Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-13 / 136. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. június 13., kedd15 Ez történt az NB II-ben Vasvári koronázásra készül A sikert könnyű megszokni — ez így leírva közhely. Nem váltott ki különösebb meglepetést Tiszavasvári sokadik tavaszi győzelme, a soros áldozat Kazincbarcika volt. Most joggal kérdezhetik Vasváriban: mi ez, ha nem bravúr a javából? Igazuk van. Csak hát Pitácsék elkényeztették a szurkolókat, mert idén hazulról kimozdulva is szállították az értékesebbnél értékesebb pontokat. Ettől a hagyománytól ezúttal sem tértek el. Szikszói Lajos vezetőedző elégedetten nyugtázta tanítványai produkcióját. — Bár Kazincbarcika csapata kétségkívül leszálló ágba került, hisz a második — egyben osztályozós — helyről lecsúsztak, de azért a győzelem akkor is győzelem. Az első félidőben becsülettel támadtak a hazaiak, kapufát rúgtak, ám gólt szerencsére mi szereztünk. Ekkor kontráink jól érvényesültek, sajnos azonban a tizenhatoshoz érve pontatlanságunk miatt többre nem futotta. — A Barcika egyenlítő találata után megfordult a fejében, hogy a lendületbe jött ellenfél meghiúsíthatja a tervezett pontrablást? — Benne volt a vendéglátók játékában, hogy be vehetik kapunkat. Ez a második játékrészben be is következett, miután két védőnk feje felett elsuhant a labda, s Göndör egalizálta az eredményt. Zavart ez azért nem okozott, mert rögtön válaszolni tudtunk, újra előnyhöz jutottunk, és innentől együttesem uralta a pályát. A második gól a lehető legjobb lélektani pillanatban esett. — Szorosabb csatát várt? — Hogyne. Személy szerint tipikusan otthoni csapatnak tartom a Kazincbarcikát, pontjaik többségét hazai környezetben gyűjtik. Elég, ha csak arra utalok, megleckéztették a bajnok MTK-t is. Ennek a ténynek figyelembe vételével, én egy pont megkaparintásával is beértem volna. —A hazai mester a mérkőzés utáni nyilatkozatában játékosai hozzáállásában vélte felfedezni kudarcuk okát. Hogyan sikerült Vasváriban ébren tartani a tüzet? — A tavaszi idény során egy pillanatig sem éreztem, hogy kihagynának a fiúk. Az volt a feladatunk, hogy tizenöt mérkőzésen bebizonyítsuk, ott a helyünk a második vonalban. Gödöllőn olyan csapattól kaptunk ki, akinek létszükség volt a győzelem, ennek megfelelően is küzdöttek. Az MTK nálunk erősebb gárdákat is legyűrt, tehát tőlük vereséget szenvedni nem szégyen. A játékosokat nem kellett noszogatnom, valamennyien tudták a kötelességület. A keret olyannyira egységes, hogy a hullámvölgybe került, eddig kitűnően teljesítőBruckhental hiányát is elviseltük, Szarkára ugyanez vonatkozik, őt Have lant potólta kifogástalanul. Fogalmazhatok másképpen is, miszerint lendületből vettük az akadályokat, s ennél nagyobb hajtóerő nem létezik egy futballista számára. — Az akarati különbségen túl miben múlták felül a borsodiakat? — A legnagyobb dicséretet a sajtó munkatársaitól kaptuk, akik azt írták a mérkőzés tudósításában, hogy látszik, összedolgozott csapat a miénk. Nem mondom, alakulhatott volna kedvezőtlenebbül is a találkozó forgatókönyve, például, ha ellenfelünk jut vezetéshez, egyből felborul a jó előre kimódolt taktika. Az összkép és a mutatott játék alapján mégis úgy gondolom, rászolgáltunk a három pontra, egyértelműen jobb együttes benyomását keltettük. — Szikszói Lajos noteszában kik érdemeltek ki magas osztályzatot? — Nem szívesen emelnék ki bárkit is, mindenki tette a dolgát. Valójában nincs is kimondottan ilyen c íra használt füzetem. Természetesen akadtak hibák, de a játékosok azonmód igyekeztek korrigálni, ami szememben, a legfontosabb, egymásért hajtottak. Érdekes egyébként, hogy a fővárosi szaklap Bohács teljesítményét nyolcas osztályzattal honorálta, holott amellett, hogy tényleg szép dolgokat művelt, néha hátul vakmerőén cselezgetett, ami ugye nem kevés veszélyt hordoz magában. — Nyilván felmérték: következő ellenfelük, a Diósgyőr legyőzésével nagy szolgálatot tehetnének a Nyíregyházának. — Meg is próbáljuk, ezt elhiheti. Őszintén kívánom nekik, éljenek a lehetőséggel, és előzzék meg a vasgyáriakat. Nem csak ez motiválja a srácokat, hiszen Barcikáról hazajövet arról folyt a diskurzus, milyen jó is lenne vasárnap egy emlékezetes mérkőzésen feltenni a koronát idei szereplésünkre. Most, hogy az MTK meccse félbeszakadt, újra Vasvári a tavaszi első helyezett, harminckét pontra tettünk szert, s mindösszesen hét gólt kaptunk. Nehogy már rontsunk ezen a meseszép statisztikán. K. T. Békéscsaba ellenfelei A Dán Labdarúgó Szövetség hétfőn kijelölte az UEFAIntertotó Kupában induló csapatait, amelyek közül a Naestved IF együttese került a 4. csoportba a Békéscsabai EFC ellenfeleként. A Békéscsabai EFC UEFA-Intertotó Kupa-programja: június 24. vagy 25.: Békéscsabai EFC—Uniao Leiria (portugál), július 1. vagy 2.: Naestved IF (dán)—Békéscsabai EFC. július 8. vagy 9.: Békéscsabai EFC—Ton Pentre (walesi), július 15. vagy 16.: SC Heerenveen (holland)—Békéscsabai EFC. Az utolsó fordulóban, július 22-23-án a Békéscsaba szabadnapos. Háromezren fütyültek és tapsoltak előtt meccslabdát hibázott, s ha később nem teszi jóvá ezen vétkét, hát lett volna mit hallgatnia a zuhany alatt. Az elügyetlenkedett lehetőséget követően fejét fogta a nyíregyházi kispad, ekkor tán Tóth János klubigazgató is beletörődött a döntetlenbe. — Olyan érzésem volt, hogy menten szétpukkanok a méregtől. Nemcsak Bagoly elrontott, hanem a korábban kimaradt helyzetek miatt is. Számomra csupán az vált kérdésessé: a hátralévő röpke időben lesz-e Domokosban még annyi lelki erő, hogy megvillanjon, s ha ő nem szerez, akkor elő tud-e készíteni egy gólt — így a szakvezető. — Amikor már csak percek voltak a mérkőzésből, aláírtad volna a döntetlent ? — Igen, persze. Mivel felcsillant a hatodik hely elérésének lehetősége, azt kértem a fiúktól, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a minél eredményesebb szereplesén. Pátosz nélkül, de maximálisan elégedett vagyok teljesítményükkel, mert én tudom, mit róttam ki feladatul nekik, s ebből menynyit sikerült megvalósítaniuk. Kár lenne tagadni, hibák is előfordultak, ám akarásban meszsze felülmúltuk a Diósgyőrt. Ráadásul ziccereink közül egyet berúgtunk, amit a hazaiak elmulasztottak megtenni. — Az első húsz percben fergetegesen támadt a DFC. Bizony, beszorult a gárda. •— Az, hogy két vereség után nekünk rontanak, végül is szerepelt a mérkőzést célzó felkészülésben. A hatvani botrányos találkozójukat követően most akart bizonyítani közönségének a Diósgyőr, ekkora elánnra Minden jó, ha jó a vége — tette magáévá a szólást vasárnap délután a Nyíregyházi FC legénysége. Bagoly akkor rezegtette meg a Diósgyőr hálóját, amikor a hazai csapatnak már sem ideje, sem energiája nem maradt kiengesztelni a vereségen felbőszült közönséget. S láss csodát! A kedvenceit kifütyülő 3000 szurkoló tapsa közepette masírozhatott az öltözőbe a szabolcsi alakulat. Még a helyi Halálbrigád, a kapu mögött füstbombákat hajigáló fiatal csoportosulás is csendben leaggatta a kerítéseket ellepő transzparenseit, és halkan elvonult „levezetni” a közeli ivókba. A stadionban egyébiránt ez a kompánia tüntetőén különvált a középső szektorokban álldogáló másik bandától. A mérkőzés huszadik percéig kitartóan kiabált a két konkurens társaság. Felettébb gyűlölhetik azonban egymást, mert az első félidő derekén közelharcba keveredtek a lelátón, témát adva a békésebb nézőknek. Azoknak, akik miután bosszúsan tudomásul vették Dzurják korai sérülését (különös, hogy miért vállalta a játékot a hanyatlóban lévő „Csöpi”, aki a beavatottak elmondása szerint a Hatvan ellen, két hete ugyanígy járt, ami felveti mind a futballista, mind a szakvezetők felelősségét), s a pályára figyeltek, Domokos szólói tetszettek leginkább, a csatár az őrületbe kergette a nehézkes, lassú miskolci védőket. A hátsó alakzat tagjainak teljesítményéről pedig mindent elmond, hogy egy-két helyzetecskétől eltekintve a DFC csak áhítozhatott a gólra. Nem úgy a vendégek. Bagoly kevéssel döntő találata Ko\ ács víz- és légszomja Akcióban a diósgyőri „halálbrigád" „Csendélet” a nyíregyházi kispadon azonban mi sem igen számítottunk. Az első negyed órában kapkodtunk, nem birtokoltuk eleget a labdát, kevés érintés után elveszítettük azt. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy — fokozatosan lassítva a játékot — lehiggadjon az együttes, előbb eljutottunk a helyzetek teremtéséig, a második félidő nyíltsisakos küzdelmében pedig lényegesen veszélyesebbek voltunk kapura, mint ellenfelünk. — A védelem kimagaslóan teljesített, és ha Adámszkiék élelmesebbek vagy bírják a tempót a gyors Domokossal, hamarabb eldőlhetett volna a mérkőzés. — Nem arról van szó, hogy lemaradtak a beadásokról, hisz Bagoly két ízben is odaért Béla belőtt labdáira, csak rosszul választotta meg a befejezés módját. Be kellett volna dobnia magát! s' akkor övé a dicsőség. —Ezzel a győzelemmel akár maga mögé utasíthatja a tabellán a Diósgyőrt az NYFC. Ehhez Tiszavasvári szívességére van szükség, hogy az utolsó fordulóban vereséget mérjen a borsodiakra, feltételezve, hogy a Nyíregyháza felülmúlja Hatvant. — Tovább megyek. Kazincbarcika salgótarjáni veresegc esetén őket is hátrébb taszítanánk. Ha bármelyik előttünk álló rivális pontot hullajt, a dobogóra ugorhatunk. Persze sok a ha, de ki tudja... Nem lesz ám a Hatvan ellem meccs sem olyan könnyű, mint ahogy azt sokan gondolják. Reménykedem abban, hogy a szurkolók idén utoljára is eljönnek biztatni a csapatot, csakúgy, ahogy a miskolci drukkerek kiálltak kedvenceik mellett, és űzték hajtották a játékosokat. Saját közönségünk segítségével szépen búcsúzhatnánk a bajnoki évadtól. A cél az első hatba kerülés, erre jók a kilátásain^. — Tekintsünk még előbbre! Nem lehet nem észrevenni, hogy milyen kirobbanó forrná - banfutballozikaz utóbbi hetekben Domokos, azonkívül közeleg az átigazolási időszak. Nem félő, hogy túlságosan is kelendő lesz így a játékosbörzén? —Bélában sok munkánk fekszik, és még mindig vannak tar talékjai. Két és fél éves szerződés köti a klubhoz, bízom benne, hogy jól érzi köztünk magát, valamint különféle ajánlatokkal nem zavarják össze a fejét. De nemcsak ő, a többié! is fejlődőképesek. Gondolok itt Bagolyra, Sirára, a megtáltosodott Gönczre, vagy éppenséggel szintén hiszek Adámszki tehetségének kibontakoztatasaban. „Nyertünk, gyerekek” Kép: Martyn Péter Koncz Tibor
