Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-20 / 142. szám
8 1995. június 20., kedd Környezetünk UJ KELET „Egész életünkkel a természethez vagyunk fűzve...” Túllépni az iskola falain A nyírteleki 2. sz. ált iskola májusban ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját, s ezen az ünnepélyes napon vette fel Herman Ottó nevét. Az iskola egyik tanárnőjével Alexa Ilonával beszélgettünk aki biológiatanár és a Zöld Asztal munkaközösség vezetője is. —Ha jól tudom, az iskolának kitűnő környezeti nevelési eredményei vannak. Sok-sok újat, érdekeset csinálnak, amit azt hiszem, érdemes közzétenni. — Úgy gondolom, hogy a környezeti és természetvédelmi szemléletformálást az általános iskolai korosztály nevelésével lehet igazán megoldani. Legfontosabb, hogy tudatosítsuk a gyerekekben az ember és a környezete közti szoros kapcsolatot és kölcsönhatást, megszerettessük velük a a természetet, megtanítsuk velük azt megóvni. Ezek azok a szempontok melyek a megvalósítása érdekében szevezzük és csináljuk programjainkat. Már 1978 óta működik a környezetvédelmi szakkörünk és természetkutató táborunk, melynek keretében rendszeresek a nyári nomád táborozásaink. Igyekszünk minden nyáron más-más helyszínen megrendezni, mint például gyulatanyai nádas, Tisza-part, Zemplén stb. Hagyományos iskolánkban a Zöld Napok rendezvénysorozat, mikor egy héten keresztül mindennap a természettel és a környezetünkkel kapcsolatos programok várják a gyerekeket és a község lakóit (kiállítások, filmvetítések, előadások, vetélkedők stb.). Mi már 1982-től megemlékezünk a madarak és fák napjáról, a közeli réten, erdőben ünnepelünk. Évek óta rendszeresen látogatjuk a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetet, sok ott élő ritka növény- és állatfajjal ismertetjük meg a tanulókat. Működtetjük a Zöld Mozit, ahol minden héten egy délután természetfilmet nézünk közösen a gyerekekkel. Igyekszünk túllépni az iskoPremier az Igricén A Felső-Tisza Alapítvány tegnap mutatta be hivatalosan az Igrice-mocsár természetvédelmi terület új létesítményeit és a tanösvényt. A meghívottak a sajtó képviselőivel együtt járták be a terepet és gyönyörködtek a páratlan látványban. Az idegenvezetést Tóth Miklóstól, a terület igazi gazdájától és szerelmesétől kaptak a látogatók, mesélt a mocsár történetéről, növény- és állatvilágáról, az ott folyó munkákról, sikerekről és gondokról. Mindezt olyan megszállottsággal és szeretettel, hogy mindannyiunk számára örök élmény marad. Európai mértékkel mérve, igazi unikumnak számít, hogy egy százezres nagyváros, mint Nyíregyháza, közvetlen közelében még fellelhető ilyen érintetlen terület. Talán sokan nem is tudják, hogy a Nyíregyháza, Sóstóhegy és Ilonatanya által határolt több mint 70 hektáros terület maga a paradicsom, és 1992 januárjától természetvédelmi oltalom alatt áll. A mocsár kezelő-je a Felső-Tisza Alapítvány, tulajdonosa immár majdnem teljes egészében az önkormányzat. Történetéről megtudtuk, hogy eredeti állóvizei a múltbeli vízrendezések során eltűntek. Húsz évvel ezelőtt, a területen átfolyó Igrice-csatoma vizének megemelésével két körülbelül négy hektáros sekély vízfelület jött létre. Ma is páratlan lehetőséget kínál az ősi nyírségi tájrészlet, a mocsárvilág megismerésére. Több mint 11 természetes növénytársulás képviselteti magát (hinaras, nádas, szikes, zsombékos, fűzláp, sásos, égerligetes, rekettyefüzes stb.), és találkozhatunk a mocsárvilág jellegzetes állataival is. Kiemelkedő természetvédelmi értéket képviselnek a fokozottan védett bakcsók, kanalas gémek, kiskócsagok, cigányrécék, barna rétihéják mellett az igen ritka növények is ( pompás kosbor, indás pimpó, sziki pozdor stb.). Az Alapítvány szerdán hivatalosan is megmutatta a területen felállított madárlest, fahidat, melyek feltételei annak, hogy szakember által vezetve, a legkisebb zavarás mellett, minél többet láthassanak az érdeklődők a mocsár rejtett világából. Tóth Miklós beszámolt arról is, hogy gondok sajnos még vannak, melyek sürgős megoldásra várnak. A természetvédelmi terület egy része még mindig nincs a város tulajdonában. Fontos lenne, hogy a következő földárverésen kárpótlási jegyért megvásárolja az önkormányzat. A mai napig nincs megoldva a mocsár őrzése, védelme. Sajnos, rendszeresen illetéktelenek halásznak, vadásznak, gyújtogatnak, fát vágnak, kutyát sétáltatnak, szemetelnek, súlyos károkat okozva az értékes területen. Égető szükség lenne egy állandó szolgálatot teljesítő természetvédelmi őrre, aki megfelelő hatósági jogkörrel rendelkezve eljárna a nemkívánatos látogatókkal, mert az újonnan kihelyezett létesítmények sincsenek őrzés nélkül biztonságban. Szerették volna, ha mindezt saját szemükkel látják a Polgármesteri Hivatal illetékes irodáinak képviselői, akik hivatalos meghívót is kaptak erre az eseményre. Sajnos, a város nem képviseltette magát ezen az eseményen, pedig az előkészületekben anyagilag és erkölcsileg is segítségükre voltak. Csisztu Csilla la falain, bevonni a község lakóit is a különböző programokba. Ilyen például a „Mentsük meg az erdőket!” papírgyűjtési akciónk, melyre minden évben szóróanyaggal és figyelemfelkeltő műsorral készülünk. 1992 óta tagjai vagyunk a Körláncnak, csatlakoztunk az országos környezeti nevelési programjukhoz. A Körlánc módszertani anyagokkal, kiadványokkal segíti munkánkat. Az elmúlt tanévben egy amerikai módszert, az alternatív környezetvédelmet vezettük be kísérletképpen az egyik második osztályban. Orbánné Horváth Éva tanítónő átakította a helyi viszonyokra, és nagy sikerrel alkalmazza. Egyébként az alsó tagozatban külön tantárgyként tanítjuk a környezetvédelmet, különös hangsúly helyezve a kicsikre. A gyerekek megalakították iskolán belül saját szervezetüket, a Fürkész csapatot, aminek tagjai a legaktívabb kis természetbúvárok. — Ez a rengeteg minden, azt hiszem, iszonyatos munkát, kitartást és egy jó adag elhivatottságot igényel a pedagógusok részéről. Csak egy jól összekovácsolódott, a cél érdekében mindenre kész társaság képes ezt csinálni, pedig úgy tudom, hogy a harminc fős tanári karból csak heten nyírtelekiek. Mi az ami összetartja a csapatot ? — 1991-ben megalakítottuk a Zöld Asztal nevű, pedagógusokból álló szervezetet. Egy baráti társaságból nőtte ki magát, az iskolában tanító biológia, kémia, fizika, technika, testnevelés és angol szakos tanárok a tagjai. Mi szervezzük, irányítjuk ezt a munkát sok-sok kitartással és szeretettel. Mindezt azért tesszük, mert magunkénak érezzük névadónk Herman Ottó, a nagy természettudós, polihisztor gondolatát: „egész életünkkel a természethez vagyunk fűzve, s e szerint a természet megismerése a legközelebbi érdekünk”. Ahol a part szakad A Tisza tiszateleki partszakasza ad otthont Európa legnagyobb partifecsk-kolóniájának. Távolról úgy néz ki a homokfal, mintha korábban géppuskasorozat érte volna. Ide érkeznek — egyenesen Afrikából — a pici, törékeny madarak, a partifecskék. Itt aztán évről évre munkához látnak, vájják centiről-centire, több mint fél méter mélyre otthonaikat. Mitollcsomagokat lát villámgyorsan röpködni a Tisza fölött, akkor biztos lehet benne, hogy ők a partifecskék (Riparia Riparia). Itt, a tiszateleki parton dolgozik évek óta Dr. Szép Tibor biológus. Egy monitoring program keretében vizsgálja a partifecskék viselkedés-ökológiáját, igen jelentős nemzetközi sikerrel. A tudományos kutatómunka rengeteg adatgyűjtéssel jár. kor elkészül a homokba vájt kis lakás, azonnal tojásokat raknak és míg az egyikük a fészekaljat melengeti, a szorgos társ fáradhatatlanul röpköd az ennivaló után. Utaznak, építkeznek, tojásokat raknak, fiókákat nevelnek, míg meg nem halnak. Ha valaki arra jár, és sok-sok fehér mellényes, pici barna ezért szervezi immár tizedik alkalommal a Madártani Egyesület nyíregyházi csoportjával az Akció Riparia-t, a nemzetközi ifjúsági kutatótábort. Az idén június 29-től július 10-ig fog működni körülbelül 30 táborlakóval, kik többsége ugyan magyar, de várnak külföldi vendégeket is. Zöld óvoda Nyíregyházán az Etel közi 24-es számú óvoda nem az épület színéről kapta a nevét. Azért hívják zöld óvodának, mert 1992-től itt különös hangsúlyt fektetnek a gyerekek természeti és környezeti nevelésére. Az elképzelés a Felső-Tisza Alapítványtól ered, a foglalkozások szakmai irányítója Szomolya Ágnes frissen végzett biológia szakos tanár. Érdeklődésünkre ő számol be az ott folyó munkáról. — Célunk az, hogy már a legkisebbeknek megmutassuk a természet csodáit, és a mindennapi foglalkozásaikat is úgy alakítsuk, hogy szinte észrevétlenül ivódjon beléjük a környezet és a természet / kor az időjárás engedi, kint vagyunk a sóstói erdőben vagy a vadasparkban. Itt lehet a legjobban megismerni az erdő-mező legegyszerűbb élőlényeit, itt lehet a legjobban begyakorolni a terszeretete, az érte érzett felelősségtudat. A legfontosabb az, hogy az óvoda és a csoport adottságait figyelembe véve belopjunk az életükbe, a termekbe egy darabka természetet. Ez lehet akár egy hatalmas kiszáradt faág, amire a gyerekek elhelyezhetik az általuk készített állat- vagy növényfigurákat, vagy egy akvárium is, amit sok-sok érdekes megfigyelésre lehet használni. Közösen alakítottunk ki egy élősarkot, ahol a kicsik szeme előtt csíráznak ki a magvak, hajt ki a bab vagy a hagyma, ahol fel lehet nevelni az anyák napi tulipánt. Az udvaron körbekerítettünk egy kis parcellát, itt tudunk ültetni, palántázni, de sajnos többször előfordult már, hogy a lakótelepi vandálok másnapra tönkretették, így aztán nehéz a gyerekeknek megmagyarázni munkájuk értelmét. Az óvónők érdeme, hogy az egyéb foglalkozások alatt is megmarad ez a szoros kapcsolat a természettel: meseolvasáskor a legtöbbször állatmeséket hallgatnak, rajzfoglalkozásokon szinte mindig az erdő, a mező a téma. A könyvek, a diák, a poszterek mindig kéznél vannak, amit azonban a valóságban láthatunk, semmi sem pótolhatja. Amitisztelő magatartás szabályait. Az eredmény: a fák és virágok figyelő kis szemek védelme alatt állnak, nehogy valaki a játék hevében kárt tegyen bennük. Sok múlik azon, h«gy mi, felnőttek milyen példát mutatunk. A szétszórt szemét, a derékba tört facsemete, a megrongált erdei padok és esőházak látványa igazán megdöbbentő, de úgy gondolom, hogy nem negatív példákkal kell hatnunk a gyerekek gondolkodására. Sokszor beszélgetünk arról, hogy amikor műanyag palackos üdítőt vásárolunk, gondolunk-e rá, hogy ezzel egy veszélyes, emészthetetlen szeméthalmot gyarapítunk vagy mikor drága, divatos szőrmebundába bújunk, megfordul-e a fejünkben, hogy hány állatnak kellett elpusztulnia ezért? Mindez csak néhány morzsája annak, amit a fogékony gyermekfejekbe szeretnénk elhinteni, hogy felnőtté válva már olyan döntéseket hozzanak, melyek nem okoznak kárt a természetnek, és pozitívan befolyásolják környezetünk sorsát. Ha mindez sikerül — és miért ne sikerülne — talán több esélye lesz mindannyiunknak... Gondolatok A víz van, de nem csak úgy, s nem csak nekünk! S nem mindegy, hogy milyen, s nem csak nekünk! Vigyázni kell tehát rá, s szégyen, de csak nekünk! ♦ Egy lavór víz és egy folyó között nem csak mennyiségbeli különbségek vannak! Aki ezt nem érti, nem érzi, az maradjon a lavórnál! ♦ Egy folyó távolról szép, bokáig érve barátságos, derékig érve kellemes, két méter felett... már O az erősebb. ♦ Az ember a legönzőbb, legfafejűbb állatfaj. Megértetni vele, hogy más is élni akar, lehetetlen. Legalább arra vigyázna, ami számára elengedhetetlen, mert inni mindig kell! A partifecskék otthonai Ifjú nomádok táborozás közben
