Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-26 / 122. szám
UJ KELET Kultúra 1995. május 26., péntek 9 Lüktető muzsikák Mostanában piszkosul esik az eső, így a gyereksétáltatás helyett marad a zenehallgatás. Le vagyok maradva, van mit bepótolni. Hogy csak néhány pótolnivalót említsek: Scorpions, a Band, Szörényi Levente. Az utolsó valcer című filmben elbúcsúztunk a Band formációtól, a Capitol Records most visszasírja a rockzene nagy korszakának végét, momentán a 70-es éveket. 1973. július 28- án, egy nyári jamboreen a Senaca tónál a Band, az Allman Brothers Band és a Greatful Dead együttes színezték tovább addigi muzsikájukat. A műsor főszereplőjének a Band számított, a 150 000 ember miattuk zarándokolt el a tópartra. Stílusszserűen felkonferálják az öt zenészt. Közülük egyet jól ismerhetünk, nevezetesen Gart Hudson zongoristát, aki kiváló játékával pecsételte meg Presser Gábor Csak dalok című lemezét (Jó tudni erről is!). A tagok nem sokat teketóriáznak, miután a színpadra lépnek. Chuck Berry Back to memphis- ével szólnak először a nagyérdemű közönséghez, majd saját kompozícióikkal mutatják be kapcsolatukat a rock gyökereivel. Az emlékezetes koncertről megjelent CD-jük címét érdemes megjegyezni: Live—At Watkins Glen. Maradjunk még a 70-es éveknél, annak egy igazán magyar alakjánál, Szörényi Leventénél. Levi énekel, gitározik, ünnepel. Az ötödik X-be lépő volt Illés-tag előtt sokan fejet hajtanak, zenei pályafutása előtt sokan tisztelegnek. Nos, hát kedves barátok, rajongók, Illés- hívők! Nyíregyházán is kapható a Levi‘s Best 50’ című kuriózum. A rajta szereplő Illés nóták, plusz Szörényi három szólólemezének legkiforrottabb felvételei virágcsokornak tűnhetnek, az illatos szirmok mellett pedig egy cédula, rajta felirat: Happy Birthday To You 50. Születésnapja Alkalmából Isten éltesse! Táncolni jó, táncolni érdemes, például diszkókban, utcán, táncháztalálkozón. Az utóbbinak van jelene, múltja, jövője. Immáron a tizennegyedik anyagot bocsátja rendelkezésünkre a Magyar Művelődési Intézet. A Táncháztalálkozó ’95 elnevezésű válogatás igazán csemege a népzene lelkes híveinek. Csak betesszük a lemezjátszóba és egyből jobban érezzük magunkat. Somogy megyéből indul a Mikor juhászbojtár voltam kezdetű vigasság és ezzel a Mezőségi Beü buba, beli beli örömünnephez. Utunk során találkozhatunk A Scorpions egyik fele nyitrai dallamokkal, gyimesi keservessel, bolgár tánccal, karácsonyi énekkel, virágtánccal, egyszóval 22 felvétel 71 percbe sűrítve. Erre a zenére át lehet táncolni az éjszakát. A következő vadonatúj CD borítóján szakállas úriember a bőgőjére támaszkodik, mint leghűségesebb „partnerére”. Igen, ő az: Pege Aladár. A Hungarian Jazz Workshop című jazz „kiadványában” felhagyott a hosszabb lélegzetű improvizációkkal, helyette jazz-funky stílusba csapott át, így muzsikája a könnyedebb határt súrolja. Izgalmas a duettben előadott Felhők, illetve a Walter című kompozíció. Ebben élvezhetjük Vukán György zongorista hajszálpontos kíséretét Pege oldalán. Igazán kellemes érzés volt végighallgatni a lemezt. Mindenki tudtára adjuk: 20 éves a Motörhead. Hála istennek még tartják a frontot, Lem- my Kilmister basszusgitáros, énekes, és zenekarvezető hozta össze a csapatot, kisebb megszakításokkal kiállták a kemény próbákat, köszönve ezt Lemmy erős harcmodorának. Utoljára 1991-ben fogtak meg lüktető muzsikájukkal, bár az igazat megválva 1916 című lemezük is kitűnő anyagnak bizonyult. Mostani Sacrifice című opu- szuk védjegye csak annyi: ha éjjel felkeltenek egy zenebarátot, miközben bömböl a „lármás rock'n' roll”, egyből rávág- ná; ez megtéveszthetetlen hangzás, ez Motörhead a javából! Manapság ez több bandának adatik meg, így válnak felejthetetlenné. Végül primőr áru Németországból, a Scorpions koncert CD-je: a Live Bites. A banda Mexico City-ben, Leningrád- ban, na és természetesen saját hazájukban koncertezett. Ezek a helyszínek forró légkörű hangulata nyerte el tetszését Klaus Meinnek, Rudolf Schenkelnek valamint a technikáért felelős emberkéknek. Leírom, mert tény és valóság: Santana koncertje sem múlhat el az ezerszer eljátszott Európa nélkül, a Scorpions fellépésének kötelező számai, mint a Wind of Change, Living To Tomorrow kérve-kéretlenül, szinte előírásszerűén hangzik el, nehogy valami hiányozzon az ováció fűtötte közönségnek. A lemez végére elcsendesedik a tömeg, hazamennek a legények. Stúdióban vagyunk. Az utószó magyar vonatkoztatású: az Omega Gyöngyhajú lány című melódiája átültetve Scorpions-hang- zásra. Érdekes vállalkozás. Kezdődhet az összevetés az eredetivel. Színek, szívek, virágok Egy szép monda szerint a foltvarrást maga Buddha találta fel... Elrendelvén azt, hogy a szegények adományait — az apró selyemdarabkákat — varrják össze takarónak. Egy biztos: azzal a patchwork művelői bármely országban egyetértenek, hogy ez egy isteni kézimunka! Öröm annak, aki csinálja, öröm annak, aki kapja, és reméljük, öröm lesz annak is, akik — egyelőre (?) — még csak nézik... Talán a fenti történet, talán a kényeszerítő szükség, vagy egyszerűen az emberi lelelmé- nyesség adta az ihletet ahhoz a tevékenységhez, amely szinte a semmiből — a haszontalan lomnak, szemétnek tartott ron- gyocskákból — értékeket, ruhákat, ágyneműt vagy egyéb, szemet gyönyörködtető dísztárgyakat hoz létre. A foltvarrás napjainkban már nem egyszerűen mesterség vagy hasznos fogás, hanem művészi szinten és már- már élethivatásként művelt komoly mesterségbeli hozzáértést kívánó tevékenység, melynek hasznosságát nem csak az előállított textíliák mennyiségével és minősé-gével mérik. A Magyar Foltvarró Céh május 19-től június 8-ig az egyesület tagjainak legszebb munkáiból, és egy pályázat útján Magyarországra érkezett textilmunkák nemzetközi anyagából rendez kiállítást Nyíregyházán, a KPVDSZ Művelődési Házban. A tárlatot Dolányi Anna iparművész nyitotta meg, aki maga is foltvarró művész, s a megnyitót követően beavatott ennek a csodálatos művészetnek a rejtelmeibe. —Hogyan született meg ez a különös művészet? — Ez egy olyan művészi ág, amelynek az alapja egy teljesen átlagos, hétköznapi tevékenység: a foltozás. Ezt talán már az emberiség történelmének hajnalán az első asszonyok is megtanulták, mivel a szükség is rá- kényszerítette őket. A legenda Buddhára vezeti vissza a foltvarrás művészetét, Európában mindenesetre az amerikaiak által vált igazán ismertté. AII. világháború után ugyanis a nyugat-európai megszállási övezetekben tartózkodó amerikai katonák —eredetileg telepesek — feleségei már igen rutinos technikával dolgoztak, s a környezetükben élőkkel is megszerettették ezt a tevékenységet. A század második felében — s különösen a 70-es, 80-as években — már egész Európában elterjedt a „foltkórosság”, melynek szerte a világon számos megszállottja és művelője van. — Magyarországon mióta létezik foltvarró egyesület? —1989 óta, amikor még csak néhány ember volt a tagja, de a tavalyi első országos kiállításunkra már rengeteg „céhtag” hozta, küldte el munkáját. Az egyesület székhelye jelenleg Debrecenben van, a Máltai Szeretetszolgálat székházában. — Ünnepi megnyitóbeszédében kiemelte annak fontosságát, hogy a magyar „foltkórosoknak" egyesülete van. Végül is a foltvarrók önállóan dolgoznak, nem? — Önállóan alkotnak ugyan, de mindig együtt dolgoznak, kalákában. A foltvarrás lényege ugyanis nemcsak az, hogy a munka eredményeként milyen alkotás születik, hanem az is, hogy ennek a munkának közösségformáló ereje, sőt nyugtató, gyógyító hatása van. Megfigyelhető azoknál az embereknél, akik eljárnak az egyesületbe, hogy személyiségük pozitív irányban változik, hosszabb távon jobban fel tudják dolgozni a problémákat, kevesebb köztül az ideggyenge ember. — Ezek szerint a foltvarrásnak nem csak iparművészeti vagy kézműipari szempontból van jelentősége. — így igaz. A tevékenységet fent említett jótékony hatása miatt már néhány helyen pszichiátriai kezeléseknél is alkalmazzák. A közelmúltban a hor- vát menekültekkel eredményesen alkalmaztuk súlyos depresszió ellen. Ezenkívül az ország két iskolájában technikaoktatás keretében már tantárgyként is bevezették, és bebizonyosodott, hogy jelentős szerepet játszik a kreativitás fejlesztésében. — A kiállított alkotások között jó néhány külföldről származó darab is látható. Milyen pályázat útján kerültek ezek Magyarországra ? — Még tavaly meghirdettünk egy pályázatot Küldj egy virágot vagy egy szívet Magyarországnak! címmel. Ebben kértük a föld bármely pontján élő, foltvarrással foglalkozó embereket, hogy küldjék el a munkájukat, például egy kis szívet, vagy virágot, amelyekből itthon egy csodálatos gyűjteményt állítottunk össze. Azért kértünk éppen szívet vagy virágot, mert ezek jelképei a szeretetnek és a békének. — Milyen további terveik vannak? — Szeretnénk ezt a nemes szenvedélyt mindinkább elterjeszteni Magyarországon, kiállítások, bemutatók útján akarjuk megismertetni az emberekkel. Úgy érzem, nem szükség- szerű, hogy csak a káros és pusztító szenvedélyek hódítsák meg az embereket. Aki ennek a szenvedélynek a rabjává válik, annak csak haszna lesz belőle! Matyi Zsuzsa Megjelent a Kaleidoszkóp Megjelent a Kaleidoszkóp legújabb száma. Mint azt már megszokhattuk, most is színvonalas és tartalmas ez az idősza-kos kiadvány. Az irodalmi részben Antal Attila Falusi nyár című novellája melletti//'. Katona Béla irodalom- történész megyei irodalmi barangolásra hívja az olvasót, így megtudhatjuk, hogy mint maradt szomjan Tinódi Lantos Sebestyén Nyírbátorban, mint élt és alkotott Ratkó József N agykál - lóban, valamint hogy indult el a költői pályára Képes Géza Mátészalkáról. A történelmi részben Elhurcoltak címmel a cseh börtönt megjárt szerző készülő könyvéből olvashatunk részleteket. Megtudhatjuk, hogy a cseh börtön teadélután volt Sztálinéhoz képest. Járhatunk még a Keleti-Kárpátok lejtőin, Finnországban, valamint Felső-Szabolcsban. A Sóstóra Mar góc sy József vezeti el az olvasókat. Megismerkedhetünk a gyerekek kedvencével, Halász Judittal, míg Dévai Nagy Kamilláról megtudhatjuk, hogy huszonkilenc nyelven énekel népdalokat és megzenésített verseket. A közeledő nyár terveiről, programjáról nyilatkozik a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház két művésze. Avass Attila és Bárány Frigyes. Anya és énekes Biztos vagyok benne, hogy a legsikeresebb vállalkozásunk fiunk, Dávid lett — mondta C sepr égi Éva, aki a közelmúltban mutatkozott be a nyíregyházi művelődési központban Abrakadabra című gyerekműsorával. A Neoton együttes máig igen népszerű sztárja miniturné keretében járja az országot. Előadás után beszélgettem vele. — Mennyire változtál meg gyermeked születése után ? — Azt hiszem, hogy ez az az igazán nagy dolog, ami megtörténhet az életben. Az ember ezután egészen másképp látja a világot. Barátaim azt szokták mondani, hogy túl aggodalmaskodó lettem. Sokkal érzékenyebben reagálok a mindennapok dolgaira, nehezebben viselek el egy-egy rossz hírt. Megváltoztatta az egész életemet, és másképpen gondolkozom, amióta csemetém van. — Tervezitek a Neoton újbóli megalakulását? — Divatos manapság, és én is kapható vagyok az ilyesmire. Nem hallottam konkrétumokat, de beszélnek róla. Elég sok akadálya van, úgy hiszem, túl kell lenni egy pár dolgon, hogy a zenekar újból együtt tudjon dolgozni. Szerintem biztos, hogy idővel lesz belőle valami. — Mostanában gyerekműsorokban lépsz fel. Ez hosszú távú terv pályafutásodban, vagy csak egy kis kirándulás? — Tényleg csak egy kis kiruccanás. Tulajdonképpen tavaly született meg az ötlet, és a véletlen műve, hogy ma a gyerkőcöknek énekelek. Körülbelül egy évvel ezelőtt Oroszlányban volt fellépésem, ahol megdöbbenten olvastam a plakáton a következőket: ma itt és itt hány órakor fog fellépni, gyerekműsorával Csepregi Éva. Azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek, olyan ideges lettem. Hiszen nem mesecsokrot állítottam össze dalaimból ez alkalomra. De sikeresen meg tudtam oldani. Ezután kedvet kaptam. Miért ne járhatnám az országot, az úgyis egy kicsit elfelejtett Don- kás, pöttyös lemezzel és a Sárkánybirodalmú albummal. Gondoltam arra is, hogy ezekből kiadok egy mesekorongot, de ez még csak elképzelés. Most egy fel-nőtteknek szóló önálló lemez kiadására készülök. — Kik segítettek a számok megírásában? — Többen is vannak, akikkel együtt dolgoztam, mint például a Kisvárt—Dunai szerzőpáros. Ok még nem annyira ismertek, pedig már igen népszerű slágerek is vannak szerzeményeik között. A Manhattanból kivált Varga Szabolcs három dala is hallható lesz előadásomban. Egy felvétel készült el eddig. Egy dalt énekelek a speciális olimpiára. Ez New-Havenben lesz, fővédnöke Schwarzenegger. — A Pásztor—Jakab—Hatvani-stílustól ezek szerint teljesen eltértél? — Rájöttem, hogy ez régen volt divat, és valami egészen más kell, más a sláger. Tőlem egy populáris, szólisztikus zene lesz hallható, melynek modernsége a hangszerelésben, hangszínben fog megnyilvánulni. És természetesen engem is tükröz. Ma már nem dolgozunk együtt, de néha- néha azért találkozunk. Tisztáztuk azokat a dolgokat, amiket forró fejjel vágtunk egymáshoz. Rájöttünk, hogy nem kellett volna. Baráti kapcsolatom van mindenkivel. —Október óta énekiskolád működik Budapesten. — így igaz, s ott nagyon jó tanárokkal dolgozunk együtt. Van két hangképző pedagógus, két korrepetitor és egy zeneszerző. Én tulajdonképpen nem tanítok, de sok apró fogást mondok el. Hogyan is kell egy mikrofonnal bánni a színpadon és így tovább. Figyelek arra is, hogy minek örülnének diákjaim. Meg lehívok szátrokat, akik elmesélik eddigi pályafutásuk nehézségeit, akadályait, sikereit. Egyébként korhatár nélkül jelentkezhet felvételeinkre mindenki, akinek van egy kis hallása, kedve az egészhez. Érdekességképpen megemlítem, hogy van egy férfi tanítványunk Paksról, 40 évesen hetente háromszor szorgalmasan tanul nálunk. Hangsúlyozom, hogy ez nem sztár- nevelde, hanem egy előképző az alapok elsajátításához. Befejezésül elmondta, hogy a boldog, békés családi életet szeremé továbbra is megtartani, és az édesanyaszerepet igen aktívan gyakorolni. Boró Orsolya