Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-16 / 139. szám

101995. június 16., péntek Sport ÚJ KELET Szezonzáró fehér asztalnál Kulcsár Anita búcsút vett A Kölcsey DSE-NYSI NB I B-s női kézilabdacsapata fe­hér asztalnál is lezárta a szá­mára igen eredményes bajno­ki szezont. Mint ismert, a szimpatikus diákcsapat bra­vúrt bravúrra halmozva újoncként ragyogóan hely­tállt a bajnokságban, a szak­emberek és a közvélemény legnagyobb meglepetésére a dobogó második fokán vég­zett. A szerdai bensőséges ünnep­ség szónoka a sikerek kovácsa, Hadobás István edző volt, aki visszatekintett az elmúlt öt évre, amikor a csapat a megyei bajnokságban kezdte a ver­senyszerű kézilabdát, és akkor a negyedik helyen végeztek. A következő megálló már a me­gyei bajnokság megnyerését jelentette számukra (a 1991-92- es bajnoki szezonban). Ezt kö­vette az NB Il-es szereplés. Az első évben máris második he­lyen végzett a tehetséges nyír­egyházi gárda, a következő idényben az NB Il-es bajnok­ságot is megnyerték. Ekkor már sokan azt mondták, hogy nagy lesz a „cipő” az NB I B-ben. Nem fog olyan könnyen men­ni, mint eddig. Lesznek pofo­nok, és bizony kevesebb siker­re kell számítani. Ezzel szem­ben nemhogy nem lett nagy az a bizonyos cipő, még nem is szorított egyszer sem. A lányok élvezettel kézilabdáztak, és en­nek meglett a gyümölcse. Rög­tön az első NB I B-s évben, nem tisztelye a nagyobb nevű ellen­feleket sem, megszerezték a második helyet. A kitűnő baj­noki szereplés mellett a diák­olimpia országos döntőjében már harmadszor vettek részt Kulcsárék, és itt is becsülettel helytálltak. Mindezen sikerek mellett, Kulcsár Anitát és Ko­csik Viktóriát beválogatták a junior-válogatottba. Anita a vb­­selejtezőkön is részt vett, és a nyár végi brazíliai junior vb-n részt vevő magyar válogatott­nak továbbra is meghatározó tagja. Aztán az sem utolsó teljesít­mény, hogy az NB IB gólkirá­lya, nagy valószínűséggel, Kul­csár Anita lett. — Még hivata­losan nem tette közzé a szövet­ség, de tőle biztosan nem lőtt több gólt senki — mondta értékelőjében az edző. A kitűnő játékos 228 gólt lőtt, ami 18 évesen egyedülálló a magyar mezőnyben. A szakmai értékelést követő­en az ünnepségen jelen lévő Csabai Lászlóné polgármester és Felbermann Endre alpolgár­mester a lányok és az edző nya­kába tette a szépen csillogó ezüstérmet, de a szép trófeából jutott Kalucza Lajos gimnázi­umigazgatónak is, aki nagy el­ismeréssel nyugtázta a csapat és az edző munkáját, az elért sike­reket. A nagyok magasztalása után az utánpótláscsapat is terí­tékre került. Örömmel állapítot­ták meg a szakosztály vezetői, hogy egy újabb tehetséges gar­nitúra van kialakulóban, erre nagyon is szükség van, mert az erősítés, a távozó játékosok pót­lása csak innen oldható meg. A „kicsik” a megye bajnokságban Bertáné Palatics Mária vezér­letével kitűnően helytálltak, és a következő szezonban már egy­re többen helyt kapnak a nagy­csapatban is. Az örömteli pillanatokat az ünnepség végén egy szomorú búcsú árnyékolta be. A csapat két játékosa, Kulcsár Anita és Mandula Viktória megválik társaitól és az iskolától is. A sikeres érettségi után a megyén kívül folytatják tanulmányai­kat. Mindkét játékos nagyon fog hiányozni a csapatból, és Kulcsár távozása érinti a legér­zékenyebben az együttest. F ullajtár András A szerdai számunkban meg­jelent kézilabda diákolimpiái tudósítás (a Dicséretes szerep­lés című írásunk) végéről — sajnálatos technikai hiba miatt — lemaradt a Bem József Álta­lános Iskola kitűnően szerepelt fiú kézilabdacsapatot felkészítő tanárk, Ráczné Cserés Erzsébet neve, akinek nagy érdemei van­nak abban, hogy a fiatal kézi­­labdás palánták ezt a szép ered­ményt elérték. Junior férfi súlyemelő Európa-bajnokság Juhász Mint arról már előzőleg beszámoltunk, az NYVSC fiatal súlyemelője Juhász István Iz­raelben versenyzett a junior súlyemelő Eb-n. István súlycsoportja (91 kg ) szerdán késő délután lépett a súlyemelő dobogóra. Az előzetes várakozások Pistivel szemben — mint azt Glückmann Pál, az NYVSC súly­emelő szakosztályának vezetőedzője el­mondta — összetett eredményben 325-330 kg-os teljesítmény volt, amivel talán a leg­jobb hat közé kerülhetett volna. Sajnos, nem sikerült ez a bravúr, s igen enervált hetedik versenyzéssel csak a hetedik helyet tudta megszerezni. Szakításban 142,5 kg-os, míg lö­késben 180 kilós érvényes gyakorlatot muta­tott be, ami összetettben 322,5 kilógramot je­lentett, s ez talán egy kicsit elmaradt a várako­zástól. István egyébként ma délelőtt érkezik haza Beer Shevaból a Ferihegyi repülőtérre, majd ezt követően folytatja útját Nyíregyházára, s itthon egy kis pihenés vár rá, mielőtt megkez­dené a felkészülést a magyar felnőtt bajnok­ságra. Ráadásban buktak Szerdán délután került sor az NYSI korcsoportos labdarú­gó-együttesének MTK elleni visszavágó mérkőzésére Buda­pesten. Mint ismeretes, a nyír­egyházi találkozón egy-egyes döntetlen született, így a fővá­rosban mindenképpen gólt kellett szereznie az NYSI- nek. Ez sikerült is, de végül az itthoni egy-egyes eredmény ismétlődött meg. Hosszabbí­tás következett, ez sem hozott döntést, így jöhettek a bün­tetők. Ebben hat sorozatig fej-fej mellett haladtak a csa­patok. A hetedik pontrúgásnak a túlkoros, kettős játékenge­déllyel rendelkező, nyír­­egyházi-nagykállói Hudák futott neki, ő elhibázta, a kék­fehér gárda pedig belőtte. A párharcban tehát az MTK ke­rekedett felül, amely a Nyuga­ti-csoport legjobbjával játsz­hat. A hazai döntetlen után ke­vesen gondolták, hogy ilyen nagy csatára kényszeríti majd a visszavágón a nyírségi gár­da a Hungária körútiakat, a két mérkőzés alapján állítha­tó: a szerencsésebbik csapat nyert. Christie afférja Linford Christie, a brit sprin­ter a napokban bejelentette, hogy az idény végén befejezi pályafutását. Döntése fő oka­ként az újságokban ellene meg-megújuló támadásokat nevezte meg. A londoni re­pülőtéren viszont a 34 éves atléta támadt a sajtó munka­társaira. Amikor a világhírű futó meglátta a kamerákat és a fényképezőgépeket, az egyik fotós elé lépett és meg­fenyegette. Az újságírók ezek után érthetően elálltak attól a szándékuktól, hogy interjút kéijenek a sztártól. Labdarúgó Erimpex Magyar Kupa A vesztest is „kikosarazták” Szerdán utolsó állomásához érkezett az Erimpex Magyar Kupa ’95-ös küzdelemsorozata. A döntő két résztvevője — a Kárpát-Hús Volán és a Baktalórántháza — a megyei baj­nokságokból érkezett, mintegy igazolandó, hogy a kupában minden lehetséges. A finálé — főleg az első félidőben — nem hozott iga­zán jó játékot.A „nyitó” 45 perc gyakorlatilag arról szólt, hogy ahányszor Gdovin, a vendégek enyhén szólva gól­veszélyes csatára Pálóczi ka­puja elé jutott, annyiszor tette tiszteletét a kapuvédőnél — bár Pálóczi bizonyára nem re­pesett az örömtől emiatt. Vagy ha éppen nem, hát akkor meg­mozdulása nyomán tizene­gyessel bűnhődött a hazai csa­pat (más kérdés, hogy Maries azt elhibázta). A volánosokat Bellus sérülése, korai cseréje és az emiatti kényszerű átszer­vezés is sújtotta, inkább csak távoli lövésekkel kísérletez­tek. A vendégek meg — má­sodik találatuk után — a vilá­gért sem akarták „túlhajtani magukat” (pedig egy büntetőt igazán nem művészet berúg­ni), pláne nem a második já­tékrészben. Ellenben a Volán egyre többször adta tanúbi­zonyságát annak, hogy esze ágában sincs lemondani a serlegről, nagy odaadással harcolt, és izgalmassá tette a befejezést. Szépítő találata után a levegőben lógott az egyenlítés, de a kapufa — Kendi szabadrúgásánál — gondoskodott arról, hogy 1-2 maradjon a végeredmény, és ezzel a baktaiak bajnoki cí­mük megkaparintása után a kupát is a magasba emelhes­sék. Dicséret illeti a vendég­látókat is—elszántan, lelkesen fociztak —, akik nem is nevez­hetők vesztesnek, már csak azért sem, mert dacolva megyei másodosztályú tagságukkal, az országos főtáblára jutottak. A végső hármas sípszó után Gdo­vin János vehette át a győztes­nek járó díszes serleget, továb­bá egy ajándékkosarat, míg a pirosaknál Moldván Miklóst és Pálóczi Zoltánt „kosarazták ki”. A kosárral a kezében az öltözőbe (nem a padlásra) siető játékos-edző, Moldván Miklós így értékelte az összecsapást: — Egy kicsit megilletődötten kezdtünk, tartottunk az erős baktaiaktól. Másrészt fáradtak voltunk, mivel ez volt a tizedik meccsünk a szerda-vasárnap ritmusban, holott edzési lehe­tőségeink igen korlátozottak. A vendégek góljai után már kilá­baltunk a kezdeti fásultságból, elkezdtünk játszani. Ellenfe­lünk talán megelégedett veze­tésével, nehezen tudott ismét felpörögni. — A második játékrészre jelentősen javult a Volán táma­dójátéka. — Ekkor már kockáztattunk, vesztenivalónk nem volt, tulaj­donképpen végigtámadtuk a félidőt, fizikálisán majdhogy­nem a vendégek fölé nőttünk, de kevés helyzetet dolgoztunk ki. Mégis, ha a kapufa bemegy, hosszabbítás következett volna. Gajdos Gábor, a baktai mester kissé kritikus hangvétellel be­szélt fiairól. — Azt kértem a társaságtól, hogy diktálja az iramot, és ha lehet, már az első 15 percben rúgjon gólt. Ez be is jött, csak utána kialudt a tűz, és ez az egyéni teljesítményekben is megmutatkozott. Csapatom nem tudott csak a játékra kon­centrálni, gondoljunk csak arra, hogy Maries büntetőt hibázott. Ha belövi, már ak­kor eldőlt volna a találkozó. — A második félidőben méginkább kiengedett a le­génység. — Szerkezeti változtatások is közrejátszottak ebben. így hát a hazaiak szépítő gólja után az egyenlítés sem volt elképzelhetelen, hiszen egy kiscsapatnak szárnyakat adhat egy találat. De ettől érdekesek a kupamérkőzések. A gárda egész éves teljesítményével elégedett vagyok, remekül bírtuk a heti kétmeccses ter­helést. —Lehet azt mondani, hogy rutinból hozta a győzelmet az együttes? — Igen, annyit mutattunk, amennyi feltétlenül szükséges volt a sikerhez. Gdovin János, az összecsa­pás „döntnöke” a következő­ket tette hozzá a tréner gon­dolataihoz. — Valamikor öt helyzetből sem találok be, most két lehetőség elég volt a két gó­lomhoz. A második félidőben az én produkcióm is elhal­ványult, nem kaptam jó lab­dákat, és persze a védeke­zésre kellett összpontosíta­nunk. Csiky Nándor Diáksport — röplabda A Újabb nyíregyházi bajnokcsapat! Nyíregyházán a lányok szen­zációsak! Ha átgondoljuk az utóbbi időben elért eredménye­ket, akkor rögtön meg lehetne kezdeni bajnokcsapataink fel­sorolását, hiszen az NYVSC­­NYSI ifjúsági atlétalányai, a Vasvári Pál Gimnázium V. kor­­csoportos röplabdásai, ráadásul a gimnázium IV. korcsoportos lányai is az országos döntőt vár­ják, s nem is esélytelenül. De sorolhatnánk tovább a jobbnál jobb eredményeket, hiszen az országos diákolimpián rendre remekül szerepelnek csapataink. Ennek újabb bizonyítéka, hogy a Hunyadi Mátyás Általános Is­kola II. korcsoportos (mini) le­ány röplabdacsapata az országos döntőn immár — a tavalyi év­hez hasonlóan — másodjára is maga mögé utasította a teljes magyar mezőnyt, és játszma­veszteség nélkül (!) diákolimpi­ái bajnok lett. Nézzük ennek az újabb diadalnak a „mérföldkö­veit”, hiszen ezek az ötödikes­hatodikos kislányok megérdem­lik, hogy ország-világ megis­merje eredményeiket. Az első nagyobb akadályt a hunyadisok számára a diák­olimpia területi döntője jelen­tette, amit Tatabányán rendez­tek. A Komárom megyei város­ban két csapattal, Székesfehér­várral, valamint a helyi tatabá­nyaiakkal kellett megküzdeni­ük a továbbjutást jelentő első helyért. A mieink már akkor sokat sejtető játékkal rukkoltak elő, hiszen játszmaveszteség nélkül hozták az első helyet. Eredmények: Hunyadi M. Ált. Isk.—Tata­bánya 2-0 (15-2, 15-3) Székesfehérvár—Hunyadi M. Ált. Isk 0-2 (1-15, 3-15) Ezek után a lányok készülhet­tek a nagy fináléra, amit a hét­végén Szekszárdon rendeztek meg. Itt már kemény feladat várt a nyíregyházi iskola csapatára, hiszen nyolc gárda küzdött a végső győzelemért, ami egyben a bajnoki címet is jelentette. A döntőben szereplő csapatok mind olyan városból érkeztek, ahol a női röplabdázásnak nagy hagyományai voltak, vagy még jelen pilllanatban is vannak, hi­szen Szeged röplabdás élete mindenki előtt ismert, Eger utóbbi sikerei — a felnőtt női magyar bajnokságot az egri csa­pat nyerte — szintén ismertek, de ide sorolhatjuk Kaposvárt, Szolnokot, valamint Nagyba­jom gárdáját. így aztán fel lett adva a lecke a mieinknek, amit Moravszkiné Éva néni tanítvá­nyai remekül megoldottak. Lévai Gabriella csapatkapitány vezérletével — a finálé végén a szakemberek őt választották a döntő legjobb játékosának — már a csoportmérkőzések során bebizonyították a jelen levő szakembereknek, hogy itt csak egy győztes lehet: a Hunyadi Általános Iskola. A csoportmérkőzések ered­ményei: Hunyadi Ált. Isk.—Szolnok 2-0 (15-4, 15-4), Izsák—Hu­nyadi Ált. Isk. 0-2 (5-15,0-15), Hunyadi Ált. Isk.—Kaposvár 2-0(15-6, 15-3). Ezt követően játszották a mieink a döntőbe jutásért kiírt viadalt, méghozzá Szeged el­len. Eredmény: Szeged Felsővárosi Ált. Isk. — Hunyadi Ált Isk. 0-2 (6-15,0-15). A mindent eldöntő végső összecsapást a nyíregyháziak a Nagybajom gárdájával vívták a torna második napján, s foly­tatva a remek játékot és soro­zatot, mondhatni simán fektet­ték két vállra az ellenfelet. A döntő eredménye: Hunya­di Ált. Isk.—Nagybajom 2-0 (15-6,15-4). így tehát a II. korcsoportos lá­nyok immár kétszeres diákolim­piái bajnoknak vallhatják magu­kat. Ezt a szép sikert a következő játékosok érték el: Lévai Gabri­ella, Török Agnes, Bencze Krisz­tina, Kovács Brigitta, Teschmayer Andrea, Hegyes Andrea, Szabó Bernadett, Koczka Brigitta. A hétvégén a nyíregyházi is­kola III. korcsoportos (7-8. osz­tályos) lányaiért szurkolhatunk, ugyanis már Kecskeméten tar­tózkodnak, s a mai napon kez­dődik a „hírős” városban e kor­csoport országos döntője, amiről természetesen újra beszámolunk majd lapunk sportrovatában.

Next

/
Thumbnails
Contents