Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-21 / 143. szám

Hétfőn délután négy nyíregyházi önkormányzati bizottság közös terepbejárást tartott a Huszár-lakótelepen. A terepbejáráson részt vett Giba Tamás és Berencsi Gyula alpolgármester is, valamint a nyíregyházi polgármesteri hivatal illetékes irodavezetői és a szolgáltató vállalatok képviselői, akik a rövid séta után a képviselőkkel együtt a 13-as általános iskola ebédlőjében vitatták meg a látottakat.

Túlzás lenne az állítani, hogy barátságos, szép táj fogadta a r térre érkező meghívottakat. A buszról leszálló bizottsági tagok nagyobb része tisztában volt azzal, hogy hova érkezett, de volt olyan akinek meglepetés volt a látvány. A poros, göröngyös úton Pongó Károly né, kisebbségi önkormányzati képviselő kalauzolta a vendégeket. Csaholó kutyák, kívül és belül elhanyagolt házak, lakások. Mosdatlan járókelők, házuk előtt ücsörgők tekintete ügyelte az idelátogatók lépteit. A Dália u. 4. és a Viola u. 6. számú házakon sokat nem kellene alakítani, ha valamelyik filmrendező második világháborús filmet kívánna forgatni. Az épületek ablakok nélkül, a csupasz gerendákkal hátborzongató látványt nyújtanak.

Szentesi Péter (SZDSZ) a gazdasági bizottság vezetője, aki sikeres építő-kivitelező vállalkozó a Viola u. 6. szám előtti ház előtt állva megdöbbenve foglalta össze a látottakat:

— Rettenetes állapotok uralkodnak itt, ezzel valamit kezdeni kell. Az előbb konzultáltunk a városüzemeltetési bizottság vezetőjével. Tormássi Géza is úgy látja, hogy ez elsősorban városfejlesztési és szociális téma. Az épületek nagy részét, véleményem szerint, jobb lenne lerombolni, de van pár ház, amit érdemes lenne felújítani. Persze, mint ahogy az már korábban is bebizonyosodott, a felújítás kevés, az állagmegőrzéshez partnerek is kellenek. Súlyos milliókba kerül a Huszártelep rendbeszedése. Fel kellene tárni a tulajdonviszonyokat is, kevesen ismerik, hogy mi önkormányzati és mi állami tulajdon ezen a területen. Lehet, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha az itt élőknek valamilyen névleges áron eladnánk a lakásokat, és akkor a sajátjukra talán jobban vigyáznának.

A közelben álló Tormássi Géza (KDNP) a következőkkel toldja meg Szentesi Péter gondolatai:

— Ez már tényleg nem üzemeltetési kérdés, komplett rehabilitációt igényel a terület. Kíváncsian várom, milyen ötletéi vannak az említett két bizottságnak a telep helyzetének javítására.

Míg a menet lassan haladt a 13-as iskola ebédlője felé, Belus Tamást (MSZP), a városfejlesztési bizottság vezetőjét faggattuk a látottakról.

— Megdöbbentő amit itt tapasztaltunk, pedig valamelyest ismertem a környéket, hiszen korábban itt dolgoztam a közelben. Mióta itt járkálgatunk, azon gondolkozom, hogy milyen megoldás jöhet szóba. Én is azt tartanám jónak, ha az itt élőknek valamilyen kedvezményes áron odaadnánk ezeket a lakásokat. Az a jövőben nem megy, hogy egy szűk réteg közüzemi díjait más nyíregyházi állampolgárok fizetik meg. Ezt egyszerűen nem tudom elfogadni!

Giba Tamás alpolgármester a

ÚJ KELET

Közelkép

1995. június 21., szerda

• •

Önkormányzati bizottságok a Huszártelepen

■W

„Ezzel valamit kezdeni

körzet önkormányzati képviselője, neki nem okoztak meglepetést a látottak:

— Azt remélem, hogy képviselőtársaim a véleményalkotásukban felhasználják az itt látottakat. Ennek a területnek a jövője nem egyéni képviselői probléma. A legsúlyosabb gond a területen a foglalkoztatási kérdés, hiszen nagyon nehezen jutnak az itt lakók munkához. A segélyekből nem tudják fenntartani lakásukat, és a közüzemi díjhátralékuk is behajthatatlannak látszik. Az itt élő jóérzésű emberek segítségével talán sikerül ebben előbbre lépni. Egyébként azt el kell mondanom, hogy nagyon sok lakásban jártam, és nem mindenütt uralkodnak balkáni állapotok. Sok függ az itt lakóktól, hiszen azok igényességén múlik, hogy a rábízott értékeket miként tudja megvédeni.

A 13-as iskolában, Pongó Károlyné beszédében először is visszautasította a Házkezelő Kft. egyes megállapításait — ezek egy részét hétfői számunkban közöltük —, majd a korszerű játszóteret hiányolta a lakótelepről, melynek a Dália és a Viola utca sarkán ideális helye lenne. Mint mondta, nagyon sok gyerek igényelné ezt. Szükség lenne az utak szilárd burkolattal való lefedésére, az itt élők megérdemelnének egy fedett buszmegállót is. A jövőben szigorodni fognak az állattartási rendszabályok, a Huszártelepen ezután nem tűrik meg a lovat. A foglalkoztatási gondok enyhítésére az lenne a legjobb megoldás, ha megkezdődne a telep felújítása, mert akkor az itt elvégzendő feladatoknál segíthetnének a Huszártelepen élők is.

Erdős Judit szinte mindenkit ismer a telepről, hiszen segélyért legalább egyszer már valamennyi huszártelepi lakos meg-Itt a kutya sem lakik jól...

fordult a szociális irodán. Az irodavezetőnő lendületesen, tapasztalatból sorolta a gondokat: — Kevesen tudják a kívülállók közül, hogy bár rendkívül magas a lakótelepen a gyermekek száma, az anyák mégsem lehetnek főállású anyák, mert nincs meg az ehhez szükséges 180, biztosítottként eltöltött napjuk. így hétezer forintos havi jövedelemtől esnek el. A Huszártelepen családonként, átlagosan négy gyerekkel lehet számolni. Szintén nagyon kevesen részesülhetnek itt a munkanélküliek jövedelempótló támogatásából. Az a baj, hogy

dést, de a részletfizetési elhatározás

csak az első lakásfenntartási támogatásig tart.

Pontos számadat

nincs arra, hogy a város összes szociálpolitikai támogatásából hány százalék kerül ide. Az biztos, hogy tavaly 1200 .esetben nyújtottunk átmeneti segélyt huszártelepi lakosoknak. Azt azonban

hiába dolgoztak napszámban vagy kőműves mellett, az igazolt munkaviszonyuk hiányzik ahhoz, hogy munkanélküli-segélyt kapjanak. Ezért aztán jövedelempótló támogatásban sem részesülhetnek. Lakásfenntartási támogatást szintén nem kaphatnak, mert a Huszártelepen nincs olyan lakás, ahol ne lenne hátralék. Esetenként előfordul, hogy megkötik a közüzemi vállalattal a részletfizetési szerzőlakótelepet rendbetenni, de talán évi 20 millió forintos ráfordítással pár éven belül rendbe lehetne hozni a területet. Ebben nagy segítséget jelenthet a Cigány Válságkezelő Iroda, amely egy 100 millió forintos közalapítványt szeretne létrehozni. Mint elhangzott amennyiben ez az alapítvány' létrejön, úgy ígéret van arra, hogy külföldről csatlakozzanak az elképzelésekhez.

dási módokat kell szeptemberre találnunk, hogy képviselőtársaink eldöntsék, melyik változat mellett foglalnak állást. Ehhez teljes körű szociálpolitikai felmérésre van szükség, aminek eredményeként meg kellene azt is tudni, hányán vannak, akik el tudják képzelni, hogy magántulajdonba kapják a lakásukat. Ha ezek a dolgok összejönnek, akkor a telep valamilyen tömbrehabilitációs

pár négyzetméteres — kiskert is milyen gondozott volt. Szóba került a Házkezelő Kft. felelőssége is, egyes vélemények szerint jobban kellene érvényesíteni, és nagyobb figyelmet kellene fordítani az önkormányzati alapítású kft.-nek az állagmegóvásra, költözés esetén a bérlők gyors kijelölésére. Jó példaként az iskola és az óvoda felújítása került szóba, melyeken nem látszik rongálás nyoma. Ezek felújításának nagyobb volt a hatékonysága, mint a lakásokénak. Szóba került az is, hogy egyszerre semmiképpen sem tudja a város a

megállapította irodánk, hogy míg '93 előtt a segélyek címzettjeinek jelentős része itt lakott, addig ez az arány megváltozott. Lényegesen kisebb támogatás jut ide most, mint a korábbi években, mert a megyeszékhely más részén élők szociális helyzete is romlStt.

A közös gondolkodást segítőén több bizottsági tag is elmondta véleményét. A cigány kisebbség húzóerőnek látszik, de vajon a telep akarja-e a változást —ezt fejtegették. Pongó Károlyné szerint igen, és jó példa erre az, hogy a szemét most már a kukákba és nem mellé kerül. Dévényi József (MSZP) megemlítette, feltűnő volt az út során, hogy ami „közös volt” azon látszottak a rongálás, a nemtörődömség jelei, miközben több helyen a saját — akár

A képviselők arca mindent elárul. Előtérben Pongó Károlyné, cigány kisebbségi képviselő

Dr. Barta Tibor, a szociális bizottság tagja, az egészségügyi alapellátás igazgatója:

— A Huszár-lakótelep állagát sok éve ismerem, a mai terepbejárás mégis megdöbbentett. Olyan lakásokat láttam ajtó és ablak nélkül, amelyeket nemrégiben újítottak fel. Az itt élők szociálisan hátrányos helyzetben vannak, jövedelemmel nem rendelkeznek. A családok a családi pótlékból és segélyekből élnek. Ezektől az emberektől nem várható el, hogy saját erőből, pénzügyi segítség nélkül megoldják a lakáshelyzetüket. Az persze elvárható lenne, hogy egy felújított lakást ne tegyenek tönkre.

Erre a telepre az előző önkormányzat, és még korábban, a városi tanács igen sok pénzt fordított, és ezeknek a pénzeknek nincs meg a látszatja, a felújított lakások rövid idő alatt tönkrementek. Ettől függetlenül úgy érzem; hogy az itt élő embereknek még egyszer lehetőséget kellene adni azzal, hogy tegyük rendbe a lakótelepet, és ők emberi körülmények között élhessenek. Ezt követően segíteni kell őket abban, hogy megtanulják, miként kell a házakat használni, miként óvhatják meg azok állagát hosszú ideig.

Már vége felé járt a megbeszélés, amikor Berencsi Gyula alpolgármester kért szót, és azt javasolta, hogy a Huszártelep ügyét ne tárgyalja most a közgyűlés, csak szeptemberben:

— Ennek egyetlen oka van: végleges megoldást szeretnénk találni a lakótelep sorsára. Nem látom értelmét, hogy hétfőn csak tájékoztatást adjunk. Hosszabb távú megoldási blokkokat kell előkészíteni. Megolformában, magántulajdonú lakásként működne tovább. A következő hetekben a polgármesteri hivatal munkatársaitól és a bizottságoktól is várunk, kapunk javaslatokat, amelyek feldolgozása után döntünk arról, milyen előterjesztést készítsünk a szeptemberi önkormányzati ülésre. Az évi 20 millió forintos támogatásról, illetve a támogatás mértékéről a jövő évi költségvetés sarokszámainak ismeretében lehet csak dönteni. Valamilyen építészeti szakértőnek meg kellene vizsgálni, hogy egy épülettömb felújításához mennyi pénzre lenne szükség.

Dr. Tamás István nehezményezte, hogy bár az anyag már februárban elkészült, de még csak most került a bizottsági tagok elé, és majd szeptemberben döntenek. Véleménye szerint helyes lenne, ha előterjesztés nem is, de egy tájékoztató anyagot a hétfői közgyűlésen mindenképpen kiosztanának a képviselőtársaknak.

A vitában hallottakra Vinginder Tibor, a Házkezelő Kft. igazgatója a következőképpen reagált:

— Szükséges a Huszártelep helyzetével foglalkozni, mert mindenki számára nyilvánvaló, hogy így nem maradhat. A házkezelésben eltöltött tíz éves tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy az itt elhangzott felvetések jók, de az itt élő emberek elszegényedését, életvitelét eddig nem ismerték olyan mélységben a bizottsági tagok, mint ahogy mi megismertük. Minden épületben található olyan család, önkényes lakásfoglaló, amely az ott élők életét megkeseríti. A kisebbségi képviselő nyilván a terület érdekeit képviseli, nem csodálom, hogy nem osztotta mindenben a szakmailag alátámasztott véleményünket.

A vendégek távozása után a törékeny alkatú, fekete göndör hajú, 29 éves, négy gyermekes Pongó Károlyné nem tudott

kell!”

egyértelműen igennel felelni arra, hogy volt-e haszna a mai látogatásnak, a két és fél órás közös gondolkodásnak. O és férje tíz évvel ezelőtt Ózdról költözött a Huszártelepre. A kohászokat sújtó munkanélküliség elől menekülve érkeztek Szabolcsba, hogy új életet kezdjenek. Ők azok közé a kivételesek közé tartoznak, akik dolgoznak.1 Vállalkozásként iparcikkboltot üzemeltetnek a telepen, melyet a kisebbségi képviselőnő állítása szerint soha fel nem törtek.

— Majd szeptemberben kiderül, van-e arra a városnak pénze, hogy a huszártelepi házakat felújítsák. Ha ez nem történik meg, akkor még jobban tönkremennek a lakások. A lakók is arra várnak, hogy végre megmozduljon valami. Sajnos, legtöbbször a díjhátralékokkal támadják az itt élőket — nem titok, hogy nekem is van vízdíjtartozásom —, de azt például nem tudom, hogy amikor a csőrepedések következtében napokig folyt a telepen a víz, azt miért mi fizessük meg. Méltánytalannak érezzük a közös teherviselést az elfolyt víz után. Amíg ez nem tisztázódik, nem is fizetünk. Nekem nincs lakbértartozásom, de az többször elhangzott itt ma, hogy nagyok a családok, nincs munka, a segély, a támogatás élelemvásárlásra kell. Ezért is kérjük azt, hogy a felújítás során az itt élők dolgozhassanak, ezzel is pénzhez jutnának. Azt azért örömmel hallottam a közös beszélgetésen, hogy képviselőtársaim is segítőkészen állnak a dologhoz. Nem igaz, hogy itt főleg lumpen elemek élnek. Nem mondom, előfordul hangoskodás, szóváltás a szomszédok között, de ezek korántsem olyan mérvűek, ahogy az a köztudatban él. Máshol is előfordul, hogy szomszéd a szomszéddal perlekedik, vagy nem? — kérdez vissza.

— Itt nincsenek alvilági emberek, bárki sétálhat erre nappal és este is, senkit nem fognak bántani. Egyszerű állampolgárként az elmúlt években nem tehettem semmit, remélem, most képviselőként tudok segíteni. Igyekszem olyan előterjesztést készíteni szeptemberre, ami mind formailag, mind tartalmilag megfelel az elvárásoknak. Munkám során számítok a független képviselők és a szociális bizottság segítségére. Nagyon bízom abban, hogy valóban lesz előbbrelépés a telep ügyében — mondja búcsúzáskor határozattan Pongó Károlyné.

Míg a iskola ebédlőjéből a r téren álló gépkocsimhoz sétálok, feltűnik a 7. számmal jelzett épület tisztasága, elkerítettsége. A tömböt kerítés veszi körül, melyen belül szépen gondozott kiskert van hagymával és egyéb konyhakerti növényekkel. Az épület bejáratánál nagy ajtó és kaputelefon szűri meg az illetéktelen behatolókat. Fáradt, idős, őszhajú nénike érkezik a lepusztított oldalról. —Bárcsak mi is így élhetnénk!—sóhajt fel, amikor észreveszi, hogy a szépen gondozott házat nézegetem.

Szöveg: Száraz Attila, kép: Martyn Péter