Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-04 / 103. szám
UJ KELET Újfehértó 1995. május 4., csütörtök 9 UJ KELET Újfehértón Megfagyott palánták Már messziről látszott, hogy ott, ahová igyekszünk, nem csak saját szükségletre termelik a zöldséget. Erről a hatalmas méretű fóliasátrak árulkodtak. A kiszemelt portára érve azonban lehangoló látvány fogadott bennünket. A gazda, Petrus József és családja elkeseredve szemlélték a fólia alatt nemrégiben megfagyott paradicsompalántákat. — Mekkora a kár? — kérdeztem a gazdát. — Csak a palántakár lehet vagy hatvanezer forint, ha meg a termést is nézzük, akkor közelíti a kétszázezret. —A korábbi években is jártak már így? — Még soha, pedig már tíz éve fóliázok a családommal. Olajfűtésre voltunk beállva, automata volt minden. A rendszerváltás után olajat nem kapunk, meg a mostani 80 forintos olajjal nem lehet fűteni! —Most mivel fűtöttek mégis? — Szieszták voltak, meg üstökkel gőzöltünk, de nem ért semmit. Amúgy három éve csak hideg fóliával dolgozunk. Előtte, amikor még fűtöttünk, már májusban vittük a piacra az árut. — Látom, a szomszédos fóliában a paprikapalántok most kezdenek virágozni. Itt nyoma sincs a fagynak... — Ez kibírta, nem károsodott a palánta. Talán ebből látunk valami kis pénzt június közepe után. A paradicsom helyére meg uborkát ültetünk. — Ön, aki több éve foglalkozik mezőgazdasági kistermeléssel, hogy érzi, van ennek jövője? Kapnak valamilyen központi „biztatást”? — Ilyen alapon nem nagy jövőt jósolok a kistermelőknek. A vetőmag, a növényvédő szerek ára többszörösére emelkedtek. Ezzel szemben a felvásárlási ár majdnem ott van, mint 5-10 évvel ezelőtt. — Lát kiutat? — Valalmi termelést segítő, ösztönző támogatás feltétlenül kellene. így előbb utóbb mindenki veszteségesen fog termelni. Hiába van most 5 - 10 hold földje vagy több is valakinek, ha nem tudja miből és mivel megművelni. Minden év nehezebb, ez a hirtelen kapitalizmus nagyon ránktekintett. A termelési költségek rohamosan emelkednek, az üzletekben meg olyan árak vannak, hogy csak néz az ember megdöbbenve. — Ahhoz mit szól, hogy a paradicsom garantált felvásárlási ára 8 forint lesz? — Az még sok mindentől függ. Ha sok lesz belőle, akkor leviszik három forintra. A garantált árban nem nagyon tudok hinni. Amúgy a 8 forintos ár elfogadható lenne, a mostani viszonyokhoz képest. — Az értékesítést hogyan oldják meg? — Egyelőre piacolunk, nincs szerződésünk senkivel. Járjuk a nagybani piacokat, Miskolctól Budapestig. Ahol többet adnak érte, oda visz- szük... Veszélyben a gyerekek! Újfehértón, a Mály váskerti iskolához vezető úton nincs kiépített járda. Az iskolába jövő gyerekek kénytelenek az út szélén közlekedni, ami nagyon veszélyes. Ottjártunkkor is történt egy kisebb baleset: pont e sorok írójának kocsija elé lépett figyelmetlenül egy gyerek, aki hirtelen át akart szaladni a másik oldalra. Szerencsére az ijedtségen kívül más baja nem lett. „A földet már többször körbefutottam” Rossz fiúból példakép Aki gyakran közlekedik gépkocsival Nyíregyháza és Újfehértó között, az biztosan felfigyelt már egy szorgalmasan futó férfira. Ez a sportoló nem más, mint Csukrán Mihály, aki kitartóan futja a maratonokat hetente két alkalommal, kedden és pénteken. r>ir A büszke anya és fia — Éppen akkor érkeztünk az újfehértói lakására, amikor futva megérkezett -Nyíregyházáról. Ez hányadik maratoni táv volt? — kérdeztem az alig lihegő fanatikust. — Ez már a 312. maratoni táv volt, és 1998. december 31- ére lefutom a tervezett 524-et. Ezzel megdöntőm az eddigi világcsúcsot. Ezenkívül mindennap körbefutom Újfehértót, ami alkalmanként 12 kilométert jelent, ezzel a napi adaggal a Földet futom körbe. A határidő itt is ugyanaz, mint a maratoninál. Amúgy eddig összesen 189 ezer kilométert futottam ellenőrzötten. Tehát, ha úgy vesszük, akkor a Földet már többször körbefutottam. — Milyen célt tűzött ki maga elé, amikor 1987. január 1-jén elkezdett futni? — Először is, hogy 12 év alatt ne legyek beteg, mindig ott lássanak az országúton futni. így akarok a gyerekeknek példát mutatni. — Valóban nem volt beteg azóta? —-Nem, még megfázva sem, 1989. januárjától nem ettem egy tányér levest, 40 fajta magon élek. — Mindig nagyra becsültem azokat az embereket, akik váltani tudnak. Önt mi késztette az új életmódra? — Az öcsém ökölvívó volt az Újpesti Dózsában, és rivalizáltunk egymással, hogy ki a jobb, mert én meg a Vasasban bunyóztam. Aztán ő egy baleset következtében abbahagyta. Még a Ferencvárosban kezdtem el bokszolni a hetvenes évek közepén. Közben voltak kitérők. Nem mindig éltem ilyen sportszerű életet. Ittam, dohányozam. Aztán 1979 végén elhatároztam, hogy megpróbálok másképpen élni. Ráadásul 96 kilós voltam. Előbb csak rövid távon futottam, majd mindig többet teljesítettem. — Szeret futni? — Soha nem szerettem a futást, még a mai napon sem, csak már annyira beidegződött, hogy végig kell csinálnom. — Ön nemcsak egyszerűen fut, hanem közben labdát pat- tintgat, ugrókötéllel szökdel vagy éppen há trafelé fut ugrókötelezve. Ezt miért csinálja? — Először is a futást akarom színesíteni. Például pár napja a magyar maratonbajnokságon a távot úgy futottam le 3 óra 50 perc alatt, hogy egy kosárlabdát 84 ezerszer pattintottam le, és egyszer sem hagytam el. Ezekkel a szenzációs dolgokkal a gyerekeket akarom kicsalni a versenyekre. — Napjának nagy részét a futás teszi ki. Miből él egyáltalán, hiszen dolgozni nemigen jut ideje... — A szakmám vízszigetelő, és húsz évet le is dolgoztam. Ezelőtt három évvel eljöttem a vállalattól, azóta munkahelyen nem dolgozok. A versenyeimet valaki mindig szponzorálja, és az újfehértói önkormányzattól is kapok támogatást a futásaimra. Aztán ökölvívást tanítok a gyerekeknek. Szóval, ami így összejön, nekem elég, mert magvakon élek... — Mit szól mindehhez az édesanya? — Nem tudok elég hálát adni az istennek, hogy az én fiam ilyen lett. Fáj, de elmondom, nagyon rossz fiú volt, szerette az italt, izgága volt. Nagyon büszkék vagyunk az apjával együtt, hogy most már nem az, aki volt, és olyan ember lett, akit a nép, a világ csodál... Mielőtt még eljöttünk, Csukrán Mihály büszkén mutatta, hogy könyvet ír saját magáról. A címe: Csavargó részegesből példakép lett. A városnak nincs írott története Újfehértó három évvel ezelőtt kapta meg a városi címet, s a ranggal járó — önmagukkal szemben felállított — kritériumok egyike volt egy olyan gyűjtemény létrehozása, amellyel bemutatják a város történelmét, múltját és jelenét. A városavatás után azonban eltűnt a dolog, mert szakembereket kellett keresni, ami bonyolult és nehéz vállalkozásnak bizonyult. Többszöri egyeztetés után találkozott végre össze Buczkó József etenográfus és a város vezetősége. A tárgyalás eredményeképpen Buczkó úr elfogadta a felkínált lehetőséget, és hozzálátott a már régóta áhított múzeum megvalósításához. — Renkívüli kihívást jelentett és jelent még ma is ez a munka — kezdi beszélgetésünket a tájház megbízott vezetője. — A városnak ugyanis mind a mai napig nincs írott története, így különösen nehéz volt korhűen összeállítani az egyes kiállításokat. — Milyen kiállításokról van szó? — Az első szobában településtörténeti kiállítást rendezünk be, a másodikban pedig állandó jellegű képzőművészeti kiállítással várjuk a látogatókat. Ebben a helyiségben a nemrégiben elhunyt Koncz Zoltán református lelkész, festőművész ránkhagyott munkái tekinthetők majd meg. A következő szobácskábán teljesen hitelesen egy szegény parasztház belsejét (Újfehértón és környékén többnyire szegény családok éltek) mutatjuk be. A legutolsó, azaz a negyedik szobában terveink szerint, a város földműveléssel és állattartással kapcsolatos eszközeiből állítanánk össze egy kiállítást. —Hogyan szerezték a kiállítandó tárgyakat? — Gyakorlatilag teljesen a nulláról indultunk. A ránkhagyott festményeken és a gimnázium éremgyűjteményén kívül semmink sem volt. Szép lassacskán kezdtünk gyarapodni egyrészt felajánlásokból, hagyatékokból, másrészt pedig megvásároltuk a gyűjtőktől és a magánszemélyektől. —Már mindent beszereztek? — Tulajdonképpen igen, egy-két apró dolog hiányzik csak. —Az épület is elkészült? — Az épület eredetileg adott volt, egy önkormányzati tulajdont képező 120 négyzetméteres egykori kúriát kaptunk meg. Természetesen teljesen fel kellett újítani. A belső munkálatokkal csaknem egészen elkészültünk, most következik a tető felújítása, a külső festés és a parkosítás. A tető hódfarkas műemléki cserepet kap, és a falat az országosan egységes, műemlékházakra jellemző sárgába öltöztetjük. — Mikorra tervezik a megnyitást?-— Augusztus 20-án szeretnénk nyitni, de pénzhiány miatt csak három termet nyitunk meg. A földműveléssel és állattartással kapcsola-. tos eszközök kiállítását — amelyik egyébként a legszín- vonala- sabb lesz — csak jövőre adjuk át a közönségnek. —Menynyit költöttek ez idáig? — Körülbelül egymillió forintot, amelynek jelentős része az épület felújítására ment el. Ebben az évben még egymillió áll a rendelkezésünkre, amiből a tetőt újítjuk fel, a speciális világítást alakítjuk ki és magát a kiállításokat rendezzük. — Nagyon keserűen mondja ezt... — Bár tudom, hogy nem szabadna keseregnem, mert rengeteget megadott és segített az ön- kormányzat, mégis szomorú vagyok egy kicsit, ha arra gondolok, hogy a kétmillió forinttal szemben 3-3 és fél millió fo- ript kellene ahhoz, hogy minden tökéletes legyen. Félre ne értse, nem panaszkodásnak,, vagy siránkozásnak szántam, de egy alkotó szereti, ha tökéletes, amit csinál. Én is így vagyok ezzel, ezért szomorúbb egy kicsit a hangulatom. — Mihez kezd, ha itt befejezi a munkát? — A tájházzal nem merül ki a tevékenységem. Egyrészt továbbra is itt dolgozom majd vezetőként, alkalmazottként és mindenesként, mert egy személyben én látom majd el a feladatokat. Másrészt pedig bőven akad még munkám Újfehértón. Mágnesként vonz történelmének megírása és az itt található műemlék jellegű tárgyak, épületek feltérképezése. Szóval, munkám az lesz bőven... Az újfehértói oldalakat írta: Úri Mariann és Fullajtár András A felvételeket Bozsó Katalin készítette
