Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-15 / 112. szám
UJ KELET Mándok 1995. május 15., hétfő 5 Ördögi kör a kastély körül Ha Forgács gróf látná most a kastélyát, akkor biztosan megfordulna a sírjában. Omladozó falak, bezúzott ablakok, leégett tető, gaz körben az épületen és az egész parkban. Hogy belül milyen, arról jobb nem beszélni. Ezt az állapotot a múlt héten pénteken tapasztaltuk fotós kollégámmal amikor a községben jártuk. Nem ez az első eset, hogy lapunkban szóvá tesszük a kastély ügyét. A kastélyparkból kijövet találkoztam egy régi mándoki ismerősömmel, Boros Józseffel. Látta rajtam, hogy az imént látottak lehangoltak, és mindjárt informált is. — Állítólag egy külföldi személynek már el is adta az önkormányzat egy- vagy kétmillió forintért a kastélyt, de a mai napig sem történt vele semmi. Pedig úgy tudom, hogy a szerződés szerint 1996-ra eredeti állapotába kell visszaállítani az épületet és környékét. Viszont ahogy most kinéz, egy év alatt nemigen lehet rendbe hozni. — Ennek az állítólagos új tulajdonosnak milyen célra kellene a kastély, ha már rendbe hozta? — Pontosan nem tudom, de valamilyen üdültetési célra használná. Az önkormányzat kiköthette volna, hogy mire is használhatja. Például, ha létrejönne a gimnázium, akkor az egyik szárnyban el tudnám képzelni a kollégiumot, meg az iskolát is. A községben másoknak is az a véleménye, hogy valamit most már nagyon sürgősen kezdeni kellene az egésszel, mert nap mint nap romlik az állapota. Nem utolsósorban Mándok múltja, történelme is benne van a kastélyban. Az itt élő emberekben pozitív emlékek maradtak meg a Forgács grófságról. Támogatta és segítette a szegényeket. Például már abban az időben ingyenkonyhát nyitott a rászorulóknak. A legilletékesebb helyen, az önkormányzati hivatalban érdeklődtünk, hogy van-e valamilyen jó hír a kastély felől. Sajtos István polgármester is szeretné már egyenesbe látni a dolgokat. — Nagyon rossz állapotba került a kastély. Eladtuk kétmillió forintért, viszont a tulajdonjog rendezése nem történt meg. A pénz természetesen addig letétben van. — Mi az oka, hogy a tulajdonjog nincs rendezve? — Kialakult egy ördögi kör. A Műemlékfelügyelet nem já- r,tl hozzá a tulajdonjog átruházásához, mert nem látja biztosítottnak a kastély felújítását 1996. december 31-ig. Ezzel szemben a leendő tulajdonos azt mondja, hogy addig nem újítja fel, míg a tulajdonjogot meg nem szerzi. Ezen a ponton őrlődünk. Megy a hatósági huzavona, de a másik oldalról a befektetőnek is igaza van. Az egészben az a bosszantó, hogy a Műemlékfelügyelet megtagadja az átíráshoz a hozzájárulását, de minket kötelez, hogy javítsunk az épület élet- veszélyes állapotán, ami csupán pénzkidobás, mert semmit sem old meg. — Mióta ál! üresen a kastély? — A diákotthon 1984-ben szűnt meg, azóta rohamosan romlik az állaga. Egy év alatt annyit romlik, mint azelőtt 10 évig. — Várható rövidesen valamilyen megoldás? — A Műemlék Hivatal 24- én szemlézi az épületet. Én továbbra is kérni fogom, hogy végre adják meg a hozzájárulásukat az átíráshoz. Ne két hatóság verekedjen már. Ha ésszerűen gondolkodunk, akkor egy meglévő tulajdonost már kötelezhetek arra, hogy tegye rendbe a kastélyt. — Ön szerint mire hasznosítaná az új tulajdonos? — A szervezet, amely megvenné, külföldön élő magyarokkal foglalkozik. A külföldön nyugdíjba menő és haza vágyó magyarokat fogadnák a kialakított lakosztályokban. Ezenkívül csereüdültetést is csinálnának.-fullajtárKét világháborúban harcolt Ahogy az ember fia megszületik, és megvilágosodik az értelme, álmokkal és vágyakkal van teli. Álmodunk egy szép ifjúkorról, de mire észbekapunk, már el is múlt. Jön a családalapítás, magunkról talán meg is feledkezünk, mert a csemetéinkkel vagyunk elfoglalva. Amikor felnőnek a gyermekek, már kezdünk arra gondolni, hogy bizony jó lenne egy gondtalan, hosszú öregkor, nézni a cseperedő unokáinkat. Aztán, ha ettől is több jut a sorstól, az már ajándék — modják sokan. De mit gondol az, aki már közel száz éve él ebben az ámyékvilágban, és teljes szellemi frisseségben éli tevékeny mindennapjait. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor T. Makai Lajost, Mándok és környéke legidősebb emberét mentem meglátogatni. Lajos bácsit ebéd közben találom, de jöttömre fürgén felugrik az asztaltól. Szinte mentegetőzve mondja: — Most csak úgy csipegetek, mert reggel eszem sokat meg délután öt óra körül. Hál’ istennek van étvágyam. — Hány éves pontosan Lajos bácsi? — 1899-ben születtem itt Mándokon, és május 20-án a 97-ik évembe lépek. — Mivel foglalkozott, hogy ilyen szép kort sikerült megérnie? — Világ életemben földművelő voltam. Hét hold földünk volt, majd amikor megalakult a téesz, ott folytattam. Földművelő voltam, de a közéletben is tevékenykedtem. 1926-ban leventeoktató, 1938- ban esküdt voltam, meg a nagyurakkal és papokkal együtt benne voltam a képviselő-testületben is. Aztán alapítótagja voltam a földműves szövetkezetnek, majd az állandó pénzügyi bizottság elnöke, és később — ahogy öregedtem — körzeti ellenőr voltam Eperjeskétől Tuzsérig. — Katona volt? — Voltam bizony. Három fronton és két világháborúban — orosz, olasz és román — is harcoltam mint tüzér. Először 1918. december 8-án az első világháborúba sorozatak be Szatmárnémetiben. Majd 1938-ban Ungvárra vonultam be mint hatgyermekes apa. — Lajos bácsi már több rendszert is megélt. Melyikkel volt a legjobban megelégedve? — Itt Mándokon mindig nyugalom volt. A múltban sem bántották a kisembereket, meg a cselédeket. Most meg tetszik Torgyán és Horn Gyula beszéde is. — Úgy hallom, még eljár a templomba. — Lelki bánatom volna, ha nem tudnék elmenni, de magamtól megyek ám, még nem kell segítség. —A templomba járáson kívül mivel telnek napjai? — Már vagy három éve kiülök a kapuba és nagyon jólesik, amikor rámköszönnek, hogy „jó napot oktató úr”. Mint említettem leventeoktató is voltam. Újságot keveset olvasok, mert már nem látok valami jól, de a tévét azt nézem. Meg eljárok az öregotthonba is. De majdnem elfelejtettem, minden vasárnap ott vagyok a futbalmeccseken is, csak valamikor egy kicsit jobb csapat volt Mándokon. —Említette, hogy hat gyermeke van. Mind itt élnek Mándokon? — Öten itt élnek a családjukkal, egy meg Pesten. A feleségem már meghalt. Itt az egyik fiamnál lakom, nagyon jól bánnak velem, én is szeretem őket, meg az unokákat és a dédunokákat is. Fullajtár András Református gimnázium indul? Néhány évvel ezelőtt Mándok gazdaságilag és kulturális szempontból is komoly szerepet töltött be a térségben. Többek között saját gimnáziummal is rendelkezett a nagyközség. Azóta a középfokú oktatási intézmény helye, a volt Forgácskastély, az enyészet áldozata lett. Mostanában aztán szárnyra kapott egy olyan hír, hogy újra lesz gimnáziuma a közel ötezerlelkes településnek. Ezzel kapcsolatosan a legilletékesebbet, Bírta István református tiszteletest kerestem fel. mivel ő munkálkodik a gimnáziumi oktatás újraindításán. — Ón szerint közel negyed- százada miért szűnt meg Mándokon a középfokú oktatás? A település lélekszámú most is indokolttá tenné, hogy legyen. — Az elmúlt renszer ezt a települést le akarta építeni, ami bizonyos szinten sikerült is. A fejlesztések Záhonyra irányultak, és a gimnáziumot is oda vitték át. — Egyáltalán, így két évtized szünet után, honnan jött az ötlet, hogy foglalkoznak a gimnázium újraindításával ? — Sokat imádkozom azért, hogy a település megrekedt fejlődése újra beinduljon, és egyik fontos lépés az lenne, hogy oktatás terén is lépjünk egy nagyot. Erre szerencsére biztatókat és támogatókat is találtunk. — Müven konkrét lépések történtek már a megvalósítás érdekében, és az egyházon kívül kik állnak még az ügy mellé? — A megyei és a helyi ön- kormányzat támogatását is élvezzük az ügyben. Viszont a megvalósítás sokkal nehezebb, mint gondoltam. Rengeteg biztatást és elismerést kapok, de az igazi támogatást eddig csak egy alapítvány pár tízmilliós kamatmentes hitele jelenti. De erről is csak júniusban döntenek. Őszintén megmondom, van bennem egy kis félelem is, mert önállóan nem bírnánk fenntartani az iskolát. Hiszen tudjuk, hogy az önkormányzatok is nehéz helyzetben vannak. Sok függ attól is, hogy külföldről mennyi tőkét tudunk behozni. —Az egyház az ön szervezésén kívül mit adna a gimnázium beindulásához? — A szervezésen kívül — ami nem kis feladat — az épületet biztosítaná. Sajnos az egyház anyagi segítségére nem nagyon számolhatunk, mert Debrecenben is zajlik egy beruházás. — A jelenlegi nehézségek ellenére mikortól indulna be az oktatás? — Az eredeti tervünk szerint már most ősszel indultak volna az első évfolyamok, de úgy látom, nem lesz belőle semmi. Ugyanis akik patronálnának bennünket, félnek, hogy a nehéz gazdasági helyzet miatt nem tudnák megadni azt, amire a zavartalan működéshez szükség lenne. — Tegyük fel, hogy elosztanak a felhők, és minden rendbejön. Hány osztállyal indulnának és milyen speciális fakultációval? — Két osztályt tervezünk indulásként. Az egyik egy általános gimnáziumi osztály, aminek profilja az egészségügy, a másik osztály pedig egy szakmunkásképző lenne. Itt igyekszünk olyan szakmákat indítani, amikre a legnagyobb szükség van. Lenne egy számítástechnikai részleg is, mert reményünk van rá, hogy külföldről számítógépeket tudunk szerezni. Természetesen az idegennyelvoktatás is teret kapna. —Kik számára lenne nyitva az iskola? — Református egyházi iskola lesz, de mindenkit szívesen fogadunk. Nyitott intézmény kívánunk lenni. Mándokon kívül a környéken lévő 10-12 falu gyermekeit tudnánk felvállalni. Korlátozott számban határon túli diákokat is fogadnánk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy egyes családok egyre nehezebben élnek, éppen emiatt az oktatás ingyenes lenne. Az egyháznak most is feladata lenne, hogy felkarolja a szegény, de tehetséges gyerekeket. — A meglévő sok kérdőjel miatt ősszel mégsem indul az oktatás. Mi várható? — Erről a szándékunkról már nem mondunk le! A gyülekezet is nagy örömmel fogadta az elhatározásunkat. Nehéz lesz, de ha több év is kell hozzá, akkor is megvalósítjuk... Fuli Honnan ered a neve? Kanada Mándokon jártamkor többször is megütötte a fülemet, hogy az emberek a község egyik legrégebbi és valamikor legszegényebb részét Kanadának hívják. Gondoltam, utánajárok, hogy miért pont az északamerikai államra emlékeztető névvel illetnek egy lakónegyedet. Bereczki Pál né boltos már itt született. Szerinte azért nevezik ezt a részt Kanadának, mert nagyon sáros volt, és állt a víz az utcákban. Viccesen mondták az emberek, hogy itt akár hajó is járhatna. — Egy biztos, mindig szegény nép lakta, és aki itt lakott, azt lenézték. Most már előfordul, hogy a fiatalok máshová is házasodnak, vagy elköltöznek. — Hány család lakhat itt? — Nagyon sok, a község lakosságának legalább fele. Betértünk özvegy Jámbrik Sándornéhoz, állítólag ő hitelesebb történetét ismeri a névnek. —Hallom, hogy szegény nép lakott errefelé. — Szegény ez most is. — Nekem nem úgy tűnik, mert például látom, hogy szép házat építettek, és építenek most is. — Az is igaz, de hányán nem fizetik az OTP-t! Nézze, a látszat csalóka. Csak hogy egy példát említsek. Megmaradt egy láda vetőkrumplim, és enni viszik el az emberek 50 forintért. Kérdeztem, akkor milyen világ van? Apám mondott egy örök igazságot valamikor: „nem az a baj, amit az Isten ad, hanem az, amit az ember magának keres”. Mindenki maga rendelkezik az életével, a pénzével. — Ezt most hogyan érti? — Ha libapecsenyét ennénk, de nem jut, akkor elégedjünk meg a kacsával, ha arra sem telik, akkor együnk csirkét vagy egy farhátot, meg krumplilevest, bár már lassan az is luxus. — Emma néninek mire jut? — Nem panaszkodom. Mindig találok magamnak munkát, mert boldogulni akarok, ha nehéz is. Jut kacsára is, de ha akarom. Helikont szívok. — Akkor az emberekben is van hiba, mert niost mindenkinek volna lehetősége, ha mást nem, földet művelni, hogy magát eltartsa. — így van. Én nem sajnálok például egy hajléktalant sem, amikor mutatják a tévében őket. Megkérdezem, egy hatvanéves hol járt hatvan évig? Ha minden nap csak három téglát vitt volna haza, akkor tudott volna magának egy kis házat építeni. — Úgy hallottuk, Emma néni tudja, miért nevezik ezt a részt Kanadának. — Valamikor egy kivándorolt ember hazajött Kanadából, és itt telepedett le, de azt még az öregebbek sem tudják, hogy ki volt. Állítólag ő építette itt az első házat, ezért nevezik így. Hogy ez az igazság vagy sem, nem tudom... —fullajtár—
