Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-17 / 114. szám

UJ KELET Közelkép 1995. május 17., szerda Dióhéjban... A Mandala a VMK-ban A Mandala Dalszínház soron következő nyíregyházi elő­adása május 17-én 15 és 19 órai kezdettel lesz a városi művelődési ház hangverseny- termében. Az előadás címe: A padlás. Május 18-án este hét órai kezdettel a Kolombusz, az őrült spanyol című rockoperát adják elő a VMK-ban. Gimnáziumi előadóest A Bessenyei György Irodal­mi és Művelődési Társaság 1995. május 25-én, csütörtö­kön 17 órai kezdettel rendezi meg dr. Szabó Gyula Külön­béke című előadóestjét az Evangélikus Gimnázium dísz­termében. A műsorban elhang­zanak Mozart, Beethoven, Ver­di zeneművek, illetve Nagy László-, Ady- és Radnóti ver­sek is. Az előadást Keresztesné dr. Papp Agnes kíséri zongo­rán. Ruszin szimpózium A Bessenyi György Tanár­képző Főiskola ukrán és ruszin filológiai tanszéke május 25- én délelőtt 10 órától az intéz­mény 162. számú termében nemzetközi tudományos ta­nácskozást szervez a Ruszin történelem kérdései címmel. A Kárpáti-Ruszin Kutató Intézet igazgatója, Paul R. Magocsi a szimpózium keretében nyújtja át a rendezvényt szervező tan­széknek intézménye mikrofilm és könyv ajándékát. Nyári képzőművészeti tábor Gyerekek és felnőttek A Városmajori Közösségi Ház Képzőművészeti Nép­főiskolája, a hecei önkor­mányzat és az Encsi Közmű­velési Intézmények képző- művészeti tábort szerveznek Hecén, a festői szépségű zempléni falucskában. A gyerektábor június 25. és július 2. között várja a legfi- atalabbakat. A részvételi díj 8990 forint, melynek első részletét (6000 forint) a Vá­rosmajori Közösségi Házban, a többit pedig a helyszínen kell majd befizetni. Ez a pénzösszeg tartalmaz­za a napi háromszori étkezés, a szállás, a programok tanári felügyeletét és szakmai kor­rektúradíját. A gyerekeket ki­rándulások, vártúra, közös kompozíciók, plasztikák ké­szítése várja. A középiskolások táborát június 3. és július 13. között rendezik meg. A műhelyjel­legű foglalkozásokon stúdiu­mok (fej-, figura-, tárgyábrá­zolás), grafikai gyakorlatok (linómetszés, fametszés, bio­szobrászat, térrendezés) plasztikai gyakorlatok (kerá­mia, kisplasztika, bioszob­rászat) is terítékre kerülnek majd. Erre a tíznapos kurzus­ra a részvételi díj 9900 fo­rint,melynek első részlete (7000 forint) a már említett helyen fizetendő be. A fiatalok csapatát a kis fa­luban a nemzetközi szintű tá­borozok követik majd június 13. és 23. között. Ide 35 éves korig várják a jelentkezőket. A 10 000 forintos részvételi díj magában foglalja a szál­lás, a programok, az oktatás és a tanári konzultáció díját is. Az étkezést napi 450-500 forintért a helyszínen lehet megrendelni. A nemzetközi képzőmű­vészeti tábor második cso­portja július 16. és 31. között tevékenykedik majd ezen a területen. A grafikai műhely­ben rajz, tusrajz, linó-, famet­szet, a plasztikai műhelyben pedig fa- és kőfaragásra, kis- plasztikázásra, térrendezésre nyílik majd lehetőség. A részvételi díj 16 000 forint, amit egy összegben kell kifi­zetni a jelentkezéskor. Ebé­det itt is külön lehet igényel­ni, a már előzőekben említett összegért. A szervezők kéré­se, hogy alapfelszerelést min­den résztvevő vigyen magá­val. Az előlegbe kifizetett részvételi díjakat visszafizet­ni nem tudják, de ha úgy adó­dik, a belépő átruházható másra. A jelentkezések és befizetések határideje má­jus 31. SiTi Mérgező vegyi-anyagok és társaik Napi ezer köbméter szemét „Ha nem tanulsz kisfiam, akkor csak kukásnak me­hetsz el!” — zúdították fe­nyegetésüket régebben, de talán még manapság is a szülők gyermekeik fejére. Lehet, hogy a köztisztasági dolgozók munkája nem egy életkarrier példa, de a tevé­kenységük rendkívül nélkü­lözhetetlen. A New York-i egyhetes „szemetessztrájk” teljesen megbénította a vá- rosok-városát. Nyíregyházán egyheti szemétfelhalmozódás komoly, konfliktust, kéthetes tragédiát, az egy hónapos hulladék el nem szállítás pe­dig katasztrófahelyzetet idéz­ne elő. Nem azért, mert moz­dulni sem tudnánk a sze­méttől, hanem óriási fertőző járványok alakulnának ki... Nyíregyházán naponta 1000 köbméter hulladékot gyűjt össze a Köztisztasági Kft. 18 munkagépe. Ez természetesen vegyes szemét, ami bizony tar­talmaz veszélyes hulladékot is, amik leggyakrabban akkumu­látorok, szárazelemek, gyógy­szerek, illetve olaj- és festék­származékok. A köztisztasági­ak többféle módszert dolgoz­tak ki a lakossági veszélyes háztartási anyagok összegyűj­tésére. (Az ipari, ilyen jellegű anyagok összegyűjtése úgy- ahogy megoldott egy 1956-ban kiadott törvényben szabály­zóiak alapján.) Egyik lehe­tőségük, hogy az iskolák kö­zött meghirdették az elhasznált elemek begyűjtését, egy má­sik, hogy előre meghirdetett időpontokban gépjárművek körbejárják a várost, s minden­kit megszabadítanak az efféle szemetétől. A nem mérgező lakossági hulladékok szelektív gyűjtésé­nek megvalósításán — mint megtudtuk Soltész Jánostól, a Köztisztasági Kft. vezetőjétől — keményen dolgoznak a szakembereik. Részükről egy közepes, mintegy 3-5 millió forintos beruházást igényelne a tárolóeszközök készíttetése és kihelyezése. De a szép el­képzelések megvalósításához önmagukban a kukák kevesek. A pillanatnyi gazdasági körül­mények között egyrészt drá­gább előállítani hulladékból a terméket, mint hagyományos módon. (Nyugaton is csak esz­köz és nem cél a felesleges ter­mék recirkulációja.) Másrészt nem megoldott a szemét-újra­hasznosító ipari háttér. Har­madsorban az emberi gondol­kodásnak kellene megváltoz­nia. A köztisztaságiak terve­zőasztalán születtek már — konkrét kidolgozásra váró — megoldási javaslatok, például iskolai szelektált papírgyűj­tésekről vagy lakótömbök kö­zösségeihez szóló elképzelé­sek. Ezek még csak a jövő tervei, úgyhogy nézzük csak meg egy kicsit köztelebbről, hogy hova is kerülnek lakásainkból a hul­ladékok. A nap mint nap látott szemetesautók úticélja az Oros- Nagyszállási átmeneti ve- szélyeshulladék-tároló és hul­ladéktemető. Itt a járműveket az országosan is jó minősítésű, a megyében egyedülálló szín­vonalú telep fogadja. Az autók tartalmukat — egy év alatt mintegy 200-250 ezer köbmé­tert —, úgynevezett tálcába ürítik. Ez egy duplán — egy természetes anyagú vízzáró rétegből, illetve egy fólia­rétegből álló — szigetelt tég­lalap alakú medence. A két záróaljzat között számítógépes szenzorok figyelik a fenéklyu- kadásokat, és négyzetméter pontossággal kijelzik a helyet, ahol szivárgást észlelnek. Ezenkívül a tálca körül fúrt próbakutakból vett mintákat folyamatosan ellenőrzik a szakemberek, mert a talajvíz­be onnan nem kerülhet semmi sem. Egy ilyen tálca körülbe­lül 1,5 köbkilométer hulladé­kot tud magába fogadni. Fo­lyamatosan épülőben van — közel 76 millió forintos költ­séggel — a második tálca is, mert az eddig használatos las­san betelik. A korábbiakban felhalmozódott, tömített sze­métből termelődött biogázzal fűtik a terület kommunális épületeit. A veszélyes hulla­dékokat — például az olaj származékokat — közömbösí­tik, de a nehézfémvegyü- leteket csak tárolni lehetséges a telepen, ahonnan a dorogi hulladékégetőbe kerülnek el­szállításra. Nyíregyháza másik négy várossal együttműködve vásá­rolt egy mobil konténermosó­gépet, közel 25 millió forin­tért. A több mint 1200 darab hulladáktárolót az ürítések után ennek segítségével mos­sák tisztára és fertőtlenítik ki. —vp— A városi kutyatartás Ebek harmincadja Gyepmesteri telep a Tiszavasvári úton Mottó: Minden rendelet annyit ér, amennyit betartanak belőle. Nyíregyháza lakótelepein élő kismamák gyakran panasz­kodnak arra, hogy már a ját­szótérre sem tudják levinni gyerekeiket, mert „a suhanc kölykök a nagy dög kutyáik­kal” elriasztják őket. Ha pedig nincsenek ott a kutyák, akkor a homokozó van tele az ebek ürülékeivel. A városi kutyatar­tásnak is megvannak a maga szabályai, de sokan nem tud­ják vagy nem is akarják betar­tani. A gazdák többsége azzal még tisztában is van, hogy a három hónaposnál idősebb kölyköket évente egy alkalom­mal veszettség elleni kötelező eboltásra kell vinni — ahol egyben az ebadót is befizetik. Ám az állattartás kötelezettsé­gei nem csak ennyiből állnak. Erről kérdeztem minap a Nyír­egyháza Városi Polgármesteri Hivatal illetékes főelőadóját. Megtudtam, hogy az 1987. évi 4. számú városi tanácsi rende­let tartalmazza azokat a szabá­lyokat és intézkedéseket, ame­lyek egyértelműen meghatá­rozzák: ki, hol és hogyan tart­hat állatot. A tulajdonos kötelezettségei között szerepel az ebadó befi­zetését és az eboltást igazoló okmányok megőrzése. „Az ebeket tulajdonosaik akként kötelesek tartani — szükség esetén megkötve, zárva —, hogy azok elkóborolni, közte­rületre felügyelet nélkül kijut­ni ne tudjanak.” Mégis, az Orosi úti cigánytelepen nem tudnánk úgy végigmenni, hogy a szabadon kóborló, de gazdá­val rendelkező kutyák meg ne riasszanak. A harapós vagy támadó ter­mészetű ebeket külön szájko­sárral lehetne csak sétáltatni. Amit aztán szinte senki sem tart be, hogy a gazda köteles gondoskodni arról, hogy „az eb a gyalogjárdát, sétányt, nyilvános parkot, a lakóház közös használatú területét ne szennyezze”. Ha mégis oda- piszkít, neki kellene eltakarí­tania. A francia vagy a német gazda már eleve úgy indult el sétáltatni a kutyáját, hogy vi­szi magával a kis lapátot, a sep­rűt és a zacskót. Jó lenne, ha ez nálunk is szokássá válna. A gazdák többsége azt tudja, hogy a kutyáját tilos bevinni vendéglátóegységekbe, élelmi­szerüzletekbe, piac- és vásár­csarnok területére. De azt már kevesebben, hogy oktatási, szociális, egészségügyi és kul­turális intézmények területére sem. Sőt, a rendelkezés külön pontban említi a játszótere­ket. Mégis, esetenként a lakó­telepi kutyatulajdonosok ked­venc gyülekezőhelye a ho­mokozó vagy a hinta környé­ke... A rendelet megalkotói sza­bályozzák azt is, hogy a kertes családi házakban legfeljebb két eb (és egyszeri szaporula­ta három hónapos korig) tart­ható. A többlakásos épületek­ben, társasházakban lakáson­ként legfeljebb egy eb és an­nak kölykei lakhatnak. A pa­nelházakban élők gyakori problémája, hogy a szomszéd egész napra bezárva tartja azt a szerencsétlen jószágot. Sze­gény szeretne kimenni, futká- rozni egy kicsit, ehelyett szű­köl, nyüszít és maga alá pisz- kít. A városházán gyakran kell olyan eseteket kivizsgálni, amikor a szomszédok tesznek feljelentést az ilyen tulajdono­sok ellen. Minden kutyafajtának meg­vannak a maga szokásai. Nem egyformán tűrik a bezártságot. A nagyobb mozgásigényű (pásztor)kutyák nem alkalma­sak arra, hogy panellakásokban éljenek. A nagytestű őrző-védő ebek egyenesen riadalmat okoznak, amikor végigszágul- danak a lépcsőházon. Van olyan gazda, akinek ez még külön tetszik is. Pedig a pol­gármesteri hivatal megtiltja az állattartást, ha az a környék la­kóinak nyugalmát zavarja és a környezetet szennyezi. Talán kevesebb kóbor kutya lenne a városban, ha kétszer is meggondolnák a lakótelepi emberek, hogy el tudnak-e lát­ni rendesen egy ilyen jószágot. Amennyiben később derül ki, hogy mégsem, arra is van meg­oldás. Nyíregyháza-Sóstóhe­gyen állatmenhely üzemel, de leadhatják a Tiszavasvári úton működő gyepmesteri telepen, ahol a sintérek kötelesek át is venni. Ha valaki mégis „el­hagyja” kutyáját, a gyepmes­ter bármikor befoghatja. Mivel ez a rendelkezés 1987-ben készült, nem szabá­lyozza a nemrégen alakult őrző-védő kft.-k állattartási szabályait. Egyre több helyen látni: „Vigyázat! Kutyával őrzött terület.” Erre vonatko­zóan'sincsenek utasítások. Nyíregyháza Város Közgyűlé­se a közeljövőben tűzi napi­rendre ezt a kérdéskört. Jó len­ne, ha a módosítások igazod­nának a nyolc év alatt bekövet­kezett változásokhoz. —Fekete— Ha azt mondom... Ha azt mondom, szekunda- barlang. Azt mondod, Városi Ta­nács árkádjai. Ha azt mondom. Kitérő Azt mondod, Tölgyes-csár­da. Ha azt mondom, Beloi­annisz tér. Azt mondod, farmotoros ruszki buszok. Ha azt mondom, kávédará­ló? Azt mondod, kismozdony. Én még utaztam villamoson. A Kossuth utcán a kis házak ablakai előtt csörömpölt végig. A „kávédaráló” csak lépésben kapaszkodott fel a vasúti híd­ra, de a nyitott kocsikban nyá­ron is friss volt a levegő. A kalauz kívül sétált el, úgy ke­zelte a jegyeket. Egyszer Sós­tón felejtettük a fürdő­nadrágunkat. Menet közben leugrottunk (mert leugorhat­tunk) a vonatról, és visszasza­ladtunk érte. Ha azt mondom, Bujtos. Azt mondod, lófürösztő. Ha azt mondom, gomba. Azt mondod, sóstói vasút­állomás. Én még emlékszem az Északi körút építésekor az Újszőlő utca két oldalát összekötő kis fahídra. Arról ugráltunk le a puha homok­ba. A bujtosi tavak partján pedig vetkőzőfülkék voltak. Mondd csak, hányas is vagy te? — Fekete —

Next

/
Thumbnails
Contents