Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-20 / 117. szám

A közműfejlesztések két évtizede Leszünk-e Európa keleti kapuja? Szabolcs-Szatmár-Bereg na­gyon sok ideig kicsit elfeledett megye volt. Amíg az ország más régiói a nagyobb léptékű köz­műfejlesztés áldásait élvezték, addig itt mintha megállt volna az idő. Aztán a rendszerváltás után hirtelen fejlődési lehe­tőségek tömkelegé kínálkozott kedvező központi hitelkonst­rukciókkal megtámogatva. Végre ki merték mondani, hogy ez egy hátrányos helyzetű tér­ség. Központilag mintegy 500 millió forintos keretet különí­tettek el, aminek a felét a köz­mű fejlesztésekre lehetett fordí­tani. A megye elmúlt 25 évéről, de leginkább az utóbbi időszak fejlesztéseiről beszélgettünk a megyei önkormányzat terület- fejlesztési osztályának két szak­emberével. A történelmi háttér... — Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Magyarország sokat emlegetett elmaradott régiói­hoz tartozik, és ennek az elma­radásnak nagyon mély törté­nelmi gyökerei vannak — mondta bevezetésképpen Vin­ce István, a megyei önkor­mányzat területfejlesztési osz­tályának vezetője. — Trianon előtt a kárpáti eurorégió — Bereg, Ugocsa, Szabolcs, Szatmár, Ung megyék tartoz­tak bele — egy szorosabban összetartozó gazdasági terüle­tet alkotott, amelyben a gaz­daság-földrajzi adottságok kedvezőek voltak, illetve a te­lepülésstruktúra is ehhez alkal­mazkodva alakult ki. A jelen­tős múltú kereskedő városok jól szolgálták a mezőgazdasági termelési hátteret, de a kiala­kult új határok megszüntették az jól működő komplexitást. A határainkon belül maradó ré­szek városhiányossá, határterü­letté váltak, és a mezőgazda­ságon kívül más iparági kultú­ra nem lévén, csak az említett területen számíthattak jelentő­sebb fejlődésre. A térség hátrányát csak nö­velte az ország kiegyensúlyo­zatlan fejlődése, illetve az eh­hez kapcsolódó településpoli­tikai rendezési elképzelések is. Ezt mi sem szemlélteti jobban, mint a Dunántúl és Budapest gazdasági, idegenforgalmi — majdhogynem — nyomasztó túlsúlya. Mindez a Magyarország megyéi összehasonlító adatok­ból egyértelműen kiderül. A ’70-es és a ’80-as években pél­dául az egy lakosra jutó köz­hasznú beruházási értékek az országos átlagnak alig több mint 60, mindez tanácsi vi­szonylatban átlagosan sem érte el az 50 százalékot. Ami vi­szont jól megfigyelhető volt, az az, hogy az idő előrehalad­tával az aránymutatók gyakor­latilag folyamatosan csökken­tek. A foglalkoztatottak havi átlagkeresete ezen időszak alatt a statisztikai átlagnak szintén csupán a 85-79 száza­léka volt. Úgyhogy azt hiszem, nem nagyon lehet azon csodál­kozni, hogy megyénk a képzelt fejlettségi versenyben mindig a sereghajtó 19. volt. És bevezették a vezetékes ivóvizet... — Az infrastrukturális fej­lesztés legfontosabb része min­dig is a vezetékes, egészséges ivóvízellátás biztosítása volt. Ezt a megye vezetői régen fel­ismerték, s még a rendszervál­tás előtt belekezdtek egy évti­zedes program végrehajtásába, aminek a célja az volt, hogy minden településre bevezessék a vizet. A több milliárdos be­ruházás eredményeképpen 1991-re megyeszerte befeje­ződtek a munkálatok, és mind a 228 településre bevezették az ivóvizet. Ezt a számot egyfelől úgy is lehet értelmezni, hogy a vízellátás 100 százalékos, mert a gerincvezetékek min­den településen végigfutnak, másfelől pedig egyáltalán nem biztos, hogy mindenki be is vezette a lakásába. Persze hallottunk olyasmiket is, hogy a megyét nem lehet hátrányos helyzetű térségként említeni, hiszen már minden­hol van vezetékes víz. Csak­hogy ez a fejlettséghez édes kevés, mert közlekedni, vilá­gítani, kommunikálni és kor­szerűen fűteni is kell... Sikerprogram a gázprogram... — Második lépcsőben a ve­zetékes gáz került a terítékre, miután a kormány 1991-ben meghirdette ezen programját — vette át a szót Ló'rincz Jó­zsef. — Itt a megyén belül a leghátrányosabb helyzetű tele­pülések felzárkóztatására tett kísérletként vezették be elő­ször ezt a tiszta energiaforrást. Ezeken a településeken tapasz­talt sikeren felbuzdulva kam­pányszerűen mindenki minél előbb hozzá akart jutni. Egy­részről gyorsan belátták a ko­moly, nagy befektetés ellené­re a hasznosságát, másrészről voltak olyan önkormányzatok, amik kényszerűségből vállal­ták az erejüket majdnem meg­haladó beruházást. Ugyanis, ha időben nem kapcsolódnak be a programba, akkor később jelentős többletköltség — pél­dául új, nagyobb keresztmet­szetű gerincvezetéket kellett volna utólag lefektetni — árán valósíthatják csak meg. Az öt­évesre tervezett program ha­marosan, 1996-ban véget ér. Idén január 1-jéig már 193 te­lepülésre jutottak el a vezeté­kek, a megye több mint 84 szá­zaléka gázellátás szempontjá­ból közművesített. Persze ez sem járt bonyodal­mak nélkül, mert a finanszíro­zási lehetőségek nem követték az igények alakulását. Azok az önkormányzatok (például Vá- sárosnamény, Tiszavasvári vagy Mátészalka), amelyek a ’91-es induláskor hamarabb nyújtották be támogatásért az igényüket a Területfejlesztési Alaphoz, azok még a beruhá­zási költségeiknek az 50 szá­zalékát hitelként felvehették. Talán a pályázat kiírói sem számítottak akkora keresletre, mint ami hirtelen jelentkezett — az ez idáig csatlakoztatott települések közel 50 százalé­ka vette igénybe ezt a konst­rukciót —, mert a központi anyagi keret jelentősen meg­csappant. Ezért azok az önkor­mányzatok, amik 1994 után kí­vántak belépni a gázprogram­ba — közel 60 település —, költségeiknek már csupán a 30 százalékára kérhettek hitelt. Nem beszélve a projekt végé­re maradt 35 községről, ame­lyek szintén csak ezt a támo­gatási formát vehetik igénybe. Persze a központi segítség el­lenére is voltak olyan telepü­lések, ahol az 50 százalékos konstrukció sem volt elég, mintegy 40 községben a felvett önkormányzati hitelek garan­ciáját az állam vállalta fel. A megváltozott teherviselés... — Amikor elkezdődtek a gázberuházások, a községi, vá­rosi teherviselések szerkezete nagyban különbözött a mai helyzettől. Az akkor még működő üzemek, szövetkeze­tek, nagyvállalatok igényei a települési költségeknek mint­egy 60 százalékát tették ki. A lakossági és az önkormányza­ti szerepvállalás nagyjából egyforma volt. Most a ’90-es évek közepére a nagyüzemek száma jelentősen kevesebb, van olyan község, ahol egyál­talán nincs vállalat! Ilyen esetben az önkormány­zat és a lakosság egyenlő arányban osztozva a költségek 70 százalékát átvállalja, a fennmaradó részt pedig állami hitelekből oldják meg. Ezen túlmenőleg a ’92—94-es idő­szakban sokkal nagyobbak voltak a községi bevételek, úgyhogy léteztek az elvi garan­ciák a beruházások elindításá­ra. Most a megváltozott gaz­dasági körülmények miatt baj­ba került több önkormányzat: a felvett hiteleket nagyon ne­hezen tudják kigazdálkodni, ezálltal például a fejlesztési elképzeléseikről — egy kivé­telével — gyakorlatilag telje­sen lemondtak. A szennyvízzel kellett volna kezdeni... :— A szennyvízrendszer ki­építése gyakorlatilag a harma­dik olyan lépcső, amihez az ön- kormányzatoknak mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk — vet­te vissza a szót Vince István. — Annak ellenére, hogy a telepü­lések súlyosan el vannak adó­sodva, aktívan érdeklődnek a közműberuházási lehetőség után, a racionális kivitelezési A megye regionális terület- és településfejlesztési programja tervek gyorsan elkészültek. Számtalan pályázat érkezett már be a Területfejlesztési Alaphoz is. Véleményem szerint, ezzel a beruházással kellett volna el­kezdeni a megyei infrastruktú­ra fejlesztését. Sajnos ennek a nemtörődömségnek még meg­fizetjük az árát, vissza fog ütni a késedelem, mivel létfontossá­gú közműről van szó... Telefonos álmok... A kormányzat korábbi kon­cessziós elképzelései a táv­közléssel kapcsolatban válto­zóban vannak. Sajnos, az ilyen formában történt kivitelezések során több volt a negatív pél­da, mint az üzembe helyezett telefonállomások, alközpontok és bekötések száma. (Például Közép-Dunántúlon a egyes koncessziónyertesek a beígért vonal telepítéseknek még a 10 százalékát sem végezték el.) Úgy gondolom, hogy ezeket a kellemetlen problémákat azzal tudtuk kiküszöbölni, hogy mindvégig bíztunk a Matáv­ban. A megyei telefonhálózat fej­lesztése nem túl nagy iramban történt: 1991-ig mindössze 23, az elkövetkező négy év alatt pedig 66 távhívóhálózatot épí­tettek ki. Ezek a számok nem településeket, hanem körzete­ket jelentenek, egy főközpont­tal és több helyi alközponttal. Pillanatnyilag a 228 település 43 százaléka, azaz 97 telepü­lés van bekötve a hazai és a nemzetközi távhívóhálózatba. Százharmincegy községnek, illetve városnak)!) egyelőre meg kell elégednie a telefon- központos kisasszonyok segít­ségével. Pedig az előzetes tervek sze­rint idén befejeződtek volna a telepítési munkálatok. Az újabb határidő 1996 év vége, amikor is elvileg 100 százalé­kos is lehet a távhívóhálózat kiépítettsége, illetve a papíron beadott igényeket jövő év vé­géig ki kell elégítenie a tele­fonos társaságnak. Ha Európa keleti kapujává szeretnénk válni... — Négy éve a gázprogram­ról szóló kormányhatározat mellett megszületett egy másik döntés is: az autópályák épí­téséről, a már meglévők kor­szerűsítéséről. A Szabolcs me­gyei képviselők fellélegezhet­tek: végre megvalósulhat a régi álom, hogy korszerű autópálya fogja a megyét összekötni Bu­dapesttel. A központi vezetés koncessziós megvalósításban gondolkodott. Az M3-as autó­pályára kiírt trendre két-három külföldi beruházó is jelentke­zett, de megegyezés hiányában mégsem jött létre munkakap­csolat. Két tervezet látott e tár­gyalások során napvilágot. Az egyik variáció szerint nyugat- délnyugati irányból Tiszavas­vári alatt lépett volna be a me­gye területére az M3-as, majd Cigánybokort érintve Nyíregy­háza alatt áthaladva követte vol­na a 41-es főútvonalat Vásá- rosnaményig. Onnan tovább Tiszakerécseny és Barabás kö­zött hagyta volna el az országot. A másik lehetőség szerint Nyír­egyházától déli irányból Új- fehértót megkerülve jött volna az út a megyeszékhelyre, ahon­nan az előbb említett irányban folytatódott volna. A külföldi beruházók hiányában a kor­mány feladata lesz valamelyik variáció megvalósítása. Gyakorlatilag teljesen min­degy, hogy melyik lehetőség mellett voksoln a Tisztelt Ház, csak már tették volna meg, mert égetően szükség volna az M3-ra. Mindenki azt hangoz­tatja, hogy megyünk Európá­ba és a Közös Piac keleti ka­puja leszünk. De mirefel, ha még a közúti tranzitszállítást sem tudjuk megfelelő szinten teljesíteni! Minden nap kése­delem hatalmas pozícióvesz­tést okoz hazánknak. A Nyu­gat keresi a keleti kapcsolato­kat. mert nagy piac vár itt rá, de ha mi ebben nem leszünk a partnerei, akkor találnak mást, például Lengyelországot vagy Szlovákiát. Pedig van a me­gyének egy záhonyi körzete, ami olyan kapu lehetne, mint akár Rotterdam. De velünk el­lentétben Hollandiában fejlett infrastruktúra várt készen, hogy Európa nyugati kapuja lehessen. Nem késlekedtek az ottani fejlesztésekkel — Rot­terdam ma Európa legnagyobb forgalmú tengeri kikötője. —Vitéz Péter— autópálya M3-as (tervezett) autópálya D-i (tervezett) főútvonal (tervezett) kiépített út (J) idegenforgalmi centrum <§> ipari centrum A megye földgázellátásának programja BZ31990.12.31. bekapcsolt települések I 11991-92-93, évben bekapcsoltak TEFA tám.-al ill 1994. évben tervezett bekapcs. TEFA támogatással ÍSié&j 1996-96. évben tervezett bekapcs. TEFA támogatással ÉHÉÜ Különleges gazd. öv. egyedi elb. szerint, terv 1 f kimaradt, gázt és támogatást igénylő települések Szatmárnémeti 1: távlatban autóút ( Sátoraljaújhely- Trebisov- Rzeszow) 2: távlatban autóút (Minszk-Szentpétervárf 3: autópálya (Moszkva-Fekete-tenger) 4: távlatban autóút (Sz.námeti-Temesvár-Bukarest) 5: Nagykároly-Nagyvárad-Belgrád) Nagykároly A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gázprogram ütemezése, és a jelentősebb infra­strukturális beruházások területi elhelyezkedése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents