Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-25 / 121. szám
Megyénk életéből UJ KELET Szapora nyulak Olaszországba Nyíregyháza—Borbányán él a város egyik legöregebb nyúltenyésztője. Több mint negyven éve foglalatoskodik ezzel a hasznos hobbival. Az elmúlt öt év nem éppen mezőgazdabarát politikája sem vette el a kedvét. A kapujára most is ki van ragasztva, hogy mikor lesz a legközelebbi nyúl- átvétel. Sói András bácsi kéthetente biztosít helyet a portáján a békéscsabai átvevőknek. —Mennyire éri meg ma nyu- lat tartani? — Az elmúlt négy évtized alatt volt, hogy jobban megérte, de volt olyan is, hogy kész ráfizetéses volt a kisállattartás. Egyszer már az anyákkal együtt a ketreceket is eladtam, amikor — nem is olyan régen — 67 forint alá esett a felvásárlási ár —, de két hét múlva ismét összeszegeltem két új fialtatót, és újrakezdtem. — Mekkora az állomány? — Úgy 130-140 darab körül van. Két bak és kilenc anyanyúl a törzsállományom. Az egyik bakot épp most adtam el egy tenyésztő barátomnak. így szoktuk egymást kisegíteni. Tavasszal mindig növeljük az állományt, a nyár folyamán felnőnek a kis süldőnyulak, és ősszel — amikor újra emelkedik a felvásárlási ár — a nagyobb részét leadjuk. — Mennyit fizetnek most az élő nyúl kilójáért? — Télen és kora tavasszal 220 forintot. Ez nyár közepére visszaesik 170 forintra, majd szeptembertől újra emelkednek az árak. Az elmúlt évben újra nőni kezdett a kereslet a nyúlhús iránt. A kereskedők még a tenyésztők lakására is elmennek, hogy az olaszországi szerződéseiket teljesíteni tudják. 1990-től 1994-ig úgy elvették a kistermelők kedvét, hogy még a törzsállomány java részét is felszámolták. Megint éveknek kell eltelni ahhoz, hogy a termelői kedv visszatérjen. — Mennyire folyamatos a felvásárlás? — A leadás havonta két alkalommal, pontos időben megtörténik. A baj inkább ott van, hogy nem rendszeresen hozzák a gazdák. Legutóbb is elmentem egy ismerősömhöz, aki addig mindig adott le, de két hónapja nem is láttam. Kiderült, hogy jobban jár, ha ő maga nyúzza meg az állatokat, mert így egy 2 kg 20 dkg-os süldőnyulért 400 forintot fizetnek, és háztól el is viszik. — Mivel lehet ennyi jószágot etetni? — Nem vagyok híve a zöldtakarmányozásnak, inkább száraz borsószalmát, lóherét, lucernát, illetve szemes takarmányt adok nekik. Mindig előző év nyarán, a betakarítás után egy tételben megveszem az egész éves készletet. Olyankor féláron juthat hozzá az okos tenyésztő. Előfordul, hogy nyúltápra is szükség van, de az nagyon drága. Most egy mázsa 2300 forintba kerül. Ha csak ezzel etetném az állatokat, semmi hasznom nem lenne rajtuk. A szálas takarmány vételénél arra kell vigyázni, hogy ne legyen penészes a termény. Ettől a nyulak hasmenést kapnak, és oda a haszon. —Fekete— Koncert után Feledhetetlen élményben volt részük azoknak, akik részt vettek a Scie- ranski trió május 11-én, a Váci Mihály Művelődési Központban rendezett koncertjén. Á szinte már csak legendaként létező együttes a Mabao Music által szervezett, április 19-től május 13-ig tartó exkluzív magyarországi turnéja során látogatott el Nyíregyházára. A zenekart Malecz Attila, a Bop-Art Orchestra vezetője 1987-ben a wroc- lavi fesztiválon fedezte fel Magyarország számára, amikor elhatározta, hogy megismerteti művészetüket a hazai közönséggel, és a rockzene itthoni képviselőivel. Az 1988-89-es turnéik során az öt-nyolc ráadásos koncerteken a tinédzser rockimádók, az idősebb korosztályok tagjai, a jazzrajongók, a lengyel kultúra iránt érdeklődők és a komolyzenét kedvelők egyaránt szívükbe zárták a Scieranski trió különleges zenéjét, a néhány percre élménnyé vált varázslatot. A Bop-Art stúdióban készült Scieranski-lemez címe is innen ered: The King is in town — utalva a középkori Anglia szokásaira, amikor a felhúzott zászló hirdette a városlakóknak: „A király a városban van”. Az együttes mindhárom tagja a maga nemében a zene „királyának” tekinthető. Krzysztof Scieranski a világ legjobb basszusgitárosa, aki hangszere négy húrján egymaga képes zenekarokat megszólaltatni, muzsikája chopi- ni mélységű szimfonikus zene. Testvére, Pavel Scieranski játszik a gitáron, aki a lengyel jazz- rock progresszív korszakának csillaga volt, s aki Krzysztoffal együtt a legendás Laboratórium alapítótagja. A doboknál Marek Surzinnak, a mai lengyel rockélet legnagyobb alakjának játéka teszi még izgalmasabbá ezt a különleges zenei élményt. M. Zs. Borsót vásárolni tértem be múlt héten a mátészalkai vetőmag mintaboltba. Induláskor a lelkemre kötötték, olyan kiszerelésben vegyem, hogy egy dobozban három fajta legyen. Találtam is, sőt, nem három, hanem négy fajta volt a dobozban.. Igen korai, korai, normál és egy késői típus, mind külön-külön, egy- egy zacskóban. A doboz teteje ki volt szakítva, ezért egy másikat emeltem le a polcról. Aztán egy harmadikat, negyediket, de mind ki volt szakítva, ezért nem törődtem tovább vele, beraktam a kosárba, és kifizettem. Hazaérve jött a meglepetés. Nemcsak a zárópapír volt szakadt, a doboz oldalát is kivágták ügyes kezek, kivették a korai és igen korai zacskót, utóbbinak kétBorsótolvajok harmadát, előbbinek felét a zacskót felbontva kiszedték, majd a maradékot visszarakták a lyukon át. A doboz oldalát visszahajtották, a papírt úgy-ahogy elegyengették, és a borsó visz- szakerült a polcra. Nem tudom, ki csinálhatta, de azt állítom, hogy sok időre volt szüksége a művelethez. Már csak azért is, mert mint mondtam, a többi doboz is hasonló állapotban volt! Az sem lehet véletlen, hogy csak a korai fajtákra hajtottak. Egy ismerősöm ugyanezt a terméket Miskolcon vette meg, abból egy darab sem hiányzott, igaz ott 180, itt pedig csak 160 forintba került egy doboz százhatvan forint. Kinek ér ennyit a becsülete? Turbó D. 1995. május 25., csütörtök A közúti jelzőtáblákról Céltábla és hólapát Valamennyi fő- és alárendelt út elejére ki lehetne tenni az „egyéb veszély”-t jelölő közlekedési táblát, nevezetesen azért, mert egyre gyakoribb a közúti jelzőtáblák eltulajdonítása, illetve azok vandál megrongálása. Mindez nemcsak milliókban mérhető károkat jelent, hanem közlekedés- biztonsági szempontból igen veszélyessé is válhat: súlyos közlekedési baleseteket idézhet elő. A megyei helyzet felől érdeklődve kerestük fel a Nyíregyházi Közúti Igazgatóságon Bodócs János forgalomszabályozási és hálózatkezelői osztályvezető főmérnököt. Bodócs úr bevezetésként az ózdi példát emlíette: — A közelmúlt egyik hétvégéjén nem kevesebb, mint 180 közúti jelzőtáblát loptak el oszlopostól. A nyíregyházi igazgatóság ilyen „eredménnyel” még nem dicsekedhet, de a táblák hiánya nekik is egyre több bosszúságot okoz. Közlekedési miniszteri rendelet mondja ki, hogy „az utak forgalomszabályozásáért, valamint a közúti jelzések elhelyezéséért és fenntartásáért az út kezelője (tulajdonosa) a felelős”. A kihelyezett jelzőtáblák nyilván nem indokolatlanul kerültek a helyükre, azoknak ott kell(ene) lenniük! Különösebben nem szorul magyarázatra, milyen körülményekkel járhat egy forgalmas csomópont közlekedési tábláinak eltulajdonítása! — füstölög a közutak szakembere. — Valamennyi, általunk kezelt út jelzőtábláiról nyilvántartást vezetünk — folytatta Bodócs úr. — Az igazgatóság területén mintegy 18 ezer közúti jelzőtábla van kihelyezve. Ezeket az előírt időszakoknak megfelelően ellenőrizzük, a narancssárga Volkswagen mikrobusz az elsőrendű utakat (ebből kettő van a megyében: a 4. sz. és a 41-es) naponta, a másodrendű utakat kétnaponta, a legalacsonyabb besorolású utakat negyedévente bejárja. Az útellenőri szolgálat az észlelt hiányosságokról jelentést tesz, mértékétől függően a rendőrség hatáskörébe kerül az ügy. A táblák eltűnése országosan növekvő tendenciát mutat, az igazgatóság a nagyobb arányú károkozást az elmúlt évtől tapasztalja. A természetes elhasználódás, a közlekedési balesetek következtében cserére szorult táblák — nagyon méltányos becsléssel is — csak az egyharmadát jelentik azoknak a tábláknak, amelyek a vandalizmus, de még- inkább a lopás „áldozatai” lesznek. Az elmúlt évben emiatt az igazgatóság 12,4 millió forinttal lett szegényebb, melyet máshol is el tudott volna költeni. Az útellenőri szolgálat szakemberei már jól ismerik a ■ fertőzött területeket: ilyen a 4. sz. főút szinte teljes, de főleg a Nyíregyházától északra lévő szakasza, ide számít Vaja— Rohod térsége, Tarpa, Kisar és Tivadar környéke, ahol elég nagy gyakorisággal tűnik el két-három tábla. Tivadar igen népszerű lehet mint személynév is, mert ugyancsak sokszor találjuk hűlt helyét a helységnévtábláknak. Az elmúlt héten fedeztük fel a Tiszakanyár— cigándi híd rövid útszakaszán nyolc közúti tábla meglovasí- tását, s ugyanennyit vittek el a napokban Szakoly térségéből is. A táblák típusai között vannak slágerszámba menők: ilyen a veszélyes útkanyart jelző'úgynevezett halszálkás (2 mx0,5) táblák (remélhetőleg ezzel nem tippet adunk!), melyek kerítésként is használatosak, a kilométerjelző-táblák, melyek többnyire hólapátként végzik pályafutásukat. Ugyancsak kurrens cikknek számítanak a tartóoszlopok. Előfordult, hogy a nagyméretű tájékoztató tábla négy oszlopából hármat elvittek, gondolván: elég oda egy is. Szegény, persze, hogy összeroskadt a súly alatt. Valami hasonló dolog történhet velünk is, ha ez így folytatódik tovább — fejezte be mondandóját Bodócs úr, s még egy újságot tett elém: a képen látható átlőtt közúti táblával. — Ez nem jellemző a területünkön, bár akad azért mifelénk is. Ami inkább előfordul, az a diszkók utáni „erőslegénykedés” nyomait viselő, megnyomorított táblák, kitört műanyag útjelzőtáblák, amelyek igen veszélyesek, különösen télen komoly sérüléseket okozhatnak a gyöngéd lelkű rongálókban is. Az eltűnt táblák lehetséges előfordulási helye: valamely hulladékfelvásárló telep. A nyíregyházi Kállói úti ERE- CO-MÉH-nél érdeklődtünk naiv kérdésünkkel: szoktak-e bevinni jelzőtáblákat? A válasz egyértelmű: ha előfordult is, a rendőrséget értesítették, hiszen ez a kötelességük. A francia tulajdonos egyébként szünetelteti a nemesfémek átvételét, így most táblákkal valóban nenv. találkozhattunk...': A, rendőrségeji —- Valter Mihály őrnagy úrtól '—- azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a táblák eltulajdonítása lopásnak minősül: ötezer forint alatt szabálysértési eljárást kezdeményeznek, az afölötti összeget vétségként kezelik, amennyiben ismert az elkövető személye. Ennek hiányában ismeretlen tettes után nyomoz a rendőrség, harminc, hatvan vagy kilencven nap nyomozati idővel. Véleménye szerint a vállalati hulladékbegyűjtők jó kapcsolatban állnak a rendőrséggel, ilyen esetekben értesítik őket. A zugátvevők a veszélyesek, akik kisebb falvakban (is) összegyűjtik, felvásárolják, s az ezzel foglalkozó nagykereskedőkhöz jutva azok közvetlenül az olvasztókba viszik az akkor már többnyire feldarabolt, megkapart jelzőtáblákat, oszlopokat. Jó lenne, ha a közúti táblák elorzóit az állampolgárok is jelentenék a rendőrségnek, illetve a közúti igazgatóságnak — a magunk érdekében. (lefler) Civilek a törvényért Már néhány éve él a gondolat a civil szervezetekben, hogy érdemes lenne megpróbálkozni egy nonpro- fittörvény elkészítésével, amely elsősorban az alapítványokat segítené, és nem az államtól várni annak megalkotását, mivel éppen a civilek tudják leginkább megfogalmazni saját elvárásaikat. Már elkészült a nonprofittörvény civil szakértők által írt tartalmi vázlata, melynek széleskörű társadalmi vitája zajlik előadássorozat formájában országszerte. A vitasorozat következő állomása Nyíregyháza. Szombaton két előadás hangzik el a közcélú szervezetekről és a közcélú szervezetek kamarájáról szóló nonprofittörvény tervezetével kapcsolatban. KvZ
