiányzik hozzá... — Köszönjük a beszélgetést. Mindkettőjüknek sok sikert kí­vánunk az elkövetkező évek munkájához! Úri Mariam.

Next

/
Thumbnails
Contents