Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-30 / 125. szám
U J KELET Labdarúgás NB III Tisza-csoport mmmi1995. május 30., kedd 15 Ez történt az NB II-ben Szalka a dobogóra lépett Szombaton a májusban jól szereplő mátészalkai együttes a kiesésre álló Edelény gárdáját fogadta. A szalkaiak célja természetesen a győzelem volt, s nem titkolták, a gólarányt is szeretnék javítani. Már az első perctől veszélyes támadásokat vezettek a hazai csatárok, de sehogy sem sikerült a hálóba találniuk. Rendre Mag kapus lábát találták el, pedig szinte csak ez volt az egyetlen akadálya a gólszerzésnek. Ugyanis a vendégek védelmét a gyors hazai csatárok rendre lefutották. Mitró Károly edző a kispadról a kihagyott helyzetek után is nyugtatta fiait, látható volt, hogy egyszer csak sikerül bevenni a vendégkaput. Elöl Királynak, Sirának, Krasznainak és Oláh-' nak is volt erre lehetősége, végül is a legtöbbször próbálkozó Királynak sikerült gólt szereznie. A találat kicsit megnyugtatta a hazai gárdát, mert utána néhány kontrával a vendégek is veszélyeztettek. A félidőben Sira cserét kért a hazai mestertől, aki azzal ütötte el a dolgot: „Ha gólt lősz, akkor lehet róla szó.” Utána azonban kiderült, nem gondolja komolyan, mert Kását melegíteni küldte. A második félidő kezdetét jelző sípszó után már szólt is a középpályásnak, jelezze a partjelzőnél a cserét. Sira komolyan vette az edzői intelmet, és a 46. percben egy gyönyörű egyéni akció után gólt szerzett. Be is állt helyére Kósa, aki már hosszabb ideje sérülés miatt a pálya széléről nézte a találkozókat. Az edzőnek továbbra is a cserék okozták a legnagyobb gondot, mert a pályán lévők közül többen is sérülésre panaszkodtak. Ez sem akadályozta azonban őket a további góllövésben. Még Krasznai talált be kétszer, illetve a hátul kitűnő teljesítménnyel előrukkoló Krizán — büntetőből. A hazaiak győzni akarására mi sem jellemzőbb, hogy a 80. percben megszületett ötödik gól után is egymást biztatták a további gólszerzésre. Az edző büntetést ígért a két gólpasszos Kosának arra az esetre, ha ő nem találna a hálóba. Ezt a sokat látott középpályás sem vette már komolyan, igaz, tovább hajtotta társait. Ha valami kifogásolható, talán csak az, hogy számtalan helyzet maradt kihasználatlanul. Mitró edző a mérkőzés után érthető örömmel nyilatkozott: — Február óta nagyon komoly munkát végzünk a fiúkkal, ennek a gyümölcse az utóbbi négy találkozón beérni látszik. Azt tapasztalom, hogy a játékosok is elhitték: szükség van erre a munkára. Most is bebizonyosodott, hogy sokkal gyorsabbak vagyunk ellenfelünknél. Egyre jobban kialakul a taktikai rendünk és a támadóformációnk. Meggyőződésem, hogy minden együttesnél nagyon fontos a közösségi szellem és az, hogy minden játékos egyformán fontos. Sajnos több sérülés, illetve eltiltások miatt állandóan változott a kezdő tizenegyünk. Nagyon fontos volt, hogy a pályára lépők higgyenek a győzelemben. Most az a nem titkolt célunk, hogy az első ötben zárhassuk a bajnokságot, bár nem könnyű mérkőzések következnek. — Hogyan értékeled az egyéni teljesítményeket? — Legelőször is az a legnagyobb öröm számomra, hogy mindenkit nyugodtan küldhe- tek pályára, tudom, mindent megtesznek a győzelemért. A mai teljesítmények alapján és a korábbi mérkőzések után kiemelném Nagy Krisztiánt és Krizánt. Ugyanígy elégedett vagyok Sirával. Meggyőződésem, ha így folytatja, nagyon szép jövő előtt áll, szeretném, ha minél tovább kapcsolatban lehetnénk vele. Elsősorban a küzdeni tudása, akarata dicsérhető. R. Z. Csereember — nyerőember A Szerencs nemrég még bajnoki álmokat dédelgetett, míg a Nagykállónak inkább hátrafelé kellett kacsintgatnia a tabellán. Persze azóta mágnesként közeledett egymáshoz a táblázaton a két együttes, és vasárnapi, káliói randevújuk előtt már csak három pont — egy győzelem — válaszotta el őket egymástól. Az l-0-äs hazai sikerrel a szabolcsiak pontszámban befogták a Szerencset, de nagyon nehéz és rögös út vezetett idáig. Egymáson kívül a meleggel is meg kellett küzdeniük a csapatoknak. Az első negyvenöt percben felváltva forogtak veszélyben a kapuk, viszont a hálókat legfeljebb csak kívülről tudták megrezegtetni a küzdő felek. A második játékrészben mintha egy másik Szerencs focizott volna, saját térfelére szorult a vendégcsapat. A Nagykálló jelentős fölényben játszott, a borsodiakon a fáradtság jelei is mutatkoztak, a nézők ilyesmikkel lelkesítették kedvenceiket: „kifulladt a kettes” vagy „hajtsd meg, nem bír menni”. Mindenesetre Kaszab mester két cserével frissítette csapatát. Szilágyit, majd saját magát is csatasorba állította. Szilágyi pedig meghálálta a bizalmat, öt perccel a végső hármas sípszó előtt kíméletlenül bevette a szerencsi Rus hálóját. A végjáték tehát igencsak izgalmas volt, de *a meccs után az öltözőbe vonuló Kaszab „Pikszi” István (hiszen mindenki így becézi) már megnyugodva értékelt. — Sem az egyik, sem a másik csapat nem ugrott a másiknak, tartott egymástól a két gárda. A szerencsiek az első félidőben nagyrészt szabadrúgásaikkal veszélyeztettek. Nekünk már ekkor is sok helyzetünk akadt, de azok egytől egyig kimaradtak. A második játékrészben kapuja elé tömörült a Szerencs, már azt is nagy eredménynek tartom, hogy ezzel a felállt védelemmel szemben helyzeteket tudtunk teremteni. A góllöv 's nem az erősségünk — ez neg is mutatkozott —, de mint Nyírbátorban, végül ezúttal is egy csereember döntötte el az összecsapást. A helyzetek alapján — véleményem szerint — megérdemeltük a három pontot, a fiúk játékával és hozzáállásával is elégedett vagyok. Meg kell jegyezni, hogy a meleg időjárás is visszavette a társaságot. — Az első félidőben volt a Szerencsnek egy nagyon erős 15—20 perce. Minek volt ez köszönhető? — Valóban, a nyakunkra hoztuk a vendégeket. A találkozó előtt megbeszéltem a fiúkkal, hogy kissé húzódjanak vissza, viszont túlságosan is a kapunk elé álltunk, kis híján el- taktikáztuk magunkat. A csapatból mindenki hozta magát, főleg Vágót, H orvát hot, Balázst és Cziotkát lehetne kiemelni. — Öt-tíz perccel a vége előtt bízott még a győzelemben? — Erre azt mondanám, hogy még akkor is voltak lehetőségeink, benne volt a gól a játékunkban. Ezt sikerült is bebizonyítanunk, egy jó Szerencset fektettünk két vállra. Csiky Nándor Vágó arrébb tessékeli a labdát Fotó: Martyn Hosszú hajrát nyitott az NYFC Idei első idegenbeli győzelmét aratta vasárnap a Nyíregyházi FC. Pedig a vendéglátó szarvasi csapatnak úgy hiányzott a három pont, mint fuldoklónak a mentőöv. Adámsz- kiék azonban elfordították fejüket, a csatár góljával — lehetséges — aláírta a békésiek halálos ítéletét. Ez, persze, legyen az ő gondjuk. Tóth János klubigazgatót a siker titkáról és a véghajrá várható fejleményeiről faggattuk. — Nagyon értékesnek tartom a sikert, amiért megdolgoztak a srácok. Tudatosan átengedtük a teret Szarvasnak, mint a beharangozóban is elmondtam, biztonsági játékból indított, gyors ellencsapások szervezését kértem az öltözőben. A védekezésre vonatkozó feladatot szinte maradéktalanul teljesítette a csapat, az ellenfél valódi gólhelyzetbe nemigen került. A támadójáték? Attól többet reméltem. Két-három ember megint puhábban futballozott, bágyadt- ságuknak talán a meleg lehetett az oka. Jól tudom, ez csekély mentség számukra. — Az eredmény arra vall, hogy jól működött a nyíregyházi retesz. Mikor érezted úgy, hogy akár a győzelemre is nyílhat esély? — Minden nagyképűség nélkül, de már az első percektől fogva mocorgott bennem, hogy lehet keresnivalónk. Játékunk sokat ígérő volt. igaz ugyan, hogy a hidegfejűség ezúttal is hiányzott, emiatt nehezebben raktuk fel az i-re a pontot. Sorolhatnám a példákat, hiszen Domokos háromszor is kiugrásra készen várta a labdát, ám az nem érkezett. Aztán előfordult, hogy négyen vezették egyszem védőre a labdát, mégsem boldogultak. Nem éreztem egy pillanatig sem, hogy kikaphatunk. Itt közbeszúrnám: a Nemzeti Sportban napvilágot látott mérkőzés utáni nyilatkozatom félreértésen alapult, én nem szerencsés győzelemről beszéltem, hanem arról, milyen szerencse, hogy a lehetőségeink közül egyet kihasználtunk. — Célegyenesbe fordult a bajnokság. A még hátralévő három mérkőzésen mennyi pontot szerezhet az együttes, s mindez hányadik helyre lehet elég? —Nagyon bizakodom, hogy senki nem érti félre gondolatmenetemet. Drobni büntetésének leteltével oda a sárga lapok miatti rettegés. Ha sérülés vagy bármi más gátló tényező nem akadályoz meg, akkor a legjobb összetételű csapatot szerepeltethetem. Röviden: a két hazai meccset (Kazincbarcika, Hatvan) meg kell nyerni, s Hatvan példáján felbuzdulva, amely bebizonyította, hogy a Diósgyőr még otthonában sem verhetetlen, hat-hét pont elérését reálisnak tartok. Természetesen borzalmasan nehéz lesz, de ott akarunk végezni a hatodik hely környékén. Megérezték a fiúk a siker ízét, ugyanakkor a földön járunk. Van javítanivalónk az összképen, mert teljesen elégedett nem vagyok. Azt fogalmaztuk meg közösen: nekünk csak június 18-án fejeződik be a bajnokság. Addig ki kell tartani. — A hajrához érve rendszerint megtáltosodnak, illetve látványosan visszaesnek csapatok. Finoman szólva is meglepő eredmények születnek. Hogyan vélekedsz a mérkőzések tisztaságáról? — Azok az együttesek, amelyek mögött módszeres szakmai munka áll, tartják is formájukat, teljesítményük nem ingadozik. Ott, ahol öszsze- vásárolt játékosokkal próbálnak kitűnni, vagy éppenséggel a hétközi edzéseken a szakmai hozzáértés hiányt szenved, a tizedik fordulóra törvényszerűen kipukkan, leereszt a társaság, mert elfogy az erő. Nem érzek tisztátlanságot a második vonalban. Az elmondottakból fakadnak a táblázaton való liftezések. Több mint érdekesnek ígérkezik egyébként az utolsó három forduló, nem elképzelhetetlen, hogy a visszalépését átértékelő Hódmezővásárhely megkapaszkodik, és az eddig kényelmesen a középmezőnyben haladók közül valamely csapat akár még bajba kerülhet. Koncz Tibor Elfáradtak a tavaszi menetelésben? Tavasszal második vereségét szenvedte a Tiszavasvári Alkaloida együttese, eddig idegenben kétszer kaptak ki, kétszer döntetlent játszottak, és háromszor nyertek. Otthon mind az öt mérkőzésükön diadalmaskodtak. A vasárnapi találkozón legalább egy döntetlenre esélyesek voltak, igaz, a meccs a kiesés elkerüléséért folyó küzdelemben a hazaiak számára is nagyon fontos volt. Szikszói Lajos edzőt a mérkőzésen történtekről kérdeztük. — Egy idegesítő mérkőzésen hagytuk idegenben a három pontot. Nagyon sajnálom ezt az eredményt, mert legalább a döntetlenre jók voltunk. Rögtön az elején egy pontrúgás után vagy negyven métert szállt a levegőben a labda, és az érkező hazai csatár — senkitől sem zavartatva — rúgott egy kapás gólt. Ezt bizony nem lehet magyarázni, nagyot hibáztak játékosaim. — Mi történt ezután, áttették az irányítást? — Sajnos továbbra is gyengén játszottunk-, a teljesítményünk az őszi formánkat idézte. Ennek ellenére az ellenfélnek sem volt lehetősége, alig- alig jutottak el a kapunkig. Szabó kapusnak nem is akadt dolga. Ebben a félidőben a játékvezető egy jogos tizenegyest nem ítélt meg, Pitács egyedül tört kapura, mikor szabálytalankodtak ellene. — A második félidőben sem változott a játék képe? — Akkor már egyértelműen mi voltunk fölényben. Talán ha háromszor sikerült átjönniük a térfelünkre. Ekkor a szerencse is elpártolt tőlünk. Nagy helyzeteink maradtak kihasználatlanul. Igaz, a hazaiak teljesen betömöröltek a kapujuk elé, az eredmény tartására törekedtek. — Csak a szerencsén múlott a vereség? —Ezt nem mondhatom. Sajnos a játékosaimban sem volt meg az a tűz és akarat, ami a korábbi meccseken jellemző volt rájuk. Igazán szép sikereket arattunk. Szinte biztos kiesőhelyről tudtunk felállni, ez nagy fegyvertény. Ez meg is nyugtatta a gárdát, ami látszott a fiúkon is. — Hogyan értékeli az egyéni teljesítményeket? —Nem volt olyan focistánk, aki kifejezetten jó formát mutatott volna. Márpedig a győzelemhez az szükséges, hogy legalább négy-öt játékos átlag felettit teljesítsen. Mondom, úgy érzem, most kevésbé tudtak koncentrálni, mint a korábbi mérkőzéseken. — Mit mond majd a focistáinak az öltözőben az e heti első edzés előtt? — Nagyjából azt,, amit most is. Azt is el kell nekik mondanom, hogy a korábbi tavaszi eredményeink dicséretesek, de még hátravan három mérkőzésünk. Igaz, a kiesés réme már nem fenyeget bennünket. — Mi a célkitűzés a hátralévő három mérkőzésre? — Először Szarvast fogadjuk, aztán Kazincbarcikára utazunk, majd Diósgyőr érkezik hozzánk. Jövő vasárnap csakis egy győzelemmel tehetjük fel az i-re a pontot, hazai veretlenségünk is kötelez. A másik két mérkőzésen azért is kell jól szerepelnünk, mert azokon a meccseken már a jövő évet alapozhatjuk meg. Nem mindegy, hogy milyen eredményekkel zárjuk az idényt. Látni kell azt is, hogy az utolsó két fordulóbeli ellenfeleink még az osztályozós helyért küzdenek, nehéz kilencven percek várnak ránk. — Túl tud lendülni együttese a mostani helyzeten? Újra „harapni ” fog a csapat? — Az a feladatunk, hogy ezt teljesítsük. Bízom benne, hogy újra a tavasszal megszokott lelkesedéssel játszunk majd a hátralévő meccseken. Révay Zoltán Erimpex Magyar Kupa Ibrány—Kemecse 10-0 (4-0) Ibrány 400 néző V:Vida Gólszerzők: Papp 3, Veres 2, Mészáros 2, Mikhárdi. Korpái, Herman. Az újrajátszott mérkőzés győztese szerdán a Kárpát-Hús Volán ellen lép pályára Nyíregyházán. A tét a megyei selejtezőn a legjobb négy közé jutás.
