Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-22 / 118. szám
UJ KELET Nyíribrony 1995. május 22., hétfő 7 Hogy tetszik lenni? Egyre több embernek ez az egyetlen megélhetési lehetősége. Az átvevők is mindinkább odafigyelnek a minőségre. Korábban többször is gond volt a vizezéssel. Az elmúlt egy évben nem is történt ilyen eset, csak a múlt héten egyszer. A Szabolcstej minden egyes tartályról tudja, hogy melyik faluból származik. Hamar ki lehet deríteni, hogy hol történt a vizezés. —Gyermekei, unokái hogy vannak? — Két gyermekem közül az egyik tizenegy éve meghalt leukémiában. Maradt egy lányom, és lett két unokám. Az egyik 9, a másik 6 éves. A lányom mint családtag rendszeresen besegít a csarnokban. Ez jól jön, mert hetente hét napot folyamatosan dolgozni nagyon fárasztó. Három évvel ezelőtt rákény- szerítettek bennünket, hogy vállalkozóként folytassuk tovább, de nem bántam meg, hogy belevágtam. Tsz kétszáz hektáron A kárpótlás és a privatizáció nem kerülhette el a helyi Új Elet Termelőszövetkezetet sem. Az egykori területnek csak a negyedén (mindössze 260 hektáron) folyik mezőgazdasági művelés. Ez a földterület tulajdonjogilag a tagoké, a téesz csak bérli tőlük. Az itteni talaj minősége a gabonafélék és a napraforgó termesztésének kedvez. Kiegészítő tevékenységként továbbra is megmaradt a szarvasmarhatelep. A száz fejőstehén és a 80 növendék marha napi munkát biztosít az itt dolgozóknak. A téesz vezetése nehéz problémákat örökölt. A magas hitelállomány és a szinte eladhatatlan (jelzáloggal terhelt) ingatlanok komoly fejtörést okoztak. Drasztikus csökkentésekkel, létszámleépítéssel, illetve átcsoportosítással elérték, hogy mára lényegesen csökkent a mérleghiány. Két évvel ezelőtt még 21 millió, tavaly már csak 10 millió forint volt az összeg nagysága. Az idén már látszik az alagút vége is. A Az elnökasszony mezőgazdasági munkákat időben elvégezték, a meglévő hiteleken túl többet már nem vállaltak. Sikerült olyan megállapodást kötni a Mezőbankkal, hogy ha a 9 millió forintos hitelből 5 milliót visszafizetnek, akkor a maradék négyet a pénzintézet elengedi. A többi hitelezővel is twegtörténtek a megállapodások. így mindegyikük felé csak a tőkerészt kell majd visszafizetni, ők pedig cserébe elengedik a kamatokat. Kriston Józsefné tizenöt éve tejbegyűjtő a faluban. — Hogy tetszik lenni? — Köszönöm szépen, megvagyunk. Dolgozunk mindennap. Itt nincs vasárnap és ünnepnap. — Változott a tejtermelési kedv az utóbbi időben? — Manapság már kevesebben foglalkoznak vele, de a mennyiség nem csökkent. Kriston Józsefné Kastélyból óvoda 1945 után a Jármyak hátrahagytak a faluban többek között egy kastélyt és egy kúriát is. Harminc évvel ezelőtt az akkori községi tanács a kastélyt átalakította óvodának. Az ötven férőhelyes létesítménybe jelenleg 52 kisgyermek jár, így az „átvilágító” által megszabott 80 százalékos kihasználtságot túl is teljesítik. A község önkormányzata tavaly felújította az épületet, így a csöppségek szebb környezetben tölthetik a hétköznapokat. Már nem zsákutca a falu Nyíribrony. Valamikor 1500 lelket számlált a falu, most háromszázzal kevesebben laknak itt. A Nyíregyházáról induló buszok egyik végállomása. Van műemlék templom és a Jármyak által hátrahagyott kastély, amely 30 éve óvodaként működik. Dolgos emberek laknak errefelé. A határt járva nem látni elhanyagolt almáskerteket, megműveletlen földeket. Az ibronyi emberekről beszélgettünk Bagoly Dániel jegyzővel. — Milyen mértékű az elvándorlás a településről? — A községet az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején lakták a legtöbben. Akkor több mint másfélezren éltek itt. A termelőszövetkezet megalakulásával javult az itt élők életszínvonala. Ahogy akkoriban mondták, volt „népességmegtartó képessége”. Az iparosítás felgyorsulásával, főleg a fiatalok, beköltöztek a városokba a jobb megélhetés reményében. 1990-től itt is elkezdték szétszedni a téeszt, ezzel egy időben megnőtt a munkanélküliség. Ez újabb elvándorlási hullámot indított el. Még nem is olyan régen 250 gyerek járt itt általános iskolába. Mára alig maradtak százan. Korosodnak az itteniek, így a népesség tovább fog fogyatkozni. —Mekkora összeget fordítanak szociális juttatásokra? — Mindössze negyven fő részesül jöveldelempótló támogatásban, de még így is kevés pénz marad egyszeri (eseti) segélyezésre. Önkormányzatunkat szerencsére nem fenyegeti a csőd réme. Az idei költség- vetésbe 7,5 százalékos hiányt terveztünk be. Szeptemberben újra lehet majd pályázni különböző összegekre azoknak az önkormányzatoknak, amelyek önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Mi is számítunk erre a pénzre. Addig takarékos gazdálkodással próbáljuk meg áthidalni a napi gondokat. — A megyében rohamosan fejlődött az infrastuktúra. A község hogyan áll ezzel? — A vezetékes ivóvízhálózatot mi már tíz évvel ezelőtt kiépítettük a faluban. A gázberuházás nemrég fejeződött be. Az itt lakók 90 százaléka kérte a gázcsonk bekötését, így egy- egy családra 36 ezer forint költség jutott. A többség készpénzzel, illetve a takarékszövetkezettől három évre felvett hitellel ki is tudta fizetni. Aki nem volt hitelképes, annak az ön- kormányzat megelőlegezte ezt az összeget. Tervezzük a szennyvízhálózat kiépítését is a szomszédos Ramocsaházával közösen. Ez az elképzelésünk a terv előkészítésének szakaszában tart. Várunk a kedvező feltételekre, de mindenképpen belátható időn belül szeretnénk megvalósítani. Nagyban függ a pályázati lehetőségektől, és a lakosságot sem akarjuk erőn felül terhelni. — Valamikor kultúrház és azon belül mozi is üzemelt. Működik-e még? — A mozi megszűnt, a kultúrház nagytermét pedig az általános iskola tornateremnek használja. A községi könyvtár is ebben az épületben működik. — Húsz évvel ezelőtt a faluba érkező idegenek először a cigány sort vehették észre. Be tudtak-e illeszkedni a község lakói közé az erőszakos asszimiláció során ezek az emberek? — Nem kirívó a viselkedésük. Érdekes módon tavaly ősszel nem is kezdeményezték kisebbségi önkormányzat létrehozását. Úgy érzik, hogy ebben a testületben ők is képviselve vannak, bár a munkanélküliség őket sújtja a legjobban. A település közbiztonsága a megyei átlagtól jobb. Súlyosabb bűn- cselekmény a közelmúltban nem történt. — Sokáig zsákutca volt a falu. A szilárd útburkolat csak az autóbusz vonalán volt kiépítve. Nemrégiben Levelek felé új aszfaltutat raktak le. Miből tudták ezt megvalósítani? — Öt évvel ezelőtt összefogott Levelek és Nyíribrony ön- kormányzata, valamint a két termelőszövetkezet. Különböző pályázati pénzekkel is sikerült kiegészíteni azt, amit összeadtunk, így előteremtettük a szükséges költséget. Ezzel mi Bagoly Dániel is közelebb kerültünk a megye vérkeringéséhez. Jelentősebb beruházás volt még az orvosifogorvosi rendelő megépítése két évvel ezelőtt. Akkor ez négymillió forintba került. — Szép sikereket ér el a labdarúgó megyei másodosztályban a falu csapata. Egy alig több mint ezer lelkes település hogy tud fenntartani egy ilyen egyesületet? — Az anyagi feltételeket főleg a helyi vállalkozók biztosítják. Külön is ki kell emelnem a Csorna és társa Kft.-t. A téli felkészülési időszak megkönnyítésére világítással láttuk el a labdarúgópályát, így munka után, este is tudtak edzeni. Talán ez is lelket önthet az itt élő emberekbe: már nem vágynak el szülőfalujukból. Hitelek nélkül gazdálkodnak Néhány évvel ezelőtt a mezőgazdaság válsága miatt merész dolog volt belevágni a Csorna és társa Kft.-nek a vállalkozásba. Az idő — úgy néz ki — őket igazolta. Csorna József névadója és alapítója ennek a társas vállalkozásnak. — Mikor volt a kezdet? — 1992-ben a helyi Új Élet Termelőszövetkezetnek fizetési gondjai adódtak, ezért felajánlotta megvételre az akkor már bezárt fűrészüzemet, a gyümölcstárolót és 52 hektár almáskertet. Saját erőnkből indultunk el a falubeli társakkal, és méltányos vételárért meg tudtuk mindezt vásárolni. Ezzel 45 főnek állandó munkalehetőséget biztosítottunk. A zöldség- és a gyümölcstermelő ágazat további fejlesztésével újabb családoknak adunk időszakosan kenyérkereseti lehetőséget. A burgonya, a paprika, a dinnye, a primőr zöldségek és a télikáposzta termelése, kiegészítve az almáskert teendőivel, majdnem egész évben ad munkát. Az ötven hektárra szükséges palántamennyiséget is mi magunk állítjuk elő fóliasátrainkban. Újdonságként az idén két hektáron kipróbáljuk a kordonos uborkát is. Ebből jelentős árbevételre számítunk. — A romos telephelyből hogyan sikerült valódi üzemet építeni? — A lerobbant építményeket felújítottuk, öltözőt, vécét építettünk, kihoztuk a telefon- vonalakat és megteremtettünk minden feltételt a munkavégzéshez. Mindezt saját zsebből, hitelek felvétele nélkül. Talpon maradnunk azért sikerült, mert itt akarnak és szeretnek is dolgozni az emberek. Aki állandó munkaerő, az nem szívesen megy el tőlünk. Ha mégis, akkor három-négy jelentkező is van a helyére. Olyan sokan jönnének hozzánk, hogy listát vezetünk róluk. — Úgy értesültem, hogy a falu labdarúgócsapatának ön a főszponzora. Hogyan jut még erre is pénz? — Balogh Lacival ketten a környékbeli települések alacsonyabb osztályú csapataitól elhívtuk a tehetséges fiatalokat ide dolgozni. Munkaidő után pedig készülhetnek a mérkőzésekre. Mi nem sztárokat akartunk leigazolni, hanem dolgozni és futballozni szerető srácokat. A nyíribronyi oldalt összeállította és a felvételeket készítette: Fekete Tibor
