Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-20 / 142. szám
Labdarúgás UJ KELET ....... Sényő király az NB III trónján Ez történt az NB II-ben 1995. június 20., kedd15 A legtöbb kíváncsi szem Nyírbátorra szegeződött vasárnap délután az NB III utolsó előtti fordulójában. Az amúgy is népes hazai szurkolóseregen kívül a sényői szurkolótábor is képviseltette magát zászlóval, dudával felszerelkezve. Persze nem tévedésből csináltak ekkora felhajtást a sényői drukkerek, abban a reményben kirándultak Nyírbátorba, hogy kedvenceik jól elnadrágolják majd a hazaiakat, és ezzel — szerencsés esetben — bajnokok lesznek. Nos, mint tudjuk, a vendégszurkolók minden kívánsága teljesült, de addig történt egy s más. Bár élénken kezdődött a meccs, bizonyára egyik oldalon sem akadt olyan jóstehetség, aki tíz gólt jövendölt volna a találkozóra. Két Szilágyi-helyzet (Nyírbátor) után aztán Rubóczki hadvezér úgy gondolta, ideje megindítani a totális offenzívát, először ő maga mattolta kétszer Varrót (különösen az első volt az ő érdeme), majd jött Capatina — ki más —, s máris háromra növekedett a sényői előny. A vendégek csattanós választ adtak a vádra, miszerint nem akarnak feljutni, mert nemcsak hogy gólfesztivált rendeztek, gólszerzőiket kitörő és felszabadult örömmel fogadták. A sényői kispad ilyenkor egyébként egy emberként ugrott talpra, és tárt karokkal ünnepelt. És 0-3-nál volt is mit. Ekkor jött Erdőst, és két gyors góljával életet csalt a bátori nézőkbe, először csendült fel a hajrá Bátor, de aztán Capatina is duplázott, ismét biztossá téve (a szünetre) a sényői vezetést. A félidőben a hazaiak szakosztályvezetője, Somogyi József valóságos hírközlő szolgálattal ért fel, többek között azt is megtudta, hogy a Sényő riválisa, a Kisvárda 2-0-ás vesztésre áll. így hát Knoblokék már gyakorlatilag bajnoknak érezhették magukat. Ennek örömére még egy lapáttal rátettek, 6-2-re elhúztak, majd jött a „szokásos” bátori feltámadás, kialakítva a 4-6-os végeredményt — 3-6- nál már az angol—magyart kezdték el emlegetni a nézők —, ami ugye nevezhető jégkorong-, vízilabda-, vagy akár teniszeredménynek is, de focinak csak a legritkábban. Mint ahogy az is a „legritkább” kategóriába tartozik, hogy egy 1400 lakosú kis községnek ilyen remek és már biztosan állítható, NB Il-es focicsapata legyen. Volt ezen a jó iramú, fordulatos meccsen mindenfajta találat: fejes, potyagól, tizenegyes, bombagól. És persze sényői örömünnep a lefújás után. Rubóczkiék kézenfogva futottak végig a pályán, megköszönve szurkolóik biztatását, majd záróakkordként hasra vágták magukat, ahogy az manapság divatos. Unchiás Demeter, a Nyírbátor edzője röviden így kommentálta az összecsapást: — Sérültjeink, sárga laposaink miatt igen tartalékos volt a védelmünk, ez meg is látszott a teljesítőién' m. Kettő-háromnál még i ménykedtem, hogy pontot szerezhetünk, de aztán, sajnos, elszállt a remény. Gratulálok a Sényőnek, és sok sikert kívánok neki az NB II-ben. Megyei II. osztály Kárpát-Hús csoport Végeredmény: 1. Demecser 26 19 5 2 70-11 62 2. Gávavencsellő 26 18 6 2 57-18 60 3. Kárpát-Hús Volán 26 13 4 9 48-33 43 4. Nyíribrony 26 10 7 9 36-37 37 5. Anarfcs 26 9 7 10 37-46 34 6. Dombrád 26 9 7 10 30-41 34 7. Tuzsér 26 8 9 9 35-36 33 8. Napkor 26 8 8 10 40-36 32 9. Kótaj 26 10 2 14 44-59 32 10. Kálmánháza 26 8 7 11 39-45 31 11. Ajak *26 7 10 9 34-41 31 12. Nyírtelek 26 7 9 10 30-39 30 13. Fényeslitke 26 9 2 15 32-44 29 14. Zsurk 26 2 7 17 25-74 13 Erimpex csoport 1. Nyírcsaholy 24 19 1 4 70-25 58 2. Jánkmajtis 24 16 4 4 64-17 52 3. Nagyecsed 24 16 4 4 49-25 52 4. Nyírmeggyes 24 15 5 4 71-25 50 5. Turricse 24 12 4 8 46-27 40 6. Balkány 24 9 8 6 37-41 35 7. Kállósemjén* 24 8 7 9 37-43 28 8. Nyírbéltek 24 8 3 13 34-45 27 9. Vaja 24 6 8 10 35-45 25 10. Olcsva 24 7 4 13 45-69 25 11. Encsencs 24 4 7 12 22-45 19 12. Kocsord* 24 6 2 16 22-45 17 13. Nyírmihálydi 24 1 2 21 24-99 5 Gyüre visszalépett, *-gal jelölt csapatoktól három-három büntetőpont levonva. A tabellák nem hivatalosak, az esetleges változásokat később közöljük. Helyreigazítás Hétfői számunkban a megyei I. osztály eredményeinek közlésekor sajnálatos hibák csúsztak a munkánkba. Mentségünkre szóljon, hogy a lapzárta sürgetett, de a helyreigazítást természetesen kötelességünknek érezzük. A Kisléta—Nyírlugos mérkőzés párosítását felcseréltük, a találkozót Kislétán rendezték, és a hazaiak nyertek 2-1-re. Baktalórántháza elleniele pedig nem Tiszalök volt, hanem Ibrány Közben természetesen sényői örömóda dallamai hallatszottak, egy maroknyi, de annál lelkesebb csoport a klubház előtt éltette csapatát, és hatalmas ovációval köszöntötte az öltözőből egyenként kiszállingózó félisteneit. Rubóczki Tibor játékos-edzőt sikerült egy pillanatra visszatartanom. — Óriási öröm ez, megnyertük az NB III-at, Sényő életében ez hatalmas dolog, népünnepély lesz, sőt, ahogy látom, már most is az van. A mérkőzésről szólva azt mondhatom, hogy élvezetes volt, nem álltak be a csapatok védekez-' ni. Az eredmény önmagáért beszél. A meccs előtt azt mondtam a fiúknak, hogy akkor tudjuk megverni a Nyírbátort, ha kicsit visszaállunk, és kontrákra építünk. Aztán jöttek a szép gólok, kinyílt mind a két gárda, és bátran játszottunk. —Erdősi második gólja után megfordult a fejedben, hogy a Nyírbátor kiegyenlíthet? — Egy kicsit féltem, de látszott az együttesen, hogy tud még gólt rúgni. Szokásos, rövidpasszos játékunkat játszottuk, építve a két gyors csatárunkra. Mindenki nagyszerűen teljesített. A sényőiek hazaérkezésük után zajos ünneplésbe fogtak, végigvették magyarnóta-repertoárjukat. A dáridó — amelyre a szurkolókon kívül a játékosok hozzátartozói is „beneveztek” — hajnal háromig tartott. Csiky Nándor Egy pontra a dobogotol! Úgy tettek a Nyíregyházi FC labdarúgói, mint az az ökölvívó, aki a harmadik menet végét istenesen meghajtja, így keresvén a pontozóbírák kegyét. A bunyósoktól ellesett módit Bagolyék megtoldották annyival, hogy ők az idényzáró mérkőzés első szakaszában is kivágták a rezet. Előbb megrogyasztották ellenfelüket két csapottál, aztán rápihentek a további sorozásra. Mikor a hatvani csapat azt hitte, hogy a hazaiak megelégedtek ennyivel, szinte a dudaszó pillanatában beszedtek két újabb „maflást”. A döntnököket helyettesítő szurkolóknak igencsak ínyére volt a dolog, egyhangúan az NYFC mellett voksoltak. A Tóthok ( a kispadokon e családnévre hallgató stratégák — Dénes és János — ültek, álltak, előbbi pályára is lépett) közül János véleményét kértük ki a látottakról. — Csattanós szezonzárást produkált csapatom — így a klubigazgató. — Az utolsó mérkőzésen is fegyelmezetten futballoztunk, és ajutalom sem maradt el. Ez azért is örvendetes, mert a magyar labdarúgók a bajnokság vége közeledtével hajlamosak a lazításra. Mi akkor kezdtünk a pontgyűjtéshez, amikor mások már a befejezés pillanatát lesték. Az első félidőben kimondottan tetszett a játék, a másodikban sokáig nem találtuk a hatvani lestaktika ellenszerét, a hibás átadásokon elakadtak a támadások, ekkor átgondoltabban kellett volna játszani. Mély gödörből kászálódtunk ki amiatt, hogy a tavaszi rajtnál bennragadtunk. Ehhez képest elégedett lehetek, a hajrára csapat lett a csapat. — A papírforma szerint az ötödik hely nézett ki, ami meghiúsult a Kazincbarcika meglepő salgótarjáni sikerével. Bosszant a dolog? — Bánt, persze nem a szép gesztusként felajánlott görög út kútba esése zavar, hanem a játékosokat sajnálom, akiknek markát magasabb prémium ütötte volna. Ezt, úgy gondolom, teljesítményükkel kiérdemelték. A fő célt — a hatba kerülést — elértük, ettől függött ugyanis az önkormányzati támogatás mértéke. Csak magunkat okolhatjuk, hiszen ha egy ponttal többet kaparunk össze, most a dobogóról néznénk vissza. Márpedig ezt akár idehaza, Balmazújváros ellen, esetleg Salgótarjánban vagy éppenséggel Kábán megszerezhettük volna. — Kettő-null után visszaesett az NYFC, igaz, a finis maradandó emléket ébreszthet a szurkolókban. Talán azáltal csipkedték magukat a játékosok, hogy besétáltál a pálya szélére? — Nem hinném. Amúgy a 70. perc tájékán történt mindez, amikor nehéz kiszúrni, hogy ki az a higgadt játékos, aki vevő az utasításokra. Az üzenet Bessenyeinek és Ádámszkinak szólt: ne tékozoT- ják el a labdákat, mert ezzel felhozzuk az ellenfelet. Főleg Gyula kapkodott, ő sokadszorra kísérelte meg kiugratni Gönczöt, amire egy idő után a hatvani védők is felfigyeltek. Ugyanakkor a jobb oldalon a friss Lelt, a gyors Domokos játékba hozatala szinte kínálta magát. Megfogadták a tanácsot, s jöttek is az újabb gólok. —A mérkőzés előtt az öltöző környékén ismét feltűnt Gere László. Mire következtethetünk ebből? — Erre én sem tudom a választ. Kérdés: mennyiben változott meg álláspontja tél óta, amikor úgy találta, hogy a magyarországi életszínvonalat feltérképezve szerencsésebb, ha két-három évet még külföldön focizik. Az tény: amilyen képeség birtokában van és amilyen poszton bevethető, az egyenlőre az NYFC-nek lyukas pontja. Még csak remélni sem merek, eg/szer már lezárt ügy volt az övé. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő. — A bajnokság véget ért. Lehet-e már kiszivárogtatni valamit arról, hogy kiket igazol a Nyíregyháza? — Forrásban van minden. Annyit máris közölhetek: olyan fiatal játékosok után „cserkészünk”, akik némi tapasztalattal is bírnak, valamint kötődnek a megyéhez. Az az igazság, bármilyen örömmel is nyugtázzuk az NB III-as csa’ patok magas létszámát (sőt ősztől három együttes képviseli Szabolcsot a másodosztályban), ha nem vigyázunk, ez az erők szétforgácsolódásához vezethet. Ez persze csak feltételezésen alapszik, a feleletet a következő idény adja meg. Egy héten belül talán okosabbak leszünk, s akkor a. köz vélemény elé táljuk az információkat. Koncz Tibor Bohács Ausztriában folytatja? 4431 f^ll- ÜK Szebbnél szebb akciókat vezetett az első félidőben a vasvári csapat vasárnap este az egykor szebb napokat megélt Diósgyőr ellen. Nem csoda, hogy 45 perc után négygólos előnyre tett szert. & második félidőben aztán nagyot változott a játék képe, és a vendégegyüttes — bármilyen hihetetlen is — közel állt az egyenlítéshez. A mérkőzés után Szikszói Lajos edző a következőket mondta: — Az első félidőben ragyogóan játszottunk, szinte szenzációsan. Ilyen jól még egy mérkőzésen sem. Sikerült megoldani Bohács révén a gyors Varga Sándor semlegesítését, Tóth Gyuri kellemetlen játékstílusának is megtaláltuk az első félidőben az ellenszerét, Rácz most nem tudott szemfüles lenni, illetve a középpálya bal oldalán Vitelkit az első félidőben jól kapcsoltuk ki a játékból. — Mit kért a félidőben a fiúktól? Űzte, hajtotta őket a még nagyobb győzelemre ? — Sajnos ezt nem tehettem meg. Négyen jelezték, hogy cserét kérnek. Fecsku, Bohács sérülésre panaszkodott, Erdei a kopasz fejének köszönhetően jelezte, hogy nem lát a pályán — napszúrásra gyanakodtam —, és Havelant is cserét kért, mert a körmére léptek. Ez a sok gond előrevetítette, hogy nehéz második játékrész elé nézünk, de ilyen gyengére nem számítottam. — Mit csinál a csapat a következő napokban? — A héten kedden és szerdán edzünk egyet-egyet, majd pénteken három napra elutazunk Miskolctapolcára, ahol az idegileg megviselt társaságunk kipiheni magát. A nyár közepén kezdjük a következő idényre a felkészülést. Július 11-én kezdődik majd tehát a ráhangolás, de vajon kik találkoznak majd akkor a Vasvári öltözőjében? Erről kérdeztük Pethe Sándor egyesületi elnököt. — Olyan játékosunk nincs, aki el akar(t) menni. Hivatalos kifejezéssel élve a tárgyalások végén járunk; azokkal, akiket meg akartunk tartani, meg tudtunk egyezni. Ez annyit jelent, hogy Varga Attilával, Riskó Jánossal nem kötünk szerződést, Széki József pedig befejezi az aktív labdarúgást. A kölcsönben nálunk játszó Bruchental és Horváth sorsa függőben van, egyelőre egyezkedünk a klubjukkal. Függőben van még Bohács ügye, de az teljesen más okokból. —Úgy tudjuk, Szabó kapust és a két csatárt, Erdeit és Pitácsot megkörnyékezték más klubok. Ok aláírtak Vasvárinak? — Szabó marad, Erdei aláírta a szerződését. Pitács miatt senki nem keresett hivatalosan bennünket, valószínűleg ő is marad. —Mi a helyzet a télen kölcsönadott Rékasival, Szurkossal, Kurilcóval és Zubaniccsal? — Szurkos sorsa a keret alakulásától függ, Rékasival szerződést kötünk. A fiatal játékos a jövő embere. Kurilco a múlt héten bejelentkezett, elképzelhető, hogy ha a magatartása megfelelő lesz, bekerül a keretbe. Csak rajta múlik. Zubanicsra nem tartunk igényt, ő szabadon igazolható. —Jönnek új fiúk a klubhoz? — Igen, egy fiú Balmazújvárosból már aláírt hozzánk. További 3-4 játékossal tárgyalunk, ők Hajdú, Borsod, Bács- Kiskun megyei labdarúgók. Lehet, hogy igazolunk Szabolcsból is, de ez az ügy nagyon labilis. — A felsorolásból kitűnik, hogy önök a következő évet rendkívül komolyan veszik. Milyen tervekkel vágnak neki a következő idénynek? — Azok után, hogy a társaság nagy része együtt marad és úgy tűnik, sikerül még jól igazolnunk, talán nem csoda, ha az 1—6. hely valamelyikét tűztük ki magunk elé célul. Bohács Sanyi (30) csendesen várta a pálya szélén családja körében, hogy gyülekezzenek a társak a szokásos mérkőzés utáni beszélgetésre. A füg-Bohács Ausztriába tart gőben lévő szerződésével kapcsolatban a következőket árulta el: — Egy barátomon keresztül egy osztrák negyedik ligás csapattól van ajánlatom. Kétszer voltam kint próbajátékon, és mint megtudtam, sikert arattam. Egy mérkőzésen már pályára is léptem. A második félidőben 1-1-es állásnál beállítottak, és rúgtam három gólt, ezzel 4-1-re nyert a csapat. A társak jó benyomást tettek rám, de úgy érzem, hogy a nyelvvel lesz egy kis gondom. Keveset tudok németül. Egy-két héten belül eldől, hogy megyek, vagy maradok. Nagy dilemma számomra ez, mert jó csapat a Tiszavasvári, fáj a szívem itthagyni a társakat. Ha elmegyek, annak csak anyagi okai lesznek... Száraz Attila
