Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-29 / 124. szám
UJ KELET Eddig tartott a hossz? Korlátozások várhatók Az elmúlt két hét bizakodó hangulatot árasztó forgalma után stagnálnak az árfolyamok a Budapesti Értéktőzsdén. A hét közepén megtört a részvényárfolyamok emelkedése, és stabilizálódni látszik. A forgalom alig haladta meg a napi 100 millió forintot. Az Egis papírja a 2700—2750 Ft-os árfolyam között mozog, míg a Richter Gedeon részvényeiért sem kínálnak már többet 2100 Ft-nál. Úgy látszik, a gyógyszerrészvények árfolyamemelkedése ezen a szinten megállt. Nagyot zuhant a Goldsun árfolyama, a vezérigazgatóváltás után már csak 600 Ft alatt kereskednek a részvénynyel a parketten, és ez az ár megfelel a néhány héttel ezelőtti árfolyamnak. Az Inter- Európa Bank részvényeinek is jelentősen lecsökkent a forgalma, és az ár sem haladja meg a 11400 Ft-os szintet. A Pannonplast árfolyama stabilizálódni látszik az 1400 Ft-os ár körül, míg a másik KRP-s papír, a Sopron ismét visszacsúszott a 2200 Ft-os ár alá, igaz, hogy csak néhányda- rabos forgalom jellemzi a piacát. A Pick ismét 7000 Ft alatt mozog. A Prímagáz tartja 2900 Ft fölötti árfolyamát, ami a nemrég 2200 Ft-os árfolyamhoz képest igen szép emelkedést mutat. A kárpótlási jegy árfolyama valamelyest csökkent, hét végén 255 Ft-os áron zárt. A részvények árfolyamemelkedése megállt, az árfolyamok stagnálnak, a tőzsdeindex pedig alig néhány ponttal változik naponta. A legutóbbi diszkontkincs- tárjegy-aukciókon feltűnt, hogy a pénzügyi kormányzat igyekszeik megfogni az egyre emelkedő kamatokat, hiszen már a 6 hónapos aukción 35 százalék fölötti hozamot is el lehetett érni. A jövőben az előre megadott kamatsávtól való eltérés nagyságát korlátozni kívánják, inkább a megadottnál alacsonyabb hozam elérésére próbálják ösztönözni a befektetőket. Mindezen intézkedések ellenére még mindig a legbiztonságosabb és az egyik legnagyobb hozamot jelentő befektetésnek bizonyul az állampapírok vásárlása. Befektetéssel, tőzsdével kapcsolatos kérdéseikre továbbra is szívesen válaszol Turcsik Ottó, a BU-KÉ Bróker Kft. kereskedelmei igazgatója a 06-42-406-910 és a 06-30- 353-667-es telefonszámokon. Nekem elhiheti, én aztán tudom, mi az a keserves élet. Tudja, azelőtt Magyarországon voltam adóalany... A kormány ellenkező irányba halad Hogyan érintik a vállalkozókat a kormány megszorító intézkedései, s milyenek a közeljövő kilátásai - erről tanácskozott szombaton az MSZP Országos Vállalkozói Tagozata. Hujber Ottó, a tagozat elnöke elmondta: a választások óta a vállalkozók nem találják helyüket, a kormány programja, nem a párt programja, s e két fórumon véleménye szerint nincs egyeztetés. A szónok kijelentette: a kormány politikája nem vállalkozásbarát, s tudomása szerint sokak fontolgatják, hogy esetleg pártot kellene változtatniuk. A párt vállalkozói tagozata feladatának tekinti, hogy segítse a gazdaságpolitikai irányelvek kidolgozását, felszámolja a párt adósságait, és vagyonra tegyen szert az MSZP számára - hangzott el. Kopátsy Sándor a tanácskozáson arról szólt, hogy ma 1,3 millió emberrel kevesebbnek van munkája, mint ahánynak öt évvel korábban volt, s ez ellenkezik a szocialista alapelvekkel. Leszögezte: a Békési-program zsákutcának bizonyult, a bérekkel nem lehet takarékoskodni, legfeljebb a létszámmal. Bebizonyosodott, hogy a legolcsóbban ott termelnek, ahol a legdrágább a munkaerő. Ha a politika elveszi az emberek kedvét, nincs teljesítmény. Beszélt arról, hogy a piacot védeni kell a nemzetközi konkurenciától, s nálunk az erre tett erőfeszítések nem elegendőek. Kevés pénz jut az oktatásra is, s a munkanélküliség problémája sincs kellően előtérben. Mondanivalóját úgy összegezte, hogy a jelenlegi kormányzat minden tekintetben ellenkező irányba halad, mint amerre kellene, illetve amit ígért. Pedig - mondotta -, az MSZP azért került hatalomra, mert a lakosság bízott abban, hogy szociális helyzete javul, a munkanélküliség csökken, a vállalkozók pedig a korábbi- ' nál több segítséget kapnak. Gazdaság 1995. május 29., hétfő „Én már Torgyánhoz is odaállnék” Csend van a falun Még mindig az a boltozatos homlokú, de már jócskán ezüstös üstökű, sodró gondolkodású vitapartner. Nyersen fogalmaz, így szokta meg. Néha rámszól: „Ezt így írd meg! Provokálj, tessék!” A pusztai ősök keleti bölcsességével „somolyog”. Szabó István neve örökre a nagyüzemi mező- gazdasággal forrt össze, és nem csak ott volt a legszűkebb hatalmi körben. Előbb seregszemlét tartok a tisztségei, majd politikai „váll- lapjai” fölött: 1952-től 66 éves koráig a Vörös Csillag Tsz elnöke Nádudvaron. 1958-ban már országgyűlési képviselő, 1967-től 1989-ig a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöki székéből dirigálja a szövetkezeti parasztság érdekképviseletét. 1988-tól a Hajdúsági Agráripari Rt. gyeplőjét fogja két marokra. Jelenleg mint nyugdíjas a KITE- egyesülés, újkeletű nevén Mezőgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Részvénytársaság elnöke. Nyugdíjas nagyapa, két unokája van. Politikai pályafutásának állomáshelyei: MSZMP KB Politikai Bizottság. Ennek a két testületnek 1989-ig tagja. Kossuth- és állami díjas. Ember többet nemigen érhet el életében. Akkor is lobbiztak — Politikai múltamra büszke ugyan nem vagyok, de nem is restellem. Másként nem lennék hiteles. Paraszti osztályom fölemeléséért munkálkodtam, vagyis azért, hogy ilyen mezőgazdaság jöjjön létre. Az erőszakos tsz-szervezésről persze nem csak hírből hallottam, de ezért nem kell marcangolnom magam. Földet sem osztottam 21 évesen. 1956-ig nagyon durván, 1957 után (1962- ig) erős politikai nyomásra té- eszesedtünk. Ám az is való, hogy 1960 után a párton belül a Fehér Lajos—Dimény Imre agrárlobbi harcolta ki a parasztságnak a nyugdíjat, a földjáradékot, a piaci árakat, a gépeket... Aztán, ugye ismerősek a számok, volt úgy, hogy például egymillió tonnánál több almánk termett, s csak 600 ezer tonnának volt raktára, szinte „beleroskadtunk” a zöldség-, gyümölcstermelésbe, ám a parasztságjövedelmével mégsem szaladt el a csikó. Igen, volt mit enni. A falu életszínvonala csak 1975-től ugrott meg, 1985—90-ig tartott. Tudom, benne éltem. Amilyen gyorsan lehetett, a mezőgazdaságban eltávolodtunk a szovjet technikától. Jöttek a nyugati, nagy erőgépek. Ezt az elszakadási harcot politikailag Kádár vívta meg az oroszokkal. „Fölkértek, alakítsak parasztpártot” — Hadd mondjam el, hisz TOT-elnök voltam, 1985 után 100 mezőgazdasági üzemből 22 megindult a csúszdán, pedig ekkor 14,5 millió tonnás gabonatermést könyvelhettünk el, s’ 1,6 millió tonna csontos húst. A felét itthon ettük meg. Ám nem fejlődött már, csupán stagnált az agrárvilág. Közben fellazult a rendszer a reformgondolatok között a politikában. Nemsokára, ugye, megtudtuk, hogy százakat végeztek ki ’56 után. A politika önmagával volt elfoglalva. Volt egy TOT-konferencia 1989- ben, kiélesedtek a kritizáló hangok. Bíráltak, hogy kiszolgáltattuk a pártnak a mezőgazdaságot. Ekkor fölállt Németh András gyöngyöspatai tsz-elnök, nagyszerű paraszt- ember, s azt mondta, alakítsak vagy egy paraszt-, vagy egy agrárpártot, s legyek én az elnöke. Tódulnak utánam. Azt válaszoltam, nem. Nem lenne hiteles az, aki mint főparaszt reprezentálta is a gazdaságpolitikát, noha nekem a 301-es parcellához semmi közöm. Külön szerencse, hogy sem főszerkesztő, sem ügyész, sem rendőrkapitány nem voltam. — Gondolom, az a totális levitézlés. Ám lehetett volna akár az Elnöki Tanács elnöke is. — Földművelésügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes, vagy még 1985-ben a PB tagjaként mezőgazdasági titkár lehettem volna. Csakhogy én tudtam nemet mondani. Egyébként soha nem akartam elmenni Nádudvarról, PB-tag- ként is nádudvari maradtam. Háromszor találkoztam Kádárral ebben az ügyben. Azt mondtam neki, ha Pestre költöztet, akkor inkább ne válasszanak be... Háza falán horogkereszt — Hogyan élte meg az ország „mezőgazdaság-csináló- ja” azt, hogy befellegzett az elavult szocializmusnak? — Számomra ez olyan tény volt, akár 1945-ben a felszabadulás. Vagy akár 1956, Magyarország történelmének része. Nem mi buktunk el, az eszme nem bírta tovább. A falumban nem ugrottak a torkomnak, csupán inzultus ért, valaki festékkel a lakásom falára ráfújta, hogy piszkos fasiszta. Ha azt írta volna, hogy kommunista... így végleg nem értem. A tagsággal nem volt összeütközésem, s a tagságnak sem velem. Lelkiismeret-fur- dalásom nincs. 66 évesen nem választattam meg magam újra tsz-elnöknek, de ezt a szándékomat már öt évvel ezelőtt is kinyilvánítottam. — Mikor az MSZP még csak jött fölfelé, állítólag üzent Horn, hogy találkozni kíván Szabó Istvánnal, s beveszi csapatába, saját maga mellé. — Jóban vagyok Hornnal, de nem üzent. Egyébként az a véleményem, hogy a mező- gazdaság sorsát neki másképp illenék fölfogni. Dacára annak, hogy örülök az MSZP győzelmének, ő se döntötte el, mint akar. Ez az ő negatívuma, de az sem válik már a javára, hogy túl sokáig volt az apparátusban. Túl sokáig. Minden alkalmat megragadok, hogy elmondjam: Hóm Gyula végre eltökélhetné, hogy exportorientált lesz-e a mezőgazdaság. Kádár, az elhatározta. Nem lehet perspektíva a falusi munkanélküliség. A húst, a gabonát ma is meg tudjuk termelni, de eladni a kormány, s nem a paraszt feladata. A társadalmi munkamegosztásban nevetséges, hogy a piacot a paraszt fedezze fel. O termelni tud. Az érdekképviselet sem eléggé „érdes”. Túl sok van belőle. Én már Torgyán mellé is odaállnék, ha a parasztságért harsogna. De ő az államelmélettel foglalkozik. Csend van, nagy csend van a falun, felélik a vagyont, mindenki feléli, amije van. Mert az élelmiszer a legdrágább. Ha így folytatódik, azt mondom, kilátástalan a helyzet. De még mindig hadra lehetne fogni annyi becsapás után is ezt a parasztságot, s csodát tudna tenni. Persze erőszak többé soha nem tagosíthatja nagy táblákban a parcellákat. Csak a mezőgazdaság racionalizálása. Egyébként teljes mértékben egyetértek a tulajdonjog visszaadásával. Csakhogy az Antall- és a Boross-kormány is megállt a mezőgazdaság túlságosan gyors lebontása után, s aztán nem adott a parasztságnak semmit. Otthagyta magára a poros álláson. Még azt sem súgta meg neki, hogy feladata vagy kötelessége élelmiszerrel ellátni a lakosságot. — Úgy hallom, magángazdálkodó. — Ez sem igaz így. Van nekem 383 aranykoronányi földem. Bérletbe adtam ki a nádudvari tsz-nek. Huszonöt kiló búzát kapok aranykoronájáért. Nem leszek már egyéni gazda, bárhogy híresztelik is. Nem fémé össze azzal, amit hirdettem. (Szalai Csaba interjúját a Hajdú-Bihari Nap című lapból vettük át. A fotókat Plitz Gyula készítette)
