Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-17 / 114. szám
Csonka Róbert felvétele Tandíj tanulópénz nélkül címmel kiadványt készített el a fiatal demokraták pártja, s ugyanez lett volna a mottója a múlt hét péntekre meghirdetett sajtótájékoztatónak is, melyet az utolsó pillanatban fújtak le a szervezők. Ennek okáról beszélgettünk Mádi László országgyűlési képviselővel és Seszták Oszkárral, a Fidesz irodavezetőjével. — Két témában szerettük volna kifejteni pártunk véleményét — mondja Seszták Oszkár. — Az egyik a tandíj bevezetése, a másik pedig a helyi oktatási intézmények átvilágítása. Ez utóbbiról azonban — kellő tájékoztatás hiányában — nem tudtunk képet alkotni. Ezért is mondtuk le a sajtótájékoztatót. Csak átfogó reformmal! — Azóta volt idő átgondolni a: egészet. Beszélhetnénk róla? — A felsőoktatás körül jelenleg hatalmas viharok dúlnak — veszi át a szót Mádi László. — Sokan és sokféle véleményt hangoztatnak, minket pedig azzal vádolnak, hogy egy követ fújunk az MSZP-vel. Erről szó sincs. Az igaz, hogy szükségesnek tartjuk a tandíj bevezetését, de nehezményezzük és elítéljük azt a típusú kormány- intézkedést, amelyet szakmailag nem egyeztetnek az illetékesekkel. A Horn-kormány a tandíj kérdésében teljesen észszerűtlenül viselkedik. Programját és ígéreteit meghazudtolva kompenzációk és a felsőoktatás fejlesztése nélkül kívánja bevezetni a tandíjat. Ez pedig járhatatlan útnak bizonyul. Éppen ez a legfőbb különbség, ami a kormány és a Fidesz között van. Mi a tandíjat mindenképpen otthagynánk az intézményeknél, mert nem egy költségvetési szigorító intézkedést akarunk, hanem az intézmények ésszerűbb gazdálkodására, a helyi pénzügyi lehetőségek tágítására és nem utolsósorban a helyi autonómia növelésére irányuló döntést szeretnénk. Tisztában vagyunk vele, hogy a tandíj beveztése csak egy átfogó felsőoktatási reform keretében valósulhat meg. ^Számunkra a tandíjnak hármas célja van. Első és legfontosabb, hogy a hallgatók minél gyorsabban végezzék el a tanulmányaikat. azaz csökkenjen az átlagos képzési idő. Második funkciója, hogy a hallgatók érezzék; nem ingyen kapják az oktatást. Egy speciális szolgáltatásként kell felfogni az egészet, amihez persze az is hozzá tartozik, hogy fizetni kell érte. A harmadik szempont pedig, hogy ezáltal többletforrásokat tudunk nyújtani az intézményeknek. Ezekkel párhuzamosan el kell érni, hogy az egyes intézményeken belül erősödjön a diákok demokratizmusa. Be kell vezetni az oktatók véleményezését úgy, hogy ez befolyással legyen azok jövedelmére és előmenetelére is. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a hallgatói normatívát egy előre meghirdetett indexszel — mondjuk a hivatalos infláció egy részével, vagy teljes egészével — ellássuk. Mert ma még kétezer forintról beszélünk, de semmi garancia nincs arra, hogy jövőre nem emelik fel 50 ezerre. Én azt gondolom, hogy kiszámíthatóságot és megnyugtató jövőképet kell adni az egyetemista és főiskolás fiataloknak. — Sok mindent elmondott, de nem esett szó azokról a diákokról, akik szüleik vagy saját nehéz anyagi helyzetük miatt nem tudják majd megfizetni a tandíjat. — Természetesen rájuk is gondoltunk. A jövőben a szociális támogatást és a tandíj- mentességet elsősorban a veszélyeztetett hallgatói csoportok — árvák, állami gondozottak, munka nélküli szülők gyermekei stb. — élveznék. A szóbeszéddel ellentétben továbbra is megmarad a hallgatók tanulmányi teljesítménye és eredménye alapján járó ösztöndíj. Mindezek mellett az oktatásban való részvétellel és tudományos munkával is lehetne tandíjmentességet szerezni. Fokozottan kell a hallgatókat bevonni a tanításba, ami egyrészt olcsó munkaerőt jelent az intézményeknek, másrészt a diákoknak sem kellene munka után szaladgálniuk, hogy meg tudjanak élni.-—Régebben beszéltek a diákok hitelfelvételi lehetőségéről is... — Ezt semmiképpen nem szabad a tandíj kompenzációjaként felfogni, de alternatív lehetőségként fenn lehet tartani. Nem tudjuk, hol tart — Evezzünk egy kicsit szelí- debb vizekre... Mi a véleményetek a városban zajló iskolai átvilágításokról? — Nem igazán tudunk véleményt alkotni, mert a polgár- mester asszony és a hivatal a bizottságok és pártatlan szakértők meghallgatása nélkül intézi az egészet — mondja Seszták Oszkár. — Egyetlenegyszer sem kaptunk még használható tájékoztatást, így azt sem tudjuk igazán, hogy hol tart az egész... — Mindenfelől azt hallani, hogy ezt a szakot is megszüntetik, meg azt a szakot is leépítik, és ezek között nem egy olyan van, amelynek megszüntetésével az iskola a profiljától válna meg... — Ilyen riasztó, mi több, aggasztó híreket mi is nap mint nap hallunk. A szülők kétségbe esve telefonálnak, hogy tényleg igaz-e. Azt hiszem, hogy ezt az egészet nagyon alaposan, szakértők bevonásával kell átgondolni. Meg kell hallgatni a legilletékesebbek, a tanárok véleményét is, hiszen ők tudják a legjobban, hogy mi az, amit le lehet építeni, s mihez nem lehet hozzányúlni. Nem tudok nem beszélni arról, hogy félünk attól: ténylegesen nem a szakmai szempontok érvényesülnek majd. Mi lesz a vége? — Mikorra lesz tiszta a kép? — A tervek szerint júliusra befejeződik az átvilágítás. Ekkora többé-kevésbé látszania kell, hogy hova vezet az egész. — Csak egy megjegyzést szeretnék hozzáfűzni a beszélgetéshez — szól közbe Mádi László. — A választásokat megelőző időszakban sem a szocialisták, sem pedig a szabaddemokraták programjában nem volt szó ilyesfajta, költségcsökkentő átvilágításokról. amelynek végüli is tisztogatás lesz a vége.... —Apropó, tisztogatás. Pedagógus-elbocsátás? — Amikor elindult ez az egész, mindenki arról beszélt, csakis a szakmai felülbírálás után döntenek arról, hogy az egyes iskolákból kell-e elküldeni nevelőket. Most azonban az óvodaüggyel kapcsolatban megfogalmaztak egy általános irányszámot (10-15 százalékot), amellyel csökkenteni kell a létszámot. S miután ez bekerült a köztudatba, teljesen érthetően aggódnak a tanárok az állásukért. Nyugdíjasok, pályakezdők — Csabai né azt ígérte, valami módon találnak megoldást arra, hogy hol és hogyan foglalkoztassák az elbocsátott dolgozókat. Történt már ez irányban valami? — Nem hallottam semmi ilyesfniről, de szerintem ezt lehetetlen megvalósítani. Egyszerűen nincs hova áthelyezni őket. Bizonyára elindítanak majd egy nyugdíjazási folyamatot, amikor is a nyugdíjkorhatárhoz közel levőket korengedménnyel elengedik. Ezenfelül a szerződéses tanároktól, majd pedig a pályakezdő pedagógusoktól búcsúznak el. EzZel pedig jó időre behatárolnák a pedagógusoktatás kereteit... Úri Mariann Szöveg nélkül Nyíregyháza — kísértetváros Milliós villanyszámla Egyik ismerősöm a megye- székhellyel kapcsolatos beszélgetés során megjegyezte: „Nyíregyháza egy kísértetváros! Az ember valamely főútról — már jóval szürkület után — igyekszik autóval hazafelé, s mit tapasztal? A mindent elnyelő koromsötétet, a mikszáthi fekete város hangulatát, mert az utcai lámpák csak sokkal később kezdenek el vibrálni-duruzsol- ni.” A „felvilágosítás” reményében kerestük meg a TITÁSZ Rt. nyíregyházi üzletigazgatóságán Deák Zoltánt, a nyíregyházi kirendeltség vezetőjét. A megyeszékhely mellett e kirendeltséghez tartoznak még Kálmán- háza, Nagycserkesz, Nyírpa- zony, Nyírtelek és Nyírtura községek. A kirendeltségvezető elmondta, hogy Nyíregyháza közvilágítását évek óta — az országos közvilágítási naptár alapján —központi számítógép vezérli, azaz teljesen automatikusan történik. A számítógép a már említett naptárt követve tíznapos ciklusokban naponta kapcsol be és ki. Például a május 11-től május 20-ig tartó időszakban 20.40-kor gyulladnak ki a fények a közterületeken, s másnap reggel 4.27-kor kapcsolnak ki. (Összehasonlításul: május 17-én a nap kel: 5.06 órakor, s nyugszik 20.16-kor — A szerk.) A kirendeltségvezető annyival egészítette még ki mondandóját, hogy a téli időszak javára négy perccel hamarabb kapcsolnak be, mint az országos naptárban rögzített időpont, s nyáron ugyanannyival — tehát négy perccel — később izzanak fel az utcai lámpák. De kísértetvárosnak emiatt aligha nevezhető Nyíregyháza. S hogy mennyibe kerül a város közvilágítása? Deák Zoltán éves összegekről tájékoztatott: a teljesítménydíj 23 millió, az áramdíj 31 millió, a karbantartási díj 17,5 millió forint plusz áfa. Mindezt összeadva, szorozva, osztva közel hétmillió forintos villanyszámlát kell kifizetnie a városnak havonta. Deák úr véleménye szerint a város önkormányzata jól döntött, amikor a már kevésbé korszerűnek számító higanygőzlámpák lecserélését fogadta el. Helyükre a modernebb és ami fontos, gazdaságosabb nátriumlámpák kerültek. A technikai fejlődés a közvilágításban is megnyilvánul: a háztartásokban már egyre gyakoribb kompakt fénycsövek tért hódítanak a közterületeken is. Alkalmazásuk zsebbe vágó újdonság ugyan, de egy rövid matematikai művelet hamar megmutatja, hogy melyik éri meg jobban. (Folytatás a 8. oldalon) Tandíj tanulópénz nélkül Tisztogatás a tanárok között?
