Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-06 / 105. szám
8 1995. május 6., szombat Anyák napja UJ KELET Családi körben tíz gyerekkel Meleg májusi délelőtt van. A kósza szellő lágyan simogatja a faleveleket. A tetőtér beépítésű családi házban csengetésünkre fejkendős fiatalasszony nyit ajtót. Meglepi látogatásunk, hiszen bejelentés nélkül érkeztünk fotós kollégámmal. — Azért csak jöjjenek beljebb — invitál kedvesen. — Foglaljanak helyet a szobában, mindjárt jövök én is, csak behozom a pici fiamat, mert kint alszik a hátsó teraszon. Míg az asszony távol van, kicsit szétnézek a legkisebb gyerek szobájában. A két heverő mellett ott áll a rácsos ágy is, puha takaróval várva kis lakóját. Nyílik az ajtó, és Mészáros Lászlómé, karján a babával, letelepedik közénk. Megcsodáljuk az apróságot, majd miután elalszik, beszélgetni kezdünk édesanyjával. — Mi érdekli magukat leginkább?— kérdezi az asszony. — Ennyi gyerek mellett ez még kérdéses lehet? Természetesen az, hogy élnek itt együtt a tíz gyerekkel. — Talán akkor azzal kezdem, hogy a párommal 1980- ban ismerkedtünk meg. Első szerelem volt ez mindkettőnknél, de úgy tűnik, jól bevált. Fél évi együttjárás után összeházasodtunk.-—Hogy jöttek sorban a csemeték? — Az első kislányom Ilona 1981-ben született. Őt 14 hónappal később Ferenc követte. Mária negyedik osztályos, ősztől a nyolcoszályos Szent Imre bimnáziumba fog járni. József harmadikos, Zsoltika elsős, Lacika, István, Tériké óvodás. Erzsiké még csak kétéves, Pétiké pedig március 19-én született. —Mindig ilyen sok gyereket szerettek volna? — Számokban nem gondolkodtunk soha, de abban biztosak voltunk, hogy egy-két gyerek nem lesz elég. A férjem is nagy családba nőtt fel, tizenegyen voltak testvérek. — Tíz csemete után már elég a gyermekáldásból? — Mi úgy vagyunk vele, hogy ha ismét teherbe esnék, természetesen megtartanánk a gyereket. — Ha nem titok, hány éves egy ekkora család édesanyja? — Nem régen töltöttem be a harmincötödik évemet. Nem érzem magam sem túl öregnek, sem túl fiatalnak. Boldog vagyok a gyerekeimmel. — A nagyszülők mit szólnak ennyi unokához? — A férjem szüleinek a mieink csak egy részét jelentik a siserehadnak. Összesen harmincöt unokájuk van. — Miből élnek ennyi éhes szájjal? — A férjem munkanélküli lett húsz évi munka után, én pedig gyesen vagyok. Ha nekem is felmondanak, eljövök hivatásos anyának. A családi pótlékkal együtt sem kapunk többet hatvanezer forintnál. Ebből a jövedelemből csak úgy tudunk kijönni, hogy mindent megtermelünk a ház körül. Teheneket, disznókat, csirkéket tartunk, a kertben pedig mindig vetünk zöldségféléket. — A gyerekek már gondolom, sokat segítenek a ház körül. — A nagyobbak már rengeteget. Minden héten beosztjuk, hogy kinek mi lesz a feladata. A napos feji meg a tehenet, így mindig habos tej kerül az asztalra. — Mi a gyerekek kedvenc csemegéje? — A palacsinta. Legutóbb a legidősebb lányom sütött május elsejére négy liter tejből. Szerencsére nagyon jó étvá- gyúak a csemetéim. — Ha elölről kezdhetnék, akkor is ilyen nagy lenne a család? — Egészen biztosan. A gyerekeim nélkül már nem tudnám elképzelni az életünket. —Hogy zajlik le egy-egy ünnep egy ekkora famíliában? — Csodálatosan. A legszebb azonban mindegyik közül a karácsony és az anyák napja. Ezt azonban igazán csak azok érthetik meg, akiket legalább ennyi apróság vesz körül. Ekkora sze- retetet, összetartást álmodni sem lehet egy kis létszámú családban. Veszekedés, viszályködás szinte egyáltalán nincs a gyerekeim között. A nagyobbak már egészen sikeresen nevelik a kisebbeket. Ne haragudjon, hogy kicsit elkalandoztam. Visszatérve az ünnepekhez, ez mindig olyan a számomra, mint valami csoda. A világ legdrágább ajándékai sem érhetnének többet a számomra, mint azok a meglepetések, melyeket a fiaim és lányaim készítenek nekem. A rajzok mellé mindig állítanak össze egy kis műsort, és ilyenkor a vacsorát is ők készítik. — Milyen lesz az idei anyák napja? — Biztosan éppen olyan szép, mint az eddigiek. A gyerekszobákból esténként már csak halk sugdolózás hallatszik ki, és én tudom, hogy apró figyelmességeken törik a fejüket gyerekeim. Mindannyian szépek, egészségesek és kedvesek. Nekem ez jelenti a legtöbbet. Mit jelent az anyák napja? Május első vasárnapja emberemlékezet óta az édesanyák ünnepe. Ezen a napon a mindenki számára legkedvesebb, legdrágább, az életet adó szülőnket köszöntjük. Ki így, ki pedig Ügy- Lapunk arra volt kiváncsi, hogy kinek mit jelent a egyik legszebb ünnepünk. Nagy Ágnesnek és Havacs Annának is csupa kellemes emléke kapcsolódik az anyák napjához. — Ez egy olyan ünnep, amikor az anyukám van a rivaldafényben — mondja egyikük. — Ilyenkor szó szerint lessük a kívánságait, és mindent megteszünk, csak hogy boldognak lássuk. — Minden háztartási munkát megcsinálunk helyette — kontráz rá a másik. — Főzünk, mosunk, takarítunk, igyekszünk legalább ezen a napon tehermentesíteni. — Virágot vesztek neki vagy valamilyen ajándékot? — Is-is. Általában olyan valamit kap, amire régóta vágyik, de nem veszi meg magának. — Valóban szép ez az ünnep nekünk, édesanyáknak és a gyerekeknek is — néz mosolyogva kisfiára Vas Tibor- né. — Ugyanolyan hangulata van, mint régen. A gyerekek ünnepi műsorral készülnek erre a napra. Verset tanulnak, képeket rajzolnak és természetesen virágot adnak. — Vasárnap pedig ünnepi ebéddel kedveskedik a családnak... — Igen, így szokott ez nálunk lenni. A víg kedélyű Szíjgyártó Lászlónak rengeteget jelent az ünnep. Az édesanyja 87 éves, 17 gyermeket nevelt fel, és nagy örömükre ma is jó egészségnek örvend. — Nekem ez óriási csoda és öröm, mert nagyon szeretem az édesanyámat. — Vasárnap nagyszabású családi ebédet tartanak majd? — Erről már egy ideje leszoktunk, fárasztaná őt a dolog. Éppen elég terhet jelenet neki az, hogy ilyenkor csaknem egyszerre keressük fel mindannyian. Szinte egymás lábát tapossuk a kis debreceni lakásban. —Mivel kedveskednek neki? — Virágot veszünk és pénzt adunk. Ő már nem igényli a csicsás ajándékot, jobban örül valami hasznos dolognak. Az örömünnepnek nem mindenki örül. Két hölgy szerint, akik a nevüket nem adták a cikkhez, egyik ünnep sem olyan, mint régen volt. Amikor még mindenki készült rá, most meg csak egy a vasárnapok közül... Az első anyák napja A meleg napsütés több kismamát is kicsalt a fákkal övezett játszótérre. A nagyobbacska gyerekek a homokozóban játszanak vagy mászókára másznak, a kisebbek az ölelő karok melegéből szemlélik a világot. A lila babakocsiban aprócska kislány alszik. Édesanyja szinte még az álmát is féltve őrzi. — Első baba? — kérdezem, miközben leülök melléjük a padra. — Igen. Április 3-án született meg Rebeka—mosolyodik rám az asszony, és máris feljebb emeli a takarót, hogy megcsodálhassam a formás kisbabát. —Milyen érzés anyának lenni? — nézek rá. — Neked van gyereked? — kérdez vissza félrehajtott fejjel. — Még nincs. Néhány pillanatig hallgatunk. Látom rajta, lázasan keresi a megfelelő szavakat. — Valami csodálatos dolog. Olyan, amit így. szavakkal elmondani nem is nagyon lehet. Azt az örömöt és boldogságot érezni kell, amit egy kisbaba tud nyújtani. — Mi jut eszedbe május első vasárnapjáról? — Természetesen az anyák napja — vágja rá gondolkodás nélkül. — Bár én máskor is pont úgy szeretem és becsülöm az édesanyámat és nagymamámat, mint ezen a napon. Ilyenkor azonban mindkettő hatalmas virágcsokrot kap, cserébe azért a sok jóért, amit ők adtak nekem. Anyának a sárga rózsa a kedvenc virága, nagyinak a szegfű. — Most már azonban te is anya vagy. — Számomra néha még ma is annyira hihetetlen, hogy kilenc hónapig egy kis életet hordtam a szívem alatt, s most a karjaimban tarthatom a kislányomat. Tudod, szeretnék jó anyja lenni, hogy évek múlva ő is annyi melegséggel gondoljon majd rám, mint most én az édesanyámra. Katona édesanya Jobban megszervezni sem lehetett volna ezt a találkozást Mészáros Ferencné Marika nénivel. Aki figyelmesen olvasta ezt az oldalt, már találkozhatott ezzel a családdal, pontosabban a néni unokáival. Most azonban Mária néniről van szó, aki összesen tizenegy gyereknek adott életet. A 69 éves asszonnyal a megyei hadkiegészítő parancsnokságon ültünk le beszélgetni az anyák napi köszöntés után. — Nem tetszett megbánni, hogy ennyi gyerek született a családba? — Egyetlen percre sem. A hét fiam és a négy lányom mellett az unokák jelentik számomra a legnagyobb boldogságot. Az egyik fiamnak most született meg a tizedik gyereke, kettőnek öt-öt van, négynek három-három, egynek kettő, és van, ahol a kislány még csak egyke. így összesen 35-en vannak. — Ha már éppen itt beszélgetünk, hadd kérdezzem meg, van-e hivatásos katona a fiai között? — Nincsen. A sorkatonai szolgálat letöltése után valamennyien leszereltek. — Sohasem okozott gondot ennyi gyerek? — Bár akkor még teknő- ben mostunk és petróleummal világítottunk, mégis becsülettel felneveltük őket az urammal. A mai fiataloknak ezen a téren már sokkal könnyebb, mégis ritka az igazán szép család. — Mit jelent Mária néninek az anyák napja? — Egy csodálatosan szép, nagy ünnepet. Ilyenkor eljön hozzánk az összes gyerekünk és unokánk. Én mindenkinek elkészítem a kedvenc süteményét, ők pedig rengeteg virágot hoznak.
