Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-31 / 126. szám

Külföld 1995. május 31., szerda Egy kis közösség nagykorúsága Sok minden tomorítheti egybe az embereket. Lehet az a félelem, a megalázottság érzésé vagy egyszerűen a bizonyí­tás szándéka, a ..csak azért is megmutatom’' alapállás. Azt hiszem, az öt évvel ezelőtt megalakult Révész Imre Társaság tagjait éppen ez utób­bi kapcsolta és kapcsolja össze. Ez a tizenöt, nagyrészt fiatal­vagy középkorú művész bizo­nyítani akarta, hogy korábban méltánytalanul mellőzték őket. Mellőzték, mert igyekeztek önmagukat adni, távol marad­ni a politikai aktualitásoktól és álaktualitásoktól, nem öltöz­tek abba a ruhába, amelyet az ideológiai elvárások szabtak a művészekre. Ezek az alkotók meggyőző­déssel vallják, hogy igenis he­lyük van a kárpátaljai kép­zőművészetben, s hogy mun­káikkal nem eredménytelenül vállalkoznak a magyar szelle­mi élet gazdagítására, ami ugyanakkor nem jelent semmi­féle elzárást, elhatárolódást. A művészet nemzetközi nyelv.: mindenkor számítanak tehát a más nemzetiségűek érdeklő­désére és rokonszenvére is. A társaság gerincét festők és grafikusok adják, de van kö­zöttük textilművész, kerami­kus és ötvösművész is. A vásznaktól kezdve a selyem- cérnán, az agyagon át a ková­csoltvasig sokféle anyaggal sáfárkodnak, sokféle anyagba öntik elképzeléseiket. Első közös bemutatkozásuk­ra 1991-ben, az ungvári várká­polnában kerül sor, majd több kiállításuk volt Budapesten — különösen jelentős volt az Ár­kád Galériában (a volt Fényes Adolf Teremben) megrende­zett tárlatuk, de láthatták mun­káikat a nyíregyházi, a miskol­ci, a pécsi, a mezőkövesdi és más művészetkedvelők is Mindemellett sajnos — szponzorok híján—elég hosz- szú ideig váratott magára má­sodik hazai csoportos kiállítá­suk. Végre eljött az ideje en­nek is. Május első felében mint­egy százötven munkájukból nyílt kiállítás a Megyei Szép- művészeti Múzeum termeiben. Kétségtelen, hogy eddigi útjuk egyik mérföldköve ez a tárlat, nemcsak méreteinél, hanem tartalmánál, színvona­lánál fogva is. Bár szűkebb pátriánk külön­féle vidékeire kalauzolnak el bennünket a művek, könnyen észrevehetjük, hogy alkotóik megkülönböztetett érdeklő­déssel fordulnak a korábbi év­tizedekben csak elvétve ábrá­zolt alföldi tájak felé. Tóth La­jos vásznai a széles rónaságok és csöndes falvacskák hangu­latát idézik fel sok melegség­gel. A hely szelleme, az itteni jellegzetességek öltenek tes­tet Kolozsvári László és Iván Ambrus képein is. A festmé­nyekről gyakran nap- és szél- Qserzette arcú idős ungvidéki és tiszaháti parasztemberek te­kintenek ránk. Nem hagyták közömbösen a látogatókat Benkő György beregszászi templombelsői és egyéb, sajátos ecsetkezelésű kompozíciói. Veres Péter fi­nom tónusokból kibontott mű­vei, Szemán Ferenc frappán­san megfogott arcképei, Er- fán Ferenc virágcsendéletei és Réti János régi munkaeszkö­zöket ábrázoló festményei. Elidőztek a nézők Jankovics Mária batikjai és gobelinjei, Magyar Sándor kovácsoltvas­ból készült ízléses tárgyai,//«:// Endre népművészetből táplál­kozó köcsögjei, nagyhasú kor­sói, pompásan formázott fali­tányérjai előtt. Persze, mind-ez nem átte­kintés akar lenni, hanem csak egy kis széljegyzet a „révésze- •sek” nagyszabású tárlatához, mely egyértelműen megmutat­ta, hogy a társaság tagjai iga­zan nem játszanak epizódsze­repet kárpátalja képzőművé­szeti életében. Barát Mihály Ahány hulla, mind egyforma? Elképesztő esetről ad hírt a Trud című orosz újság. Az eset a kazányi területen történt. Az Ivanov család 48 éves „feje” vá­ratlanul eltűnt. Reggel elindult a munkahelyére, és utána hete­kig nem adott életjelt magáról. A család bejelentette eltűnését. Az eltűnt fotóját a helyi lapok is leközölték. Hamarosan értesí­tették a családot, hogy a városi hullaházba beszállítottak egy tetemet, mely a leírás szerint nagyon hasonlít a keresett férfira. A családtagok talpig gyászban el is mentek a hullaházba, s könnyek között felismerni vélték hozzátartozójukat. A szerencsétlent eltemették. A hant fölé a családtagok egy sír­emléket is emeltek. Aztán egy este valaki megnyomta a bejárati ajtó csengőjét. Teljes volt a rémület Mintha mi sem történt volna, hazaállított az eltemetett férj. A családtagok a mai napig nem tud­nak napirendre térni az eset felett. Pedig egyszerűen csak annyi történt, hogy az, akit eltemettek, egy vadidegen férfi volt. A meglepő hasonlatosság miatt tévesztették össze a valódi családfővel, aki nem árulta el, hol töltötte azokat a heteket, amíg holléte után kutattak. UJ KELET Az összekötő csoport vitája Boszniáról Csak politikai megoldás lehetséges A délszláv válságban közvetítő hatalmak — az Egyesült Álla­mok, Oroszország, Nagy-Britannia, Németország és Franciaor­szág, közismert nevén az osszekötőcsoport — külügyminiszterei kedden hajnalban véget ért hágai találkozójukon egyetértettek a térségben szolgalatot teljesítő ENSZ-erők megerősítésében; to­vábbá annak szükségességében, hogy biztosítsák számukra a szabad mozgást, valamint a „gyors reagálás képességét”. A miniszterek egyúttal fel­szólították az ENSZ-egységek parancsnokságát, hogy vizsgál­ják meg mindezen intézkedé­sek kivitelezésének lenetséges módozatait. Mind a találkozó után közzé tett nyilatkozat, mind az öt kü­lügyminiszter közös sajtóérte­kezlete újabb diplomáciái erő­feszítést szorgalmazott annak érdekében, hogy sikerüljön el­jutni az egyedüli megoldásnak tekinthető politikai rendezés­hez. Ennek jegyében az össze­kötőcsoport határozottan tá­mogatja Bosznia és a szerb- montenegrói államszövetség egymás kölcsönös elismerését, felvetve egyúttal, hogy a Biz­tonsági Tanácsnak határozatot kellene kidolgoznia a kis-Ju- goszlávia elleni szankciók felfüggesztéséről A miniszterek egyúttal erő­teljesen elítélték a védett öve­zeteket ért szerb támadásokat, felháborító akciónak minősítve az ENSZ-kötelékbe tartozó ka­tonák és megfigyelők túszul Karadzic köti az ebet a karóhoz Radovan Karadzic boszniai szerb vezető semmisnek nyil­vánította az ENSZ-határozatokat, a NATO ultimátumait, valamint a szerb fél és az ENSZ közötti megállapodásokat — jelentették be hétfőn este egy hivatalos közleményben. —Az ENSZ-nek és a N ATO- nak a (boszniai) konfliktusba való durva beavatkozása miatt, valamint amiatt, hogy a konflik­tusban érintett egyik fél pártjá­ra álltak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának valamennyi határo­zatát, a NATO valamennyi ulti­mátumát és az ENSZ-szel kötött és visszaélés tárgyát képező va­lamennyi megállapodást sem­misnek tekintjük — olvasható az AFP által ismertetett közle­ményben. Radovan Karadzic, aki a nyi­latkozatot a boszniai „Szerb Köztársaság” haderőinek főpa­rancsnoka minőségében írta alá. azt is közölte, hogy a boszniai szerbek nem fogadják el az ENSZ megbízatásának módosí­tását a szerb féllel történő újabb megállapodás nélkül. A közlemény szerint „a Szerb Köztársaság helyreállít­ja teljes körű szuverenitását te­rülete és légtere egészében, és megtiltja az engedély nélküli berepüléseket”. A döntések a „Szerb Köztársaság” haderői főparancsnokságának hétfőre virradóra Karadzic elnökletével tartott ülésén születtek — áll még a dokumentumban. Szenátusi vita az RMDSZ-kongresszusról Viharos vita zajlott le hétfő délután a román szenátusban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vasárnap véget ért kolozsvári kongresszusáról: a hangot ezúttal is a szélsőséges Szociális Munka Pártja es a Nagy-Románia Párt ismert ve­zetői, Adrian Paunescu és Cornaliu Vadim Tudor adták meg. A román televízió este részletesen idézett a felszólalásokból. Adrian Paunescu közölte: a himnusz eléneklése, a magyar kisebbség autonóm nemzeti kö­zösségként történő meghatáro­zása, a budapesti képviselet felállításának terve és más ha­sonló tények miatt a hatóságok­hoz, elsősorban pedig az állam­ügyészhez fordul, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az ország alkotmányának és törvé­nyeinek súlyos megsértése miatt. Comeliu Vadim Tudor sze rint az RMDSZ kongresszusa túllépett minden mértéket. A Nagy-Románia Párt vezetője követelte: nyilvánítsák nemkí­vánatos személynek Románia területén az „összes külföldi agitátort, akik a lázadás szikrá­it szórják szét,, és utasítsák ki az országból Borbély Ernőt (akinek azt a kijelentést tulaj­donította a román sajtó, hogy az RMDSZ „állam az állam­ban”). és „mindazokat az RMDSZ-beli radikálisokat, akik súlyosan megsértik a ro­mánok nemzeti jelképeit”. to­vábbá helyezzék törvényen kí­vül az RMDSZ­Vasile Vetisanu az ellenzéki Kereszténydemokrata Nemze­ti Parasztpárt részéről kijelen­tette, hogy pártja nem fogad­hatja el az etnikai kritériumo­kat és azt, hogy tagadják az egységes román nemzetálla­mot. Emil Tocaci nemzeti liberá­lis irányzatú képviselő arra szó­lította fel a kormányt, hogy jú­nius 30-ig válaszoljon a parla­mentben a nemzeti kisebbségek jogainak megsértésére vonat­kozó „igazságtalan vádakra,,. A szenátor szerint a román par­lament nem tűrheti vég nélkül „az ország címére intézett ha­zugságokat”. Az RMDSZ nevében Veres- tóy Attila, a szenátusi frakció vezetője rámutatott, hogy az RMDSZ kongresszusát nem egyes résztvevők felszólalásai hanem az elfogadott határoza­tok alapján kell megítélni, azok pedig az európai normákon, kü­lönösen pedig az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 508- as, az 1201-es ajánlást megerő­sítő utasításán alapszanak. ejtését. A nyilatkozat a palei szerb vezetést teszi felelőssé ez utóbbiak személyi biztonságá­ért. és arra figyelmeztet, hogy a szerbeknek kell viselniük minden következményét, ha a fogva tartottak nem térnek visz- sza bántatlanul egységeikhez. Az eredetileg másfél-két órásra tervezett vita végül hét órára elhúzódott, s csak hajnali három után lett készen a közös nyilatkozat. Nem hivatalos ér­tesülések szerint a dokumen­tumnak többek között a szank­ciókkal kapcsolatos része oko­zott elhúzódó vitákat (korábban az orosz diplomácia jelezte, hogy a felfüggesztés helyett a szank­ciók feloldásának a híve) va­lamint az ENSZ-erők „meg­erősítése” körül zajlott alkudo­zás. (A hét végén Oroszország ENSZ-nagykövete még úgy nyi­latkozott, hogy Moszkva számá­ra elfogadhatalan a békefenntar­tó mandátum „harcoló mandá­tummá” történő változtatása.) Közös sajtóértekezletükön a miniszterek — igaz. néhol eltérő hangsúllyal — valamennyien kiemelték annak fontosságát, hogy.a katonai helyett a politi­kai megoldásra került a hang­súly, s hogy az ENSZ-erők ki­vonása helyett éppenséggel megerősítésük került előtérbe. Többen is utaltak emellett a szerb-montenegrói szövetség elleni szankciók feloldásának lehetőségére. (Külön is felhívta erre a figyelmet Andrej Kozirev orosz és Hervé de C harr ette francia külügyminiszter.) Sebesült britek a boszniai tévében A boszniai szerb televízió hétfőn este felvételeket muta­tott be a boszniai szerbek által vasárnap elrabolt brit kék­sisakosokról, akik közül három megsebesült. A felvételek szerint jól bánnak velük — jelentette az AFP. A tévéri­portban elhangzottak szerint a sebesült békefenntartó­kat a sokolaci kórházban ápolják. — Nem túsz vagyok, hanem páciens —jelentette ki an­golul az egyik sebesült. A három sebesülttel szemmel lát­hatóan jól bánnak. Egyikük homlokán ragtapasz volt. A másiknak a riporter szerint mindkét lába eltörött. A har­madik, aki a homlokán sebesült meg, elmonta, hogy a se­bet bevarrták. Kedden végleges NATO-program? Nem hivatalos értesülések szerint Andrej Kozirev orosz külügyminiszter kedden kü­lön találkozó keretében „16+1 ”-es ülésen vesz részt a NATO-tagországok külügy­minisztereivel, amelynek so­rán ezúttal hivatalosan is jó­váhagyja majd a Szövetség és Oroszország közötti békepart­neri kétoldalú munkatervet, il­letve a békepartnerség kerete­in kívül eső „különleges pár­beszéd,, feltételeit tartalmazó dokumentumot. A „ 16+1 ”-es találkozó elvi- ekben az Észak-atlanti Együttműködési Tanács vala­mennyi tagországa számára nyitva áll: lényege, hogy ha valamely partnerország szük­ségét érzi kifejezett kétoldalú konzultációnak a NATO-val, megfelelő Indok esetén a nagykövetek készek kizárólag az adott ország képviselőjével asztalhoz ülni. Értesülések szerint több kelet-európai or­szág is élt már ezzel a lehe­tőséggel, többek között éppen Oroszország is, az Észak-at­lanti Tanács legutóbbi, tavaly decemberi találkozója alkal­mával. Ez volt az a híres „16+l”-es ülés, amelyen Ko­zirev általános várakozások­kal ellentétben bejelentette, hogy a NATO bővítési tervei felett érzett aggodalmak mi­att Moszkva egyelőre nem kész a békepartnerségi együtt­működési program jóváha­gyására. Hétfőről keddre virradó éj­szaka, miközben a hágai saj­tóközpontban tudósítók szá­zai várták a délszláv válság­ban közvetítő összekötő cso­port külügyminisztereinek — ismételten halasztott — sajtó- értekezletét, egymást megerő­sítő módon hangzottak el ér­tesülések arról, hogy az orosz diplomácia a hét végén állí­tólag levélben értesítette a NATO brüsszeli vezetését: az orosz diplomácia vezetője is­mét szeretne külön, kétolda­lú ülés keretében találkozni a Tizenhatokkal, s ezúttal sor kerül majd a tavaly decem­berben félretolt munkatervek véglegesítésére. Ez egyúttal egybeesik az­zal, amit Borisz Jelcin elnök a hónap elején a moszkvai orosz-amerikai csúcson Bili Clinton elnöknek ígért: hogy Moszkva tudniillik „még a hónap vége előtt,, véglegesí­teni fogja a kérdéses (NATO- orosz együttműködésnek for­mális kereteket adó) munka- programokat — mutatnak rá megfigyelők. A NATO részéről hónapok óta ismételten hangsúlyozzák: a Szövetség kész „különle­ges” és elmélyült párbeszédre Moszkvával, de minden alka­lommal leszögezték, hogy en­nek egyik alapvető feltétele a meglévő — békepartneri — keretek kitöltése, azon belül az együttműködés formálissá té­tele és megkezdése.

Next

/
Thumbnails
Contents