Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-05 / 104. szám

Megyénk életéből UJ KELET 1995. május 5., péntek Négymilliárdos árbevétel A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Iparszövetség (koráb­ban KISZÖV) igazgatótanácsa a héten délelőtt tartotta so­ros ülését a szövetség székházában. Az iparszövetség elnö­ke, dr. Oláh János tájékoztatta lapunkat. Elmondta, hogy lényegében a május I8-ai küldöttgyűlést készítették elő. Az iparszövetséghez tarto­zó 48 tagszervezet elmúlt évi munkáját összességében ered­ményesnek ítélte meg az igaz­gatótanács, hiszen az együttes árbevétel nem kevesebb, mint négymilliárd forint lett a vég- elszámolásnál, amely 21 szá­zalékkal haladta meg az 1993. évit. Ebből az export 17 szá­zalékkal nőtt, a belföldi érté­kesítés pedig 22 százalékos emelkedést mutat. Az export döntő többsége a nyugat-eu­rópai piacokon realizálódott, a már évtizedek óta meglévő, illetve teljesen új kapcsolatok révén. Az átlagos állományi lét­szám mintegy 20 százalékkal csökkent, ez elsősorban az építőipari szövetkezetektől történt elbocsátásoknak tud­ható be, másrészt hogy a ter­mészetes csökkenést (nyugdí­jazás stb.) nem pótolták. A tagszervezetek 11 százalékos nyereségnövekedést produ­káltak. Külön említést érde­mel az a tény, hogy a veszte­ség visszaesett az 1993-as év 40 százalékára, valamint hogy 25 százalékos béremelkedést értek el a tagszervezetek. Ugyancsak pozitívum a vas­ipar területén tapasztalható élénkülés. A mai világban jelentős eredményként értékelhető az, hogy a ruhaipari szövetkeze­tek létszámnövekedésről szá­molhatnak be a küldöttgyűlés előtt, május 18-án. Az igazga­tótanácshoz kérelem érkezett tagfelvétel ügyében, amelyet teljes mértékben támogattak. Dr. Oláh János az iparszövet­ség munkájáról elmondta még, hogy a vagyonkezelés mellett a hagyományos főkönyvelői, elnöki, igazgatói továbbképzé­seket az idén is sikerrel tartot­ták meg Hajdúszoboszlón. Korlátozott számban adóta­nácsadói szolgáltatást is végez­nek a tagszövetkezetek részé­re, a tb-ügyintézőknek ugyan­csak tanfolyamot szerveztek, de foglalkoznak például (kül­ker) nyomtatványárusítással és egyéb szolgáltatásokkal is. Lefler Flórián-napi Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének napja alkalmából a május harmadikai ünnepségen az alábbi elismerések kerül­tek átadásra. A Belügyminisztériumban megtartott központi összejövetelen a belügyminiszter úr Tanácsosi címet adomá­nyozott Pócsi József tűzoltó alezredes, megyei parancsnok­helyettesnek. Dicséretben és jutalomban részesültek: Berta László százados, a fe­hérgyarmati hivatásos tűzoltók parancsnoka, Kuk János száza­dos, Szaniszló Lajos törzszász­lós, Pálúr László gimnáziumi tanár, Juhász Imre, Földvári Csaba, Kerekes Gábor (tanu­lók), Szoboszlai Gusztáv (álta­lános iskolai tanár), Holes Zsolt, Holes István, Pólyák Fe­renc (általános iskolai tanulók), Beregvári Péter (tanácsos). A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tűzoltóság parancsno­ka soron kívül előléptette tűz­oltó őmaggy kBoróklstván szá­zadost, Rétközi Ferenc száza­dost, tűzoltó zászlóssá Hován András főtörzsőrmestert. Ta­nácsosi címet adományozott Húsz év... Húsz évvel ezelőtt érettségi­zett az első óvónői osztály a nagykállói Budai Nagy Antal Óvónőképző Szakközépiskolá­ban. A közelmúltban húsz év után találkoztak az egykori di­ákok, hogy terített asztal mel­lett elevenítsék fel a régmúltat azok, akik ma a legkisebbekkel foglalkoznak az óvodákban. A megjelent tanárok nagy örömé­re a harmincöt egykoron vég­zett óvónőből sokan „pályán maradtak”, de közülük sajnos egyre többen várják szorongva a jövőt... És csak a sors hozta úgy, hogy éppen idén ballag az utol­só óvónői osztály a nagykállói Budaiból. A nőegylet az uszodáért Mindenkinek lehet egy téglája Tízmillió forint értékben téglajegyet bocsátott ki a Mátészalkai Nőegylet kezdeményezésére létrejött Sport­életért Alapítvány a helyi uszoda megépítésére. A tégla­jegyek árusítását május elsején ünnepélyes keretek között kezdték meg a lelkes szervezők. kán, a Belvárosi Galériában. Czibula Józsefné, a nőegylet vezetője elmondta, hogy a ga­lérián kívül szeretnék a tégla­jegyeket a város intézményei­ül-. Kelemen Barnabás az elsőként jegyzők között A Városi Művelődési Köz­pont kamaratermében megren­dezett ünnepségen rövid mű­sort tekinthettek meg az érdek­lődők, majd meghívott szakem­berek mondták el véleményü­ket, javaslataikat a kezdemé­nyezéssel kapcsolatban. Orendi Mihály, a nyíregyházi Városi Stadion igazgatója, az atlétikai szövetség elnökségi tagja, a Magyar Olimpai Bizottság Sza­bolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselője — aki egyébként mátészalkai születésű — első­ként gratulált a kezdeménye­zéshez, és — mint mondotta — biztosra veszi a sikert, mert „amit a nők egyszer elhatároz­nak, annak meg kell valósul­nia”. Ezután a jelenlévő szak­emberek — gyermekgyógyász, pszichológus, testnevelő — beszéltek az úszás hasznossá­gáról, az uszoda létrehozásának szükségességéről. Tokodi Judit, akit betegsége tolószékbe kényszerít, szólt arról, hogy milyen nagy segítséget jelente­ne sorstársainak is az uszoda létrejötte. Ezután dr. Szilágyi Dénesné, a kuratórium elnöke bemutatta a jelenlévőknek az uszoda megépítésére kibocsá­tott téglajegyeket, melyek 100, 500,1000 és 5000 forintos cím­letekben válthatók Mátészal­ben, általános és középiskolái­ban is árusítani. Azt is szeret­nék, ha a környék településeiről is vásárolnának, hiszen az uszo­da nem csupán a szalkaiaknak jelentene örömet. Fekete Mik­lós, az Esze Tamás Gimnázium testnevelője azt javasolta, hogy aki a jelenlévők közül kedvet érez a szervezéshez, árusítás­hoz, nyerje meg barátait, isme­rőseit is az ügynek. Jó példa­ként ő maga százezer forint ér­tékű téglajegy eladását vállal­ta, s ezt mások is követték. így az est folyamán mintegy két­millió forint értéket vettek át a jelenlévők, s remélhetően ezek a téglajegyek hamarosan gaz­dára is találnak. Végezetül az est fővédnöke, Mátészalka vá­ros jegyzője, dr. Kelemen Bar­nabás kért szót. Elmondta, hogy a város vezetése rendkí­vül örül a nőegylet kezdemé­nyezésének, s reményét fejez­te ki a lányok-asszonyok tervé­nek megvalósulására. Eszerint egy év alatt eladják a tízmillió forint értékű téglajegyet, s ez az összeg már lehetőséget ad a városnak arra, hogy pályázat­tal és egyéb támogatásokkal felépülhessen a mátészalkai uszoda. A nőegylet és a város vezetésének reményei szerint 1997 végére már minden szál­kái és környékbeli gyermek, felnőtt élvezhetné az ered­ményt. Szamosi István kitüntetettek Háda Irén főelőadónak, mun­katársi címet adományozott Kosztik Andrásáé bérszámfej­tőnek. Dicséretben és jutalom­ban hét főt részesítettek. A Mátészalkai Hivatásos Önkor­mányzati Tűzoltóság parancs­noka soron kívül előléptette tűzoltó főhadnaggyáBán/ia/zw Imre hadnagyot, zászlóssá Drabik László, Simon János, Sólyom István főtörzsőrmeste­reket, főtörzsőrmesterré Kozma Zsolt törzsőrmestert. A Nyírbá­tori Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság Parancsnoka soron kívül előléptette főhadnaggyá Tóth Ferenc hadnagyot, törzs­zászlóssá Tóth Árpád zászlóst, zászlóssá Szabó János főtörzs­őrmestert. Jutalomban és dicsé­retben még egy főt részesítet­tek. A Nyíregyházi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság pa­rancsnoka soron kívül előlép­tette törzszászlóssá Tóth Lász­ló zászlóst, zászlóssá Matolcsi János főtörzsőrmestert. Dicsé­retben és jutalomban ezenkívül még 17 fő részesült. A sza- bolcsveresmarti önkormányzat képviselő-testülete kiemelkedő munkája elismeréseképpen di­cséretben részesítette Kopasz Béla önkéntes tűzoltó zászlóst. Fék nélkül Jármiban, a polgármesteri hivatal előtt, a közlekedési lámpától néhány méterre áll­tam. Vártam .valakire, de ké­sett az illető. Én pedig bá­mészkodtam. Szemben a jár­dán öreg néni csoszogott kí­nos lassúsággal. Hajlott hátán is látszott, ne­hezére esik már a járás. A lám­pánál egy kissé zavartan meg­állt, majd odahajolt a fel­erősített táblához, amelyen a használati utasítás található. Aki át akar kelni az úttesten, megnyomja a piros gombot, és vár pár másodpercet. Ez­alatt az autók felé pirosra, a gyalogos felé zöldre vált a lámpa. A néni megnyomta, és várt. A piros fény felvillaná­sának időpontjában jobbról egy Opel Astra, balról pedig egy vörös Lada Samara köze­ledett a zebra felé. A néni pe­v. ________________________ di g — bár a kis zöld emberke már szabad utat jelzett számá­ra — bizalmatlan volt, nem indult el. Ezen múlott az éle­te. Az Astra ugyanis megállt, de a samarás, annak ellenére hogy jócskán féktávolságon kívül kapta a pirosat, lassítás nélkül húzott el, a nénitől né­hány centire. Szemre úgy 70- 80 kilométer per órával! Ilyen vezetési morál mellett nem lenne értelme a közleke­dési lámpának, de szerencsé­re ezek az eszement, fele­lőtlen sofőrök vannak keve­sebben. Nekik is csak annyit kívánok, soha ne tudják meg milyen érzés az, ha egy ilyen Vörös samarás őrült darabok­ra szakítja azt, akit szeretnek: talán hajlott hátú, évek sú­lyától görnyedő édesanyju­kat. Dojcsák Tibor _________________________/ Ha ttól hó szitál — Tahi Tóth László A fenti cím kicsit zavaros le­het az olvasónak magyarázat nél­kül, nem úgy a Széchenyi gim­názium egy tízfős hallgatói cso­portjának, akik részt vettek a na­pokban lezajló városi középisko­lás-vetélkedőn a városi művelő­dési házban. A Nyíregyházi Kö­zépiskolások Köre 1991 óta évente megrendezi ezt a szelle­mi és ügyességi versenyt a váro­si iskolák között. Varga Enikő, a vegyes össze­tételű iskolai csapat tagja mesél­te el, hogy az idei versengésen tizenegy csapat mérte össze a tudását, amelyek közül, immár harmadszor, a Széchenyi gimná­zium csapata vitte el a pálmát, így a vándorkupa már mindörökké az övék maradhat. Mint mond­ta, az összecsapásra tulajdonkép­pen felkészülve érkeztek, ugya­nis tavaly minden egyes hónap­ban volt valamilyen iskolák kö­zötti verseny, amiket rendre meg is nyertek. Ettől eltekintve nagyon ke­mény volt a vetélkedő — tudtuk meg a csapattárstól, Szakács Re­nátától —, a közép-mezőnyből kellett felküzdeniük magukat mindenféle segédeszköz haszná­lata nélkül az elsőségig. Sok ér­dekes versenyszámot (például a címhez hasonló anagrammákat kellett kitalálni, riportot és sze­relmes verseket kellett írni) állí­tottak össze a rendezők, amik igencsak próbára tették a csapa­tok tudását és ügyességét. Sikert arattak harmadszor is a széchényisek, és a gyönyörű ser­leg, valamint oklevél mellé egy jókora torta—tíz marcipánfigu­rával díszítve — volt a jutalmuk. Ami ehhez még pluszként hoz­zájött, az egy igazgatói dicséret, mert öregbítették az iskola jó hír­nevét.

Next

/
Thumbnails
Contents