Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-23 / 145. szám
2 1995. június 23., péntek Belföld-külföld UJ KELET Walesa az egyházra hallgat Lech Walesa lengyel államfő első ízben adott egyértelmű jelzést azzal kapcsolatban, hogy elképzelhetőnek tartja visszalépését az elnöki székért folyó versengéstől- írja csütörtöki számában a Gazeta Wyborcza. A lap utal arra, hogy Walesa szerdán az ellenzéki pártok parlamenti képviselőcsoportjával tartott találkozóján kilátásba helyezte: eláll a jelöltetéstől, ha az egyház erre kéri. Francia katonák Horvátországban Újabb francia alakulatok érkeztek csütörtökön Horvátország partjaihoz. A párizsi katonai vezetés a hét elején indította el a boszniai gyorsan alkalmazható nemzetközi dandár francia egységének zömét, összesen 1600 embert öt teherhajó fedélzetén a térségbe. Közülük az első csütörtökön már ki is kötött a horvátországi Ploce városánál. A Freccia Blue fedélzetén 500 katona és 10 harckocsi van; egy újabb hajó várható csütörtök estére, s a további háromnak is ki kell kötnie még a hét vége előtt. Börtönbüntetés a volt miniszternek Négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte csütörtökön egy koppenhágai bíróság Erik Ninn-Hansen egykori dán igazságügy-minisztert, amiért annak idején megakadályozta a Srí Lanka-i tamil menekültek családegyesítését. Mint az AFP emlékeztet rá, Ninn-Hansen pere 1994 márciusában kezdődött. A 73 éves férfit azzal vádolták, hogy 1987 szeptembere és 1989 januárja között 140 esetben akadályozta meg tamil menekültek családtagjainak beutazását Dániába, és ezzel megsértette a bevándorlási törvényeket. Örmény karhatalmi akció Egy ember meghalt, tíznél is többen megsebesültek szerdán Jerevánban annak következtében, hogy biztonsági erők vasdorongokkal rátámadtak egy politikai gyűlés résztvevőire. Az örmény ellenzék állítása szerint négy tüntető, köztük egy parlamenti képviselő kórházi ápolásra szorul. Többen kisebb sérüléseket szenvedtek, 30 embert letartóztattak. A karhatalmi alakulat tagjai figyelmeztető lövéseket adtak le. Az elnöki palotánál rendezett felvonuláson 7000 ember amiatt tiltakozott, hogy a hatóságok kilenc politikai pártot eltiltottak a következő választásokon való részvételtől. Románia felvételét kéri Románia csütörtökön Párizsban hivatalosan is benyújtotta tagsági kérelmét az Európai Unióhoz. Az okmányt Teodor Melescanu román külügyminiszter adta át a francia kormány európai ügyekkel foglalkozó miniszterének, Michel Barnier-nak-jelenleg ugyanis Franciaország tölti be az EU soros elnöki tisztségét. A lépéssel Románia lett a harmadik kelet-közép-európai ország, amely hivatalossá tette csatlakozási szándékát: eddig Magyarország és Lengyelország nyújtott be ilyen kérelmet. Az okmány átvételekor mondott beszédében Bamier hangsúlyozta, hogy Románia számára is adott a lehetőség a csatlakozásra. Sürgette Bukarestet, hogy még ezt megelőzően vigye végig reformjait, s rendezze a magyar kisebbség jogaira vonatkozó vitáját Magyarországgal. Gyilkos gránát Szarajevóra Tüzérségi lövedék csapódott be csütörtökön kora délután vízért sorban álló szarajevói lakosok közé az egyik külvárosban — jelentette a Reuter szemtanúkra hivatkozva. A beszámoló szerint sok a sebesült, és többen életüket vesztették, számuk azonban ismeretlen. A gránát a szarajevói tévéállomás környékén csapódott be egy közkútnál. Kína-Irán-Pakisztán Az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) bizalmas jelentése szerint Kína az utóbbi egy évben számos, rakétarendszerekhez szükséges elemet és alkatrészt szállított Iránnak és Pakisztánnak. Egy magas rangú washingtoni kormányforrás nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az Egyesült Államok kénytelen lesz újabb gazdasági tilalmakat alkalmazni Peking ellen, mert a szállítások bizonyosan megsértik a rakétatechnológiák exportjára vonatkozó nemzetközi megállapodást. Veszélyben a ciszjordániai telepesek A ciszjordániai zsidó telepesek képviselői és a jobboldali ellenzék éles tiltakozását váltotta ki csütörtökön Jichak Rabin kormányfő előző napi közlése, amely szerint a hadsereg áthelyezése esetén hatalmas összegeket kell majd a telepek védelmére fordítani, bár a településeknek semmilyen értékük sincs Izrael biztonságára nézve. A Békét Most elnevezésű izraeli mozgalom csütörtökön felszólította a kormányt: azonnal ajánljon fel pénzügyi kártérítést a telepes családoknak, hogy az Izraelbe való áttelepülésre ösztönözze őket. • • Ülésezett a kormány Fogalomzavar A tanácskozáson szereplő 24 előterjesztés közül Kiss Elemér kiemelte, hogy a kormány elfogadta a pénzügyi tárca előterjesztését az államháztartás pénzügyi rendszerének reformjáról és a kincstár létrehozásáról. A kabinet a reform alapelvei között kimondta, hogy közpénzeket csak törvényi felhatalmazás alapján és csak a kijelölt célra lehet felhasználni. Elhatározta továbbá, hogy a kincstár legyen a felelős a költségvetés végrehajtásában a finanszírozásért, a pénzforgalomért és az elszámolásokért, valamint a készpénz, a deficit és az adósság menedzseléséért, továbbá az állami garanciák és hitelek nyilvántartásáért, kezeléséért és a kötelezettségek teljesítéséért. Foglalkozott a kabinet a vámjogról és vámeljárásról szóló törvényjavaslattal is, amelyet két hét múlva még néhány kisebb pontban módosítani kíván. Azt viszont már elfogadta a kormány, hogy az előterjesztés egységes, szektorsemleges szabályozást vezessen be, szem előtt tartva azt az elvárást, hogy gyors és zökkenőmentes legyen a határokon való átjutás. A megbízható ügyfelek számára a javaslat egyszerűsített vámeljárást tesz lehetővé. A törvény rögzíti majd a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának feladatait és alkalmazható eszközeit, s külön kitér a feketegazdaság elleni fellépéssel kapcsolatos kérdésekre. A kormány a vámtörvénnyel egyidejűleg benyújtja az Országgyűlésnek a vámtarifatörvényre vonatkozó javaslatát is. Szabó György népjóléti miniszter a továbbiakban bejelentette, hogy a kormány első olvasatban elfogadta a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló rendeletet. A kabinet állást foglalt amellett, hogy semmiképpen nem kívánja elsorvasztani vagy megszüntetni az üzemorvosi hálózatot, hanem éppen ellenkezőleg: azt valamennyi dolgozóra ki akarja terjeszteni. Emellett olyan szolgálatot kíván kiépíteni, amely a munkáltatónak is képes szakmai segítséget nyújtani az egészségre ártalmatlan és biztonságos munkahelyek megteremtéséhez. A korábban elfogadott munkavédelmi törvény és más nemzetközi egyezmények ugyan már előírták, hogy minden munkavállalónak biztosítani kell a foglalkozás-egészségügyi ellátást, ám e szolgáltatás jelenleg csupán a dolgozók 30-40 százalékát éri el. A kormány ezért elhatározta, hogy kötelezővé teszi valamennyi munkáltatónak az üzemorvosi szolgálat igénybevételét. Fodor Gábor kultuszminiszter ezután arról számolt be, hogy a kormány rendeletet alkotott a felsőoktatási intézmények hallgatóinak nyújtható támogatásokról, valamint az általuk fizetendő díjakról és térítésekről. A jogszabály kimondja, hogy szeptember elsejétől havi 2000 forint alaptandíjat kell fizetnie minden hallgatónak, kivéve azoknak, akik az intézmény szabályzata alapján ez alól mentesülnek. Ugyancsak a szabályzat határozhatja meg a kiegészítő tandíjat, amelynek összege nem haladhatja meg az alaptandíj négyszeresét. Az egyes juttatásokat - így a tanulmányi ösztöndíjat, a szociális támogatást, a köztársasági ösztöndíjat és az ezzel járó tandíjmentességet, a kiemelkedő tudományos, kulturális, sport- és művészeti tevékenységért adott ösztöndíjat, a tankönyvtámogatást, a kollégiumi elhelyezést - pályázatok útján, egyéni elbírálás alapján nyerhetik el a diákok. Politikusok, legyenek bármelyik oldalon, netán középen, egyre töbször emlegetik: ki kell alakítani a középosztályt Magyarországon. És ez az a pillanat, amikor nem tudok mit kezdeni a fogalommal. Kicsit úgy tűnik, ez a szó is egyféle nosztalgia, amolyan húszas, negyvenes évek maradványa, amikor az országban — az alsó és felső mellett — valóban létezett egy középosztály. Már az „osztály” sem tetszik túlságosan, de a fogalom bővebb vizsgálata egyenesen megijeszt. Mert mi is volt ez az egykori középosztály? Ide sorolhatunk mindenkit, aki állami alkalmazott volt. így a középosztály része volt a postás, a vasutas, a katonatiszt, a köztisztviselő, a tanító és a tanár. Vagyis a középen mindenki, aki egzisztenciálisan függött a mindenkori hatalomtól. Amelyhez természetesen lojális volt. így kívánta az érdeke, a hatalom. A középosztály jelentett társadalmi státuszt, sejtetni engedett gazdasági és kulturális szintet. De lényegében a középosztály, mint olyan — mindegy, hogy keresztény volt vagy sem — soha nem volt autonóm. A középosztály tagja ugyanis nem volt a szó teljes értelmében polgár. És itt a mai fogalomzavar. Mert ma, akkor, amikor demokráciát igyekszünk kialakítani, nem lojális középosztálybelire van szükség, ami végtére is megalázó állapot, hanem polgárra. Olyan egyénre, aki gondolkodásban, tettében autonóm, aki nem vesz tudomásul, csak azért, hogy jónak nézzék. Aki konstruktív, nemcsak végrehajt, de alkot, gondolkodik, teremt, vitázik, felelősséget érez és vállal. A középosztálybeliségre ítélt váljék polgárrá. Ne kényszerüljön a mindenkori hatalommal kokettálni, ne alacsonyodjék a mamelukszerepre. Legyen polgárrá, akit megfelelő demokratikus törvényi garancia véd, akiben kialakul az önálló döntési mechanizmus, aki véleményét autonóm módon alakítja és fejleszti ki. Igaz, hogy így legyen, a polgárnak polgári biztonságra van szüksége. Anyagi és erkölcsi biztonságra. Akinek tetteit, reakcióit nem politikai bohócok, nem gazdasági maffiózók, nem idelogóiai manipulátorok határozzák meg, hanem rendelkeznek azzal az érett judíciummal, ami a helyes döntéshez kell. Mindez idő kérdése. Kétségtelen, könnyebb alkalmazkodó középosztályt létrehozni, mint kialakítani az igazi polgári szisztémát. Sokkal tovább is tart, időigényes, tanulást, nevelést, sok új tudást kíván. De nem feledhető: működőképes, európai viszonyoknak megfelelő, mi több, boldog társadalom csak a szabadság jegyében születhet, ez pedig szorosan összefügg azzal: ne érezzük az alávetettséget, a kényszerű megalkuvást. A fogalomzavar ma létezik, hat, ismétlik minden oldalon. Ez talán érthető, a mostani, zsenge hatalmak nagyon szeretnék a kellemes középosztálybelit, aki mindent elhisz, mindent megcsinál, hallgat a vezető jó szóra. Félnék attól, hogy az országot újólag elkezdjük osztályokra tagolni. Ez már egyszer nem sikerült. És akkor sem sikerült ha a mennyországba soha el nem jutó munkásosztály helyett, a középosztály lenne az ideál. (bürget) Ballagás és érettségi után Egy őszes szakállú, nem egészen ifjú atya osztotta meg gondjait ebéd közben az önkiszolgáló asztalánál: — A virág az persze kell, de szeretnék még valami komolyat venni neki. Talán egy értékesebb könyvet. Ha ránéz, ha előveszi, jusson eszébe, hogy ez volt az érettségi ajándéka. Igen, azt hiszem, a könyv, valami lexikon-féle jó lesz. Mint asztalszomszédjuk, azt már nem hallottam, hogy a nekem háttal ülő barát mit válaszolt, de ha engem is megkérdez az apuka, lelkesen helyeseltem volna. S még arról is beszéltem volna neki, hogy ha a legdrágább könyvet veszi meg a piacon - ami rendszerint nem is lexikon, hanem valami képes, képzőművészeti album -, akkor is olcsón ússza meg. Ma már nem ritkaság az autó sem, mint érettségi ajándék, és ilyenkor a rokonok is kitesznek magukért, legalább egyegy értékesebb könyv erejéig. Kimondva, kimondatlanul, vetélkedés folyik a gyerekek között. Ha másban nem, akkor a virágokban. Láttam kislányt, aki két karjával alig tudta átölelni a csokorrengeteget, amit a ballagásra begyűjtött, de ott, az iskola környékén az istennek se adta volna át, hiszen az egész dolog arra való: mindenki lássa, akinek szeme van, hogy neki mennyi virágja volt. A kívülálló társadalom — azok a családok, ahol éppen nincs érettségiző gyerek, meg az örökké finnyás értelmiségiek egy része - némi gyanakvással és a hivalkodásnak kijáró lenézéssel kezeli ezt az egész érettségi körüli hercehurcát. (Mert hercehurca az valóban van, vannak osztályok, amelyeka fél városon tülkölve autóznak át, s a bolondballagás egyre terjedő, a jópofaságot néha az agresszivitással vegyítő szokásáról most még nem is esett szó.) Bezzeg az én időmben - hallhatjuk a nosztalgiázó nagyszülőktől — az érettségi csak annyit jelentett, hogy a fiúk megkapták az első hosszúnadrágjukat, amihez nagyképűen egy sétapálcát is vásároltak, a lányok meg a banketten már hivalkodóan kirúzsozott szájjal jelentek meg a tanárúmők és tanárurak előtt. De hol van már az első hosszúnadrág, amit már négyévesen is hordanak, hol a kirúzsozott száj, amit az általános iskola felsőbb osztályaiban még a tanteremben is nehezen tudnak letöröltetni a pedagógusok? S hozzátehetjük: hol van már az érettségi értéke? Hiszen annak idején a frissen maturázott diákurakat a legtöbb közigazgatási hivatal íróasztallal várta, de még számtalan egyéb íróasztal megszerzéséhez is elegendő volt ez a bizonyítvány. A katonaságnál azonnal elkülönülhettek a nép egyszerű bakáitól, hiszen zubbonyukon ott viselhették a kiváltságokkal járó karpaszományt. Az érettségi ezt a régi rangját legalább fél évszázada - némi joggal - elvesztette. S lám, mégis nő körülötte a hajcihő. Ez pedig a státuszszimbólum hajszolásán túl mégis kell, hogy valami többet is jelentsen. Csak találgatni lehet és csak ritkán rálelni az' igazi okokra. Az egyik, s talán a legfontosabb ilyen mozgató erő az atomizálódott családi viszonyokban kereshető. Már a nagyszülőkkel is ritkán élnek együtt a gyerekek, a távolabbi rokonokkal jó, ha valamilyen hagyományos ünnepen - karácsonykor, húsvétkor, s több ilyen alkalom nincs is talán - találkozik a család. A gyerek még akkor sem biztos, hogy jelen van, mert ha már nagyobbacska, akkor ünnepnapokon neki már külön programja van. Az érettségiző diák mintha az összezsugorodott család frissen növesztett karja lenne, hogy mégis találkozzanak, lássák egymást, ébren tartsák az összetartozás mindig valami biztonságot is ígérő érzetét. Ami még akkor is fontos, ha a valóságba ez az összetartozás igen sokszor, csak látszat. S valahol ezen a tájon kell keresni a terjedő divat másik fontos okát is. Minden korokban a felnőtté avatás külön szertartás volt, az Óceániában talán máig honos szokástól, amikor a bokára kötött liánkötéllel kellett leugrani egy magas fáról a férfijelöltnek, a katolikus bérmálásig, a zsidó vallás bármicvójáig. Ám ezek a vallási szertartások is megkoptak! Bármilyen reneszánsza látszik ma a vallásos hitnek, a ceremóniális szokások között inkább csak az esküvő és a temetés tartja magát. A felnőtté avatás, a felnőtt társadalomba való befogadás ünnepélyes aktusa mintha átcsúszott volna a profán ballagás aktusára. Lehet, hogy ezek a magyarázatok elméletieskedők, de arra talán figyelmeztetnek: a társadalom szokásait - akár újak, akár régiek - nem lenézni, hanem megérteni kellene.
