Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-03 / 102. szám
Labdarúgás UJ KELET 1995. május 3., szerda 15 NB III Tisza-csoport Kosa megérezte? Nagy, Krizán, Kása, Szeles, Szilvási... Ez nem a szombati mátészalkai kezdő csapat névsora, bár nyugodtan az lehetne, sőt, annak is kellene lennie. Csakhogy... Az említett játékosok közül ilyen-olyan okok miatt senki sem vehette fel a küzdelmet a Szatmárba kirándult tiszaújvárosiakkal, így hát koránt sem a legizmosabb összetételű Mátészalka lépett pályára. A hazai kispa- don ott ült a begipszelt lábú karmester, Kosa is, aki bevallotta, hogy benn a pályán bizony nyugodtabb lenne, mint így, száműzetésben. Tulajdonképpen jól indult a mérkőzés Máriánék számára, hiszen hat perc után már vezettek, azonban korántsem eshettek eufóriukus hangulatba a góltól, mert nagyon feljött az ellenfél, és könyörtelenül ki is egyenlített. Jelentősebb javulás csak a második félidőben mutatkozott az MMTK-nál. miután Mitró edző a szünetben gyorstan- folyamot tartott fiainak a szorosabb emeberfogásról. és a nagyobb koncentrációról. Ennek köszönhetően a második negyvenöt percben a hazaiak le is hűtötték a vendégek nagy igyekezetét, mezőnyfölényt harcoltak ki. de Bán kapust újabb góllal nem tudták megkeseríteni. Ha nem rúgsz, kapsz. A mondás most is beigazolódott, bár nagyban kellett hozzá az, hogy a játékvezető Gere kapus kiállításával megcsonkítsa a hazai együttest. A kapuba kénytelen-kelletlen az ificsapat hálóőre,Mándi állt. Nos, a kis kapus nem is vallott szégyent, többször hárítani tudott, Bordás lövésére azonban már nem volt ellenszere, így 2-1-es vereséget szenvedett Mitró Károly együttese. Kosa aggodalma tehát sajnos megalapozottnak bizonyult. A tréner pedig így értékelte az összecsapást: — Tartalékos csapatom hamar vezetést szerzett, de figyelmetlenségeink miatt feljött az ellenfél, és ebből következően ki is egyenlített. A második félidőben intenzíven támadni kezdtünk, nagyobb sebességre kapcsoltunk, ekkor kellett volna gólt szereznünk, ami nem sikerült. Majd jött a rendkívül ügyetlen hazaadás, egy buta hiba, amelyből a kiállítás született. Tartalékos együttesem nem bírta ki ezt a terhet, az ügyesen játszó Tiszaújváros pedig a sanszot nem hagyta kihasználatlanul. — Miért nem kezdett eleve úgy a gárda, mint a második félidőben ? — Az első negyvenöt percben érthetetlenül állt a társaság, nem lehetett indítani a támadásokat, akadozó volt a produkciónk. Az igazi választ sajnos nem tudom a kérdésre, én is értetlenül állok az első félidei teljesítményünk előtt. Mindenesetre a kiállítás, amelyet túl szigorúnak tartok, kulcsmomentumnak bizonyult. Figyelembe véve emberhátrányunkat, azt kell mondanom, hogy végül valós eredmény született. Csiky Nándor Záhonyi pokoljárás Baktalórántháza féltucat gólig meg sem állva súlytott le az álmait végleg feledő Záhonyra. Pedig nemrég még azon spekulált a pontvadászatot figyelemmel követők népes tábora, hogy a rangadó lesz hivatott dönteni a bajnoki cím sorsáról. Időközben azonban történt egy s más, a határmenti kirándulásra érkező Maricsék utcahosszal megléptek üldözőiktől, míg a záhonyi gőzös tolatásra váltott. A vasárnapi betli rezignálttá tette Erdei Árpád ügyvezető elnököt, aki szerint csepett sem véletlen a csapat visszaesése. — Közel egy hónapja már, hogy érezhetően leeresztett a társaság. Az Ibrány elleni hazai pontvesztéssel elmulasztottuk az utolsó felzárkózási esélyt, hisz ugyanazon napon Bakta szolgált negatív szenzációval, mikor alulmaradtak Tarpán. Nem tudtunk élni a lehetőséggel, ezek után elkedvetlenedtek játékosaink. Az azóta eltelt időben számtalan gonddal kellett szembenéznünk. Ha csak konkrétan a vasárnapi meccs előzményeit firtatom, hát elkeserítő helyzetben voltunk. Karmesterünk, a légiós Kacsur felcsapott játékvezetőnek Ukrajnában, s bár fogadkozott. hogy új hobbija nem ütközik majd a mérkőzések dátumaival, mégsem jelentkezett immá- rom három hete. Hegedűs vasárnapra belázasodott, Rácz sérültet jelentett, Balázsi és Izajszki pedig fordulóról fordulóra fájdalmaikat leküzdve lép pályára. Sok választásunk nem lévén — hiszen kevesen vagyunk — valamennyi fiú vállalta a játékot. — Gondolom, ilyen súlyos vereségre akkor sem számítottál. — Nem bizony, ám a gyorsan jött vezetőgól mintha minket zavart volna meg. Két könnyelmű hiba, s a vendégek fél óra múltán öt perc alatt fordítottak. Persze hogy rögtön lábrakaptak, a második félidőben lendületből további gólokat szereztek. Eldőlt a mérkőzés, csapatunk ezután már hiába erőlködött, a tetemes előnyt az éllovas természetesen meglovagolta, s teljessé tette pokoljárásunkat. Itt szúrnám közbe: nagyon megéreztük a legutóbb kiállított Pokol Zsolt távollétét, akinek játékjogát felfüggesztették, miután a fegyelmi bizottság, számunkra érthetetlenül, elodázta büntetésének kiszabását. — Mit készültök tenni a csapat felrázása érdekében? — Szeretném, ha tisztességesen befejeznénk az idei bajnoki évet. A dobogós helyünket mindenképpen meg kell tartanunk, erre igényt formálunk. Amennyiben a sérültek némi lélegzetvételnyi szünethez jutnak, úgy hiszem, különösebb gondunk nem lehet. Ez történt az NB II-ben Lelték ráleltek a góllövőcipőre Végleg pirosra váltott a szemafor a miskolci vasutasok számára. A sereghajtó együttes szerelvénye sokadszor futott vakvágányra, a síneket ezúttal a Nyíregyházi FC játékosai szedték fel előttük. Domokosék, nem takarékoskodván a puskaporral, már-már megalázó vereséget mértek vendéglátóikra. Mindezt persze a legkevésbé sem bánta Tóth János klubigazgató. — Nem tagadom, mindenáron nyerni szerettünk volna Miskolcon. Látva a fiúk elmúlt heti edzésmunkáját, érzékelve a kitűnő hangulatot, titkon bíztam abban, hogy esetleg többször is a hálóba találunk. A játékosok egészséges önbizalommal léptek pályára, s mivel negatív a gólkülönbségünk, jól jött a nagyarányú siker. — Idejét sem tudjuk már, mikor rúgott öt gólt tétmérkőzésen az NYFC. — Valóban régen, még a Szolnok ellen szereztünk utoljára ennyi gólt. Az igazság szerint, a két csapat közötti különbséget figyelembe véve, törvényszerű volt győzelmünk. Viszont a tavaszi idényben nem egyszer fejreállt már a papírforma. Csak a példa kedvéért említem: két héttel ezelőtt Kazincbarcika két pontot hagyott Miskolcon, vagy éppenséggel Hajdúnánás otthonában sem bírt a tabella végén kullogó borsodi gárdával. Az idén a részsikerekért is igencsak meg kell szenvednie valamennyi csapatnak. Nem akarom kisebbíteni győzelmünk értékét, ám tény: a kötelező feladatot teljesítettük vasárnap. Annak azért felhőtlenül örülök, hogy újabb lépést tettünk előre, egyre ötletesebben, gördülékenyebben futbal- lozik az NYFC. Természetesen majd akkor dőlhetünk hátra a karosszékben, ha majd az MTK ellen is közel hasonló produkcióra telik tőlünk. —Elégedett voltál a mutatott játékkal? Kérdezem ezt már csak azért is, mert gyakran csóváltad a fejed a mérkőzés során. — így van. Természetemből eredően maximalista vagyok, s ezt a srácokba is igyekszem átültetni. Igen, bosszankodtam, hiszen rengeteg helyzetet elrontottunk. A második félidő első szakaszában hiányoltam az aktivitást a játékból. Megbeszéltük a szünetben, hogy próbáljuk meg kicsalogatni a hazaiakat, a védők hátul járassák a labdát. Az elöl lévők azonban elszundikáltak, szinte átvedlet- tek nézővé, nehezen voltak megtalálhatók. Ettől eltekintve tetszett, hogy támadásainkban állandóan benne rejlett a gól lehetősége. — A két ék, Domokos és Paulik sokszor váltott oldalt. Ez tudatos megoldás volt vagy a kényszer szülte így? — Az előbbi változat fedi a valóságot. A miáltalunk alkalmazott szisztémában az ékek mögött helyezkedő Bagolynak kulcsszerepet szántunk. Különben is a mai, korszerű labdarúgásban nincsenek mereven lekötött posztok. A két csatárnak akár keresztirányba is el kell mozognia, ha az adott szituáció úgy kívánja. Ok elviszik a védőket, az így megnyitott szabad területekre Bagoly törhet be. —Apropó, Bagoly. Egymást követő második mérkőzésen hoztad le idő előtt. Mi indokolta mostani cseréjét? — Hódmezővásárhely ellen elégedetlen voltam vele. Vasárnap sajnos nyomós indokot szolgáltatott: miután sárga lapott kapott, úgy vettem észre, túlpörgött. El szerettem volna kerülni ennek súlyosabb következményét. Egyébként ezzel az újabb színes kártyával begyűjtötte sorrendben a harmadikat, ami miatt kizárta magát egy összecsapásról. Ekkor már amúgy is zsebben volt a három pont, bátran nyúlhattam a cserékhez. Leltet küldtem be helyére, és soha rosszabb választásom ne legyen. —Akkor maradjunk Leltnél, aki tavasszal csak epizódszerepig jutott, mire vasárnap aztán két ízben is „beköszönt". Mitől táltosodon meg ily hirtelen a középpályás? — A futball már csak ilyen. Ebből nem szabad túlzott következtetéseket levonni. Mindig is azt a véleményemet hangoztattam, miszerint amennyiben Józsi ráébred, hogy benne az eddig felmutatottnál sokkal több rejlik, akkor gyakrabban zörgetné meg a hálót. Közismert: korábban Kisvárdán eredményes tüzérnek számított. Amikor Bagoly lehozatala mellett döntöttem, logikus volt. hogy ő húzódjon ki a középpálya jobb oldalára, s Kovács lépjen beljebb. Az első góljánál Domokos ügyesen szolgálta ki, a lövésnél pedig jól összpontosított. Később határozottságának köszönhette a duplázást. Reménykedem, hogy ezzel rálelt igazi énjére, s harcban lesz a csapatba kerülésért. Koncz Tibor Tisza vas vári: benn a sűrűjében A Tiszavasvári Alkaloida SE focistái vasárnap tovább folytatták nagyszerű tavaszi menetelésüket. A tavaszi tabellán tartják első helyüket a vasárnapi hódmezővásárhelyi biztos győzelmük után. Szikszói Lajos, a csapat edzője érthetően nyugodtabban nyilatkozott, mint korábban. — Úgy értekelem, hogy a vártnál könnyebben arattunk győzelmet. A hazaiaknak ugyanis égetően szükségük lett volna a sikerre. Azt vártam, hogy a szinte utolsó szalma- szálba sokkal nagyobb vehemenciával kapaszkodnak majd. —A tudósításból az derült ki, hogy az első negyedórában ez így is történt. — Ez igaz, rögtön nekünk estek. Nagy helyzetük ekkor sem akadt. Mi is számítottunk arra, hogy kitámadnak majd, és sikerült megtalálnunk ennek az ellenszerét. Amikor a gólt belőttük, már lelkifégTs összeroppantak. Nagyon jókor jött az első találatunk. — A hódmezővásárhelyiek támadásait sikeresen szűrte meg a védelem, annak ellenére, hogy a védelemből hiányzott Szűcs sárga lapjai miatt. Ezért sokan féltették is a vasvári védelmet. —Szerencsére Horváth Miki, aki a helyén játszott, jól megoldotta a helyettesítését. Már a szerdai mérkőzésen is azt gyakorolhatta, amit vasárnap kellettjátszania, és bajnokin bizonyította képességeit. Megint beigazolódott, hogy szinte minden poszton van megfelelő csere a húszas keretben. — Visszatérve még Szűcsre, a bajnoki szünetben, amikor leigazoltátok, a szurkolók, de még a játékosok közül is sokan berzenkedtek. Elsősorban technikai tudását kifogásolták. Most pedig hiányolják a gárdából. Ennyire félreismerték? — Kétségtelen, hogy nem ő a legtechnikásabb játékosunk. Ezzel szemben a védelemben nagyon hasznosan és biztosan játszik. Fizikai adottságai is kitűnőek, szóval megerősödött vele a védelmünk, s mára ezt már társai is elismerik, bíznak benne. — Az együttes tavasszal igen gólerős volt, de továbbra sem az ékek rúgták a gólokat. Mi ennek az oka? — Igen, ez már lassan visz- szatérő kérdés ilyenkor, a mérkőzések után. Továbbra is az a véleményem, nem baj, ha nem csak a csatárok lövik a gólokat. Vasárnap egyébként mindkét előretolt játékosunknak volt nagy helyzete, amit kihagyott. Hirtelen nem is tudom, melyiket említsem. Talán Pitács második félidőben kihagyott helyzete volt a legnagyobb, amikor teljesen egyedül állt a kapussal szemben, bármelyik sarokba lőhette volna a pettyest (erre mondják: „ajtó, ablak...”), végül a kapus lábába rúgta. Ennek ellenére továbbra is elégedett vagyok velük. Most is rendszeresen veszélyeztettek a szélekep, s gólpasszt is adtak rendre. Vasárnap egyszerre általában négy védőt foglalkoztattak — ők ketten. Természetesen emiatt támadó középpályásaink szabadabban mozoghattak, előttük is adódtak lehetőségek. Ennek ellenére már én is várom, hogy megtalálják a góllövőcipőjüket. — Mi az oka a kihagyott helyzeteknek? Még mindig görcsösek? — Ellenkezőleg. Vasárnap talán inkább nem összpontosítottak annyira. Ezen a meccsen végig nekünk állt a zászló, mi irányítottuk a játékot. Inkább most könnyelműbbek voltak — Azt hallottuk, hogy végre felszabadultak a játékosok Eddig tavasszal még a győzel mek után sem voltak nyűgöd tak. Most végre ünnepelhettek hiszen először kerültetek nem kieső helyre. — Nagyon jó volt a hangulat a buszon hazafelé, s ez természetesen érthető. Nyolc mérkőzésből hatot nyertünk, két döntetlent játszottunk, s most már bizakodhatunk. Most, utánagondolva, nagyon nehéz sorozaton vagyunk túl. Igaz, a ter- vezgetéskor azt mondtuk, ha harminc pont fölött teljesítünk, akkor az már elég lesz a bennmaradáshoz, és az elérhető, de hát akkor még csak nyolc volt. Magam is most látom igazán, pedig már szereztünk 20-at, milyen óriási feladat előtt álltunk, de még nincs vége. — A játékosoktól azt hallani, hogy most már esetleg a célkitűzést is lehet módosítani. így van ez? — Most az a legfontosabb, hogy a soron következő találkozóra készüljünk. Van hatnyolc együttes, akik egy nagyon tömör, sűrű bolyt alkotnak, s most már mi is ide tartozunk, de ezek közül még kieső is kikerülhet. —- Nem lehet, hogy a felsza- badultság legközelebb már könnyelműséget hoz? — Ez könnyen elképzelhető. A héten azt tartom a legfontosabb feladatomnak, hogy ezt megelőzzem. . —Mi lesz erre az orvosság9 — Legelőször is kemény edzésmunka, ez a legbiztosabb gyógyszer, de természetesen a lelki ráhangolásnál is gondolok majd erre. Folytatni kell a jó sorozatot! Révay Zoltán Suller Só megyei I. osztály Kiesési rangadó Ibrányban Szerdán délután a hétvégi fordulóból előrehozott mérkőzést rendeznek Ibrányban. A hazaiak egyik játékosa nősülés előtt áll, ezért az időpontmódosítás, amelyet a vendég Kemecse készséggel elfogadott. Ibrány (18.)— Kemecse (17.) V: Tomasovszky, (Karácsony, Szegedi) Kezdési idő: szerda, 16.30. Ibrány, Kovács Tibor vezetőedző: — A mai mérkőzésen csak a győzelmet tartom elfogadhatónak. Nincs sérült a keretben, és sárga lapok miatt sem hiányzik senki. Ha semmi nem jön közbe, a vasárnap Tiszalökön győzelmet aratott csapat fog kezdeni, tehát: Vattai — Nagy, Szakács, Szegedi, Herman, Bíró, Mészáros, Veres, Papp, Mik- hárdi, Korpái. Kemecse, Kondor Lajos sportköri elnök: — Rendkívül értékes győzelemmel zártuk az áprilist. Nyírlugos kemény ellenfélnek bizonyult, de játékosaim küzdeniakarásból jelesre vizsgáztak. Ibrányban nagyon nehéz dolgunk lesz, hiszen a vendéglátók Tiszalökön jelezték, még bele kívánnak szólni a bennmaradásért folyó élet-halál harcba. Előnyünkre válhat, hogy Kostyó és Bereczki eltiltását letöltve újra rendelkezésre áll, annál bosszantóbb Kolozsi sárga lapos büntetése. A pontszerzést tűztük ki célul, de a győzelem lehetőségéről sem mondunk le. A várható kezdő tizenegy: Hegyes — Makara. Szarka, Kostyó, Sztojka, Pallagi. Kovács, Nagy, Balázs, Ferkó. Rózsa vagy Bilecz.
