Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-03 / 102. szám
8 1995. május 3., szerda Közelkép Mottó: „Tegyétek nagy- gyá az élet legapróbb cselekedeteit azáltal, hogy szeretettel, szeretetből, szeretetté válva végzi- tek.” Váradi 7oz.se/f0esperes kezdeményezésére 1992. augusztus 1-jével Nyíregyháza Megyei Jogú Város Közgyűlése engedélyezte a katolikus gimnázium és kollégium újraindítását két osztállyal. Helyét a 15. Számú Jósa András Általános Iskolában jelölte ki, kollégiumát a mellette lévő épületben helyzete el. Az új intézmény fenntartója a Szent Antal Plébánia lett Kiss István címzetes kanonok-plébános vezetésével. 1993-ban az egri Egyházmegyei Főhatóság az újraindított gimnázium ideiglenes kollégiumának telkén 200 személyes modem kollégiumot építtetett. Az iskola jelenlegi oktatási rendszeréről, az újjáalakulás utáni helyzetről, a közeljövőre vonatkozó tervekről és lehetőségekről az intézmény igazgatóját, Medgyesi Máriát kérdeztem. — Négyosztályos gimnáziumként indultunk, jelenleg hat osztályunk van, három évfolyamon 199 tanulóval. Tantestületünk még igen kis létszámú — mindössze 17 főállású tanárunk van —, amit természetesen a tanulólétszám növekedésével arányosan bővíteni szeretnénk megfelelő szakmai felkészültséggel és világnézeti elkötelezettséggel rendelkező szakemberekkel. — Nyíregyházának nem egy színvonalas középiskolája, gimnáziuma van. Nem túl nagy konkurencia ez egy „újszülött", még alig ismert iskola számára? — Én úgy érzem, hogy ennek a régiónak és a városnak ma is szüksége van egy katolikus szellemiségű középiskolára, hiszen környékünkön — megyénket és Hajdú-Bihar megyét tekintve — nincs ilyen, Az idén április 20—25. között tartották meg az Élelmi- ; szeripari Napokat az Élelmi- szeripari Szakmunkásképző Intézetben. A már hagyománnyá váló rendezvénysorozat programjai között a j szakmai jellegű előadások és | termékbemutatók mellett j kulturális műsorok — szavalóverseny, képzőművészeti kiállítás — is szerepeltek. A kezdeményezés céljairól j és szakmai jelentőségéről j Halász Zoltánt, az intézmény igazgatóját kérdeztem: — Nagy lehetőség nekünk az, hogy az ELIP házigazdái ’ lehetünk. Egyrészt azért, mert ez egy kis reklám is az iskolának, és a jó reklám mindig hasznos, főleg a beiskolázás szempontjából. Másrészt szakmai szempontból, hiszen a kiállítások révén tanulóink számára alkalom nyílik az általuk kevésbé ismert élelmiszeripari szakmák alaposabb megismerésére, a tanárok és az oktatók pedig továbbképző jellegű előadásokon vehetnek részt. Ugyanakkor egy ilyen találkozó lehetőség az embe- í ri és szakmai kapcsolatok bővítésére, egymás munkájának megismerésére is. — Milyen üzemek, vállalatok vettek részt a termékbe■ mutatón? Bemutatkozik: a Szent Imre Katolikus Gimnázium Nevelés egy értékvesztett korban Farsangi mulatság a „szentimréseknél’ fiúkat és lányokat egyaránt fogadó középfokú oktatási intézmény. — Mekkora a gimnázium vonzáskörzete? — Főleg Nyíregyházáról és környékéről, de a távolabbi beregi tájakról, sőt a szomszédos megyéből is érkeznek tanulók hozzánk. Igyekszünk elébe menni a kor kihívásainak. Nagy gondot fordítunk az idegen nyelvek oktatására, ebben a tanévben indítottunk speciális német és angol tagozatos osztályokat, emellett matematika és számítástechnika tagozatos osztályaink is vannak. — Milyen formái vannak a tehetséggondozásnak, illetve a tovább tanulni szándékozó diákok felkészítésének? — A tehetségekre különösképpen odafigyelünk. A fakultációk mellett számos önképzőkör működik az iskolában. Egyik legfontosabb törekvésünk az, hogy hozzásegítsük tanítványainkat céljaik eléréséhez, Istentől kapott tehetségük kibontakozásához. Ez a hétköznapok nyelvén azt jelenti, hogy a tanórákon, fakultációkon, szakkörökön kívül a képzési rendszerbe beépített rendszeres év végi vizsgák révén el szeretnénk érni, hogy minden arra érdemes tanítványunk bekerüljön az egyetemekre, főiskolákra. — Hogyan valósul meg a gyakorlatban a keresztény, katolikus szellemű nevelés? — Amikor nevelési célunkat megfogalmazzuk, ami annyit tesz, hogy a keresztény, krisztusi ember formálása, ezen nemcsak a sajátos krisztusi erények kialakítását értjük — például szelídség, alázat, türelem, megbocsátás, békeszeretet —, hanem egy értékvesztett korban a valódi kereszténységet akarjuk iskolánk falai között megőrizni, ápolni. Ennek lényege az a meggyőződés, hogy ha nem tévesztjük össze a hit és az emberi tudás illetékességi területeit, a kettő csodálatos harmóniát alkothat. Ez az iskola nem akarja elzárni növendékeit a világtól, hanem szilárd fogódzókat kíván adni a megismeréshez, kockáztatva az eltévelyedést is. Feltétel nélküli szeretetet akar nyújtani, hiszen a keresztény nevelés alapelve a szeretettel szeretetre nevelés. Ezek a célok és elvek persze elsősorban az oktatás és nevelés spirituális oldalának elemei, így leginkább a hitoktatás terén, valamint a kollégiumi életben és a tanításon kívüli foglalkozásokban realizálódnak. Természetesen minden diák tanul hittant, s ezenfelül számos vallásos és szabadidős jellegű rendezvény is része a nevelésnek. A többiek előtt lett szakember Vass István — Azok az élelmiszeripari kis-és nagyvállalatok, amelyek részt vesznek tanulóink szakképzésében, a szakmai gyakorlatok lebonyolításában. — A gyerekek munkáit is bemutatták? — Természetesen, hiszen a kiállított élelmiszerek egyben a szakmunkástanulók „remekei” is. Büszkék is vagyunk teljesítményükre, számos megyei és országos szintű szakmai versenyen is eredményesen szerepeltek már. A termék- bemutatón kiállított vándorserleget például az elmúlt héten lezajlott A Szakma Kiváló Tanulója országos versenyről hozta haza egyik harmadéves péktanulónk, aki a hetedik helyezéssel együtt a szakmunkásbizonyítványt is megszerezte. — Említette, hogy a rendezvénysorozat keretében szakmai jellegű programokon, előadásokon is részt vettek a meghívottak. — Nem csupán a szakembereket érintő kérdések kerültek napirendre, az egészséges életmód és a korszerű táplálkozás volt az egyik előadás témája. — Az ünnepi programok között szerepelt egy megyei szintű szavalóverseny is. — A megye szakmunkás- képző intézményeiből. Kifejezetten szakmunkástanulók számára rendeztük ezt a vetélkedőt, aminek az az előnye, hogy így a résztvevők egyenlő esélyekkel indulhatnak, mert egyébként — érthetően — a szakmunkásképző intézetek versenyzői mindig hátrányban vannak az ilyen versenyeken a gimnazistákkal szemben. — Milyen eredményekkel i zárult a vetélkedő? — Az első díjat egy Tisza- vasváriból érkezett kislány, \ Nagy Zsuzsa nyerte el, a mi versenyzőnk, Bódi Szilvia a j különdíjat kapta meg. Az is- S kola büszkesége a szakma ki-! váló tanulójának bizonyult j Vass István. — Milyen érzés diáktársa- ; id között bizonyítvánnyal ren- : delkező „szakembernek” lenni? — Nagyon örülök a sikernek, és annak, hogy megszabadulok a szakmunkásvizsga igzalmaitól. Még egy kicsit j szokatlan az az érzés, hogy már nem vagyok diák. — Most, miután ilyen ki- I tűnő eredménnyel befejezted j a tanulmányaidat, milyen további terveid vannak? —- Szeretnék a Nyírség Sütőipari Kft.-nél dolgozni, ahol eddig tanuló voltam. Azonkívül tanulmányaimat levelező tagozaton szeretném folytatni, az érettségi bizo-. nyítvány megszerzéséig. M. Zs. —Említene néhány ilyen jellegű programot, foglalkozást? — Gyakoriak a vidám programok is: a hangerőt és a résztvevők magatartását tekintve „megszelídített” diszkók, a sportversenyek, a más felekezeti iskolák részvételével megrendezett ifjúsági napok. Már- már hagyományossá válik a februári farsangi mulatság, és a Szent Imre-napi rendezvény- sorozat is. — Milyen elképzeléseik vannak a jövőre vonatkozóan? — Ez év nyarán vesszük át egészében a Jósa András Általános Iskola épületét, 1996-tól a fenntartás gondja is a miénk lesz. Amint rendelkezésre áll a szükséges összeg, nagyon komoly felújításokat kell elvégeztetni, mert az iskolaépület állaga igen rossz. Később a zárt udvart díszteremmé és kápolnává szeretnénk átalakítani, s majd a távolabbi jövőben az épület egész szerkezetét átépíteni. A következő tanévtől kezdődően tervezzük a nyolcosztályos gimnáziumi rendszer megszervezését, nagy lelkesedéssel készülünk az első évfolyam fogadására. A másodéves Nagy Levente, Reichter Szilárd és Akii Miklós által alkotott csapat a Katolikus Iskolák Fizikaversenyén első, illetve második, az Ambrózy Géza Matematika- versenyen Nagy Levente második helyezést ért el. Szintén- eredményesen szerepelt az Ambrózy Géza Matematika- versenyen az elsőéves Koch Józsefis. Jónizs Éva (3. o.) bekerült az Édes Anyanyelvűnk verseny országos döntőjébe, és szép sikereket ért el megyei szavalóversenyeken. Nagy Levente a közelmúltban elnyerte a Soros Alapítvány nyelvtanulást támogató egyéves ösztöndíját, ezenkívül tagja a Piccoli Archi vonószenekarnak is. Őket kérdeztem: milyen érzés „szentimrés” diáknak lenni? Nagy Levente: — Büszke vagyok arra, hogy idejárhatok, még akkor is, ha nincsenek valami fényes körülmények. Úgy érzem, lelkileg sokkal többet kapunk itt, mint egy bármilyen világi iskolában, és ugyanakkor széleskörű tudást is szerezhetünk, hiszen — szerintem — nagyszerű tanáraink vannak. Jónizs Éva: — Nagyon szeretem az iskolát, és az sem zavar, hogy a kollégiumból viszonylag ritkán — háromhetente — mehetünk haza. Itt is ugyanolyan biztonságban érzem magam, mintha otthon lennék. Koch József: — A kollégium egy igazi nagy közösség, nem érzem magam elveszettnek. A nevelőink mindent megtesznek azért, hogy otthon érezzük magunkat. Matyi Zsuzsa UJ KELET Mindent a bábáért Talán elképzelni sem lehet nagyobb örömet annál, mint amikor egy családba újszülött érkezik. Az apróság azonban szinte mindenhol némi problémát, felfordulást okoz. S bár ez egy természetes folyamat, a gyakorlatlan szülők mégis gyakran megrémülnek a rájuk váró feladatoktól. Egy védőnő azonban nagy segítséget jelenthet mind szakmai, mind emberi tanácsaival. Beszélgető- társam Batári Ferencné, a Jósa András Kórház újszülöttosztályának védőnője. — Ha jól tudom, már több mint nyolcvan éve működik a védőnői szervezet nálunk. Napjainkban mi a szakemberek feladata? — Minden dolgozónknak megvan a saját körzete. A kismamákkal már a terhesség során felveszik a kapcsolatot, s így sok mindent meg tudnak beszélni még a baba születése előtt. — Melyek a legfontosabb gondok? — Végső soron minden, ami a babával kapcsolatos. Elhiszem, hogy nem minden fiatalnak van saját lakása, de azért egy kis szoba jut mindenkinek. Ebben ki kell alakítani egy kis zugot, mely a kicsi saját birodalma lehet. Tudni kell azt is, hogy mennyi az a minimális ruha és ápolási szer, melyre az újszülöttnek feltétlenül szüksége van. — Mitől félnek a legjobban a kezdő szülők? — Talán a fürdetéstől, pedig az egy külön kis műsor minden délután. A szülők eleinte attól rettegnek, hogy a törékeny kis csontok összeroppannak a kezeik között. Sokan még megfogni sem nagyon merik a picit. Ilyenkor jön általában a jóságos nagymama, aki boldogan elvállalja a fürdetést. Előbb-utóbb azonban a papának, éppúgy, mint a mamának, bele kell szoknia ebbe a szerepbe. Erről nagyon sokat beszélgetünk a papás-mamás szülésre felkészítő tanfolyamon is. — Sokan azt mondják, hogy a gyerek nevelését már egészen az újszülött korben el kell kezdeni. Fel lehet erre készülni, vagy majd a tapasztalat segít? ^ — Én úgy gondolom, a tapasztalat az, ami igazán segítségére van a kismamáknak. Azokban a kórházakban, ahol a baba együtt maradhat az édesanyjával, a kismama és a gyerek között a szoptatások alatt olyan bensőséges viszony alakul ki, ami, ha kimarad az életből, később már nem pótolható. Nagyon fontos, hogy a kismama szoptatáskor csak a kicsire figyeljen. Beszéljen neki, hiszen a pici a hanglejtésből már megérzi, hogy a szeretetünkkel meddig mehetünk el. Néha a legjobb szándék mellett is „elronthatjuk” a babánkat. — Mikor látja először védőnő az újszülöttet? — Már a kórházban is ilyen szakemberek veszik körül. Amikor a kis család aztán hazamegy a kórházból, egy-két napon belül a körzeti védőnő is jelentkezik. Ez az időpont elsősorban attól függ, hogy városban vagy vidéken lakik- e a család. — Gyakran vannak ellentétek a szülők és a védőnő között? — Ezt általában embere válogatja. Én azonban úgy tartom, hogy ahol a mama nem látja szívesen a védőnőt, ott a szakember követte el a hibát. S.T.
