Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-21 / 143. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. június 21., szerda 1 Suller Só megyei I. osztály Kései a hajrá? Közeleg a Jonatán Kupa Már egy hét sincs hátra a XVII. Jonatán Kupáig. A gyerekek számára június 26- 28 között rendezendő nemzetközi labdarúgótorna színhelyei a nyíregyházi Vasutaspályán kívül Nagyhalász, Ibrány, Tiszavasvári, Sényő, Levelek lesznek. A mezőnyt két részre osztották, külön kategóriát alkotnak a 1980 augusztus elseje után született nagyok, és a 1982 június elseje után született kicsik. Mind a nagyok, mind a kicsik két-két csoportban,az A-ban és a B-ben mutathatják be tudásukat. A háromnapos rendezvény ünnepélyes megnyitója június 26-án, hétfőn, 9 órai kezdettel lesz a Vasutaspályán, míg az eredményhirdetést június 28-án, szerdán bonyolítják le, amelyen azt is megtudhatjuk, hogy ki(k) lett(ek) a torna gólkirályai, ki lett a legjobb kapus, illetve mezőnyjátékos. Az eredményhirdetés után azonnal kezdődik a Magyarország—Románia ifjúsági válogatottak (17 évesek) mérkőzése. A csoportok: Nagyok, A csoport: Diósgyőr, Tirgu Mures (Marosvásárhely, román), Magyar C válogatott, Nyíregyházi Sí Nagyok, B csoport: Hranice (cseh), Rétköz válogatott, Kazincbarcika, Megyei C válogatott Kicsik, A csoport: FC Honka (finn), Diósgyőr, Nagyhalász, Nyíregyházi Sí Kicsik, B csoport: Debreceni Olasz, Focisuli, Kosice (Kassa, szlovák), Esztergom. Megyei II. osztály Nagyecsed elcsípte a dobogót Az Erimpex csoportban a dobogó harmadik fokáért harcoló Nagyecsed azt a Balkányt látta vendégül, amely ennek a meccsnek az eredményétől függetlenül a hatodik helyen végzett. A találkozót a hazaiak 3-0 arányban megnyerték, ezzel bebiztosították bajnoki bronzérmüket. A kilencven percre az ecsediek játékos-edzőjével, Tarcsa Bálinttal tekintettünk vissza. — Az eredményből úgy tűnik, a vasárnap késő délutáni meccs sima volt? — Valóban az volt. Győzelmünk egy percig sem forgott veszélyben. Az első félidő gólnélküli döntetlenre végződött, de vezethettünk volna akár hat-hét góllal is. Az első negyvenöt percben négy kapufát rúgtunk és folyamatosan tűz alatt tartottuk a balkányiak kapuját. Rengeteg ziccert kidolgoztunk, de azokat támadóink sorra kihagyták. Jóformán csak egykapuztunk, de hiába. — Aztán a második játékrészben megtört a jég... — Szünetben megdorgáltam a társaságot, nagyobb összpontosításra sarkalltam őket. Én magam is pályára léptem, hogy belülről, testközelből segítsem a többieket. A fejmosás minden bizonnyal használt a srácoknak, mert a második félidőben már gólokban is megmutatkozott fölényünk. —Elégedett vagy az eredménnyel? — Összeségében igen, de nyerhettünk volna nagyobb gólaránnyal is, így kissé sajnálom, hogy ez nem sikerült. Azonban így is boldog vagyok, hiszen a dobo i zártunk. — Kiket tue Jál kiemelni a látottak alapjan? Az egész csapatot dicséret illeti a hajtásért. Rajtam kívül Petrohai és Kulik szereztek gólt, nekik ezért és természetesen a jó játékért mondok köszönetét. —A balkányiaknak akadtak említésre méltó helyzeteik? — A kilencven perc alatt mindössze egy kapuralövésük volt, az is nagyon ártalmatlan. Véleményem szerint erre a megmérettetésre a vendégek leeresztettek, és fejben már nem a pályán, hanem valahol máshol kalandoztak. —Sport szerű mérkőzést láthattak a szurkolók? — Semmilyen durva jelenet nem játszódott le a meccsen. Mindkét részt vevő együttes sportszerűen futballozott, és a játékosok vigyáztak egymás testi épségére. A játékvezető is kordában tudta tartani a derbit, korrektül, a játék szellemének megfelelően, a közönség és a két csapat megelégedésére vezette a találkozót. — Most mindenki rendelkezésedre állt? — Ezúttal sem sérült, sem pedig kiállítás, vágy sárga lap miatt eltiltott labdarúgó nem szerepelt a készülődő társaságban. Minden focista harcra kész volt, nem úgy, mint korábban jó párszor, amikor is tartalékosán kényszerültünk kiállni ellenfeleinkkel szemben. Tóth Mihály Csak és kizárólag a győzelem volt elfogadható a tarpai focistáknak a megyei első osztály utolsó előtti fordulójában, hiszen a kiesést jelentő 17. helyen álltak. Ráadásul Kemecsét fogadták, és ki mást verjenek meg - gondolhatták -, ha nem a már kiesett Kondor-legénységet. Nos, végül 3-1-es hazai diadal született, de ez csak arra volt elég, hogy a tarpai legények életben tartsák a reményt. A tarpai fejleményekről Guti Béla, szakosztályvezető számolt be lapunknak.-Elszántan, lelkesen játszottunk,. a hozzáállással sem volt gond. Annál inkább a játékvezetéssel, hiszen két szabályos gólt nem adott meg nekünk a bíró. így a félidőben nulla-nullával fordultunk, majd a másodikjátékrészben villámgyor-A hétvégén Tiszaszalkán vendégeskedtek a levelekiek, és szinte a mérkőzés végéig elképzeléseiknek megfelelően alakult az eredmény. Ekkor azonban egy vitatott góllal valósággá váltak a hazaiak győzelmi álmai, a vendégek pedig meglehetősen szorult helyzetbe kerültek, megcsapta őket a kiesés szele (jelenleg a 15. helyen tanyáznak). A csapat kilátásairól Takács János edző mondta el véleményét. — Legalább egy pont reményében utaztunk Tiszaszalkára, és a döntetlen állt is nekünk. Az utolsó percekben sajnos kaptunk egy gólt (ami szerintem les volt) és kihagytunk egy ziccert, ez pedig a vereségünket jelentette. —Hogyan alakult a mérkőzés? — A hazaiak jutottak vezetéshez, de nemsokára az agilis san szereztünk 3 gólt, sőt, még egy büntetőt is kihagytunk. Egyértelműen a győzelem reményében, támadószellemben küldtük pályára a fiúkat. Úgy vettem észre, hogy a kemecseiek már beletörődtek a sorsukba, gyengén játszottak.- Kik tették a legtöbbet a győzelemért?- Páll kettőt is vállalt a három találatunkból, míg Szász egy gólt szerzett. Szabó József játéka is dicsérhető, ő a középpályán irányított, méghozzá remekül.- Mi az oka annak, hogy az a csapat, amely ősszel a 9. helyen zárt, most komoly kiesési gondokkal küzd?- Ezt mi sem értjük igazán. Az biztos, hogy nagyon kellene nekünk egy gólerős középcsatár, ennek hiányát igencsak megéreztük. Fontos pontokat Takács Attila kiegyenlített. Az első játékrészben fegyelmezetten, taktikusan fociztunk, kontrákra építettünk, és voltak is lehetőségeink. Ezzel a produkcióval még elégedett voltam, de a második félidőben négy játékosom is kivált kényszerűségből a játékból, és kissé visszaestünk. A gólszerző Takács Attilát második sárgája miatt — véleményem szerint túl szigorúan — kiállították, míg Páll, Király és Molnár olyan rúgásokat kaptak, hogy le kellett őket cserélnem. Ez különösen azért érintett minket érzékenyen, mert ők kulcsjátékosaim, ráadásul az együttes három különböző poszton gyengült meg cseréjük miatt. — Az utolsó fordulóban mit vár a legénységtől? — Fegyelmezett, lelkes játékot. A nagy tét nem bénítja, hullajtottunk el Leveleken, továbbá az itthoni, Ibrány és Tiszaszalka elleni meccseinken. Szólnom kell a minket sújtó játékvezetésről is. Ez főleg a Nagyhalásszal vívott hazai mérkőzésünkön érintett minket érzékenyen, az akkori 0-1 nagyon visszavette a társaságot, az elvesztett három pont most nagyon hiányzik. Véleményem szerint az együttesnek valós tudása alapján a 10. helyen kellene állnia.- Kivel találkoznak az utolsó fordulóban, és biztosítható lesz-e a bentmaradás?- Nyírlugosra megyünk, és megpróbálunk belekapaszkodni az utolsó szalmaszálba. Feltétlenül támadnunk, győznünk kell. Hangulatunk bizakodó, de létünk sajnos a többi csapat eredményétől is nagyban függ. Csiky Nándor ellenkezőleg, feldobja játékosaimat. Ami azt illeti, erre szükség is lesz, hiszen Vásárosnaményt fogadjuk majd. Nagyon jól jönne a három pont, de ha riválisunk, Tarpa Nyírlugoson remizik, nekünk is elég lehet a döntetlen. Ennek ellenére győzelemre fogunk játszani. Leveleken nagy az összefogás, a futballszurkolók — és persze a vezetők és a játékosok is — igénylik a megyei első osztályt. Sajnos a bajnokság folyamán tízszer kaptunk ki 1-0-ra, amit a rutintalanságunk számlájára írhatunk. Másrészt ilyen-olyan okok miatt sokan nem állhatták a rendelkezésemre, mint például Kapdos vagy Sitku. Mindenesetre ha benmaradunk az első osztályban, megújulunk, és egy jó kis csapat állhat össze Leveleken. Csiky Ajaki parádé Sérüléshullám — vereség A megyei másodosztály Kárpát-Hús csoportjának zárófordulójában a kiesés ellen küzdő Ajak a dobogó harmadik fokán álló Kárpát-Hús Volán együtteséhez látogatott. A találkozó esélyese, a tabellán elfoglalt helyezése, és az Erimpex Magyar Kupában történt menetelése láttán, egyértelműen a házigazda volt. Nos, erfe a vendégek alaposan rácáfoltak, ugyanis 5-2 arányban diadalmaskadtak a kilencven perc favoritjának otthonában. A győzelemről Frindik Miklóst, az ajakiak vezetőjét kérdeztük meg. — Nem tartottak egy kicsit nyíregyházi vetélytársuktól? — De igen, azonban a mi szemünk előtt csak a győzelem lebeghetett, egyedül ez jelenthette a bennmaradásunkat. Sejtettük, hogy riválisaink sem adják alább három pontnál, így hát gőzerővel a nyerésre koncentráltunk. — Óvatosan kezdtek? — Már rögtön a második percben megzörgettük a pályaválasztók hálóját, és ez úgy érzem megnyugtatta a srácokat. Nem sokkal később kiegyenlítettek a közlekedésiek, de mi újra visszaszereztük a vezetést még félidő lefújása előtt. A második játékrészben növelni tudtuk előnyünket, és akkor már zsebben érezhettük a pontokat. Harmadik találatunk tizenegyesből esett, miután Paulik, a hazaiak játékosa kézzel beleütött a labdába a büntetőterületen belül. A tizenegyes jogosságához kétség sem fért, a hazaiak nem is vitatták. Ezt követően 4-1-re növeltük előnyünket. Némi gyógyírt jelentett a volánosok felszaggatott sebeire a szépítő találatuk. Azonban, hogy felhőtlen legyen az örömünk, még egyszer betaláltunk Pálóczi kapujába. — Miben múlták felül a Kárpát-Hús Volánt? — Lelkesedésben és akarásban. A mi futballistáink átérezték a meccs tétjét. Nagy felelősség nehezedett vállukra, de ez nem vált görcsös akarássá, mint ahogy az lenni szokott általában. A megyeszékhelyieket sújtotta Bellus hiánya, aki a hétközi kupadöntőn izomszakadást szenvedett. Csatárunk, Fekete is sérülten vállalta a játékot, és ez érződött is teljesítményén. Én úgy láttam, hogy fásultak, tompák voltak a „húsosok”, ami nem is csoda egy olyan megyei II. osztályú gárdától, amely hetente két tétmeccset játszik. — A focisták közül kik vették ki részüket a győzelemből? — Tulajdonképpen mindenki jeleskedett, de átlagon felül Soós, a fiatal beállósunk Orosz és balhátvédünk, Paráda teljesített. Utóbbi az összecsapás vége felé már balszélsőnek ment előre, a csapaton belüli némi szerkezet-átalakítás után. Sokat segített be a védekezésbe, és a többiekkel együtt rengeteget futott. — Lesz-e valamilyen jutalma ennek az 5-2-es parádés győzelemnek? — Annál nagyobb jutalom, azt hiszem, nem is kell, hQgy ezzel a három ponttal meghosszabította tagságát a legénység a megyei II. osztályban. Ezenfelül természetesen megháláljuk a labdarúgóknak ezt a sikert. Július 6—9-ig négynapos autóbusz-kiránduláson vesznek részt a vezetőkkel és az ifjúsági kerettel, amely megnyerte a bajnokságot. Tóth A becsület megmaradt Tipikus bajnokságvégi hangulatban zajlott a Kisléta—Nyírlugos mérkőzés. A kiesés ellen küzdő vendégeknek feltétlenül nyerniük kellett volna ahhoz, hogy bennmaradjanak, míg a kislétaiak szeme előtt — hazai pályán — a szép búcsú lebeghetett. A 2-1-es hazai diadallal ez sikerült is, Czirbik Richárd játékos-edző elégedetten értékelhetett az összecsapás után. — Nehéz meccs volt, a lugosiak egyértelműen győzelemre játszottak. Természetesen nekünk is csak a három pont lehetett az elfogadható, már csak azért is, mert ha pontot szerez a vendégcsapat — még ha tisztességes körülmények között is — gyanúba keveredhettünk volna. Egy kicsit talán nagyobb hangsúlyt fektettünk a védekezésre, mint máskor, ennek ellenére a kezdés után fél órával már három góllal vezethettünk volna, de csak egy helyzetet tudtunk kihasználni Rézműves Laci révén. A játékunk ezen szakaszával maximálisan elégedett vagyok. — Netalán visszaesés következett a társaság játékában? — Igen, Nyírlugos kiegyenlített, és ez megfogott minket. A vendégek harcoltak becsülettel, viszont alig-alig kerültek helyzetbe. Kellemetlen ellenfélnek bizonyultak, sorra előreívelték a labdát, kapusunknak jól együtt kellett élnie a játékkal. Egyébként én úgy vettem észre, hogy a lugosiak jobbat érdemelnek a kiesésnél. A második játékrészben aztán Berettyón góljával sikerült a győzelmet megszereznünk ezen a közepes színvolalú találkozón. Még annyit megemlítenék, hogy a védelem — csakúgy, mint egész évben — jól helytállt. —Tavasszal sokat javult az együttes... — Valóban, ha ősszel is így fociztunk volna, most benne lennénk az első ötben. Amit sajnálok, az az, hogy otthon kikaptunk Záhonytól, Tiszalököt pedig nem tudtuk megverni, azonban nemegyszer olyan meccseken is pontot, pontokat szereztünk, amelyeken nem számítottunk erre. — Egy forduló, és vége a bajnokságnak. A játékosmozgásokról tudsz már valamit mondani? — A két román légiós sorsa bizonytalan, mert például Arezanu most fog nősülni. A következő pontvadászatra szeretnénk egy csatárt és egy bal oldali középpályást a gárdába csalogatni. Csik
