Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-15 / 112. szám

Belföld-külföld 1995. május 15., hétfő Választottak az Együttélésben A március végi országos közgyűlést követően szomba­ton, a Rimaszombathoz közeli Serkén ülésezett az Együtt­élés országos tanácsa. Duka Zólyomi Árpád, a mozgalom általános alelnöke az MTI tudósítóját arról tájékoztatta, hogy megválasztották az Együttélés legfelsőbb szervét, a 14 tagú intézőbizottságot, pártigazgatói posztot hoztak létre, és bővítették a mozgalom alelnökeinek számát. A gazdasági alelnök Harna István lett, a művelődéspolitikai alelnök Dohuk Erzsébet. Batta István a külügyi, és az újravásztott Kvarda József az önkormányzati kérdésekben illetékes al­elnök áll majd a jövőben a Duray Miklós vezette mozgalom élén. Chirac hivatalosan is elnök Hivatalosan is a Francia Köztársaság legújabb elnökévé nyilvánították szombaton Jacques Chirac-ot. Az elnökvá­lasztás végleges eredményét Roland Dumas, az Alkotmány­tanács elnöke hirdette ki —jelentette az AFP. A május 7-ei második választási fordulóban Chirac 15 763 027 szavaza­tot kapott (52,64 százalék). Ellenfele, a szocialista párti Lionet Jospin 14 180 644 választópolgár támogatását nyer­te el (47,36 százalék). Az elnökké választáshoz szükséges többség 14 971 836 szavazat volt. Záródokumentum nélkül Az előzetes tervekkel ellentétben záródokumentum elfo­gadása nélkül ért véget szombatra virradóra az atomsorom- pó-szerződés (NPT) New York-i felülvizsgálati értekezle­te. Az AFP jelentése szerint a leszereléssel kapcsolatos né­zeteltérések miatt nem került sor a záródokumentum aláírá­sára, az öt atomhatalom ugyanis elutasította az atomfegy­verrel nem rendelkező államok ama követelését, hogy pon­tos leszerelési célokat határozzanak meg. Csecsenföld A tűzszünet lejárta után folytatta a hadműveleteket . Csecsenföldön a szövetségi haderő, miután Pavel Gracsov orosz védelmi miniszter kilátásba helyezte: egészen addig folytatják a harci tevékenységet, amíg a csecsének be nem látják az ellenállás értelmetlenségét. Szombaton orosz harc­kocsik tüzet nyitottak az EBESZ állandó csecsenföldi kép­viseletének gépkocsioszlopára, de senki sem sérült meg a támadás következtében. A moszkvai Otkritoje rádió jelen­tése szerint a képviseleten dolgozó amerikai diplomata Groznijból Satojba tartott, hogy ellenőrizze a csecsének pénteki közlését, amely szerint megtalálták a múlt hónap­ban eltűnt amerikai segélyezésügyi szakértő, Frederick Cuny holttestét. A gépkocsik közelében több lövedék csapódott be, de senki sem sérült meg. Ebola-vírus: 49 halott Zairében Az Egészségügyi Világszervezet legújabb mérlege sze­rint már 49 halottja van a Zairében másfél hónapja kezdődött Ebola-járványnak. Mint a szervezet egyik szóvivője szom­baton Kinshasában közölte, a járvány központjában, Kikwitben jelenleg 66 fertőzöttet ápolnak kórházban, s leg­többjük állapota igen súlyos. Világszépét ünnepük Windhoekban Namíbiában szombaton farsangi hangulatban köszöntöt­ték Világszépét, Miss Chelsi Smith-t, aki az Egyesült Álla­mokból jött, hogy 21 éves fejére feltegyék a legszebb nőnek járó koronát — jelentette a Reuter a helyszínről. A barna hajú texasi hajadon egy 1935-ben gyártott Fordon szórta hálás csókjait az egybegyűlteknek, akik többre vágytak ugyan, de érzelmeiknek rendőrmotorosok állták útját. Az egyetemi hallgató Smith kisasszony 81 versenyző közül bi­zonyult a legszebbnek, és bár a namíbiaiak nagyon remél­ték, hogy honfitársuk aratja le a babért, Miss Chelsit látván igazat adtak a zsűrinek, hogy őt kiáltotta ki az 1995. év világszépévé. A szex közszolgáltatás — Izraelben A tel-avivi hatóságok igazán komolyan veszik feladatu­kat, hogy városukban minden eszközzel biztosítsák az alapvető közszolgáltatásokat: ez alól számukra a szex sem kivétel. — A szexuális szolgáltatás a közszolgáltatások kö­rébe tartozik, s mint ilyet, nem hagyhatjuk figyelmen kívül —állapította meg a várostervezési bizottság vezetője, akit a Reuter idézett. A bizottság a város bordélyházait — Amsz­terdamhoz hasonlóan —1 vöröslámpás negyedbe kívánja tömöríteni. A tel-avivi remények a városi prostitúció legalizálására már csak a parlament szigorán bukhatnak meg. UJ KELET Miniszteri válaszok az Új Keletnek Megyénk támogatása nincs napirenden Pénteken a Kisvárdai Tűzol­tóság fennállásának 125 éves évfordulója alkalmából me^ gyénkben járt Kuncze Gábor belülminiszter úr. Az Új Kelet munkatársa a sportcsarnokban tett látogatásakor kérdezte ak­tuális politikai kérdésekről a belügyminisztert urat. — Miniszter úr, miként vé­lekedik a Budapest Bank-bot­rányról? — Nem tudok Budapest Bank-botrányról. Egy dolog az, hogy milyen intézkedése­ket hoz a kormányzat és más dolog az, hogy ezt milyen esz­közökkel akarják valakik po­litikai felhangokkal körbeven­ni, illetve politikai sikerek ér­dekében kihasználni. Fog ala­kulni egy parlamenti bizott­ság, amelyik meg fogja állapí­tani, hogy mindenben szabá­lyosan járt-e el a kormányzat és a Budapest Bank. Bokros Lajos pénzügyminiszter szíve­sen áll rendelkezésére mind­azoknak, akik ezt a vizsgála­tot végzik. Budapest Bank-bot­rány nincs, még akkor sincs, ha egyesek igyekeznek ezt minél nagyobb hangon a közvéle­mény tudomására hozni. — Az MSZP korábban elkö­telezte magát Göncz Árpád köztársasági elnökjelöltsége mellett. Most azonban egyre többet hallani arról, hogy a szocialista párton belül felve­tődött Szűrös Mátyás neve is. Mint koalíciós parnernek mi erről a véleménye? —' Valóban, Szűrös Mátyás neve már többször felmerült ebben az ügyben. Azt gondo­lom, hogy az MSZP hivatalos testületéinek állásfoglalásait érdemes figyelembe venni. Nem tudok arról, hogy ebben az utóbbi időben változás tör­tént volna. —Az előző kormány elismer­te Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hátrányos helyzetét, több milliárd forinttal segítet­te a térséget. Önök már Bor­sodnak adtak segély, mikor ke­rül Szabolcs is sorra? — Konkrétan ez a kérdés nincs napirenden. Ugyanakkor a megyei országgyűlési kép­viselőktől ily'en előterjesztések rendszeresen érkeznek. Nekik is, és most is azt kell válaszol­nom: mindig a költségvetés lehetőségeinek a figyelembe­vételével lehet ezeket a dönté­seket meghozni. 1995-ben, mint az közismert, a költség- vetés meglehetősen nehéz helyzetben van. Felelőtlenség lenne tőlem, ha most bármifé­le ígéretet tennék ebben az ügyben. (sz. a.) „Csúszunk-mászunk Európa felé” Az elmúlt hét közepén vá­rosunk vendége volt Pozsgay Imre politológus, egyetemi ta­nár, és részt vett a Népfőiskolái Egyesület, a Társadalmi Egye­sületek Szövetsége és a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat megyei csoportja által szervezett beszélgetésen, ahol elsősorban aktuális közéleti, társadalmi kérdésekről tartott előadást az ismert szakember. Ilyen demokráciát akart? — Bármilyen demokrácia nem lehet olyan kiábrándító, mint a demokrácia hiánya. Nézzük az elmúlt éveket: ezt a társadalmi rendszerváltozást szükséges történelmi esemény­nek tartom, annak ellenére, hogy a társadalom élménye az utolsó évtizedekben sokkal jobb volt, mint most. Minden­ki azt remélte, hogy olyan vi­lág jön, ami mindenre megol­dást nyújt. Két párhuzamos vágányon kellett volna elindul­ni. Az egyik a politikai demok­rácia — ezt sikerült létrehozni —, a másik a társadalmi jólét — ez viszont nem sikerült. Hol gyökerezik a félsiker? — A magyar politikai elit nem készült fel a kormányzás: ra, és nem élt azzal a lehető­séggel, amit a rendszerváltozás felkínált. Mivel a nép nem vett részt tevékenyen a rendszervál­tozásban, nem tudta megszer­vezni önmagát (az elmúlt negy­ven évben ezt békés úton lehe­tetlen volt megtenni), ez in- den felelősség az új pol I „ai eli­té. A másik, hogy a jelenlegi Magyarországon álpártok mű­ködnek. Amit ma pártoknak mondunk, azok csak szellemi táborok, pártszerű szerveződés nélkül. Nem is beszélhetünk di­rekt politikai mozgalmakról a nyolcvanas években, a fiatalok hallgattak, nem vettek részt a történelem formálásában. Őket a perspektívanélküliség tartotta fogva, nem is érezték a szerep- vállalás szükségességét. Egyet viszont nem szabad elfelejteni: egy ilyen nagyléptékű társadal­mi, politikai változás vérontás nélkül ment végbe, és ez példát­lan a magyar történelemben. Az állam és a civil társadalom Helytelen, hogy az állam „kotródik” onnan, ahol dolga lenne, és mindenhol ott van, ahol nem kellene lennie. Ha egy állam negyven évig min­dent elvett, nem szabadíthatja fel magát addig, míg ezeket vissza nem adja. A társadalom jövedelemtermelő erejét nem tudja megtartani, de a jövedel­meket elvonja, sőt, azokat az eszközöket semmisíti meg, amelyekkel jövedelmet lehet­ne termelni. Hol történt a hiba? A régi rendszer egy demokra- tikús választáson dőlt meg kü­lönösebb társadalmi nyomás nélkül, és nincs, amit ez a tár­sadalom számon kérhetne. A másik nagy hiba, hogy itt mindig szakértői kormányt követelnek, s akarnak is csinál­ni, pedig a konnányok mindig politikai alapon szerveződnek, s ez így is helyes. Egyszerűen politikai kormányzatra van szükség, s nincs jelentősége szakértői kormányt emlegetni — a szakértők tudását meg kell vásárolni. Végül, semmi oka bárkinek magas lóról kormá­nyozni. Akár bal-, akár jobb­oldali kormányzás van, de­mokráciában ez ideig még sen­ki sem kormányozott. Nem tudni, mire alapítják ezt a ma­gabiztos kormányzókészséget. A nemzetközi környezet Nyugat-Európa és Amerika segítőkészsége elmúlt. Bár­mennyire is örült a nyugat a vasfüggöny lebontásának, most kétségbeesetten húzná vissza. Én hiszek a magyar emberekben. A magyar ember elég okos ahhoz, hogy problé­máit meg tudja oldani, csak a megfelelő embereknek kellene összefogni. Demoralizált értelmiség? A magyarországi egyetemi és főiskolai képzés Európa sereg­hajtói közé tartozik. Mögöttünk csak Románia és Albánia kul­log. Minden állítás ellenére nincs túlképzés a felsőokta­tásban, hanem egy nagy társa­dalmi zavar kelti a túlképzés il­lúzióját. Ugyanabba a kategó­riába sorolják a naplopót és a kvalifikált munkanélkülit, s mindez demoralizáló hatású. A művelődési tárca nem jó úton halad, hiszen ahelyett, hogy ér­dekképviselete lenne az értelmi­ségnek, és próbálná „eladni” a kormány felé, részt vesz az el­nyomásában. A megszorító in­tézkedések veszteségei nagyob­bak, mint a megtakarítások. A piacgazdaság és a magyar tradíciók Érthetetlen, hogy miért en­gedik olyan külföldi vállala­tok, vegyes vállalatok műkö­dését, melyek éveken keresz­tül veszteséget hoznak ki, pe­dig nyilvánvaló, hogy tevé­kenységük gyakorlatilag nye­reséges. Tanulja meg az állam megszámolni a nagyiparosok pénzét, és ne a kisember köny- nyen utolérhető fillérjein akar­jon meggazdagodni! Sajnos húsz év felhalmozott adósság­terhe van mögöttünk, és ehhez párosul még a gazdasági visz- sza.C v',. Ha annak idején a re '-rvájtozás áraként a nyu­gat elengedi az adósságot (elen­gedte volna, ha kérjük), akkor a tisztességes magántőke már régen jelentkezett volna Magya­rországon. Például Lengyelor­szágba folyamatosan áramlik a magántőke, és senki sem kérde­zi, milyen áron vált adósság­mentessé az állam. A lengyelek­nél ebben az évben tízszázalé­kos gazdaságnövekedés várha­tó. Sajnos, mi a piacgazdaságot úgy képzeljük el, mint valami­kor Rákosi a kolhozrendszert, vagyis elvonatkoztatjuk a ma­gyar tradícióktól. Nyugatot meg kellett volna győzni: neki sem érdeke, hogy a politikai válság- övezet mellett Közép- és Ke- let-Európa gazdasági válság- övezetté is váljon. „Európa nem hajt fejet” Csúszunk-mászunk Európa felé, ahelyett, hogy értékeinket ismerve határozottan képvisel­nénk akaratunkat Európában. Segélyért kuncsorgunk, ahe­lyett, hogy érdekeinket érvé­nyesítenénk. Vegyük észre, hogy ebben a formában nem kellünk a nyugatnak. Egy kéregető Kelet-Európa sem az európai országok közösségé­nek, sem a NATO-nak nem kell. Miért is vásárolnának maguknak egy válságövezetet? A békepartnerség „szentelt vi­zes locsolkodás”, és gyakorla­tilag azt jelenti, hogy békében veletek vagyunk, de háborúban nem. Tudomásul kell venni, hogy magunk vagyunk! és ha nem találjuk meg a kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolato­kat, kiszorulunk Európából, mert a kolduló népet nem fo­gadja be a nyugat. Ne feledjük Széchenyi sza­vait: „Ha gondok, bajok tor­nyosulnak fölénk, ne boruljunk le előtte, hanem feladatot lás­sunk benne.” F. Sipos József

Next

/
Thumbnails
Contents