Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-13 / 136. szám
Megyénk életéből (JJ KELET —— Seprűkötés nem középfokon Aranyosapátiban azt tanulják a cigányok, amihez leginkább van érzékük: a seprűkötést. a csuhézást, a kosárfonást. Az elmúlt hetek a vizsgaidőszakot jelentették számukra. Többen közülük a gimnázium levelező tagozatára is beiratkoztak, hogy magasabb iskolai végzettséget szerezzenek. Balogh István, Hicsár Csaba, Mursa Hajnal, Tóth Mária és a Feka-testvérek: Erika, Rita, Roland, László a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium tanulói. Feka Erika elmondta, hogy tanult már korábban gimnáziumban, de akkor nem vette komolyan, meg az általános iskolából sem ment el kellő alappal. Ha az anyagi háttér engedi, mindenképpen elvégzi az iskolát, mert tanulás nélkül ma már nem lehet boldogulni. Feka Laci testvéréhez hasonlóan vélekedett, kiegészítve azzal, hogy önfegyelemre is szüksége van az embernek, amit ő edzéssel próbál elérni. Lakatos szakmája mellett próbálkozott kubikolással, gombatermesztéssel, de igazán hasznosnak csak akkor érezné magát, ha leérettségizne. Tóth Mária eddig unatkozott, de most már a tanulás köti le ideje nagy részét. Mégis úgy gondolja, ha ez az év nem sikerül, akkor a seprűkötésből, a csuhézásból. a kosárfonásból próbál megélni. A tanfolyam résztvevőinek többsége azonban már annak is örül, hogy van szakmája, és ezért hálás Bocs Attila úrnak, aki az apáti cigányok közé elhozta a tudást, a képzést. Régi idők tanúja Amikor régi idők tanúját kerestem Csengerben, Kun Györgyhöz irányítottak, mint aki sok mindent megélt, és sok mindenre emlékszik a város múltjából. 1995. június 13., kedd 5 Volt egyszer egy mozi Bizonyára emlékeznek még az ibrányi polgárok azokra a szép időkre, amikor telt házas előadások voltak a helyi Szabadság moziban, valamint sokan elevenítik fel a fiatalok közül azokat a szombat esti diszkókat, melyekre a közösséggi házban iákkor még művelődési ház) került sor. Nos, mostanság nincs mozi. és az ibrányi tinédzserek többsége — a legfiatalabb korosztályt kivéve, akik a Pinceklubba járnak szórakozni — a szomszéd városba. Nagyhalászba megy táncolni. — Emlékeznek itt, meg az országban is sok mindenre az emberek, de él még a régi idők félelme, aztán nem szívesen beszélnek. Nem tudom én is mit mondhatnék magának hetven évesen, sok korábbi megaláztatás, nélkülözés, a harmadik szívinfarktus után. — Talán arról tessék beszélni, hogy a földjét visszaadták-e már. — Arról nincs mit mondani, mert nem lesz már semmi. Huszonhét hold földem volt, amikor véget ért a második világháború. Nyolc maradt nekem, mert a többiről „önként” lemondtam, csak hogy hagyjanak békén, de az sem tartott sokáig, mert azt is elvették. Itt van a kárpótlási jegyem a fiókban, de már licitálni sem megyek, mert a spekulánsoknak jó ez a licittörvény is. — Amikor „önként” lemondott a földiéről, mihez kezdett? — Még előtte is történt egy s más. Köteleztek a békekölcsön fizetésére negyvenkilencben. de nem kérdezték, hogy miből, aztán amikor nem bírtam a békekölcsön jegyzését, azt mondták, osztályellenség vagyok, és ahol most a múzeum van, ott kínoztak meg a karhatalmisták. Megpofoztak, megrugdostak, egy dézsa vízbe nyomkodták a fejemet. Ezután én csak segédmunkásnak, rakodónak lettem jó, még a téeszből is eljöttem. Politikailag már akkor is egymásnak ugrasztották az embereket, mert vannak, akik most is, meg akkor is csak ehhez értettek. Aradi Balogh Attila Annak idején az egykori mozi épületét az önkormányzat — melynek tulajdonában volt — eladta Kató Zsolt vállalkozónak. A döntés hátterében meghúzódó okokat dr. Csongrádi Zoltánná jegyzőnő ecsetelte. — Miért Kató Zsoltra esett a választás? — Nagyszerű tervekkel állt elő a fiatalember, és a képviselő-testület is látott fantáziát az elképzeléseiben. Úgy gondoltuk, jó kezekbe kerül a létesítmény. — Volt valamilyen kikötése az önkormányzatnak a megvétellel kapcsolatban? — Egyedül az, hogy ifjúsági szórakozóhelyet kell létesítenie az épületben. Ennek rövid időn belüli megvalósulásában anynyira biztosak voltunk, hogy nem is szabtunk határidőt az építkezések befejezésére. A rövid beszélgetést követően a jegyzőnő készségesen azt a tanácsot adta. hogy Kató Zsolt felől szüleinél érdeklődjek. A megadott címre vezetett utam. ahol sikerült elérnem id. Kató Simont, Zsolt édesapját. Kíváncsian vártam, mennyire tudok előrébb lépni oknyomozó riportom anyaggyűjtésében, s kissé izgatottan szegeztem neki a fiával kapcsolatos kérdéseimet. — Jó napot kívánok! Kató Zsoltot keresem. — Itt nem .tud vele beszélni, mert Miskolcon lakik. — Gyakran jár haza? — Azt mondhatom, igen. — Hol dolgozik most? — Pillanatnyilag nem tudom. Annyit biztosan állíthatok, hogy külföldön is tartózkodott. — Ón mit tud arról, hogy a fia az egykori mozi épületéi megvette, de az általa ígért ifjúsági szórakozóhely a mai napig nem készült el? — Az igazság az, hogy nem szokott beavatni engem a dolgaiba. Meghiúsult próbálkozásom után írásban meghagytam a hozzá intézett kérdéseimet, melyekre egy kis idő elteltével levélben válaszolt. Arra voltam kíváncsi, ami a közvéleményt, az ibrányi embereket leginkább foglalkoztatja, vagyis: mikor indul be a szombat esti láz a hajdani mozi épületében? Mennyi pénz hiányzik a terv végrehajtásához? Mi történt a tőkéstárssal? íme a válasz: A volt mozi épületének állapotával kapcsolatban az alábbiakat kívánom elmondani. A magántulajdont képező objektumban létesítendő szórakoztatócentrum megvalósítása — minden előzetes, rosszindulatú híresztelés, pletyka ellenére — egyszerű, prózai ok miatt maradt el. Minden erőfeszítésünk ellenére, mind a mai napig nem áll rendelkezésünkre a megvalósításhoz szükséges és elegendő pénzmenynyiség. Bár jelentősnek mondható tőkét fektettünk be (vételár, tervezési és bontási költségek, fuvardíj stb.), a továbblépéshez nélkülözhetetlen pénzt eddig még nem sikerült előteremteni. A megvalósítás konkrét időpontja az előbbi feltételek meglététől és természetesen más körülményektől is függ. (A magam részéről már csak annyit szeretnék megtudni, hogy — ne tűnjék akadékoskodásnak — mik azok a „más körülmények" amelyek akadályozzák a szórakoztatócentrum beüzemelését, és milyen rosszindulatú híresztelések keringenek a vállalkozást illetően?) Tóth Mihály A segélynek helye van Minden önkormányzat a maga módján próbál segíteni a rászorulókon. Régi dilemma azonban az, hogy pénzben vagy természetben adjon-e? Ha a készpénzt részesíti előnyben, akkor könnyen előfordulhat, hogy rövid úton a környékbeli kocsmárosokat gazdagítja vele. Ha pedig élelmiszert vagy mházatot ad, lehet, hogy nem azt kapják az érintettek, amire feltétlenül szükségük van. Most ezt a gordiuszi csomót próbálja meg átvágni a baktalórántházi önkormányzat a közeljövőben nyíló szociális bolt beindításával. Az ötlet nem új, de érdemes kipróbálni. A testület úgy döntött, hogy ezentúl a segélyeket utalvány formájában vehetik fel az érintettek (így postaköltséggel sem kell számolni), amit a június 15-én megnyíló „Segíteni-segíteni” nevű boltban le lehet vásárolni. Az üzlet besorolása: élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem. Alapélelmiszereken túl háztartási vegyi árut, papírárut és egyéb más hasznos dolgot kínálnak a vevőknek. Egyet azonban biztosan nem, mégpedig szeszes italokat. Ahhoz még így is túl sok helyen lehet hozzájutni. Természetesen nem fognak tudni teljes áruválasztékot kínálni, így a támogatások egy részét továbbra is pénzben kapják az érintettek. Az árualap beszerzésében a Vöröskereszt is nagy segítséget nyújt, de a polgármesteri hivatal dolgozói is keresik a lehetőségét annak, hogy a gyártóktól közvetlenül olcsóbban tudnának szállítani. A bolt abban nyújtana nagy segítséget, hogy ezzel a segély a rendeltetésének megfelelő célt tudná szolgálni. A nyitás előkészítéséből a helyi cigány önkormányzat is tevékenyen kivette a részét. A józanabb gondolkodásúak belátták, hogy jobb ez. így. A bolt vezetését a kisebbségi önkormanvzat vezetője vállalta. Eleinte kísérleti jelleggel, csak alkalmanként lesz nyitva az üzlet, később pedig akár mindennap. A boltnak az önkormányzat épületében szorítottak helvet. Márványtermékek Nyírbátorból A relatív páratartalom javítja az ember közérzetét, komfortosabbá teszi lakását, ha olyan tárgyak adják ezt a hangulatjavító pluszt, amelyek maguk is díszei a lakásnak. Ennek az igényét elégíti ki Kith Károly nyírbátori márványdíszkészítő. — Márvány alapanyagokból dísztárgyakat, szőkőku-takat, vízeséseket, gömböket, faragott virágtartókat, asztali- és oszlopos csobogókat, balusztereket és más dolgokat készítünk — mutatta termékeit büszkén a régi Mezőgép épületében Kith úr. — Minden tárgyat a megfelelő miliőbe kell beilleszteni, csak úgy lesz atmoszférája, annak ellenére, hogy ezeknek önmagukban is van hangulatjavító hatásuk. — Elég tetszetősek ezek a márványgolyók... — Azonkívül, hogy szépek, alapvető funkciót látnak el a szökőkútban. A gondos háziasszony egy kis tálcában ! vizet tesz ki, hogy a lakás paj ratartalmát javítsa. Ennek vízí felülete százötven négyzetj centiméter, ezzel szemben egy I tizennégy centiméter átmérőjű gömb felülete hatszáz! Azonkívül az állandó forgás okozta felületi feszültség következtében négyszer hatásosabb eipárologtatás valósul meg. — Úgy látom, nem laboratóriumi körülmények között dolgoznak... — Ez nagyon piszkos, zajos munka, csak védőfelszerelésben lehet dolgozni, ezzel együtt nagy odafigyelést igényel a márvány darabolása, forgácsolása, csiszolása. A köztes dolgok senkit riem érdekelnek, csak a végeredmény, mert ezek egyedi darabok, egyedi igények szerint is elkéAz anyag titkokat rejt természetes anyagokkal. Gondoljon csak a görög kultúrára. Saját igényem kielégítésére fogtam bele márvány dísztárgyak készítésébe. Aztán lassan rájöttem az anyag rejtelmeinek egy részére. Az első gömbömet négy nap alatt készítettem el, mert azt tanultam, hogy ezt a formát kézzel kell készíteni. Aztán kidolgoztam egy olyan technológiát, ami lehetővé teszi az anyag gépi formálását is. Ennek olyan pontosnak kell lenni, hogy egy tizennégy centiméter átmérőjű gömbnek, amelynek közel öt kiló a súlya, úszni kell a vízen, és ha méreteltérés van, ez nem jön létre. — Akkor ehhez a munkához nemcsak tudás, de türelem is kell. — Van úgy, hogy este lemegyek a műhelybe, mert rámjön az alkotói láz, valamilyen forma megmozgatja a fantáziámat. Akkor beindítom a gépet, és megyek az anyag kristályszerkezetének határa felé. A tárgy adja magát, de az is előfordul, hogy a titok egy kellemetlen meglepetés, szerkezeti hiba, és törik az egész márvány. Akkor minden kezdődik élőiről. —A végzett munkájáról mikor kap kontrollt? — A végtermék átadása, a vevő elégedettsége, a kulturált lakásokban megtalálható tárgyaim látványa a visszaigazolás, hogy Nyírbátorban is érdemes a márványt megmunkálni. mert ebben a megyében is vannak önmagukkal, környezetükkel szemben igényes emberek. ból, Tardosról, Siklósról, Süttőről, a külföldi anyagokat pedig a világ minden tájáról, importőrökön keresztül. — Hogyan került kapcsolatba ezzel a tevékenységgel? — Az a véleményem, hogy az emberiség mindig akkor voit kiég) ensúlyozott. ha együtt élt ? szíthetők. Már csak azért sem lehet sorozatgyártás, mert mindenkinek sajátos igénye van, és minden anyagra jellemző egy szín, forma. — Hogyan szerzik be a márványt? — A magyar kitermelésű anyagokat közvetlenül a bányá
