Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-15 / 112. szám
Magazin UJ KELET Egy kis kontyalávaló... A kis mértékű vagy mérsékelt alkoholfogyasztás csökkenti az idősebb hölgyeknél a koszorúér-megbetegedések miatti magas elhalálozási rátát, magyarul, kevesebb szívbeteg asszony hal meg, ha időnként a pohár fenekére néz — állapította meg a bostoni Dana-Farber Rákkutató Intézet egyik kutató- csoportja. Dr. Charles Fuchs és társai 85 ezer ápolónőn végzett megfigyelés alapján megállapították, hogy azok között a nők között, akik heti 1 -3 alkalommal alkohol tartalmú italt fogyasztottak, 17 százalékkal alacsonyabb a halálozási arány. Az alkohol jó hatása főleg azoknál az 50 év fölötti nőknél mutatkozik, akik valamilyen szívkoszorúér megbetegedésben szenvednek. Azok a fiatal vagy idős hölgyek, akik viszont nem szívbetegek, azok esetében az alkohol „életmentő” hatása nem igazolt. Am Fuchs doktor és kollégái azt is megállapították, hogy azoknál a nőknél, akik többet isznak — átlagban napi 1-3 italt —, 19 százalékkal nagyobb az elhalálozási ráta a nem alkoholizáló asszonyokhoz viszonyítva. A sokat italozó nők között az elhalálozási arány növekedése például a több mellrákos vagy májcirózisos esetben nyilvánult meg. A kutatási eredményt semmiképpen sem úgy kell értelmezni, hogy a nők azonnal rohanjanak a sarki kocsmába, és dobják be a heti konty- alávalójukat — figyelmeztetett az UPI-nak nyilatkozva Fuchs doktor. 124 évesen Egy 124 éves brazíliai asz- szonynak régi álma vált valóra, amikor sétát tett Rio Copacabana strandján, és ekkor pillantotta meg első ízben a tengert. — „Nagyon szép, óriási és sós” — mondta A/ar/a do Carmo Jeronimo, az egykori rabszolga a Reuter brit hírügynökség munkatársának. — „Nézze, hogyan mozog fel és le...” Jeronimo asszonyt, aki a kávétermelő Minas Gerais államban él, Rio De Janeiro polgármestere hívta meg, miután egy újságban olvasta, hogy a hölgy sohasem látta az óceánt. Jeronimo asszony 1871. május 5-én született rabszolgacsaládban. Tizenhét éves korában nyerte vissza szabadságát, amikor Isabel hercegnő, Brazília akkori uralkodója eltörölte a rabszolgaságot. Jeronimo kijelentette: nagyon örül riói látogatásának, és egyetlen kívánsága már csak az, hogy találkozzék Istennel. A leghosszabb spermája egy légynek van Melyik állatnak van a lehosszabb spermája? Ne gondoljunk az elefántra vagy a bálnára! Egy gyümölcsökön élő légyfajta a rekorder. Az aprócska, drosophila bifurca nevű légy spermája 5,8 centiméter hosszú. Ez hússzor hosszabb, mint maga a légy, és ezerszer hosszabb az emberi spermánál. A légy Arizonában, Mexikóban és néhány más középamerikai országban honos. Az, hogy miért ilyen hosszú a sperma, továbbra is rejtély — írta Scott Pitnick, az ohiói egyetem professzora, aki a jelenségről beszámolt a Nature című szaklapban. A tudós leírta, hogy a fégy testhosszának 11 százalékát az a narancs színű cső alkotja, amely a spermát előállítja. A sperma fejlődése olyan sokáig tart, hogy a hím légynek tizenhét napot kell várnia, míg újraképződik — mondta Pitnick az AP amerikai hírügynökség tudósítójának. E hosszú várakozás miatt sok legyet megölnek, mielőtt használhatná a spermát. Az éhes pókoknak alkalmuk van a várakozás idején zsákmányul ejteni a kis legyet. A Nature-ben közölt cikk nem ad választ arra, hányszor képes párosodni ez a rekorder légyfajta. 11 _____________ 1995. május 15., hétfő Cz immer Feri okosakat mond Itt a tavasz. Czimmer Feri barátom meghívott egy kis bor melletti tavaszi csevegésre. Badacsonyban jó bor terem, Feri pincéjében meg különösen, így könnyen rábeszélt egy hétvégi kirándulásra asszony nélkül... gyerekek nélkül... Barátom már felújította a házat, átfestette a falitáblát. Kissé meglepődtem, mert még a saját nevét sem tudja helyesen írni. Cimmer Frei — így írta, és mégis milyen sokra vitte. Már kiköltözött a kiskonyhába, mert a nagyház felújítva várja a vendégeket. — Némethék jönnek? — Remélem, bár a család- egyesítés óta inkább a tengeri szigeteket részesítik előnyben. Amikor kint voltam náluk, azt mondták, hogy tök hülyék vagyunk, mert saját magunk ellenségeként olyan ellenpropagandát csinálunk a turizmusunknak, hogy annak párja sincs. — Hogy érted ezt, barátom ? — Egy példát mondok: ha egy nyugati paraszt kútjába be- ledöglik egy macska, akkor azonnal kiveszi, kimeri az ösz- szes vizet, elvégzi a fertőtlenítést, aztán bevizsgáltatja, és ha iható, akkor adja a vendégeinek. Néhány év múlva, mikor nagyon dicséri egy barátja a kút vizét, elmondja, hogy valaha még döglött macska is volt benne. Erre a barát csodálkozik: milyen ügyes ez a paraszt, hogy így rendbe hozta a kutat. — És a magyar paraszt mit csinál? — A magyar paraszt, barátom, végigkürtöli a világot, hogy beledöglött a macskája a kútba, pedig milyen szép macska volt, és milyen csodálatos volt a víz, és hogy ebből a kútból már soha többet nem lehet egy jót inni, annak ellenére, hogy ki fogja fertőtleníteni. Aztán jönnek a barátok, csak nem isznak a vízből, és a következő évben már nem is jönnek... — Mit akarsz ezzel mondani? — Nézd, barátom! Európa szinte minden tava ugyanúgy döglődik, mint a Balaton. Csak azok nem pofáznak, nem kampányának maguk ellen, nem nyilatkoznak feleslegesen a magadfajtának, hanem csendben kezelik a vizet, ellenőrzik a vízgyűjtőterületet, és közben a turisták fürödnek. —Jól kitolnak a turistákkal! — Bocsánat, barátom, elfelejtettem mondani, hogy nem telepítenek tavaikba angolnát, növénypusztító halakat, ikra- zabáló ragadozókat... Ilyeneket mondott a barátom, míg józanok voltunk, aztán a jó badacsonyi bor elvette a mi eszünket is. F. Sipos Józsej' AZ IZZÓ ÉLVEZET A dohány. Oldalakat lehetne írni történetéről, fajtáiról, felhasználási formáiról, és még folytathatnám. Ezúttal csak a témakör egy kisebb darabját próbálom röviden az olvasó elé tárni. Ez a kis darab, amely napjainkra, kultúránkra, mindennapi életünkre rányomja bélyegét, amely olyannyira túlsúlyba került a dohány más fogyasztási formáival szemben, hogy azok már szinte feledésbe merültek, ez a kis darab a cigaretta. A füstszívás nem az utóbbi évszázadok találmánya. Már a történelem kezdetén is használtak a jósok és papok füstöt,többek között a tömjénét, hogy általa hallu- cinációik legyenek, vagyis „közel jutva az istenekhez”, jövendőmondásra alkalmas állapotba kerüljenek. A rómaiak és a görögök nemcsak szertartásokhoz, hanem gyógyításra is felhasználták a füstöt. Hippokratész például női betegségekre ajánlotta. Ez azonban még nem dohányfüst volt. Mint az köztudott, a világ (részben) hálás népe a hamburgeren, Coca-Colán és a Texasi láncfűrészes gyilkosság című horrorfilmpróbálkozáson kívül a dohányt is Kolumbusz Kristóf számlájára írja . Merthogy az előbbiekhez hasonlóan ez is amerikai produktum. A dohány egyébként a burgonyafélék családjába tartozó növény, és ma mintegy 50 fajtáját ismerjük. Sok mindent művelt már az emberiség vele. Rágták, szippantották, Robinson még teát is főzött belőle, de mégis csak akkor vált biztos befutóvá, amikor először gyújtották meg melegedési szándék nélkül. Kezdetben vala a pipa, majd a szivar, és aztán a cigaretta tűzhette ki a vini, vidi, vici (jöttem, láttam győztem) feliratú kitüntetést. Adományozó: az emberiség nikotinfüggőségben „szenvedő” része. Általában csak a nikotinról emlékezik meg a szóbeszéd, pedig a „bűzrudacska” fogyasztásakor a tudomány mai állása szerint mintegy 100 különböző kémiai anyaghoz jutunk hozzá. Néhány közülük, három csoportban, a teljesség igénye nélkül. Légneműek: szén+!%/„”+monoxid, széndioxid, ciánhidrogén, kénhidrogén, ammónia, stb. Folyékony, de általában illó anyagok: nikotin, piridin- bázisok, metilalkohol, vajsav, valeriánsav, stb. Szilárd anyagok: viaszok, gyanták, gyantasavak, pirokateinok, stb. A társanyagok egy jó része a nyers dohányban nincs meg, csak égéskor szabadul fel, de azért nincs szándékomban senkit rábeszélni a bagórágásra. Jó tudni, hogy a dohány legveszedelmesebb mérgező elemei a cigaretta végében gyűlnek fel az elszívás alatt. Sok dohánygyár kis karikával jelzi azt a helyet, ameddig ez a méreggyűjtő box tart. A dohányosok elhalása és a cigaretta papírjának kátránytartalma összefüggéséről annyit, hogy a kutatások szerint cigarettapapírból egy gramm káros anyag felgyűléséhez napi 25 szál cigaretta elszívása szükséges 25 éven át. Ehhez képest egyetlen szivar nikotintartalma két ember halálának előidézésére lenne elegendő, amennyiben az közvetlenül a vérbe, illetve a gyomorba jutna. Szerencsére nem jut, a dohányos pedig idővel egyfajta védettségre tesz szert a nikotinnal szemben. Dr. Marék Antal Dohányosok könyve című munkája szerint a cigaretta keletkezéséről két legenda is kering. Az első alapján az 1832-33 között zajló török-egyiptomi háború alatt az egyik egyiptomi katonának eltörött az agyagpipája. Volt dohány, volt tűzszerszám és nikotinéhéség, de mivel a sivatagban nem hemzsegnek a trafikok, nem tudott új pipát beszerezni. A szürkeállománya turbófokozatra kapcsolt, és támadt egy ötlete. Kiszórta a puskaport abból a papírba préselt hengerből, amelyben a kiszabott mennyiségű puskaport tartották, aztán az üres hengert megtöltötte dohánnyal, és így füstölt. A dolog újhullámos volta, na meg a pipanepperek tartós távol léte hatására később a többi katona is rákapott erre a módszerre, amely állítólag a cigarettázás gyerekkorának tekinthető. A másik legenda szintén 1832-re datálja a nagy eseményt. Ibrahim pasa egyiptomi hadvezér ostrom alá vette a török kézen lévő Jean d’ Arc-várat. Az egyiptomi hadvezér ajándékokkal megrakott tevekaravánt indított útnak katonái számára, a harci kedv növelése érdekében. A tevék közül egy dohányt, egy másik pedig pipát szállított, azonban utóbbit egy török ágyúgolyó elküldte legelni a mennybéli Szaharába. A dohány megérkezett, de pipa híjján szívhatatlan volt. Ezúttal is egyiptomi katonának durrant el az agya, a puskapor kanócának becsavarásához használatos, rendkívül finom indiai papírba csomagolta a dohányt, és rágyújtott. A többiek pedig — valószínűleg észerű óvatosságból, nehogy elszívja a tevényi bagót — követték példáját. Vannak, akik Dél-Amerikába teszik születése helyét, de valószínűbb, hogy az igazi cigaretta a Közel- Keletről került nyugatra. Spanyolországban 1830 körül már ismerték, Franciaországban pedig csak 1844-ben indult meg gyártása. Eleinte kézzel végezték ezt a munkát, és így végzik még ma is azok, akik saját ízlésüknek megfelelő keveréket szívnak. Mert a cigaretta nem homogén, többféle dohányból állítják össze. A felhasznált dohányfajták keverési aránya a dohánygyárak féltve őrzött titka. Vannak cigarettafajták, amelyeknek összevágás előtt cukor és glicerin hozzáadásával adnak egyfajta ízt, összevágás után pedig újra csak egyéni és titkos eljárásokkal illatosítják, alkoholban oldott illatszereket keverve hozzá. Általánosan elterjedt a mentholos cigaretta, de találkoztam már narancs és meggyízűvel is. Bármilyen is az íze, egy fikarcnyi C vitamin vagy kalória sincs benne, ne adjuk édesség helyett a gyereknek! Manapság késhegyre menő vitákat folytatnak a dohányzás emberi szervezetre gyakorolt káros hatásának mértékéről. Érvek és ellenérvek, pro és kontra egyaránt vannak, de a legutóbbi időkben a nemdohányzók kerekedtek felül, legalábbis a fejlettebb országokban. Az USA több államában példának okául tilos a dohányzás a közhivatalokban, sőt, még az utcán is! Az egészségre különösen ártalmas cigarettafajtákat arrafelé betiltják, de azért a nagy dohánygyárak vezetőinek nics oka az öngyilkosság vagy a közhasznú munkavállalás gondolatával eljátszani. Jócskán akad fejletlen ország, ahol nem lehet elég erős a cigaretta a megélhetési gondok okozta feszültség oldásához. Dojcsák Tibor
