Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-15 / 112. szám

Kultúra 8 1995. május 15., hétfő UJ KELET Vassy-grafikák Vaján A művésznő A Molnár Mátyás Alapít­vány kuratóriumának jóné- hány tagja számára is meg­lepetés volt, hogy Molnár Sándor, a Vay Adám múze­um igazgatója, a kuratórium elnöke május 12-én, délután két órakor, kuratórium gyű­lése előtt megnyitotta Vassy Erzsébet nagyváradi grafi­kusművész kiállítását. Ami­kor a meghívók kimentek, még nem dőlt el, lesz-e meg­nyitó. A művésznő azonban csak egy napig tudta tartani az anyagot, ezért célszerűnek látták ezt ilyen módon meg­oldani. Vassy Erzsébet két óra előtt néhány perccel adott rövid interjút az Új Keletnek.- Nagyváradról érkeztem, a Tibor Ernő Galéria tagja vagyok. Ez Nagyváradon, a Kanonok soron működik, Tempfli József püspök úr se­gítségével. Ebben az alagsor­ban ahol székelünk, helyet kapnak még könyvbemuta­tók, újságíró-találkozók, itt van a Bihari Napló és az Er­délyi Napló szerkesztősége is. Én egy amerikai-román vegyesvállalatnál dolgozom,, mint vázaminta tervező gra­fikus. Kiállításokon persze nem ezek a munkáim szere­pelnek, hanem néprajzi kuta­tást indítottam el, és ennek anyagából merítek. Kalota­szegi templomok, székely- kapumintázatok, Váradról rengeteg grafika. Dolgozom temperával is, itt a pasztell­színeket érzem közel magam­hoz, ezekkel tudom igazán a táj szépségét visszaadni.- A helyszínen készülnek a vázlatok?- Igen, és van, amikor fény-' képeket is csinálok, főleg ha valamit nagyon pontosan kell elkészíteni.- Egy-egy témakört dolgoz fel? ,- Általában igen. A kalo­taszegi templomokból példá­ul megjelent egy albumom is, Templomaink címmel. Most dolgoznak a második kiadá­sán, és úgy néz ki, Váradról is készülni fog egy album. A most kiállított képek egy ré­szét Váradról, Kalotaszegről, székelyföldről hoztam, a va­jai képeket pedig mind most készítettem. Amikor hazame­gyek, valószínűleg a képeket is viszem, mert kiállításom lesz Pécsen, utána pedig Szekszárdon. Dojcsák Tibor A Huszár-stúdió növendéke A közönség az igazi kritikus „Abasáron születtem — ta­lán innen örököltem a jó bor szeretetét —, majd tízéves ko­romban szüleimmel együtt Nyíregyházára költöztem. Je­lenleg Kiskunfélegyházán élek, alkotok...” Málik Béla grafikus néhány napra visszatért művészi pá­lyája bölcsőjébe, Nyíregyhá­zára, hogy megkezdje egy maj­dani cserekiállítás előkészí­tését. Rövid látogatása alkal­mával időt szakított egy be­szélgetésre. — Mit jelent számodra ez a város? — Még mindig innen épít­kezem. A Kölcsey Gimnázium végzős tanulójaként kezdtem aktívan foglalkozni a kép­zőművészettel. Akkor még nem tudtam, hogy festőként, grafikusként, vagy szobrász­ként dolgozom-e tovább* mert mindennel foglalkoztam. Ké­sőbb Huszár István és Horváth János képzőművészeti stúdió­ját kezdtem látogatni, és be­kapcsolódtam az amatőr kép­zőművészeti mozgalomba. — Járjuk végig azt az utat, amelyen most profi grafikus­ként botorkálsz! — Hajói emlékszem, 1981- től tagja vagyok a budapesti Fiatal Művészek Klubjának, azóta rendszeresen kiállítok. Legemlékezetesebb a Magyar Nemzeti Galéria szervezésé­ben létrejött budaörsi kiállítás és a Fiatal Művészek Klubjá­nak tárlata. A nyíregyházi Őszi Tárlaton hat alkalommal állí­tottam ki, 1986-ban a hód­mezővásárhelyi Téli Tárlaton grafikai nívódíjat kaptam. — Néhány éve hűtlen lettél Nyíregyházához, és elköltöztél Kiskunfélegyházára, a hírek szerint egyéni sikereid szín­helyére. — A feleségemhez viszont hűséges voltam, mert őt követ­tem szülővárosába. Rajzszakos tanár, nagy tehetsége van a képzőművészethez szegedi, hódmezővásárhelyi és buda­pesti kiállításokkal a háta mö­gött. Az anyaság kettéhasítot­ta művészi életpályáját, de az ő „feltámadása” is ezzel a köl­tözéssel esik egybe. Az elmúlt évben sikeres közös kiállítá­sunk volt a kisfunfélegyházi Móra Ferenc Galériában. Je­lenleg a Fehér Paletta alkotó- közösség vezetője vagyok. — Tervek? — Hosszú lenne felsorolni. Ami itt lényeges, hogy kölcsö­nösségi alapon egy nyíregyhá­zi kiállításra készülünk, mely minden bizonnyal az elkö­vetkező évben realizálódik. —Mit jelent „profi” művész­nek lenni? — Régen a Magyar Népköz- társaság Képzőművészeti Alapjának lektorátusa döntött arról, hogy ki lehet profi mű­vész, ma már ennek nincs jelentősége, korlátlanok a lehetőségek. Az önmenedzse­lési készség, a menedzserek munkája no és a közönség dönti el, hogy kit fogadnak el művésznek. Aki nem ért a szakmához, az a közönség szá­mára akkor is amatőr marad, ha hivatalosan megilleti a „művész” titulus. F. Sipos József A legjobb táncos az énekesnők közül ]□□□□□□□□□□□□□□ □□□□□□□□□□□□□□ Május 16—19. Hal Hartley: Egyszerű emberek „Olyan dolog, hogy kaland, nincs. Olyan dolog, hogy ro­mánc, nincs. Csak a baj és a vágyakozás van. A vicces az, hogy mikor az ember vágyik valami után, azonnal bajba jut. Amikor pedig bajban van, egyáltalán nem vágyik semmi után sem.” (Hal Hartley) Bill és Dennis McCabe test­vérek, természetük mégis vad ellentéte egymásnak. Dennis csendes, jóképű, félénk és könyvmoly, főiskolai hallgató, aki kétségbeesetten kutat régen elvesztett apja, egy radikális aktivista után. Vonakodva csatlakozik hozzá bátyja, Bili, aki energiától duzzad, cinikus, sajátos modorú fehérgalléros bűnöző, akit barátnője éppen átvert. A törvény elől menekül­ve és a keserűségtől feldühöd­ve megfogadja, hogy elcsábít­ja aztán elhagyja az első gyö­nyörű nőt, akivel találkozik, csak azért, hogy egyenlítsen. A kérdés az, vajon sikerül-e sa­ját magát legyőznie, miután Kate-el találkozik. Kate a szépséges, de magá­nyos, erős akaratú tulajdonosa egy csendes kis tengerparti vendéglőnek, ahol a két test­vér felbukkan egy apjuk hol­létéhez vezető valószínűtlen szálat követve. A nő a fogadó­ban marasztalja őket, miután segítenek neki epilepsziás barátnőjét, Elinát gondozni. Május 20—22. Bacsó Péter: Megint tanú Pelikán egyre mélyebbre süllyed akarata ellenére a he­lyi politika mély vizébe, míg aztán közvetlenül a választás előtt merényletet kísérelnek meg ellene titokzatos kezek. Funkcióját a politikai harcban rettenetes felesége, Malvin ve­szi át. Pelikán hasztalanul pró­bálja bizonyítani, hogy ő él, létezik, hiába intéz saját teme­tésén leleplező beszédet az összegyűlt tömeghez. Fő­hősünk nem tud mást csinálni, mint jelentkezik a börtönben és követeli, hajtsák végre rajta a negyven évvel ezelőtt hozott halálos ítéletet. De a halálos ítéletet, Pelikán nagy bánatára már eltörölték Magyarorszá­gon. Hajdan egy kislány arról álmodozott, hogy énekesnő lesz. Mivel a tánc sem állt tőle távol, tovább szőtte gon­dolatait és e kettőt párosítva mára igazi, profi módon egyedi showt valósított meg. Az álom valóra vált. A szőke, igen szexis, táncos lábú mű­vésznő Zoltán Erika, azaz Erika C. Aki e műfajokon kívül tánctanárként, mene­dzserként, illetve producer­ként is jeleskedik. A kö­zelmúltban nyílt Energy Disco legelső szátrvendége volt. Fellépése után beszél­gettem vele. — Koncertjeiden éneklés mellett táncolsz is. Hogyan bírod ezt a tempót? — Egyre inkább haragszik Szűcs Jutka, ha hangoztatom, hogy az ő tánckarában tán­coltam pályám kezdetén, va­gyis 18 éves korom óta ezt csinálom. Hogy a kérdésed­re feleljek: hetente három­szor edzek. Fontos, hogy jó kondícióban legyek, mert ez bizony szükséges ahhoz, hogy a mikrofonba egy-egy szám alatt ne lihegjek. A másik dolog, hogy hízásra hajlamos vagyok és csak-ke­vés kalóriából összeállított étrend mellett tudom karcsú­ságomat megőrizni. Gyer­mekkoromban jazzbalettra jártam, ahonnan gimis ko­romban Geszler Gyuri válo­gatása által bekerültem Judit­hoz dolgozni. Nagyon sok szép helyre jutottam el vele 2-3 év alatt, és a szakma egyes fortélyait is megtanul­tam. Fontos indítás ez, mivel a táncosnő egyesek szemében borzasztó pejoratív jelentésű szó. Még megvédeni sem tu­dom e szakterületet, aminek én is abszolút részese voltam. Rögtön egy topon lévő sztár mellett kezdeni más, mint egy éjszakai bárban való ugrabug- rálás, pedig később ezt is csi­náltam. Pontosan tudom, hogy e két dolog abban különbözik, hogy az emberek szebben néz­nek az előzőre. Hisz valahol el kell kezdeni mindenkinek, és csak fokról-fokra lehet felfelé haladni a létrán. — Ugorva az időben egy pi­cit: megvalósítottad az egyik tervedet, nyitottál egy táncis­kolát. Mióta? — Már nem is egy van, ha­nem négy. 1990-ben alapítot­tuk az első kettőt Budapesten, majd Székesfehérvárott és nemrégiben Kecskeméten. Szeretnénk több helyen nyitni, csak a messzi utazgatások gya­korlatilag megoldhatatlanok. De ha helikopterünk lesz egy­szer, talán még Nyíregyházán is „nyitunk”. — Rajtad kívül kik taníta­nak? —Mivel nem tudok egyszer­re több helyen oktatni, ezért párom és koreográfusom, Ká- tai Róbert és legjobb táncosa­im segítenek. — A nemrégiben megtartott Total Dance fesztiválon óriási sikert ért el az Emergency House. A Veszélyes Ház nevet viselő kvartett mendzsere és producere is te vagy? — A kedvesemmel megala­pítottuk az E. C Produkciós Irodát. Saját tapasztalatomból tudom, hogy akkor lehet egy új csapatot elindítani, ha elő­zetesen kidolgozzuk a folya­mat minden részletét. Mi erre vállalkoztunk, egyrészt azért, hogy változatosságot jelentsen, és én se unjam eddigi mun­kámat. Itt arra törekedtünk, hogy a zene vadonatúj le­gyen, ami az első E. C-pro- dukció. Nehéz lesz őket be­hozni, már csak azért is, mert ez a stílus nagyon látványigé­nyes. — Miről énekelnek? — A szerelemről, szexről és az erotikáról. Inkább ezt csinálják a fiatalok természe­tes védekezés mellett, mint narkózzanak vagy igyanak. — Kik az új tehetségek? — M.C. Ducky, U-Kry, Herbie és egy francia-arab származású fiú, Zahir, aki immár három éve táncol ná­lunk. Együtt alakítottuk ki a megjelenési formát. A fonott haj nagy divat, amit a video­klip nyomán biztos, hogy megjegyeznek a nézők. Ugyanezt a célt szolgálja az Adidas három csíkja, mely az összes rave-rajongónak és együttesnek egyezményes jele. Május közepén jelenik meg lemezük és két maxi CD-jük. Boró Orsolya Elina Löwensohn az Egyszerű emberek című filmben

Next

/
Thumbnails
Contents