Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-16 / 113. szám

1995. május 16., kedd Szabadkán hétfőn megkezdődött a többszörös gyilkossággal és rablással vádolt Magda Marinko és társai pere. Az MTI érte­sülései szerint a Névén Vukasinovic vezette bírói tanács előtt tíz vádlott ül, míg a Magyarországon fogva tartott Magda ügyét az elsőrendű vádlott távollétében tárgyalják. Az 1700 oldalas vádirat azzal vádolja Magdát, hogy társaival együtt meggyil­kolta és kirabolta Fehér Idát, Milan, Stano és Dánét Petrícet, valamint a szabadkai Josip és Verica Agoticot. A bűncselek­ményeket 1993 februárja és 1994 januáija között követték el. Újra gáz Tokióban Mintegy húsz ember kapott köhögőgörcsöt hétfőn este Jokohamában. amikor a Sin-Jokohama metróállomáson isme­retlen eredetű, kellemetlen szagú gázok kerültek a levegőbe. A rendőrség azonnal megkezdte az incidens kivizsgálását, de a szivárgás eredetét egyelőre nem tudta azonosítani. Az érin­tett utasok közül egy személyt kórházba szállítottak. Ebola Romániában? A Romania Libera című bukaresti lap értesülése szerint eset­leg Romániában tartózkodik négy, a halálos Ebola-vírussal fertőzött férfi. Az Egészségügyi Világszervezet közlése sze­rint ugyanis egyes megfigyelt fertőzött személyek megszök­tek a zaire-i Kikwit városából, az eddig mintegy 60 halálos áldozatot követelő járvány központjából. Egyes hírek szerint négy üzletember közülük légi úton Romániába indult. Nem tudni, hol van jelenleg a négy férfi. Felkutatásukra kétségbe­esett hajszát indítottak — olvasható a bukaresti lapban. Kínai atomrobbantás Kína hétfőn föld alatti kísérleti nukleáris robbantást hajtott végre —jelentette hétfőn az Új Kína a pekingi külügyminisz­térium szóvivőjére hivatkozva. A kínai hírügynökség nem kö­zölt részleteket sem a helyszíntől, sem pedig a robbantás pon­tos idejéről. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a robban­tás négy nappal az atomsorompó-szerződés meghatározatlan időre való meghosszabbítása után történt. A japán védelmi mi­nisztérium arról számolt be, hogy a robbantás helyi idő szerint hajnali öt órakor következett be. Néhány órával később Japán tiltakozott az újabb kísérleti nukleáris robbantás ellen. Hágai eljárás Karadzic ellen A hágai ENSZ-törvényszék — amely a volt Jugoszláviá­ban elkövetett háborús bűnök kivizsgálására alakult—hétfőn a szarajevói boszniai kormánynak eljuttatott keresetében nyo­mozati eljárást kezdeményezett Radovan Karadzic boszniai szerb vezető ellen. A dpa jelentése szerint azonban Richard Goldstone fővádló annak a véleményének adott hangot, hogy Karadzic ügyét a hágai nemzetközi törvényszéknek saját ha­táskörébe kellene vonnia. A fővádló Ratko Mladic tábor­nok, a boszniai szerbek katonai vezetője és Mico Stanisic volt belügyminiszter, a boszniai szerb titkosrendőrség egy­kori parancsnoka ellen is szeretne eljárni, akiket a törvény­szék munkatársai azzal gyanúsítanak, hogy felelősek a bosz­niai mohamedán lakosság elleni népirtásért. Mindez azon­ban még nem jelenti azt, hogy valóban vád alá helyezték volna Karadzicot, Mladicot vagy Stanisicot. Létszámcsökkentés az ÁNTSZ-nél (folytatás az 1. oldalról) Az előző esetben az eddig is hátrányos helyzetben lévő — például a mienk is — megyék helyzete és esélyei tovább rom­lanak. Visszatérve, volt olyan megye, ahol nem volt üres ál­lás, így azokat nem zárolták és vonták meg. Mi abban remény­kedünk, hogy a létszámleépítés differenciáltan történik. — Milyen gondokat okozhat a szolgálat megyei veztőjének munkatársainak tíz százalékos csökkenése? — Először is, személyes em­beri problémákat, hiszen embe­reket kell elküldeni. Át kell gondolni, hogy szakmai szem­pontok alapján kiket tudunk nélkülözni. A feladatok ellátá­sához viszonylag kevesen va­gyunk, így egy ember elbocsá­tása ugrásszerű feladatellátási nehézségeket okozhat. Érthető, hogy a kulcspozíciójú munka­társaknak maradni kell, és meg kell vizsgálni, hogy az üresen maradó beosztásokat kivel, vagy mivel tudjuk pótolni. Kialakítot­tunk egy nagy teljesítményű in­formációs rendszert, amely tar­talékait kihasználva a létszám- csökkentés adta hátrányok egy részét kompenzálni tudja. — Az államtitkár megfonto­lás tárgyává teszi, hogy kell-e egyáltalán minden városba tisztiorvosi hivatal... — A megyében eddig sem volt minden városban, nem vál­lalták el a beosztást az orvosok. A tisztiorvosi hivatalokra jutó lakónépesség az ország terüle­tén igen nagy szóródást mutat, akár tízezernél is több lakos jut az egyik hivatalra, mint a má­sikra, ahol a feladatok és a lét­szám nem biztos hogy feladat- arányos. Véleményem szerint sem indokolt minden városban tisztiorvosi hivatal felállítása. Belföld-külföld UJ KELET a Göncz Árpád bécsi előzetese Bécsben arra számítanak, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök kedden kezdődő három­napos hivatalos ausztriai látogatásának fő témája az európai integráció és a biztonságpoliti­ka lesz. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek arra, hogy Ausztria több ízben hangsúlyozta: kész támogatni Magyarország EU-csatlakozási törekvéseit. Illetékes osztrák politikusok legutóbb Kovács László kü­lügyminiszterrel —januári bé­csi látogatásán — is közölték e határozott szándékukat. Más­részt Bécsben idézik Werner Fasslabend védelmi miniszter minapi nyilatkozatát, amely­ben a magyar NATO-csatlako- zás támogatását szögezte le. A magyar államfő látogatá­sán a témák közül osztrák vá­rakozások szerint bizonyára nem maradnak ki a vitás kér­dések sem: a két ország közöt­ti határátkelés feltételeinek rosszabbodása árnyékot vethet a hagyományosan jó kapcsola­tokra. Az államfő kiséretében Bécsbe érkezik Kuncze Gábor belügyminiszter is, aki most első ízben találkozik Caspar Einemmel, április eleje óta hi­vatalban lévő osztrák kollégá­jával; a változás az osztrák tár­ca élén nem érintette a határ­kérdésben elhatározott intéz­kedéseket, illetve azok végre­hajátásnak szakértői előkészí­tését. Göncz Árpád kedden ven­déglátójával, Thomas Klestillel kezdi meg a hivatalos tárgya­lásokat, majd látogatást tesz a parlamentben és találkozik a bécsi magyar kolóniával. Az első estét a Klestil államfő ál­tal a Hofburgban adandó dísz­vacsora zárja. Szerdán Göncz Vranitzky kancellárral találko­zik, majd a Városházán tesz lá­togatást. A csütörtöki napot a magyar és az osztrák elnök Dél-Burgenlandban tölti: Göncz Árpádot a felsőőri két­nyelvű (horvát-magyar) gim­náziumban látják vendégül az iskola vezetői és diákjai. Ezután Alsóőr magyar könyvtárát tekinti meg — szintén Klestil társaságában —, s a közeli üdülőhelyen folytat tárgyalásokat a bur­genlandi tartományi veze­tőkkel. A Magyarországgal határos, az EU-támogatások miatt igen nagy fellendülés előtt álló tartomány létfontos­ságú a magyar gazdaság szá­mára. (MTI) Korai jóléti állam? Pénzügyminiszterünk fogal­mazott így: koraszülött jóléti állam vagyunk. Joggal hasz­nálhatta ezt a stílusában sem szerencsés, hiszen akár sértés­ként is felfogható (koraszülött: a többihez képest fejletlen, tökéletlen) jelzőt? A század jóléti államainak története ismeretében semmi­képp! Minden demokratikus állam előbb lett nagyon szociális, aztán gazdag. Aki ezt a sorren­det úgy akarja megfordítani, hogy előbb legyünk gazdagok, aztán majd jut a szociális cé­lokra is, az nem tanult semmit az utolsó száz év tapasztalata­iból. Svédország előbb lett na­gyon szociálisan gondoskodó társadalom, aztán gazdagodott meg. Hasonlóképpen minden skandináv ország. Az Egyesült Államok szegé­nyebb volt, mint mi ma, ami­kor Roosewelt meghirdette a New Deal-t. Előbb követelte meg, hogy a legnagyobb ban­kár vagy menedzser se keres­hessen többet, mint a munkás­fizetés tízszerese, aztán a mil­lió dolláros éves fizetések sze­rénynek számítanak. Japánban évszázados tradí­ciók gondoskodtak arról, hogy nivelláltak legyenek a jövedel­mek. Ma is legfeljebb negye­dét keresi egy japán nagyvál­lalati vezető annak, amit az Egyesült Államokban kapna ugyanazért a munkáért. Ezen az úton jár minden tá­vol-keleti sikerország. A leg­sikeresebb Singapurban, hogy legyen elegendő költségvetési bevétel, a luxusautók után évi 120 ezer dollár az adó. De a családi pótlékhoz nem nyúl­nak. Hazánkat koraszülött jóléti államnak azért sem lehet ne­vezni, mert minden társadalom jóléti rendszere a pénzügyi bürokraták pillanatnyi hatal­mánál sokkal mélyebb gyöke­rekből táplálkozik. Minket a győztes demokráciák önérdek­ből odadobtak a sztálini impe­rializmusnak, amely az állami gondoskodás tekintetében tele volt gazdaságilag megalapo­zatlan szociális ambíciókkal. Sztálin felismerte, hogy az ál­lamhatalommal szembeni en­gedelmességhez szükség van arra, hogy a tömegek minden­napi életükben alapvetően az állam gondoskodására szorul­janak. Az állam nemcsak in­gyenes oktatást és egészség- ügyi ellátást adott, hanem még a lakásellátást is magára vál­lalta, amíg ki nem derült, hogy ez már igazán sok. A volt szocialista országok népei tehát két-három generáci­ón keresztül hozzászoktak ah­hoz, hogy a létminimum hatá­rán az államra számíthatnak. Ahhoz, hogy ezeket a szocialis­ta rendszerben kialakított elvá­rásokat egyszerűen figyelmen kívül hagyhassuk, előbb a létmi­nimum szintjén, sőt jóval az alatt élők számát kellene a mainak a töredékére csökkenteni! Német tartományi választások Szociáldemokrata-Zöld tar­tományi koalíciók létrejötte várható a vasárnapi választás eredményeként Németország két tartományában, Észak- Rajna-Vesztfáliában és Bré­mában. A nem hivatalos végered­mény szerint a legnépesebb német tartományban, Észak- Rajna-Vesztfáliában a szoci­áldemokraták 15 év után először elveszítették abszolút többségüket, míg a legkisebb tartományban, Brémában az elmúlt öt évtized legrosszabb szociáldemokrata eredménye született. A visszaesés ellené­re mindkét tartományban szo­ciáldemokrata vezetésű kor­mány alakul, és ez azt jelen­ti, hogy a tartományi kormá­nyok képviselőiből álló par­lamenti felsőházban, a Szö­vetségi Tanácsban a Német Szociáldemokrata Párt a jövőben is kompromisszu­mokra tudja kényszeríteni Helmut Kohl keresztény-libe­rális szövetségi kormányát. A Zöldek mindkét tarto­mányban nagyon jól szerepel­tek, sőt Észak-Rajna-Vesztfá- liában megduplázták öt évvel ezelőtti parlamenti helyeik számát. A vasárnapi voksolás fő vesztese a Szabaddemok­rata Párt, amely egyik tarto­mányban sem érte el a beju­táshoz szükséges öt százalé­kot. Az utóbbi időben telje­sen arctalanná vált, sorozato­san vereséget szenvedő libe­rálisok a 16 közül immár csak öt tartomány parlamentjében foglalnak helyet és csupán Rajna-Vidék-Pfalz tarto­mányban vesznek részt a kor­mányzásban. Brémában meg­lepően jó eredményt ért el az SPD jobbszámyából távozott politikusok által februárban létrehozott AFB (Tevékeny­ség Brémáért) elnevezésű választási szövetség. A nem hivatalos végered­mény szerint Észak-Rajna- Vesztfáliában az SPD 46, a CDU 37,7, a Zöldek pártja 10 százalékot ért el. Közvetlen munkatársaival való hosszas konzultáció után Johannes Rau tartományi kormányfő — aki a választási kampány idején elutasította a Zöldekkel való későbbi együttműködést —- vasárnap éjszaka közölte, hogy a héten megkezdik az egyeztetést egy Szociálde­mokrata-Zöld koalícióról. Brémában az SPD a vok- sok 33,4, a CDU 32,6, a Zöl­dek pártja 13,1, az AFB 10,7 százalékát szerezte meg. Klaus Wedemeier szociálde­mokrata polgármester ugyan egy SPD—CDU koalíció ala­kítását sem zárta ki, de az SPD több politikusa egyértel­műen a szociáldemokrata­zöld koalíció mellett foglalt állást és az országos politika szempontjai miatt is ez lát­szik valószínűnek. Vita a NATO-kapcsolatról Tizennyolcas körben kezd­ték meg a vitát a Nyugat-Eu­rópai Unió védelmi és külügy­miniszterei hétfőn Lisszabon­ban: a tanácskozásnak ebben a fázisában még nem voltak je­len a tavaly május óta „társult partneri státust” élvező kelet­európai országok (köztük Ma­gyarország) miniszterei. Az ő bekapcsolódásuk délután ese­dékes, ekkorra várható a ta­nácsülés egyik fő témájának számító „európai biztonságpo­litikai fehér könyv” első felé­nek a vitája is. Értesülések szerint a dél­előtti ülés egyik fontos kérdé­sét a NYEU és a NATO kap­csolatainak alakulása jelentet­te. Elviekben az már régről, mindként védelmi szervezet részéről tisztázott, hogy lehet­séges és kívánatos is, ha a NYEU időről időre önálló ak­ciókat vezényel. Ez ugyanis módot adhat Washingtonnak az általa kerülni kívánt műve­letekből való kimaradásra, mi­közben kézzelfoghatóbbá teszi az európai országok önálló biz­tonságpolitikai törekvéseit. A gondok a technikai megvaló­sításban jelentkeznek: a NYEU nem rendelkezik önálló kato­nai erővel, csupán a tagország­ok által felkínált egységekre támaszkodhat. Sőt, önálló pa­rancsnoki törzse, illetve logisz­tikai infrastruktúrája sincs. A tavalyi NATO-csúcs előtt hó­napokon át éppen arról zajlott a vita a nyugati stratégák kö­rében. hogy miként lehet áthi­dalni a problémát anélkül, hogy a NATO már meglévő, hatalmas költségeket fel­emésztő rendszere mellé, nem kevéssé költséges módon ki­építsenek egy párhuzamos rendszert is. Á megoldást vé­gül az „elkülöníthető de nem különálló” elvben foglalták össze, amelynek értelmében a NATO egyes kapacitásai a NYEU számára is „kikölcsö- nözhetőek” lehetnek, anélkül, hogy ez utóbbiak kiválnának a NATO szervezetéből. Ezt szolgálná az ugyancsak a NATO-csúcson elvben elfo­gadott „Többnemzetiségű, Egyesített Fegyvememű Ala­kulatok” felállítása is, ami módot adna arra, hogy a NYEU igénybe vehessen szö­vetségi eszközöket, kis létszá­mú, mobil hadműveletirányító csoportokat. (A Combined Joined Task Force angol elne­vezésben a „combined” utal arra, hogy legalább két nem­zetiséget, a „joined” pedig, hogy legalább két fegyverne­met foglal magában.) A több mint egy éve hozott döntést azonban mostanáig nem sikerült a gyakorlatba is átültetni. Mindmáig nem sike­rült dűlőre jutni ugyanis abban a vitában, hogy miként őriz­hetné meg a NATO az ellen­őrzés illetve a „vétó” lehe­tőségét olyan akciókat szolgá­ló „eszköz-kikölcsönzés” ese­tén, amelyekben a szövetség még közvetett módon sem akar részes lenni.

Next

/
Thumbnails
Contents