Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-21 / 143. szám

AZ ÚJ KELET MELLÉKLETE Tumultus a hivatali kézbesítésnél Megszokott látvány már a „nagyposta” oldalánál, hogy időnként sokan ácsorognuk. A segélyek kifizetésének napjai­ban az ügyfelek még azt sem tudják kivárni, amíg a postás az ő utcájukba ér, hanem elé­be mennek a dolgoknak. Hét- " főtől újabb népes csapat sza­porítja a tömeget, ugyanis a Bercsényi utcai oldalra telepí­tették át a hivatali kézbesítést és a postán maradó küldemé­nyek kiadását. Háromnegyed nyolckor már több mint húszán várták a be­bocsátást. Többségében hiva­talsegédek. Megszólítottam közülük néhányat. — Mit szólnak a változás­hoz? — így nem fog menni! — válaszolt elsőként a Keletvíz Rt.-nél dolgozó hölgy. — De jött volna tegnap, sokkal na­gyobb volt a tömeg. Többen nem adták le pénteken a régi postafiókszekrények kulcsát. Ráadásul egyenként vettük át az új szekrényeket és az új iga­zolványokat is. Az nem embe­ri, ami itt volt. Szűkre szabták, és ugyanúgy egy másik soron kell keresztülvergődnünk, mint amott. Mi lesz télen, ázni-fáz­­ni fogunk? Odébb a bíróságtól és a Sza­bolcsút Kft.-“tői érkezett höl­gyek morgolódtak. — Ha egy levelet fel akarok adni, akkor mehetek körbe. A pénzbefizetéseknél ugyanígy. A sorbanállás állandó lesz? Ide is három ablakot építettek be, csak sokkal szűkebb a hely. A régi helyen, amíg várakoz­tunk, legalább kinyithattuk a fiókokat, most majd állhatunk az utcán. Az elhangzottakkal kapcso­latban felkerestük Szabó Pált, a nyíregyházi 1-es Számú Pos­tahivatal vezetőjét is. — Mi tette indokolttá a vál­toztatást? — A nagyterem átalakítása­kor merült fel az igény, hogy bővíteni kellene a fiókbérlő­­szolgáltatást. Ezelőtt várakoz­ni kellett, amíg megürült egy rekesz, és csak akkor kaphatott az illető postafiókszámot. Most majdnem duplájára nőtt a postafiókszám, így minden igénylőt azonnal ki tudunk elé­gíteni. — Amikor beköszönt a rossz idő, akkor is kint fognak vára­kozni? — Ne jöjjenek nyolc óra előtt! Mindennap pontosan fo­gunk nyitni. Igaz, hogy keve­sebb lett a férőhely, de ugyan­akkor több lett a fiók. — Mennyi ideig kívánják fenntartani ezt az állapotot? — Mi véglegesnek tekintjük ezt a megoldást. Ha elkészül az új nagyterem, akkor már nem kerül vissza a hivatali kéz­besítés. Oda négy új ablakot nyitunk: pénzfelvétel, takarék­kezelés és levélfelvétel kerül a helyére. Az ügyfélfogadó to­vábbi tíz négyzetméterrel bővül azáltal, hogy leszereljük a régi radiátorokat, és pad­lófűtéssel melegítjük majd a termet. Mindenképp szeret­nénk igazodni a kor igényei­hez, több új szolgáltatást kívá­nunk bevezetni. Ilyen például, hogy ingyenesen lehet majd használni a fénymásolót, bár ez nagyban függ attól, hogy mi­lyenek lesznek az anyagi lehe­tőségeink. — Sch — Nem mindegy! Jól alakulnak a város bevételei Jól alakulnak a vagyoni tí­pusú bevételek, a nyíregyhá­zi önkormányzatnál, annak ellenére, hogy egy-két épület a korábbi elképzelésekkel szemben nem kerül eladásra. Az'elmúlt négy évben soha nem volt arra példa, hogy szá­zalékosan jobban álljanak egy-egy időszakban a terve­zetnél. A lakáseladások most pörögtek fel, az évi 100 mil­liós bevétel április 30-án már 60 millió forinttal túl lett tel­jesítve, és még hol van az év vége! Az ingatlanforgalmi bevételek időarányosan szin­tén kedvezően alakulnak. Megszépül a Városháza A Korona homlokzatfalának felújítója nemrégiben kedvező ajánlatot tett a nyíregyházi ön­­kormányzat számára, és így elképzelhető, hogy rövidesen megszépül a Városháza hom­lokzata is. Amennyiben hétfőn nem dönt erről a közgyűlés, vagy nemlegesen dönt, akkor később jóval többe kerül majd a felújítás, mert a vállalkozó­nak újra fel kell vonulnia a te­rületre. A vállalkozótól Fel­­bermann Endre alpolgármester úr három részben kért költség­­vetési ajánlatot. Az első sza­kasz a Városháza utcai hom­lokzatát jelenti, ami a Bethlen Gábor utcán az elektronikai bolttól kezdve a Rákóczi út elejéig tartana. A folytatás len­ne az Imbisztől a Borsodi Sörözőig. A harmadik részben pedig a Városháza „A” épüle­tének belső homlokzatáról len­ne szó. Könnyen elképzelhető, hogy csak az első részre lesz pénz, bár a vállalkozó első ajánlata olyan kedvezőnek tű­nik, hogy érdemes lenne mind a három rész felújítását elvé­gezni. Szintén felújításra ke­rülnek az ereszcsatornák, ami előreláthatólag 100 ezer forint­jába kerül majd a nyíregyházi önkormányzatnak. Budapestre utaztam egy nem is olyan régi hétvégén. Mivel több napi ottartózkodásom alatt jópárszor kellett buszra, villamosra, metróra szállnom, elindultam jegyet venni. Pesti ismerősöm előzőleg kiokított,, hogy egy jegy 35 forint, de ha úgynevezett füzetjegyet ve­szek amelyben húsz jegy van összefűzve, akkor az „csak” 600 forintomba kerül, vagyis 3 jegy ingyen van. Én ezt vettem a fejembe, a pénztároshölgy pedig az ellen­kezőjét, mert mindenképpen sima, 35 forintosat akart adni. Miután makacs szabolcsi lé­vén kötöttem az ebet a karó­hoz, csak ideadta a húsz jegy­nél százassal olcsóbb jegykö­­teget és vállrándítás kíséreté­ben ennyit kérdezett: „Nem mindegy? Mivel a kérdés hallatán le­vegővételi nehézségeim tá­madtak, nem tudtam ott hely­ben válaszolniÖnnek! Ezúton szeretném ezt pótolni, és innen keletről üzenem: nem mind­egy! Sem az hogy százassal többet fizetek-e, sem az hogy ki kiért van. A vevő a BKV pénztárosáért, vagy a BKV pénztáros a vevőért? El kelle­ne dönteni, mert úgy tűnik másképpen tudja Ön, és más­képpen én. Dojcsák Tibor A megyéből hányán jönnek? Iskolavezetők konferenciája Az igazgatóhelyettesek or­szágos konferenciájának ad otthont Nyíregyháza 1995. június 28—30-án, a Művelő­dési Minisztérium és a Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Pedagógiai Intézet közös ren­dezésében. A rendezvény iránti érdeklődésről kérdez­tük dr. Kuknyó Jánost, a me­gyei pedagógiai intézet igaz­gatóját. — A konferenciára eddig szép számmal jelentkeztek, több mint 300 általános és kö­zépfokú oktatási intézmény igazgatóhelyettese, illetve — kisebb arányban — igazgató­ja küldte el hozzánk jelent­kezési lapját. A részvételi szándék az ország minden tájáról érkezik, még most is folyamatosan jönnek a beje­lentkezések. Némi elégedetlenséggel tölt el, hogy megyénkből vi­szonylag kevesen jelezték részvételi szándékukat, amely elsősorban az anyagi fedezet előteremtésének ne­hézségét jelentheti. A konfe­rencia szabolcsi színhelye viszont értük is van, nem len­ne szabad e lehetőséget ki­hagyni! A bejelentkezés — éppen ezért — számukra még nyitott, a megyei pedagógiai intézet fogadja e határidő utá­ni jelentkezéseket is. Az előzetes tájékozódás szerinti helyszín — technikai okok miatt —- megváltozott, a konferencia helyszínéül a Zrínyi Ilona Gimnázium épü­lete szolggj. Szállás a Zrínyi Ilona Gimnázium kollégiu­mában, illetve a 107. Számú Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola kollégiu­mában lesz, étkezés pedig az előbbi intézmény kollégiu­mában. A konferenciára valameny­­nyi előadó elfogadta a meg­hívást, a június 28-i megnyi­tót dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke, a konfe­rencia nyitóelőadását Honti Mária, az MKM helyettes államtitkára tartja. A konfe­rencia mindhárom napján vásárlással egybekötött tan­könyv- és taneszköz-bemuta­tó lesz a rendezvény helyszí­nén. A résztvevők megyénk szép tájaival is megismerked­hetnek választható szakmai tanulmányutak keretében. (lefler) Nyári örömök Az nevet utoljára, aki még tud. Ez jutott eszembe, amikor feleségemmel a korábbi évek­ben Hajdúszoboszlón gyógy­kezelésre jártam, és emlékez­tem. Nyugdíjas éveinkben a napi séta, a gyógyüdülők park­jainak csendjében a könyvek, az irodalom olvasása igazi fel­üdülést jelentett. A feleségem gyógykezelése sok szabad időt engedélyezett. Ez számomra párbeszédekkel való ismerke­dést, jelenetek látványát, tör­ténéseket, nevetést fakasztó perceket okozott. Ezért kezd­tem a jegyzetfüzetemben leírt mondattal: az nevet utoljára, aki tud. Nevessünk együtt. A PRESSZÓBAN A Béke Gyógyszálló presz­­szójában két középkorú, csinos hölgy beszélgetett kávézás, fagyizás közben. — Tudod kedves Olgikám, amikor elutaztam üdülni, meg­beszéltem a férjemmel, hogy ha nem ír nekem gyakran, ak­kor itthagyom a Béke Gyógy­szállót, és azonnal hazauta­zom. — És megvolt az eredmé­nye? — Ez csak természetes. El­telt egy hét, és képzeld, azóta mindennap hozta a posta a le­veleit. A HIVATÁS KÖTELEZ A Barátság Gyógyszállóban egy emeleten laktunk egy or­vos házaspárral. Jómagam az üdülő előtt várakoztam a fele­ségemre. Egyszerre csak tőlem néhány méterre szóváltásra let­tem figyelmes. A fiatal házas­párt fedeztem fel. A férfi ked­vesen köszönt egy csinos szőke hölgynek, mire a feleség: — Te, Lalikám! Honnan is-V. mered ezt a nőszemélyt, aki­nek oly kedvesen köszöntél? — Ejnye szivecském, hát tu­dod, a hivatásom hozott össze vele. Én vagyok a háziorvosa. — Hm. Csak azt szeretném tudni, hogy az ő hivatása vagy pedig a tiéd. A MEDENCÉBEN A Béke Gyógyüdülő meden­céjében két idősebb férfi be­szélgetett mellettünk. — Te, Béla bátyám, vannak neked szegény rokonaid? — Bizonyára. — Hát gazdagok? — Fogalmuk sincs rólam. Dragos Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents