Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-17 / 140. szám

Határtalan, valóra váló álom A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gazdasági, illetve a gaz­daság élénkítéssel foglalkozó szakembereinek és a helyi lako­soknak egy régi álma lassacskán valóra kezd válni. A sok hát­ráltatás, kormányzati tehetetlenség ellenére a keleti ország­határt a nyugatival összekötő, Nyíregyházát érintő déli autó­pálya kivitelezése elérhető közelségbe került. Ezzel az újabb infrastrukturális fejlesztéssel az eddig nehezen megközelíthető megye bekerülhet az ország közúti vérkeringésébe: gyorsfor­galmi autópálya viheti Európába a szárnyaló megyei felzár­kóztatási elképzeléseket. A déli autópálya tervét megálmodó iroda munkatársával, Debreczeni Ferenccel beszélgettünk az elképzelés pillanatnyi állásáról. Ötlet született A déli autópálya ötlete 1989- ben merült fel — mondta Deb­reczeni Ferenc, a Co-Nexus Rt. igazgatója—, majd 1990. kora őszén kezdődött el a terv elő­készítése. Ez úgy indult, hogy az ötletgazda Co-Nexus Kft. csináltatott egy megvalósítha­tósági előtanulmányt, és egy­ben az első pillanattól kezdve kezdeményezte és kérte az ak­kori kormányzat együttműkö­dését. A kezdeti optimizmus Erre kezdetben jó esélyt lát­tunk, hiszen 1990 őszén a köz­lekedési tárca készségesnak mutatkozott az elképzelés iránt. Az alapkoncepció ugyanis az volt, hogy a déli autópálya egy Budapestet távolról elkerülő, a már meglévő, illetve épülő su­gárirányú gyorsforgalmi utakat tangenciálisan összekötő, nagy áteresztő képességű út legyen. A tervet indokoltá tette az, hogy a tervezett nyomvonal többnyire hátrányos helyzetű területeket kapcsolt volna be az országos közlekedésbe, illetve azok számára új, infrastruktu­rális lehetőségeket teremtett volna. Az illetékes szakminisz­tériummal együtt sikerült is ki­jelölni egy körülbelül 50 kilo­méter széles sávot, amelyen belül — a tárca szerint is — indokolt volt keresni ennek az autópályának a majdani nyom­vonalát. Ennek a sávnak a ki­alakítása indult el az előtanul­mány, majd a megvalósítható­sági tanulmány kidolgozásával, amely közel egy évvel később el is készült. Közben, 1991 februárjában megalakult a Déli Autópálya Kft., amely később — a folya­matos tőkeemelések után — átalakult részvénytársasággá. A társaság azzal a szándékkal ala­kult, hogy — a megvalósítha­tósági tanulmányt létrehozva, a kellő kormányzati háttér mel­lett kihasználva az akkor rend­kívül kedvező magyarországi befektetésekkel kapcsolatos pozitív nemzetközi tőkepiaci megítélést — a már meglévő előtanulmányokkal sor kerül­hessen a befektetők szervezé­sére. A kormányzati nehézségek A megvalósíthatósági tanul­mány készültekor ezt a kezde­ményezést meg is tette a Déli Autópálya Kft. Ekkor kezdett el változni a tárca álláspontja. Vadonatúj feltételt szabtak, amelynek a lényege az volt, hogy nem megvalósíthatósági tanulmány, hanem építési en­gedélyezési terv, a jogerős épí­tési engedély az, amelyre ké­szek a koncessziót kiírni — túl a megfelelő garanciákkal rendelkező tőkebefektetők fel­kutatásán. Nem volt egyezség abban sem, hogy a földterüle­tet milyen úton lehet biztosíta­ni. Az építési engedélynek a koncesszió feltételeként való megjelölése, egy igen kemény, új helyzet volt, hiszen ez mind a munka nagyságában, mind időigényében igen összetett fel­adat volt, és persze nem is be­szélve arról, hogy a társaság nem is erre a célra jött létre. Ebben a helyzetben azt az el­képzelést követtük, miszerint tovább kell menni a megkezdett úton, és folyamatosan bővítve a társaság rendelkezésére álló forrásokat, folytatni kell az előkészítőmunka elmélyítését, így elkészült egy, az autópá­lya-koncessziós eljárásoknál szokásos, előminősítési alap­dokumentációnak megfele­lő, műszaki tartalmú anyag. Szerződésre léptünk 1993. őszén egy olyan konzorcium­mal, amelynek igen jeles, nem­zetközileg elismert tagjai van­nak. Ez a társaság a mi adat­szolgáltatásunkra előkészítő munkánkra alapozva elkészí­tette a projekt finanszírozási terveit, azaz egy, a nemzetközi tőkepiac elvárásai és követel­ményei szerinti elemzést a pro­jekt megtérülésére vonatkozó­an. Közben némi változás kö­vetkezett be Magyarországon, és a világban is... Megváltozott a világ Azt tapasztaltuk, hogy annak ellenére, hogy soha nem kér­tünk a projekt számára állami pénzügyi támogatást, és a befektetőkkel is folyamatosan úgy tárgyaltunk, hogy ez ki­fejezetten tőkepiaci források­ból megvalósítható projekt, azért az teljesen nyilvánva­ló, hogy egy ilyen lélegzetű munkánál egy befektető — ha nincs is módja megosztani az anyagi kockázatát az állam­mal — azért joggal várja el a megfelelően biztos kormányza­ti hátteret. Ez nem adatott meg az elmúlt időszakban, és így a rendkívül széles körű és na­gyon sokszor igen biztatóan induló, finanszírozásra vonat­kozó tárgyalásokat nem tudtuk sikerrel befejezni. Az idő azon­ban nem telt el hiábavalóan, mert közben a projekt kidolgo­zottsága egyre magasabb fokú­vá vált, például teljes mérték­ben digitalizálta vált a nyom­vonal és annak teljes adatbázi­sa. Hogy mennyire nem tud­tunk együttműködési'készség­re találni a korábbi tárcaveze­tésben, arra csak egy-egy pél­dát hadd említsek. A Szabolcs- Szatmár-Bereg megyeieket érintő sugárirányú M3-as autó­pályával lenne egy közös sza­kasz Nyíregyházától a határig. Amikor az M3-as tanulmány­­tervét készítették, nem tartottak igényt az általunk térítésmen­tesen felajánlott, már elkészült dokumentációra, hanem saját pénzből, saját emberrel, újra, és gyakorlatilag ugyanazzal az eredménnyel folytatták le a vizsgálatokat. Új kormány — éledő remények így jöttek el a múlt év őszi választások, amikor úgy gon­doltuk, hogy a tárca gazdaság­gal kapcsolatos felfogásában optimizmusra okot adó válto­zás következett be. A közleke­dési tárca új vezetése ez év ja­nuár—február táján kiadott egy állásfoglalást, amelyben pozi­tívan viszonyul a déli autópá­lya projekthez, több új momen­tumot tartalmaz a korábbi tár­ca állásfoglalásához képest. Az egyik pozitív vonása az volt, hogy a tárca kész integrálni a déli autópálya projektet a ma­gyar hosszútávú gyorsforgalmi úthálózat fejlesztési terveibe. Ez lesz tulajdonképpen a tárca szavahihatőségének a próbája is, ugyanis készülőben van a közlekedési koncepció — amely talán kora ősszel kézül a parlament elé — és majd akkor kiderül, hogy ez a szándék tényleg megjelenik-e benne. Fontos lenne, mert egy olyan tervről van szó, ami a magyar közlekedés ezidáig legnagyobb méretű projektje. A másik új elem az volt a közleményben, hogy a koncesszió kiírására vonatkozóan kinyilatkoztatta a tárca: készségesen meghir­deti a pályázatot, mihelyst a projeket megvalósíthatósá­gát látó valamely befektető ellenőrizhető, garantált szán­dékát látja. További fontos ki­jelentés volt, hogy a koncesz­­szió kiírásának a szándékát nem kötötte jogerős építési engedélyhez a szaktárca. El­ismerte a minisztérium, hogy a projekt magánkezdemé­nyezésben, állami monopol tevékenységet jelentő, kon­cesszió köteles munka előké­szítésére irányul, ami miatt sok szempontból egyedi vo­natkozású. Ezért kész az egyedi sajá­tosságok elismerése mellett írásban rögzíteni az eljárásjo­gi, és a koncesszióval kapcso­latos sarokpontokat az érvé­nyességi szabályok keretei között. A beruházó szemszögéből... * Jelenleg befejezés alatt áll ennek, a várhatóan jegyző­könyvben megfogalmazásra kerülő néhány fő tételnek a ki­alakítása. A szakmai egyezte­téseken túl gyakorlatilag már csak a vezetői fejbólintás szük­séges a tárca részéről. Úgy gon­dolom, hogy a kormányzati hátteret tekintve ez lesz az iga­zán új monentum, mert ezt tud­ja a befektető szemszögéből megfelelő kormányzati hátteret biztosítani. A beruházó szem­pontjából a projekt kockázata ismert és rendezett, a számítá­sok egy szolidan megtérülő befektetést jeleznek előre, ugyanis rendkívül óvatosak a forgalmi becslések. A kor­mányzati kockázat is kezd rendeződni, ha az előbb emlí­tett dolog a finisbe ér. Egy kér­dés marad csupán a tőkebefek­tető részéről: az országkocká­zat helyzete, ami ma sokkal rosszabb, mint a projekt el­kezdésének idején volt. Nem becsülhető meg egyelőre, hogy a hazánkat sújtó, külső-belső okokra visszavezethető re­cesszió meddig húzódik el. Alaptőke-emelés szükséges Az elkészített informáci­ós memorandumában a tár­saság meghirdette a poten­ciális befektetők felé az első ütemű, 3,5 milliárd forintos alaptőke-emelést. A legutób­bi közgyűlés az igazgató­­tanácsot felhatalmazta en­nek végrehajtására, ha az elő­készítő tárgyalások sikerre ve­zetnek. Több befektetői körrel —pénzügyi, illetve szakmailag érdekelt csoportokkal — fo­lyik tárgyalás, s abban bízunk, hogy az ősz folyamán az alap­tőke emelés végrahajtható lesz. Amennyiben ez még eb­ben a naptári évben megtör­ténik november december hónapig, akkor rá egy évre gyakorlatilag kész, építési engedélyeztetési dokunentá­­ciót tudunk produkálni. A határhelyzet Sajnos még nincs államkö­zi megállapodás az ukrajnai határátkelőhely tekintetében. Mi készségesen alkalmazkod­ni fogunk a szerződés tételei­hez. Megvizsgáltunk több, le­hetséges kilépési pontot, s a Barabásit találtuk a legjobbnak. Egyébként nagyon érdekes, hogy az M3-as nyomvonal­tervezők vizsgálatai minimális eltérést mutatnak a Nyíregyhá­za és az országhatár közötti közös szakasz nyomvonalában, csupán a tiszai átkelés után tér el a két elképzelés, mert ők más kilépési pontot — Barabástól keletbbre lévő helyet—válasz­tottak. A nyugati határon a helyzet teljesen más. Ott nyu­­godtabbak vagyunk, mert az osztrák közlekedési szakembe­rekkel két-három alkalommal is találkoztunk szakmai egyez­tetés céljából és a megbeszélé­seken teljes egyetértés volt ta­pasztalható: a Rába-völgye to­vább nem terhelhető, sőt cél­szerű elvezetni onnan a nagy forgalmat. Egymástól függetle­nül ugyanazt a határátkelőhe­lyet javasoltuk az osztrák szak­emberekkel. Start 1997-ben Amennyiben a finanszírozá­si hátteret biztosítani tudjuk, akkor kezdődik az építési en­gedélyeztetési dokumentáció elkészítése az előtanulmá­nyokra alapozva. Ennek az időbeni szűk kertesztmetszetét a környezetvédelmi és régészeti munkák adják. A mérnöki munkák ehhez képest hamar meg tud valósulni. Az elő­készítő munkafolyamatok pár­huzamosításával 1997-ben fizi­kailag is meg tudjuk kezdeni a szakaszos, fáziseltolásos épít­kezést. így körülbelül öt év alatt átadható a forgalomnak a tel­jes déli autópálya. Vitéz Péter 1 A magyarországi gyorsforgalmi úthálózat Szlovákia Ukrajna Románia Szlovénia Horvátország JELMAGYARAZAT déli autópálya létező autópályák | 2000 után tervezett gyorsforgalmi utak Az autópályák távlati terve

Next

/
Thumbnails
Contents