Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-12 / 110. szám
Megyénk életéből UJ KELET 1995. május 12., péntek Bokros kérdések az emberekhez A régóta emlegetett „csomagról” és a legfrissebb bankbotrányról kérdezgettük az embereket. Néhányan kedvesen megkértek bennünket, hogy pozíciójuk miatt hadd ne nyilatkozzanak, mások mereven elzárkóztak, egy 22 év körüli hölgy azt sem tudta, ki is az a Bokros Lajos, és volt egy, aki egyszerűen csak makogott. Varga Zoltánná könyvelő: — Ez a csomag mindenkit sújt, és teljesen megsemmisíti a kisembereket. Lassan nem lesz érdemes főállásban dolgozni, kisegítő tevékenységet folytatni, de még vállalkozni sem. Többek között vissza akarják szorítani a feketemunkát, de a jelek szerint csak így lesz érdemes dolgozni. Megkérdezem: kinek jó az, ami mindenki számára rossz? Vegyünk egy egyszerű példát: 25 400 forintos bruttó fizetéshez a munkáltatónak még hozzá kell adni 12 243 forintot a tb és a munkaadói járulék fejében. A munkavállaló így az adóbevallás után kap 19 194 forintot. Tehát ennyi nettó fizetéshez a munkáltatónak meg kell mozgatni 37 643 forintot. Látható, hogy nettó bérünk dupláját lenyeli az állam. A bankbotrányról nem nyilatkozom. A következő nyilatkozat elé egy kis magyarázat kívánkozik. Miközben készítettük ezt a Körkérdés-csomagot, a nyíregyházi Vadaspark majomketrece elé érkeztünk. Ott tartózkodó közeli rokonunk arcába vágtam a következő szavakat: Bokros-csomag, Bokros-csomag... Először csak makogott, majd teljesen megbokrosodva olyat mutatott, hogy kolléganőm fülig pirult. Egymásra néztünk — nem értünk majomul. Kérésünkre segítségünkre sietett Pet- rilla Attila úr, a Vadaspark igazgatója, és szabad fordításban próbálkozott a szinkrontolmácsolással. — Átvilágítják ezek még a mi ketreceinket is. Egy majom, meg egy majom az két majom. Ha túl sok a majom, akkor sok kaja kell. Ha a majomkajanorma adott, és az nem elég, akkor el kell adni a felesleges majmot. Mi majmok, mit tudunk csinálni? És mi lesz a többi állattal? Jönnek a gyerekek: — Hol a majom? Eltűnt. Hol a tigris? Visszament Szibériába. Hol a bölény? Nem jutott neki széna... Nagyon csúnya dolog az, ha a család csak úgy tud fennmaradni, ha eladják a gyerekek egy részét. Tíz százalékkal kevesebb pénzt kapunk, mint amennyi kellene, ezért vagy nem eszünk, vagy nem leszünk. Jaj, Istenem! Hogy miért nem született mindenki majomnak? Nálunk a vezérhím rendben tartja az egész hordát... Mint majom, többet nem nyilatkozhatom. Kanyuk János főiskolai hallgató: — Lehet, hogy jó közgazdász, de az biztos, hogy a szociális problémákhoz nincs érzéke. Rövid távon semmit sem segít ez a csomag, a hosszú távú eredményeket pedig nem éli túl ez a nép. Itt van például a 2000 forintos tandíj. Bokros úr szerint ez jelképes. Kérdezem én: miért éri meg a kormánynak, hogy egy ilyen jelképes összeggel lejárassa magát? Aki százezreket keres, az természetesen nem érzékeli, mit jelent ez a kispénzű, többgyerekes családok számára. Váradi László gépkocsi- vezető: — Bokros-csomag? Egy ember nem tud ilyen sok marhaságot kitalálni. Kíváncsi lennék, kinek a keze van még benne. Szerintem mindig valamiféle érdekközösség „eteti” a miniszterelnököt. Két okból mondjon le a pénzügyminiszter: a csomag miatt, mert annak tartalmát nem lehet megenni — legfeljebb megisszuk a levét —, és a bankbotrány miatt, mert az minden téren egyértelművé teszi alkalmatlanságát. Nagy Kálmánná kereskedő: — A Budapest Bank körül kialakult helyzet sajnosjelenség. A bankok minden pénzt elnyelnek. A pénzügyi szféra a legnagyobb pénzpocsékoló társaság, a fizetések itt a legmagasabbak, palotáik vannak. Lemondás? Sajnos, ez nem oldaná meg az ország problémáját. Mindenesetre a bankbotrány nagy vesztese — legalábbis erkölcsileg — maga a pénzügyminiszter. F. Sipos József Polgári védelmünk és a NATO Nyugati mentalitás kellene A magyar kormány, amikor csatlakozott a NATO által meghiredett Partnerség a békéért című rendezvénysorozathoz, felajánlotta, hogy polgári védelmi munkaműhelyt szervez és rendez a fővárosban. Hétfőtől három napig huszonhat ország és négy nemzetközi szervezet százharminc küldötte tanácskozott Budapesten Mécs Imre, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöke megnyitó szavai után. Hazánkat népes küldöttség képviselte, és a NATO példa értékűnek tartotta, hogy a tanácskozáson több parlamenti képviselő végig jelen volt. A konferenciára a főváros és két megye polgári védelmi parancsnokát hívták meg, egyikük Berányi Levente mk. pv. ezredes, megyénk polgári védelmi parancsnoka volt. A parancsnok úrtól kértünk tájékoztatást a három nap eseményeiről. — Szabolcs és Csongrád megyék polgári védelmi parancsnokainak részvételét területük árvízi veszélyeztettsége indokolta, a tanácskozásnak ez is egyik napirendi pontja volt. A konferencia plenáris és szekcióüléseken zajlott. Az utóbbinál kiderült, hogy nemcsak a konzultációk, de egy esetleges katasztrófá során is az érdemi együttműködésnek elengedhetetlen feltétele a megfelelő angol nyeltudás. Tizennégy előadás hangzott el, amelyeket különböző országok előre felkért előadói tartottak. Ezek elsősorban a rendkívüli helyzeteket, és azok kezelését, a lakosság és az anyagi javak védelmének jogi szabályozását ismertették. Érzékelhető volt, hogy az országok eltérő történelmi hagyományai, a gazdasági fejlettség és a földrajzi elhelyezkedés különbözősége miatt a NATO meg sem célozza, hogy a tagországok polgári védelmét unformizálja. A tagországok pv-s szervezetei külön-külön is jól működnek, egy-egy nemzetközi tanácskozás jó alkalom a tapasztalatok kicserélésére. — Ezredes úr szekcióüléseken is részt vett... — Igen, és a nemzetközi kapcsolatok kialakításával kapcsolatban hozzá is szóltam. Példaként említettem, hogy hazánk és Ukrajna között még nem írtak polgári védelmi együttműködési megállapodást, ennek ellenére megyénk és Kárpátalja polgári védelme között már évek óta folyamatos és rendszeres a kapcsolat- tartás és egyeztetés. Rádió- rendszerünk egyik tagállomása Ungváron üzemel, és június elején tartandó gyakorlatunkra megyénk polgári védelmi alegységeit is meghívták. — Milyen különbségek mutatkoznak a NATO-tagorszá- gok és hazánk polgári védelme között? — Hazánk és általában a kelet-európai országok polgári védelme centralizált, bár a változásjelei már mutatkoznak. A kormány rendelete alapján a polgármesterek kapták feladatul a polgári védelmi feladatokat, bár ehhez még a szakapparátusok kialakítása és az anyagi, pénzügyi ellátás még várat magára. Nálunk létrehoznak egy polgári védelmi szervezetet, és utána keresik a hozzá tartozó feladatokat. Nyugaton a decentralizáltság — a megfelelő feltételek biztosításával — a jellemző, és azokban az országokban a feladatokhoz igazítják a szervezetek felépítését, eszközzel történő ellátását. Egyáltalán, tőlünk nyugatra általában a gyakorlatiasság, a feladatorientáltság a jellemző. Bizonyára technikailag is jobban felszereltek a nyugati polgári védelmi egységek, bár erről a konferencián nem esett szó. — Felvetődött-e egy gyakorlatiasabb nemzetközi együttműködés lehetősége? — Akarjuk, vagy sem, bizonyos jellegű katasztrófák kiterjedése előbb-utóbb kikényszerítik a nemzetközi összefogást. Egyelőre még nyitott a kérdés, hogy melyik nemzetközi szervezet keretei között jönne ez létre. Felvetődött az is, hogy amennyiben rendszeressé válnak az ilyen jellegű tanácskozások, egy későbbi konferencián a fogalmakat is tisztázni kellene, hiszen például Nyugaton már egyre kevésbé használják a polgári védelem fogalmát, egy tágabb kifejezés veszi át a szerpét: a civil védelem. — Folytatott-e magán jellegű megbeszéléseket? — A már korábban említett nyelvi nehézségek miatt csak a román küldöttséggel tudtam komolyabban beszélgetni. A kér ország, valamint Szabolcs- Szatmár-Bereg és Szatmár megye polgári védelmi szervezetei között kapcsolatfelvétel lehetőségeiről folytattunk eszmecserét. — Milyen, a napi munkában hasznosítható gyakorlati tapasztalatot szerzett megyénk polgári védelmi parancsnoka? — A nyugati országok mentalitását kellene — a lakosság körében is — meghonosítani. A magyar elképzelések szerint például az ifjúság polgári védelmi felkészítését kötelező jelleggel a Nemzeti Alaptanterv rögzítené. Angliában ezt elképzelhetetlennek tartják, a britek ezt az iskolákra bízzák. Az igazgatók döntik el, hogy milyen ismeretek szükségesek tanulóiknak. Náluk a veszély- források közelében saját maguk védelme érdekében megtanulják — önként — azt, ami maguk és embertársaik, valamint az anyagi javak védelme és mentése érdekében szükséges. Hollandiában, amikor az árvíz volt, a lakosság 95 százaléka szervezetten, de önként hagyta el a veszélyeztetett területeket, nem úgy, mint nálunk 25 éve a tiszai árvíz során, amikor karhatalmi erőket is igénybe kellett venni. Kevés jogszabályokat és szakciókat hozni! Tudatosítani kell, hogy lehetnek olyan események, rendkívüli helyzetek, amelyekre célszrű és megéri felkészülni. KvZ „Vigyázz, pisztoly van nála...” . A tegnapi nap szenzációja — melyről a rendőrségi közleményt utolsó oldalunkon olvashatják — volt a nyíregyházi kórház előtt elkövetett nagyértékű rablás és a tettes bravúros gyorsaságai történő elfogása. Fotós kollégámmal szétnéztünk a tett színhelyén, miután a város taxivállalatainak diszpécsereitől megtudtuk, hogy a cégeiknek nincs semmi köze az esethez. Szemtanúkat keresve utánunk szólt egy csinos hölgy: — Bátran keresgéljenek, mert a szétszóródó milliókból húszezret nem találtak meg a nyomozók, ami kis szerencsével a maguké lehet — mondta —, persze, ha időközben más nem talált rá a szélfújta ötezresekre. Közben a barátnője csatlakozott hozzánk, és folytatta az eset taglalását: — Ezt képzeljék el! Kint ültünk az üzlet előtti pádon, és befordult egy gyönyörű autó a posta előtti parkolóba. Még meg is jegyeztem, hogy nekem is pont ilyen járgány kellene. Gyönyörű volt! Miután a sofőr az autóban ülve még egyszer megszámlálta a pénzét és kiszált, már másfelé nézegettünk, beszélgettünk, és egyszer csak kiabálást hallottunk. Megfordulva láttuk, hogy emberek rohantak üvöltözve, és egyszer csak kiömlik egy nagy halom pénz a útra! Belekapott a szél és fújta. Több ember is összegyűlt ott hirtelen, én meg szóltam a barátomnak — aki időközben csatlakozott hozzánk —, hogy hívja már a rendőrséget, mert itt kutya nagy balhé lehet. A lényegről lemaradtunk, de a szemközti boltos láthatott mindent, mert feléjük futottak... A kicsiny üzletbe belépve pár kérdés után az alkalmazottak — mindent tudva-sejtve — szóltak a főnökasszonynak, aki szemtől szembe állt a fegyveres támadóval. Először szabadkozott az alacsony, temperamentumos asszony, hogy tulajdonképpen semmit sem látott, de később elmesélte, jobban mondva kommentálta a bűnügyet. — Itt álltam a bolt ajtajában, vevő nem lévén, kifelé nézegettem — kezdte elmesélni az esetet. — Láttam, hogy emberek kergetik egymást, a hátul futó meg segítségért kiabál. Gyere Tünde, szóltam a munkatársamnak, bajban van kint valaki, segítsünk neki. Tudják, nem vagyok egy ijedős fajta, meg én is kerülhetek még bajba, úgyhogy elindultunk le az utcára. Ekkor szólt a Tünde: — Vigyázz, mert pisztoly van nála! — De akkor már hullott az útra a sok barna bankó. — Én ott az utcára leérve csak néztem az egészet, de ha fegyver is van nála, akkor még inkább elkel a segítő kéz... Arra gondoltam, hogyan lehet ennyire mulya egy ember, aki megkeresett pénzét odaadja egy jöttmentnek, aki egy pisztolyt fog rá. Én bizony nem adtam volna, felőlem akár lőhetne is. A kezemet a szívem elé téve inkább elrohanék. Annak a szerencsétlennek — mármint a rablónak — is pont ezt a helyet kellett választania! Balga, itt rabolni, ahol annyi ember mozog! Amire odaértünk, addigra a pénzt többfelé szórva elfutott a házak között a támadó. Miközben szedtük össze a sok ötezreseket, az a mulya csak állt mellettünk megmerevedve. Kiáltottam neki, hogy hívja már a rendőrséget, mert megszökik a rablója. Közben hála istennek jöttek más emberek, taxisok és járókelők, akik segítettek a szél elől összekapkodni a pénzt... Biztos, ami biztos alapon a taxiállomáson autótól autóig járva kerestük azt az álítólagos fuvarost, aki nyakon csípte a rablót. Mosolyogva kaptuk a választ, hogy az egész csak mese, mert az említett kolléga ott sem volt a helyszínen, ugyanis fuvarja volt... — Ne rohanjon — állított meg az egyikük —, hadd mondjak valamit. Ön szerint normálisak ezek az emberek? Két és fél millióval kitömött zacskóval a mellénye alatt rohángál az a szerencsétlen, mindenkivel szó- baáll útközben, és csodálkozik azon, ha kirámolják? A másikat, a támadót láttuk, hogy reggeltől ott kuksol a posta lépcsőjén. Épeszű emberre vall, hogy pont itt akar rabolni? Sokat várakozom két fuvar között, és nézegetem az embereket: a megállapításom, biztos, hogy dilisek... —vip—
