Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-17 / 140. szám
Megyénk életéből Helyszíni bejárás a Huszár-telepen Pongó Károlyné kisebbségi képviselő a nyíregyházi önkormányzat februári ülésére előterjesztést készített a Huszár-lakótelep, ismertebb nevén a Guszev rendezésére. Akkor az anyagot a közgyűlés nem tárgyalta, mert az illetékes bizottságoknak nem volt lehetőségük véleményezni azt. Az előterjesztés tárgyalására a napirendtervezet szerint a június 26-i ülésen kerül sor. ÚJ KELETi^— Hétfőn délután ezért kihelyezett közös ülést tart a nyíregyházi önkormányzat gazdasági, városfejlesztési, városüzemeltetési és szociálpolitikai bizottsága. A négy bizottság képviselői előbb helyszíni bejárást tartanak, majd a képviselők, az irodavezetők és a szolgáltató vállat szakemberei a 13-as általános iskola ebédlőjében együttesen megvitatják a látottakat. Pongó Károlyné előterjesztésében nyomornegyedként emlegeti a Huszár-lakótelepet, melynek országos ^hírneve. A hajdan volt hangulatos kertváros leromlott, a legelhanyagoltabb lakóteleppé „fejlődött” vissza. Az itt élő lakosság körülményein az alábbi módon lehet, véleménye szerint, javítani. A Huszár-telepen élők 70 százaléka egyszobás lakásokban él. A bérlők többsége nagycsaládos, a lakások egészségügyi és műszaki állapota nem kielégítő. A külső vakolat lehullott, az ajtók eldeformálódtak, salétromosak és nedvesek a falak. Az elmúlt évben a felújítások már a fürdőszoba kihagyásával készültek, az alapvető szükségleteket is megvonva a gyermekes családoktól. A gondok felszámolására a teljes felújítás és átalakítás nyújt csak biztos megoldást. A felújított lakásokba a bérlőkiválasztás válogatással történjen, és közülük minden tömbben házmester válasszanak, így megakadályozható a lakótömbben történő rongálás, önkényes beköltözés. Az istállóépületekből kialakított lakásokat lebontásuk után, jelenlegi helyükön, szakaszosan újjá kell építeni, az ott lakók ideiglenes elhelyezésével. A felújítások ideje alatt remélhetőleg az itt lakók foglalkoztatási gondja is enyhül — írta előterjesztésében Pongó Károlyné kisebbségi képviselő. A Házkezelő Kft. által elkészített tanulmányterv arról árulkodik, hogy bár a térség valóban nem kapta meg az évek során azt a támogatást, ami esetenként indokolt lett volna, de a körülmények romlásában az ott élők is ludasak. Például a Viola u. 4. és a Dália u. 5. szám alatt a zárófödém felső deszkázatát felszedték, eltűnt. A felső deszkázat feletti földfeltöltés és téglaburkolat az alsó deszkázatra lett dobálva, ezzel óriási károkozás történt. Az emeletes épületek nyílászárói hiányoznak, amelyek pótlását nem tartja célszerűnek a Házkezelő, mert a tapasztalatok szerint rövid időn belül újra szétrombolják és eltulajdonítják. A bérlők, ha új lakást kapnak vagy vesznek, illetve új helyre költöznek, bejelentés nélkül teszik. A leadandó lakásokat egyszerűen elhagyják, nem őr-zik, így napokon belül szétszedik, az értékes nyílászárókat, berendezési tárgyakat és a burkolatokat ismeretlen tettesek elhordják. Az ez év elején végzett ellenőrzés során a kft munkatársai a lakótelepen 19 szétszedett bérlakást találtak. Egy lakás átlagos felújítása 4-500 ezer forint. A nyilvántartás szerint tíz olyan lakás található a lakótelepen, melyet a bérlő átadott a Házkezelőnek, de azt jelenleg önkényes lakásfoglalók használják. Az épületek közös használatú részében a vezetékek számos helyen le vannak cibálva, tépve. A fogyasztásmérő szekrények ajtajai általában hiányoznak. Jellemző, hogy a fogyasztásmérő órák össze vannak törve, hogy ne működjenek. A Házkezelő munkatársainak megállapítása szerint a lakótelepen élők döntő többsége nem takarít, nem szellőztet. A bejárati ajtók zárszerkezete rongált vagy elhasznált, ezért lakatpánttal zárják az ajtót. Az ablakok kitört üvegének pótlására fóliát, papírt alkalmaznak. A falak időszakos festésének elmaradása miatt rendre füstösek, piszkosak. A lakótelepen fellelhető állatok: korcs kutyák, macskák, sertés, kecske, ló. A kutyák és a macskák jelentős része évek óta nem lett kötelező oltással ellátva. A többi háziállat tartása során keletkezett trágya a szeméttárolóba és a közterületre kerül. A Huszár lakótelepen élők március 30-i tartozása: vízdíj 8, lakbér 6,5 millió forint. Az összes hátralék 14,5 millió forint. Nyilvánvaló, hogy sem az ott élők jelenlegi életkörülményei, sem pedig az ott élők folyamatos nem fizetése, rongálása hosszabb távon nem tartható fenn. Az első körben a négy bizottság tagjaira hárul az a feladat, hogy javaslatot tegyenek az áldatlan állapot orvoslására, a gondok megszüntetésére. (Szerdai Közelképünkben a hétfői terepbejárás eredményéről, tapasztalatairól természetesen beszámolunk.) Száraz Attila 1995. június 19., hétfő Pető Iván interjúja az Új Keletnek „Szeretnénk a realitások talaján maradni” —Hogyan értékeli az elmúlt hónapokat, a koalíció munkáját? Miben sikerült változtatni, hol érez elmaradást? — Mi felkészültünk arra, hogy a kormányra kerülés után nem csak kellemes és jó dolgok következnek. Még a választások előtt is azt mondtuk: attól, hogy új kormány lesz, nem lesznek könnyebbek a döntések. Az MSZP-vel megállapodtunk abban, hogy az első és legfontosabb tennivaló a gazdaság rendbehozatala és stabilizálása. Úgy tűnik, könynyebb volt írott megállapodást kötni, mint a gyakorlatban azt végrehajtani. Nem titok, hogy a kormány működésének első nyolc-kilenc hónapjában az SZDSZ is — személy szerint én is — elég sokat bíráltuk a kormányt, mert nem fogott hozzá saját programja végrehajtásához. Az első hónapok megmutatták, hogy egy új kormány, ha nem cselekszik igazán hatásosan, vagy folytatja egy előző — más pártállású — kormány tevékenységét, attól önmagában nem változik semmi, nem fordul jóra, ami korábban sem volt jó. Nyolckilenc hónap bebizonyította: alapvetően más döntések kellenek. Ezért a késedelemért nem volt túlságosan hálás a lakosság. Miért is lenne hálás bárkinek a megszorító intézkedésekért? Csak kevesen tudták, hogy reális veszélye van a gazdasági folyamatok elszabadulásának, s az a veszély fenyegetett, hogy egy, a Bokros-csomagban foglalt kényszerintézkedéseknél is lényegesen keményebb korlátozásokra kényszerülünk. Félreértés ne essék: a kormányzó pártok tudják, hogy rendkívül nehéz terheket róttak az önkormányzatok a lakosság nyakába. Nem biztos, hogy ezek az intézkedések megoldják a problémákat, valószínű, hogy további, elég szigorú intézkedésekre van szükség, de csak így teremtődik esély arra, hogy az ország túljusson a gondokon. Aki figyelmesen olvas újságot, 15 éve hallhatta ezt, de az eddigi kormányok megpróbálták kikerülni az intézkedéseket. Ennek következtében lassan csúszott lefelé az ország, s radikális intézkedések nem történtek. Most már elkerülhetetlenek voltak a kemény lépések. — Mi lesz, ha nem sikerül? — Lépéseinket csak a jövő igazolhatja. Ha nem sikerül, sikertelen, bukott politikusok leszünk. Azt ez az ország már bebizonyította, hogy a radikális lépéseket nem vállaló politikusoknak kétszer nem ad négy évre bizalmat. —Az emberek szeretnék tudni, hogy mikor lesz jobb, mint most. Mikor? — Megmondom őszintén: nem tudom, hogy két, három vagy négy év múlva fogjuk-e érezni, jobb lett az ország sorsa. 1997-98-ra, remélem, érzékelhető lesz a változás. Az olvasók tudják, hogy Magyarország annyira kis ország, nem csak rajtunk múlik a sorsunk. Ha szerencsésen alakulnak a dolgok, két éven belül túl lehetünk a legrosszabbakon, ha nem lesz szerencsénk, akkor ez jóval hosszabb ideig is tarthat. — Az előbb szó esett a további intézkedésekről. Ezek milyen terheket rónak még a lakosságra? — Szebb néven az államháztartási reformról van szó. Arról, hogy ugyanennyi pénzből hogyan lehet hatékonyabban működtetni az államot. Adót növelni tovább már nem lehet, a kiadásokból faragni művészet, így gyökeres átalakításra van szükség. —Az államháztartási reform kapcsán milyen egyéb lehetőségek vannak? Mit javasolnak az ellenzéki pártok? — Minden kellemetlenséget nagyon hangosan emlegetnek, elmondják, mi milyen hátránnyal jár, de arról nincs szó, hogy mit kellene tenni. Szabó Iván szerint semmit sem kellene lépni, a gazdaság lassú növekedésnek indult, majd megoldódnak a problémák. Ennek alapvető statisztikák ellentmondanak. A lassú növekedés mellett a külső eladósodás növekedett, a belső eladósodás — az államháztartás hiánya — hihetetlen mértékben megnőtt, megállíthatatlanul rohant az ország a teljes összeomlás felé. A gazdasági növekedés önmagában kevés. Az elmúlt évben egy árva szót sem hallottam arról a jelenlegi ellenzéktől, hogy az egyébként oly kívánatos, kismértékű gazdasági növekedés mellett fellépő, rendkívül kedvezőtlen jelenségekkel mit kellene tenni. Épp itt látom a különbséget. Amikor mi voltunk ellenzékben, mi sem voltunk tökéletesek. Természetesen követtünk el hibákat, de ezt sohasem csináltuk. Ha valamit bíráltunk, mellétettük: mit kellene tenni a bírált intézkedés helyett és miért? Ráadásul igyekeztünk a realitások talaján maradni. Most is ez a célunk. Hajdú István Mégis megszorítások várhatók?! Alkotmányellenes, hogy a kormány a felsőoktatási intézmények autonómiáját megsértve rendelkezett az oktatók létszámának csökkentéséről — állapította meg június 12-én aláírt határozatában az Alkotmánybíróság. Ezzel kapcsolatosan kerestük meg a Bessenyei György Tanárképző Főiskola politológia és szociológia tanszékén dr. Bereczky József tanár urat, aki egyben a főiskola FDSZ-(szakszervezeti) titkára is. Dr. Bereczki József elmondta, hogy a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete elnökétől, Kis Papp Lászlótól tegnap érkezett az Alkotmánybírósági határozatot értékelő kommüniké. Mint ismeretes, a Magyar Rektori Konferencia, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, valamint a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, kifogásolva, hogy a létszámleépítésről szóló kormányhatározat, illetve a Művelődési Minisztérium intézkedései sértik az egyetemek autonómiáját. Az Alkotmánybíróság határozata rámutat arra: az egyetemek, főiskolák autonómiája azt jelenti, hogy minden olyan kérdésben, amelyet törvény ebből a körből nem vesz ki, a felsőoktatási intézmény önkormányzata dönt. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs olyan törvényi rendelkezés, amely akár az oktatói létszám, akár az oktató/hallgató-arány megállapítását elvonná a felsőoktatási intézmények hatásköréből. A kifogásolt kormányhatározat olyan szervekre nézve állapít meg feladatokat, amelyek nem tartoznak a kormány irányítása alá. A kormány intézkedései ellentétesek a felsőoktatási törvénynek a felsőoktatási intézmények autonómiáját kimondó rendelkezéseivel. Ezért az Alkotmánybíróság a kormányhatározat kifogásolt rendelkezéseit a határozat közzétételének napjával megsemmisíti. A testület megállapította azt is, hogy a Művelődési Minisztérium helyettes államtitkárának a határozatot végrehajtó intézkedése, amely az egyetemeknek, főiskoláknak egyedi költségmegtakarítási feladatot ír elő, sérti a felsőoktatási intézmények önkormányzatát, alkotmányellenes, ahhoz joghatás nem fűződik, kötelező ereje nincs. Egyébként a kormányhatározat végrehajtását szabályozó minisztériumi körlevél szerint a tanárképző főiskola oktatóinak 20 (67 fő), technikai és adminisztratív dolgozóinak 11 százalékát (37 fő) kellett volna elbocsátani, illetve 66 millió forint költségcsökkentést irányzott elő. Ez ekkora intézményben — folytatta dr. Bereczki József — a természetes fluktuáció, a nyugdíjba vonulás miatt végül is körülbelül 60—70 aktív korú dolgozót érintett volna, amely egyes tanszékek esetében a további működést tette volna lehetetlenné. Az Alkotmánybíróság határozatával mindez semmissé vált ugyan, de félő. hogy ez komoly anyagi megszorításokkal fog járni. Egyelőre erről többet nem tudunk mondani. Véleményem szerint e gyors intézkedést kívánó kormányhatározat a szakszervezetet is skrizofén helyzetbe hozta: tudtuk e létszámleépítési terv törvénytelenségét, éppen ezért a tárgyalások sorozatát kezdeményeztük, állást foglaltunk s előkészítettük az eseüegesen felmerülő szembenállás lehetőségét A kormányhatározatról még: súlyánál fogva ilyen rövid idő alatt, megítélésem szerint, racionális döntést nem lehet hozni. A politikai, pénzügyi szféra lehet és kell is, hogy a gyors döntések színtere legyen, de az oktatás, a kultúra, az egészségügy ezzel teljesen ellentétes terület, másfajta elbírálást igényel. Jelenig mi is csak sajtóértesüléseket tudunk: az Alkotmánybíróság határozata miatt várható, hogy a kormány meg akar büntetni bennünket, amely nagyobb mértékű pénzelvonással járhat. Nekünk mint szakembereknek elsőrangú feladatunk továbbra is a munkahely megtartása melletti kiállás. A kormány lépéseinek majdani ismeretében választhatjuk-választjuk meg a szükséges intézkedéseket — fejezte be dr. Bereczki József.
