Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-17 / 114. szám

Labdarúgás UJ KELET 1995. május 17., szerda 15 Erimpex Magyar Kupa Az első rosta Szerdán tizenhat mérkőzés­sel veszi kezdetét az idén Erimpex névre keresztelt Magyar Kupa megyei selej­tezősorozat. Jékén minden bizonnyal élénk érdeklődés kíséri majd a Nyíregyházi FC fellépését, Tiszavasvárit pe­dig Levelekre szólítja a sor­solás. A megyeszékhelyen (bujtosi pálya) Sényő ven­dégszerepei, s érdekesnek ígérkezik Rakamaz nyírkará­szi kirándulása. Döntetlen esetén az alacsonyabb osztá­lyú együttesek jutnak a követ­kező fordulóba, ugyanakkor azonos osztálybeliek rande­vúján hasonló esetben hosz- szabbításra kerül sor, s ha ez sem segít, büntetőrúgások döntenek. Valamennyi helyszínen 17 órakor indul útjára a labda. Az első forduló párosítása: Jéke—Nyíregyházi FC, v.: Radványi (Mónus, Márta); Levelek—Tiszavasvári, v.: Bellus (Bendik J., Fehér); Nyírvasvári—Mátészalka, v.: Nagy J. (Sitku, Gyúró); Nyír­egyházi Hardware—Sényő, v.: Szlomoniczki (dr. Jekő, Fekete); Tiszalök—Nyír-bá­tor, v.: Kozsla (Sorbán, Tö­rök); Nyírlugos—Kisvárda, V.: Veres L. (Nagy F., Vida); Kárpát-Hús Volán—Nagy- kálló, V.: Józsa (Labancz, Resán); Fábiánháza—Zá­hony, v.: Fodor S. (Dudás, Nagy J.); Nyírkárász—Raka­maz, v.: Éva (Hajdó, Sinka); Tiszamenti SE—Nagyhalász, v.: Berencsi (Kosztyu, Ki­rály); Kemecse—Fehérgyar­mat, V.: Tamaskovics (Lippa, Szegedi); Ibrány—Biri, v.: Naményi (Varga J., Tassy); Tarpa—Tiszaszalka, v.: Vá­mos (Szilágyi, Farkas I.); Csenger—B aktalórántháza, V.: Varga Z. (Zahorán, Má­té); Kisléta—Vásárosna- mény, v.: Adorján (Kerezsi, Nagy S.); Túrricse—Ujfe- hértó, v.: Kelemen (Varga F., Ilku). A játékvezetők megbeszélésén hallottuk Események nélkül Szinte békebeli nyugalom lengte be a megyei labdarú­gó-szövetség székházát, mi­kor a játékvezetők (már aki bekukkantott) megtették je­lentésüket hétvégi kikülde­tésükről. Katonáék ezt mond­ják: a szolgálati idő alatt rend­kívüli esemény nem történt. A mérkőzések a pályán dől­tek el, bírót sem kívántak se­hol felkoncolni, persze néme­lyeknek alaposan beolvastak a szurkolók, rosszabb esetben a csapatvezetők, de hát, iste­nem, a mai futball már csak ilyen. Ilyen, hiszen a játék­vezető le- és felmenőinek em­legetése, a vereségek rájuk kenése mindennapos dologgá vált. Most meg csend van. Legalábbis a sípmesterek sza­vai erről árulkodnak. Nagykállóban tízszer nyúlt maga mögé a hálóba a hazai­ak ifi cerberusa. A tiszaúj- városiak ostroma ennyi gólt eredményezett. A vesztes fél ki sem mozdult saját tér­feléről, ünnepi pillanatokat okozott, ha nagynéha valaki átbikázta a labdát az elhagya­tott túloldalra. A felnőtteknél mindjárt élesben ment a csa­ta. Nyilasi partjelző bele is zavarodott szerepébe. Pedig a név kötelezne, az ember azt gondolná, a Nyilasi név ga­rancia a honi futballban. Lengvári Józsefe llenőr hatos­ra értékelte az előadásmódot, míg Nagy Csaba játék­vezetőtől az előnyszabályok többszöri elmulasztott alkal­mazása miatt vont le fájó pon­tokat. A Parmalat nyomdokain Egyes csapatok csak a baj­nokság hajrájára indulnak be igazán. Az NB I kiesőjelöltje, a Parmalat például egy hete 6­3- as győzelmével szerzett fon­tos 3 pontot. Ezt a „mutat­ványt” másolta le a hétvégén a megyi első osztályú Ibrány együttese, amely Nyírlugoson aratott 6-3-as, „történelmi ízű” diadalt. Kovács Tibor, az ibrá- nyi edző így értékelte az ide­genbeli sikert: — Remekül játszottunk, már 4- 0-ra vezettünk, de a biztos vezetés tudatában kissé kien­gedtünk. Külön-külön senkit sem emelnék ki, mindenki pél­dásan hajtott, elégedett vagyok a produkcióval. Kapusunkat, Vattait sem hibáztatom, bár kapott három gólt, ezekről nem tehetett, ráadásul három ziccert is megfogott. A helyzetek alap­ján a 6-3-at reálisnak ítélem. — Eddig nem mutatott a gár­da ilyen határozott támadójá­tékot. Megtáltosodtak a fiúk? — Azt hiszem, mostanra fog­ták fel, hogy könnyen a máso­dik osztályban találhatják magu­kat, ezért — nincs mese — hoz­ni kell az eredményeket. Szépen gyűjtögetjük pontjainkat, meg­csillant a remény a bennmara­dásra. Remélem, hogy állandó­sítani tudjuk gólerősségünket, ehhez persze jó helyzetfelisme­rés és sok futás szükséges. — Miben múlták felül a nyír- lugosiakat? — A földön tartottuk a lab­dát, rövidpasszos lendületes já­tékot mutattunk be. Mi irányí­tottunk, kontráink is jól sikerül­tek, és a pontrúgásaink is ve­szélyesek voltak. A hat talála­tunkból egyébként három fejes­ből született. — Úgy hallottuk, esett az összecsapáson egy 22 méteres fejesgól is. Valóban így volt? — Igen. Herman 22 méter­ről, lesz ami lesz alapon, erős fejest küldött kapura. A hazai­ak portása a gólvonalon állt, ki­csúszott a kezéből a játékszer, és maga mögé ejtette.-— Milyen a legénység han­gulata ez után a bravúros győzelem után? — Természetesen felszaba­dult a légkör, hiszen feljövőben vagyunk. A következő két for­dulóban Ibrányban fogadjuk Leveleket és Csengert. Ezen a két meccsen hat pontot szeret­nénk kasszírozni. Csiky Nándor Zajlik az élet Nyírbátorban Bíró vétlenül bűnhődik? Szerdától új neveket tanul­hatnak a nyírbátori szurkolók. A tiszaújvárosi Tömöri és a mátészalkai Gere kapus csatla­kozik a dobogóért harcban lévő csapat keretéhez. Mindkét fiú sorkatonai szolgálatra jelentke­zik a helyi a határőr-laktanyá­ban, állomásidejük alatt hódol­hatnak — parancsnoki hozzá­járulással — szenvedélyüknek, a futballnak. — Tömöri emberfogóként jöhet leginkább számításba, tár­sa, Gere pedig Varró mögött lesz biztonsági tartalék, ami megnyugtató érzés, hiszen a hálóőr bármikor megsérülhet. A szükséges papírmunkát igyekszünk még a hétvégéig elintézni, ennek nem látom akadályát, s akkor akár már szombaton, a Nagykálló elleni rangadón pályára léphetnek. Persze, szereplésükkel kapcso­latban a döntő szó Buús György edzőt illeti meg — így Somo­gyi József szakosztályvezető. — Korábban számtalan sé­rült játékos hiányát nyögte az együttes. Mostanra viszont rendeződtek a sorok. — Nem egészen. Szalontait egy hete megműtötték Buda­pesten, Mecseki doktor fel­ügyelte a beavatkozást. Mind­ez elkerülhetetlen volt! Játéko­sunk hamarosan hazatér, s én magam is kíváncsian várom, milyen munkát végeztek az or­vosok. Remélem, az őszi idény kezdetére már el is felejti a makacs combsérülést.-— Vasárnap megtört a jég, Kertészék ebben a bajnoki évadban először gyűjtötték be mindhárom pontot vendégként. Visszatért a jó hangulat az öltözőbe? — Ránkfért már a miskolci győzelem. Igaz, most sem fut­ballozott tudásához mérten a társaság, ám halványabb telje­sítmény is elég volt, hogy megszakadjon a lassan nyo­masztóvá vált idegenbeli ku­darcsorozat. Azt kell mondjam örömünk azonban nem felhőtlen. Utólag vettük észre, hogy a mérkőzés jegyzőköny­vében Bírónak sárga lapot tün­tetett fel a játékvezető. Ez té­vedésen alapul, hiszen a ki­lencven perc során nem figyel­meztették a védőt. Csak elírás­ról lehet szó! Reklamáltam a Tisza-csoport versenybizottsá­gánál, ahol azt a választ kap­tam: várjuk meg, míg befut a játékvezetői, valamint ellenőri jelentés. Állításunk valódisá­gát igazolhatja Aranyi László ellenőr, aki hasonló véleményt hangoztatott beszélgetésünk­kor. A dolog már csak azért is felettébb bosszantó, mert Bí­rónak sorrendben ez lenne a harmadik sárgája, így a malőr következtében lehet, hogy méltánytalan sérelem éri a csa­patot. — Közeleg a bajnokság fini­se. Milyen helyezés töltené el elégedettséggel a szakvezetést? — Úgy érzem, még koránt­sem lefutott az első hely kér­dése. Sényő ugyan nagyon megugrott, de még nehéz mecs- csei lesznek. Magunkról annyit, szeretnénk valamennyi hátralévő mérkőzésünket meg­nyerni, talán a meglepetések is a kezünkre játszanak majd. Egyébként a csapat már így is felhívta magára a figyelmet, Unchiás Rémusz iránt máris érdeklődés mutatkozik az élvo­nalból. Koncz Tibor Megyei II. osztály A lelkesedés diadala A tavaszi szezon második feléhez érkeztek a részt vevő csapatok. A Kárpát-Hús cso­portban Anarcs együttese azt a Kárpát-Hús Volán gárdáját lát­ta vendégül, amely az utóbbi két fordulóban vesztesen hagy­ta el a pályát. Nem történt ez másképp ezen a vasárnap dél­utánon sem. A három bajnoki pontot bezsebelő anarcsiak egyesületi vezetőjét, Kiss Fe­rencet kérdeztük a mérkő­zésről. — Az idény legjobb teljesít­ményével rukkoltunk ki a köz­lekedésiek ellen. Mindenki na­gyon akarta a sikert, érezték a focisták, hogy van keresniva­lónk a gyenge szériában lévő nyíregyháziakkal szemben. Mi szereztük meg a vezetést, de a vendégek az első félidő vége felé egyenlítettek. A futballis­tákat azonban szerencsére nem zavarta meg az egyenlítő talá­lat, és rögtön a második játék­részben, egy sistergő bomba után, csattanós kapufával nyi­tottunk. A második negyvenöt perc hátralévő részében renge­teg helyzetet dolgoztunk ki, de ezek sorra kimaradtak, kivéve egyet, amely viszont a győzel­münket jelentette. — A meccsen a stabil kezdő tizenegy szerepelt? — Középhátvédünk, Kozics nem tudott vezetőedzője ren­delkezésére állni, de a helyette futballozó ember megfelelően pótolta őket. —A két gól közül melyik volt a legkedvesebb? — Kétségkívül az első; amely ritkán látható szépségdí­jas találat volt. Támadónk, egy esernyőcsellel becsapva őrző­jét, még mielőtt a labda földet ért volna, kapásból a kapuba lőtt. — Megérdemelten vonultak le diadalittasan a labdarúgók a pályáról? — Ötpercnyi tapogatózó já­ték után, a helyzetek alapján, akár nagyobb arányú győzel­met is arathattunk volna. Nyírcsaholy növelte előnyét Az Erimpex csoportban, mint azt lapunk pénteki számában beharangoztuk, hatpontos meccsre került sor Nyírcsa- holyban. Ez a találkozón teljes mértékben beigazolódott, ugyanis a hazaiaknak, miután 3- 1 arányban legyőzték a szoro­san a nyomukban haladó jánk- majtisiakat, hat pontra nőtt az előnyük legnagyobb vetélytár- sukkal szemben. A rangadóról Komán István, a vendéglátók egyesületi elnöke számolt be. — Nagy érdeklődés előzte meg a vasárnap délutáni derbit. Valóságos futball-láz volt a fa­luban. A kilencven perc első félórájában mi játszottunk fö­lényben, és Komán, valamint Czine révén kétgólos vezetésre tettünk szert. Ez a két találat megnyugtatott minket, és ezt követően a majtisiak minden mindegy alapon elkezdtek ro­hamozni, s egy öngóllal sike­rült szépíteniük. A második játékrészben újra mi erőltettük a támadásokat, és egyszer be is köszöntünk a jánkiak kapujába, ismét Czine volt eredményes. — Hat pont az előny a má­sodik helyezett Jánkmajtis előtt. Ez elég lesz a hőn áhított baj­noki cím megszerzéséséhez? — Nagyon remélem. Most már olyan pozícióban va­gyunk, hogy görcsmentesen futballozhatunk, és akár a következő fordulóban Nyír­meggyesen sem vallunk szé­gyent, tehát ott is szeretnénk nyerni. Talán sérülések sem fogják sújtani a gárdát, bár Jánkmajtis ellen Rozsnai, mielőtt pályára lépett volna, injekciót kapott a lábába, mert annyira fájt neki. Nem is fut­ballozta végig az összecsapást, de talán hamarosan teljes ér­tékű harcos lesz. T. M. Moldván, a mindenes A Kárpát-Hús Volán csapa­tánál a hétvégi vesztes össze­csapást megelőző kedden jelen­tős változás történt, ugyanis le­mondott Madalina György vezetőedző. Ennek előzmé­nyeiről és a társaság tyspadján kialakult helyzetről faggattam Moldván Miklós egyesületi el­nököt. Moldván Miklós — Mi történt azon az ominó­zus kedd délutánon? — Értekezletre került sor, melyen a játékosok arról pa­naszkodtak, hogy Madalina György emberileg nem megfe­lelő bánásmódban részesíti őket, néha nem megengedhető mó­don beszél velük, s ha rosszul játszanak, akkor kemény sza­vakkal illeti őket. A futballisták arra kérték őt, hogy próbáljon meg változtatni eddigi mentali­tásán, és ne követeljen meg tőlük olyan dolgokat, amelyek egy profi együttestől elvárhatók, de egy olyan klubnál, ahol a fut­ballisták munka után járnak le edzésekre és vesznek részt a mérkőzéseken, ez túlzott köve­telés. Erre Madalina úr azt vá­laszolta, hogy ő már képtelen megváltozni, és ilyen marad, amíg él. Ezek után lemondott tisztségéről. — Az elnökség egyhangúan elfogadta a tréner leköszöné­sét?. — Megmondom őszintén, egy kicsit gondolkodtunk raj­ta, de végül valamennyien rá­bólintottunk a mester elhatáro­zására. A tavaszi szezon hátra­lévő meccsein én ülök le a kis- padra. Nagyra becsülöm a szakvezető szakmai hozzáérté­sét, és azt sem tartom elkép­zelhetetlennek, hogy ősztől esetleg újra ő vezesse a trénin-- geket. — És mit szólnak ehhez a labdarúgók? — Nem ők döntik el, hogy ki legyen az edző, így azzal kell együtt dol­gozniuk, akiket mi kije­lölünk. Szeretném elosz­latni azt a tévhitet, mely szerint a focisták buktat­ták meg a trénert, és ezért kaptak ki az utóbbi időkben. Ha csak ez lett volna az oka bukdácsolá­sunknak, akkor most le­gyűrtük volna Anarcsot. — Ez mégsem sike­rült... — Valóban, bár úgy éreztem, a fiúk most nyu­godt szívvel megcsinál­tak olyan cselt is, amelyet korábban nem mertek kockáztatni, tartva Mada­lina korholó szavaitól, ameny- nyiben nem jörf be a megoldá­suk. Szerintem végig partiban voltunk, de nagyon hiányzott a sérült Dávida és Oláh. Bellust a derbi elején le kellett cserél­ni, mert rúgást kapott a lábára. Ha ezután még valaki kidőlt volna a sorból, akkor emberhát­rányban fejezzük be a mérkő­zést, ugyanis nem volt több cse­rejátékosunk. Szerdán Nagy- kállóval Magyar Kupa-meccset vívunk, s bravúrra készülünk. Döntetlen esetén továbbjutha­tunk, s kijelentem, hogy nem fogunk feltartott kezekkel ki­menni a zöld gyepre. A hétvé­gén bajnokin Nyírteleket fo­gadjuk, s győzelmen kívül más eredményt el sem tudok kép­zelni. (Az edzőváltásról természete­sen megkérdeztük Madalina Györgyöt is, aki szerint kicsit másként történt az egész. Véle­ményét holnapi számunkban közöljük.) Tóth Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents