Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-25 / 121. szám
UJ KELET Tiszavasvári 1995. május 25., csütörtök 9 A Uj kezelő kezében a strand A hét végén nyitnak UJ KELET Ti szavas váriban Gyerekektől hangos a tábor A strand mellett, ma még csendes magányában bújik meg az Ifjúsági tábor. Talán épp most készül fel lélekben a nyárra. A nyárra, amikor is gyermekzsivajtól visszhangzik majd épületeinek fala. A tábor 1988-ban indult be 50 férőhellyel, és ahogy az lenni szokott, hamarosan kevésnek bizonyult a hely. Egy évvel később már tíz kis faházzal, valamint egy konyhával és ebédlővel kibővítve várta kis barátait, ma pedig 120 gyermeket képes elszállásolni gond nélkül. Az önkormányzat tulajdona, de fenntartója és kezelője a GAMESZ. Évi hárommillió 755 ezer forinttal gazdálkodhatnak, amiből három- milió forint saját bevétel, 755 ezer forint a PHARE programból leemelt pályázati pénz, amelyből egy nyitott faépületet szeretnének építeni. Ehhez mindössze 3 ezer forintot ad az önkormányzat, egyszóval a tábor csaknem önellátó. A vezetők legnagyobb sajnálatára, az idén a megszorítások miatt nem jut pénz újabb játékok vásárlására. Ehelyett be kell érniük a tavalyiakkal, vagy a sportpályával, a pingpongasztallal és a labdákkal. A táborba előszerettel fogadnak más városból érkezett diákokat is, de csak és kizárólag általános iskolásokat. A napi térítési díj 538 forint egy főnek, ami a szállást és napi háromszori étkezést fedezi. Az idény május 25-én kezdődik; a helyi 1. számú óvodai körzet és a Kabay János Általános Iskola Zsol- nay-programon alapuló tábora nyitja meg. Ezt követően a 2. számú óvodai körzet veszi birtokba a tábort. Június 17-én jönnek az első vendégek. A nyolcnapos turnusban szikszói csereüdültetős gyerekek, angol nyelvi táboro- sok és a debreceni gyakorló iskola gyermekei vesznek részt. Június 25. és július 1- je között a tímári iskolások és a kisvárdai sporttáboroso- ké a terep. Július 2-án Miskolcról érkeznek gyerekek. Július 12—17 között Parasz- nyáról és Nyírbátorból lesznek vendégek, majd néptáncosok érkeznek. Július 25-e és augusztus 8-a között kétszer hétnapos turnusban angol nyelvi tábort rendeznek itt, majd a horgász szaktábor és a vöröskeresztes szaktábor veszi át a megüresedett helyet. Az idényt a Kabay iskola sporttábora és a szor- galmatosi gyerekek zárják. Ha valamelyik csoporttal 120 diáknál több gyerek érkezne, sátorozási helyet biztosítanak nekik, de az ellátás természetesen ugyanúgy jár. „Szeretnek azok minket, ha nem is mutatják" Az önkormányzat sugalma- zására indult el tavaly a városban egy szerveződés a cigányok közösségi házának megépítésére. Kezdő lépésként pályázatot nyújtottak be a Népjóléti Minisztériumhoz, és elnyertek hét és félmillió forintot. A sikeren febuzdulva hamarosan belekezdtek az építkezésbe, és mára már csaknem el is készültek. Az építkezésre kilátogatva serényen dolgozó munkásokat találtunk, akik — ha szűkszavúan is, de — készségesen válaszolgattak kérdéseinkre. — Mikor láttak neki a munkának? — Tavaly október 3-án kezdtük el a felvonulást, majd pedig az építkezést — mondja a legbátrabb. — Hol tartanak most? — Az első simításoknál. Még körülbelül egy szűk hónap kell ahhoz, hogy teljesen elkészüljön. — Hány ember dolgozik itt? — Kilencen vagyunk. Azelőtt munkanélküliek voltunk, de most a polgármesteri hivataltól kapunk fizetést. Hogy mi lesz, ha itt befejezzük a munkát, még senki sem tudja. Vagy megbíznak minket mással, vagy megyünk megint munka- nélkülire. — Úgy tudom, hogy a közösségi ház teljesen az Önöké lesz. Az itt élők határozzák majd meg, hogy milyen programok, rendezvények vagy tanfolyamok lesznek.... — Hát ezt ne tőlem tessék kérdezni, ebben nem én vagyok az illetékes — nevet rám hirtelen eddigi beszélgetőtársam —, mert én magyar vagyok. — Nagyon le vagy bámulva — kiabálja jókedvűen valaki. Szabó Ferenc, Tiszavasvári strandfürdőjének vezetője most elődjének hanyagságát, nemtörődömségét nyögi. Nemcsak hogy teljes egészében fel kell újíttatnia az egész fürdőt, de vissza kell csalogatnia a rossz bánásmód és a még rosszabb körülmények miatt elpártolt vendégeket. — Rengeteg munkánk van — kezdi beszélgetésünket kicsit bosszúsan Szabó Ferenc. — Félre ne értsen, nem emiatt vagyok mérges, hiszen az idény előtti felújítás, a karbantartások elvégzése és az általános ellenőrzés a mi szakmánkban alapkövetelmény. Azt sem lehet rámfogni, hogy megijednénk egy kis pluszmunkától, de az már igazán bosszant, amikor látnom kell egyes emberek felelőtlen viselkedésének következményeit. Teljesen elhanyagolták ezt a strandot, nem csodálom, hogy a vendégek nem jártak ki tavaly. Látnia kellett volna egy hónappal ezelőtt. A fű akkora volt, hogy alig lehetett átjárni benne, a padokról lepattagzott a festékréteg, a medencékről nem különben, öltöző szinte nem is volt. Csoda, hogy egyáltalán jöttek ide fürödni. — Kinek „köszönhető" mindez? — Egyértelműen az előző — azt kell hogy mondjam, hozzá nem értő — vezető vagy vezetők számlájára írható a do- log. — Hogy lett az Öné? Az ön- kormányzat felkérte, hogy vegye át a fürdő irányítását? — Nem igazán így történt a dolog. Az önkormányzat erre az évre kiadta működtetésre a — Ne fogjátok már rám, hogy cigány vagyok, inkább válaszoljatok ti a kérdésekre — mondja álharaggal a „meggyanúsított”. Majd még egyszer hozzám fordulva megjegyzi: tetszik tudni, én vagyok itt az egyetlen magyar, a többiek mind cigányok. — Tudják már, hogy mit szeretnének itt csinálni? — kérdezem ismételten. — Hát.... Lesz ingyenkonyha, már elkészült hozzá a kiosztó is. Lesz egy nagyterem, ahol majd a különböző rendezvényeket tarthatjuk, meg hát NYITVICSAV-nak a strandot, a vállalat vezetői pedig engem bíztak meg a munkálatok és a vezetés irányításával. Egyrészt nem sok tapasztalatom van ezen a téren, másrészt pedig évekkel ezelőtt már voltam itt vezető.-— Mi mindent kellett és kell még elvégezni a nyitásig? — A legkisebbtől a legna- gyobbig mindent, de mindent fel kell újítani vagy ki kell cserélni. Értem ezalatt a melegvizes kútfejek átalakítását, a vezetékek, tolózárak kicserélését, a medencék újrafestését, a parkfelület kialakítását, a mellékhelyiségek és közlekedő utak rendbetételét. És akkor még nem is esett szó a kemszeretnénk valami tanfolyamot is indítani. — Van már ötlet? — Tulajdonképpen igen, seprűkötésre, kosárfonásra akarjuk megtanítani az érdeklődőket. Meg vesszőből fogunk bútorokat csinálni. — Nádbútorra gondol? — Arra bizony, arra. Vannak itt sokan, akik értik ezeket a mesterségeket, majd ők megtanítják a többieknek. — Van már érdeklődő? —■ Hogyne. Mindennap kérdezik, hogy mikorra fejezzük be a munkát, mikor lesz kész a ház, meg hát az is érdekli őket, hogy milyen programok lesznek itt. Már sokan jelezték,hogy ők is szeretnének beiratkozni erre vagy arra a tanfolyamra. — Hány embernek építik ezt a házat? — Körülbelül 750 cigány él itt. — Mindenki ide fog járni? — Ha már építjük nekik.... Hetenként kétszer, csütörtökön és szombaton lehet majd jönni zuhanyozni, mert lesz itt fürdéslehetőség is. Csak a sorrendet kell még beosztani. pingpark gondozásáról. Rengeteg munka ez. — Mennyibe került mindez? — Alaphangon is kétmillió forint kell ahhoz, hogy elfogadható színvonalúra emeljük a strandot. A település és maga a fürdő környezete is megérdemel ennyit. Gyönyörű hely, nem szabad veszni hagyni. — Mi lyen szolgál tatásokat nyújtanak majd a vendégeknek? — Van egy termálmedencénk, két gyermekmedencénk és egy uszodánk. Emellett a már említett kempingbe is várjuk a nyaralni vágyókat. Ezekhez kapcsolódóan szeretném a parkolási gondokat is enyhíteni. Egyrészt további parko— Hány helyiség lesz? — Van egy gondnoki lakás, iroda, zuhanyzó, WC-helyisé- gek, belső közösségi terem, meg egy külső nyitott helyiség a nyári rendezvényeknek. Ott fogjuk majd tartani jó időben a lakodalmakat, cigánybálokat meg a keresztelőket. Még a pap is fog ide járni misét meg beszédet tartani. — Hol lesznek a tanfolyamok? — Természetesen itt, majd kialakítjuk a műhelyeket. — Mennyit kell érte fizetni? — Ingyen lesz,, legalábbis a képviselők ezt mondták nekünk. — Tehát mindenki eljöhet megtanulni valamelyik mesterséget... Utána is biztosítanak nekik helyet? — A tervek szerint igen, de majd meglátjuk. — A gyerekeknek szerveznek majd programokat? — Ezt még nem tudjuk. Majd összegyűlik a cigányság, és kigondolják, hogy mi mindent szeretnének. — Lesz itt vezető? — Egy gondnok lesz. Gyere már elő, Rezső, veled is szelóállásokat építenénk ki, másrészt pedig kerékpártárolókat alakítanánk ki... — Vendégcsalogató programok? — Sem az önkormányzatnak, sem pedig a vállalatunknak nincs pénze arra, hogy olyan befektetéseket csináljunk, amelyek később térülnek meg. Éppen ezért megmaradunk a hagyományos strandszolgáltatásoknál. — Mikor nyitnak? — Május 26-ára terveztük a hivatalos megnyitást, de az időjárás közbeszólhat. Reggel 9 órától délután hat óráig tartunk nyitva. — Belépőárak? — A felnőtt belépőt 100 forintban, a gyermek belépőt pedig 60 forintban határoztuk meg. Ezenkívül három óra után félnapi jegyet is árulunk majd. — Nem túl magasak az árak? — Szerintem nem, tanulmányoztuk a többi fürdő belépőit, és a miénk messze a legalacsonyabbnak bizonyult. Ezzel együtt is nagyon nehéz lesz visszacsalogatni a közönséget, de köztudottan nem szeretek félmunkát végezni... — Jövőre ugyanitt találkozunk? . i • ' —'Fogalmam Piríts“rölá‘, hogyan alakul a jövő év. Szerintem senki sem tudná megmondani, hogy az önkormányzat jövőre is bizalmat szavaz-e cégünknek. Szeretném azt mondani, hogy ez csak rajtam és a segítőtársaim munkájától függ, de nem akarok hamis ábrándokat ébreszteni a többiekben... retnének beszélni — kiáltanak oda neki. Kisebb noszogatás és rábeszélés után előballag végre a leendő vezető is, és már mondja is kérdezetlenül. — Ez tulajdonképpen cigány közösségi ház lesz, elsősorban a cigányok számára, de jöhet ide majd bárki, mert mi mindenkit nagyon szívesen látunk. Itt tartjuk majd a lakodalmakat meg a mulatságokat, tanfolyamaink is lesznek, meg állítólag játéktermet is csinálunk. — Miből fogja magát fenntartani a közösségi ház? — Hát minden lakodalomért bérleti díjat szedünk, meg talán belépő is lesz a rendezvényeken. Ezeket a pénzeket átutaljuk az önkormányzatnak, mert ők pénzelik majd az egészet. — Ennyire segítőkészek? — Nagyon. Csak jót tudunk róluk mondani. Igyekeznek minket mindenben támogatni. A polgármester is gyakran kijön megnézni, hogy hol tart az építkezés. Szeretnek azok minket, még ha nem is mutatják ..... *