Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-02 / 101. szám
ÜJ KELET Demecser 1995. május 2., kedd 7 Másfél évre lekötött kapacitás Fonal vezetés Demecserben a rendszer- váltást követően alakult meg a Fonex Rt., hogy átvegye és tovább folytassa a fonalgyártást. Az ipari kötőfonal készítését bizonyos átszervezések mellett, de azokkal az emberekkel oldották meg, akik azelőtt is a gyárban dolgoztak. —Erre mindenképpen szükségünk volt, hiszen jelenleg is szakemberhiányban szenvedünk — indokolja meg a dolgot Varga Mihály vezérigazgató. — Egyébként is mindenkit (aki maradni akart) megtartotvén a nyugati országokba. Ennek titka, hogy nagyon jó minőségű árut kínálunk, amely nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi szabványoknak is teljes mértékben megfelel. — Tervek? — A legfontosabb a törzstőke emelése, amely révén bővíteni tudjuk majd a termelői beruházásokat. Ezzel összefüggően a gépparkot is bővítenünk kell, és profilban is szeretnénk továbblépni. — Áttérnek más termék gyártására? tunk volna, mert a jó és megbízható szakemberre minden munkáltatónak szüksége van. Ezek az emberek pedig éppen eleget bizonyították már a szaktudásukat. — Mit takarnak az átszervezések? — Itt tulajdonképpen a belső felépítésről van szó. Létrehoztunk kereskedelmi és gyártástechnológiai csoportot, amiknek feladata, a piackutatással összekötve, a termelési volumen meghatározása. Erre azért volt nagy szükségünk, mert az elmúlt évek piacvesztése nagy mértékben beszűkítette jelenlegi lehetőségeinket. Néhány partnert elveszítettünk, helyettük viszont újabb vásárlókat találtunk. Emellett — pontosan a szakemberhiány orvoslására — újabban aktívan részt veszünk a tanulóképzésben is. Pillanatnyilag is harminc tanulónak biztosítunk rendszeresen gyakorlati oktatást. — A tanulókon kívül hány embert foglalkoztatnak? — Jelenleg 126 dolgozónk van, de ennél jóval többet tudnánk foglalkoztatni. Éppen ezért felvettük a kapcsolatot a helyi polgármesteri hivatallal, ahonnan ígéretet kaptunk 45—50 munkanélküli közvetítésére. — Termelési kapacitásuk is. van még? — Ekkora dolgozói állománnyal nincs, mert ennél többet nem dolgoztathatunk, így 1996. december 31-ig le van kötve a kapacitásunk. Ha azonban sikerül bővíteni a létszámot, nyugodtan tudunk még munkát felvállalni. — Kiknek szállítanak? — Elsősorban a szomszédos megyék fonaligényét elégítjük ki, de tárgyalásokat folytatunk olasz, angol és török cégekkel is. Természetesen eddig is eljutottak termékeink a nagykereskedők ré— Jelenleg pamut fonalat gyártunk, és felméréseink azt mutatták, hogy nagyon nagy igény van a most divatos természetes alapanyagú fonalakra is. Gépeink 8nyolcvan százaléka már most alkalmas ezeknek a gyártására, csak az első fázist nem tudjuk egyelőre megoldani. Gondolkodtunk azon is, hogy importáljuk a félkész termékeket, de ez túl drága lenne, így inkább beszerezzük a szükséges és hiányzó gépeket. Ezt mindenképpen meg kell lépnünk, különben nem tudunk versenyben maradni. — Mindezekhez elengedhetetlenül fontos a létszám növelése is... — Ezzel tisztában vagyok. Már most látszik, hogy az 1500 kilogrammos napi igénnyel szemben 2000—2500kilogrammot kellene hoznunk, hogy minden igényt kielégítsünk. — A fizetéssel elégedettek a kollégák? — Ezt a kérdést nem nekem kellene feltenni... Annyit azonban mondhatok, hogy áttértünk az ötnapos munkarendre, és ezzel lehetőséget biztosítottunk dolgozóinknak, hogy bt. formában a hétvégeken pluszmunkát végezzenek. Ez egy biztos kereseti forrás, és azt hiszem, ezért mindenki nagyon hálás. — Úgy hallottam, hogy nem csak demecsereiek dolgoznak itt. Hogyan oldják meg a bejárást? — Tulajdonképpen még nem találtuk meg az üdvözítő megoldást. Az emberek 20— 25 kilométeres körzetből járnak ide, és talán mondanom sem kell, hogy a busz és a vonat rendkívül drága. Éves szinten jelentős kiesést okoz ez nekünk, ezért mindenképpen lépni kívánunk ez ügyben. Egyelőre úgy tűnik, hogy egy saját busz vásárlása lehetne a megoldás. Jól működik a testület Városi címre pályáznak „Valami bűzlik Demecserben” — fordíthatnám le egyszerűen egyik ismerősöm kijelentését, amit azt hallván eresztett meg, hogy megemlítettem neki, a napokban a községbe készülök riportot írni. S mikor rákérdeztem, hogy érti ezt, arcán fölényes, magabiztos mosollyal (úgy is mondhatnám, hogy a mindent tudók mosolyával) megjegyezte: még mindig tart a választásokkor elindult csatározás, erőfitogtatás. Azt is hozzátette, hogy a község két részre szakadt. A lakosság fele a régi polgármester híve, míg a másik fél az új polgármesternek szavazott bizalmat. Ilyen előzmények után kerestem fel Fáky Lászlót, Demecser első emberét, és tettem fel neki az állítólagos káoszra vonatkozó kérdéseimet. — Ez szemenszedett hazugság, aki ilyeneket terjeszt, annak elment a józan esze — feleli felháborodottan a polgár- mester. — Nem tudom, kinek érdeke, hogy ilyen hitelrontó dolgokat mondjon, de az biztos, hogy nincs igaza. A választáskor természetesen volt egy egészséges rivalizálás közöttünk, de ez maximálisan korrekt keretek között maradt. Ellenfelek igen, de ellenségek egy pillanatig sem voltunk. — Ezek szerint a testület tagjaival sincs rossz viszonyban? — Nagyon jó összetételű a testületünk. Mindenki a község érdekét szem előtt tartva végzi a munkáját, és ebben még az sem gátolja őket, hogy egy részük Újvári Sándorra, másik részük pedig rám szavazott. Egyszóval a testületi munkát maximálisan kielégítőnek tartom. — Úgy hallottam, hogy bőven akad tennivalójuk... Fáky László — Ez valóban így van. Az előző önkormányzati ciklusban rengeteg kínálkozó lehetőséget elszalasztottak. Nem használták ki a különböző pályázatok előnyeit, mint például a szennyvízhálózat kialakítását, az utak portalanítását, a telefon- és a tv-kábel lerakását, vagy az iskolák bővítését. Ennek köszönhetően a település fejlettsége jóval a kívánatos szint alatt van. Nálunk jóval kisebb községekben megvannak az infrastruktúrának ezen részei. Márpedig egy olyan falu, amelynek vezetői és lakossága azt a célt tűzte ki maga elé, hogy körzetében vezető szerepet játsszon, nem engedheti meg magának, hogy elpuskázza a lehetőségeket. — Ha jól következtetek, ez azt jelenti, hogy városi címre pályáznak. — Igen. A ciklus végére szeretnénk elnyerni a megtisztelő rangot. Éppen ezért már nekiláttunk a munkának. Elküldtük a pályázatokat mind a szennyvízhálózatra, mind az útépítésre és a többi hiányzó fejlesztés megvalósítására. Májustól gyermekorvosi szolgálatot indítunk, így a környék lakosságának nem kell' a megyeszékhelyre beutaznia a gyerekekkel.-— Ha el is nyérik a pályázatokat, azzal a fejlesztésekhez szükséges pénzeknek csak egy része lesz lefedve, a többit önerőből kell állni. Lesz miből? — A költségvetésünket első nekifutásra összehoztuk annak ellenére is, hogy a kormány- döntések és egyéb szigorítások miatt minden téren szorosabbra kell húzni a szíjat. Kezdtük mindjárt azzal, hogy áprilissal a polgármesteri hivatalban leépítettünk'öt főt, és a műszaki vonalon is elküldtünk nyolc embert. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ezek a bérmegtakarítások jövőre fognak igazán megmutatkozni. — Az imént az iskolákat is a hiányosságok között említette... Mire gondolt? — Bár gimnáziumunk is van, az általános iskolák dolga rendezetlen. .A Bórzsova-tanyán élő iskolások egy része (az alsósok) helyben- tanul, másik része (a felső tagozatosok) pedig Demecserbe jár be. A tanév végeztével azonban felszámoljuk a tagiskolát. Ezzel mindenképpen a diákok javát szolgáljuk, mert a tanyán kaotikus állapotok uralkodnak. Hogy egy példát említsek, az első, második és harmadik osztályosok együtt tanulnak. Ezzel párhuzamosan természetesen az óvodát is leépítjük Borzsován, illetőleg beköltöztetjük a községbe. — Hogy járnak majd be a gyerekek? — Ez nem okoz problémát, mert a felsősök busszal közle- kedenek, és a buszoknak bőven van még szabad kapacitásuk. Könnyítésként a héten megkezdjük az utak alapozását. Bitument még nem rakunk le, hogy ha elnyernénk a szennyvízvezetékes pályázatot, ne kelljen feltúrni a friss burkolatot. Tudom, hogy az elgondolt tervek és célkitűzések lehetnek bármilyen jók, ha megvalósításukhoz nincs elég pénz, semmit sem érnek. Képviselő-társaimmal azonban nem vagyunk hajlandóak feladni elképzeléseinket. Éppen ezért mindent megteszünk az elkövetkező négy évben, hogy előteremtsük a szükséges pénzt... Felébresztik Csipkerózsikát A szemét helye Demecser határában, éppen a temető tőszomszédságában van a község szeméttelepe. Nem valami szívet melengető látvány, ahogy a szél bele-be- lekap egy fóliadarabba, eljátszadozik egy-egy zacskóval, dobozzal a jókora szemétkupacon. A község lakói azt kívánják, hogy szűnjön meg végre ez az áldatlan állapot. — Már többször jött .a ANTSZ-től felszólító levél a telep megszűntetésére—mondja Fáky László polgármester.-—A látvány ellen van kifogásuk? — Nem hiszem, hogy valakinek is tetszene, de a hangsúly azon van, hogy a szeméttelep két élővíz között fekszik, és ez nem felel meg a környezetvédelmi előírásoknak. — Hogyan kívánják megoldani a problémát? — Berkesz, Gégény, Kék, Székely és Nyírtass települések közreműködésével regionális szeméttárolót szeretnénk telepíteni. A tervek szerint közösen pályázzuk meg, és a mi községünkben építjük meg. — Az ötlet szép és jó, de a szemetet valahogy el is kell majd szállítani... — Természetesen szükség van szemétszállító kocsira, így végre megoldódna a körzet szemétproblémája. Akár Csipkerózsika álmát is őrizhetné a repkénnyel sűrűn befuttatott, bokrokkal és százévesnél is idősebb fákkal körülvett kúria. Az impozáns épület Demecser központjában szolgálja hűségesen immár 30 éve a helyi termelőszövetkezetet, s még az idő vasfoga sem képes kikezdeni szerelmüket. Ám a pénz nagy úr, és a már felszámolás alatt álló Kossuth Mgtsz kénytelen lesz tartozása fejében átengedni a házat az önkormányzatnak. A polgármester már bejelentette, hogy tervei vannak az épülettel. Szeretné visszaállítani eredeti formájába, hogy rendbehozva és felújítva ismét a község szolgálatába állítsa az egykori orvosi rendelőt és lakóházat.
