Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-11 / 109. szám
UJ KELET Kultúra 1995. május 11., csütörtök 11 Nagyobb az esély 1996-ban, de drágább Rendszerváltás a felvételi vizsgákon A felsőoktatási intézményekre két nagy feladat hárul. Az első: az 1995. évi felvételi vizsgák előkészítése és lebonyolítása. Ez a hagyományos módon, a korábbi évek rendszerében történik. A másik — s ezt joggal nevezik a felvételi vizsgák rendszerváltásának —dolgoznak az eddigi vizsgarendszer teljes átalakításán. Mi lesz tehát az idén, és mi vár azokra, akik jövőre, vagy a későbbi években akarnak bejutni az egyetemekre, főiskolákra? Neuwirth Gáborral, a Felsőoktatási Felvételi Iroda főtanácsadójával beszéltünk a részletekről. — A menetrend most még változatlan: május 22-24-én több tízezer közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgát tesznek a jelöltek matematikából, fizikából biológiából, kémiából, angolból, franciából és németből. Ezt követően, június 21-22-én lesznek a központi írásbelik magyarból, történelemből, földrajzból, közgazdaságtanból és más előírt tárgyakból. A szóbeli vizsgák után, július első felében állapítják meg a felvételi ponthatárokat, és 20-áig eldől, hogy kiket vesznek fel. — Szám szerint mennyien szeretnének bejutni, és milyen esélyeik vannak azoknak, akik akár az idén érettségiznek, akár újból próbálkoznak? Demográfiai csökkenés — Az adatok nagyon érdekes képet tükröznek. Tudjuk, hogy 1995 a 18 éves korosztály demográfiai csökkenésének első éve. Vagyis a tavalyi, közel 190 ezerről 180 ezerre esett vissza a számuk. Ezzel szemben az idén többen érettségiznek, 69 ezren, a múlt évi 68 ezer helyett. Tehát a felvételizők száma is emelkedik, a tavalyi 83 500 jelölttel szemben 86 500-ra nőtt. De hogy hányat vesznek fel, milyen mértékű ez az emelkedés, még pontosan nem tudható. Úgy vélem, 5 százalék körüli, vagyis a tavalyi 32 ezer helyett 34-36 ezer fiatal juthat be. A középiskolák adatait elemezve kitűnt, hogy egyre többen választják ezt az iskolatípust, vagyis bár a korosztály létszáma csökken, a felvételre jelentkezőké emelkedik. Számukat az előző évben elutasítottak növelik, akik a frissen érettségizőkkel együtt újból pályáznak; a tavalyi, mintegy 50 ezer elutasított jelentős része az idei jelentkezési lapokon tudatta, hogy nem adja fel... Összefoglalva: a demográfiai csökkenés ellenére az elkövetkező évekre tartós jelentkezési növekedést prognosztizálhatunk. Ugyanakkor a felvettek száma nehezen követi a jelentkezők növekedését — a jelenlegi felvételi rendszerben. Tény, hogy most a felsőoktatás minden szintjén az idei felvételek zavartalanságán dolgoznak. Ám ehhez olyan többlet- munka társul, melyet úgy is neveznek, hogy a teljes rendszerváltás előkészítése a felvételekben. A március 15-én kiadott kormányrendelet értelmében augusztus 1-ig ki kell dolgozni az 1966-tól érvényes új felvételi eljárást. — Mi a lényege ennek a rendeletnek? — Teljes autonómiát biztosít a felsőoktatási intézményeknek. Tehát bármit elhatározhatnak a felvételi vizsgák terén. A példa kedvéért két szélsőségre utalok: kimondhatják, hogy minden maradjon úgy, ahogy volt, de határozhatnak úgy is, hogy egyáltalán ne legyen vizsga. Az utóbbinak nyilván kevés az esélye. — Ón utalt rá, hogy már az új rendszeren is dolgoznak, nézzük tehát a realitást. Hol tartanak az intézmények a jövő felvételi vizsgáinak kialakításában? Egyáltalán, mi lesz ennek a menetrendje a bevezetést illetően? — Az intézménycsoportok szakemberei ezekben a hetekben határozzák meg a közös elemeket, amelyek alapján vizsgáztatni akarnak. Ebben augusztus 1-ig kell dönteni. A mi irodánk ugyanis augusztus 15-én már szerkeszteni kezdi az 1996. évi Felsőoktatási Felvételi Tájékoztatót, mert ennek december 15-ig meg kell jelennie, hiszen a jövőre érettségizőket pontosan és hitelesen tájékoztatni kell a felvétel valamennyi részletkérdéséről. — Menjünk a dolgok elé, vegyük sorra a várható, legfontosabb változásokat. Akár tíz helyre is pályázhatsz... — Talán a legfontosabb, hogy mindenki annyi helyre jelentkezhet, ahányra akar. Az egyetlen megkötés, hogy a sorrendet is jelölni kell, hová kíván elsősorban bejutni, mi legyen a második hely, satöbbi. A kormányrendelet azonban azt is kimondja, hogy minden egyes jelentkezőt csak egy helyre lehet felvenni! Ebből következően működnie kell annak az országos számítógépes hálózatnak, amely ezt biztosítja. A feladat kemény és költséges. Nem tudjuk másképpen elképzelni, csak úgy, hogy az ország valamennyi felsőoktatási intézménye egyetlen számítógépes hálózatot alkot. A rendszerbe mindegyik adatot vihet be, és azt még aznap az összes leolvashatja a maga képernyőjén. A rendszer “szoftver” vonzata: ki kell dolgozni a megfelelő programokat. Mint említettem: minden felvételi tudnivalónak december közepén már a diákok és a szülők előtt kell lenni, érthető, hogy gyors és pontos döntésekről lehet csak szó. — Nézzük közelebbről az új rendszert, a diákok szemszögéből. Az elmondottakból két tényező máris meghatározónak tűnik: az idő és a pénz. Hogyan alakul a vizsgaidőszak, ha valaki több helyre is jelentkezik, és mennyit fizet mindezért? — Az időkorlátok kemények, tehát a jelentkezőknek maguknak kell dönteniük abban, hogy hol, melyik intézményben kívánnak vizsgázni. És ahány intézménybe, karra, szakra, tagozatra jelentkeznek, annyiszor kell fizetniük is. — Az intézmények nem tudnák öszszehangolni a vizsganapokat már az előkészítő munka során? — Egyeztetnek, az együttműködés is erre készteti őket. Ha ugyanis nem hangolják össze a módszereket, a vizsgákat, egyáltalán azt, hogy mit fogadnak el a másik intézmény vizsgáztatásából, nos, ezzel azt kockáztatják, hogy esetleg kevesen választják a túlságosan is önállóan felvételiztetőket. A példa talán érzékelteti a lényeget: a Felvételi Tájékoztatóból december közepén minden érintett megismerheti, hogy a megcélzott szakokon mikor vizsgáztatnak. És még mielőtt a jelentkezési lapot kitöltené, fel kell mérnie, hogy képes e megjelenni a vizsgákon. Ugyanez a példa az intézmények oldaláról: ha a nagyobb merítés lehetőségét fenn akarják tartani, nem mellőzhetik a közös írásbeli érettségi-felvételi rendszert. Tudomásunk szerint az intézmények többsége úgy véli, hogy májusban kell tartani az érettségivel összekötött írásbeli vizsgákat matematika, fizika, biológia, kémia, angol, francia és német tantárgyakból. Ebben az esetben az időpontok további összehangolása nem szükséges. Más tárgyakból is fennmaradna, a többség fenntartaná a központi tételek rendszerét. Vagyis egy napon —június 22. vagy 23. — írnák meg a magyar, a történelem, a földrajz, a közgazdaságtan és több, egyéb tárgy felvételi vizsga- dolgozatát. Az intézmények többsége szándéka szerint elfogadja egymás dolgozatértékelését, a kijavított dolgozatra adott pontszám másik intézménybe is érvényes. Vagyis a legtöbb esetben a jelentkezők egyetlen napon elintézhetik az írásbeli felvételi vizsgát egy tantárgyból, akárhány helyre adták is be a lapot. Viták a pontrendszer tartalma körül — A vizsgarendszer eddig a szóbelivel zárult. Mintha ott és akkor dőlt volna el, hogy ki alkalmas, ki nem... — A kormányrendelet előírja, hogy minden intézménynek tárgyanként négy szóbeli időpontot kell megjelölnie. Ezt figyelembe véve a jelentkezőnek kell eldöntenie, hogy hová akar és tud is menni vizsgázni. Itt mondom el, hogy több intézmény összehangolja a szóbeli vizsgát, más intézmények pedig el akarják hagyni ezt. Számosán meggyőződtek afelől, hogy a szóbeli felvételi súlya korántsem olyan nagy, mint gondolnák. Ott már nem történnek lényeges változások: a középiskolából hozott pontok, az írásbeli eredménye voltaképpen determinálja a jelentkező sorsát. A műszaki felsőoktatás már korábban el is hagyta ezt a vizsgát, a Budapesti Közgazdasági Egyetem matematikából nem szóbeliz- tet, és úgy tűnik, hogy a legnagyobb intézmények — az ELTE bölcsészkar, a TTK, a jogi kar is eltekint majd a szóbelitől bizonyos szakokon. A vidéki tudományegyetemeken még nem döntöttek erről. — A pontrendszer tehát megmarad. Ezen a téren milyen módosítás várható? — Az egyetemek többsége továbbra is fenn akarja tartani a 120 pontos rendszert — ebből az érettségi évében 60 pontot hozhatnak —, a viták akörül zajlanak, hogy ezt a 60 pontot miképpen számítsák. A jogi karok például az érettségi jegyeit is beszámítanák bizonyos tárgyakból, a bölcsészkarok a magyar, a történelem, a matematika és egy idegen nyelv mellett két, a diák által választott tárgy jegyét is figyelembe kívánják venni. A műszakiak úgy képzelik, hogy a matematika és a fizika jegyet másfélszeres súllyal számítják. Az említetteken kívül más javaslatok is vannak, úgy tűnik azonban, hogy a konszenzus ki fog alakulni a 60 hozható pont körül. — Az új rendszer ad-e felhatalmazás, vagy módot a felvételi vizsgatárgyak változására? Szóba jöhet-e például, hogy egyes intézmények nehezítik a vizsgát azzal, hogy többet követelnek, mint a középiskolás anyag? — Jövőre, tehát 1996-ban, általában nincs változás a vizsgatárgyakban. A felvételi vizsga a legtöbb intézményben a középiskolai anyagra épül. Ahol többet kívánnak, ezt már korábban közölni kellett. — A beszélgetés elején Ön említette, hogy az új rendszer növeli az intézmények önállóságát. Fölmerül a kérdés, hogy miképpen érvényesül ez a közös írásbeli felvételi vizsgáknál? —- Az intézménycsoportok csakugyan szeretnék, hogy a tételek testre szabottak legyenek. Nos, a tartalomban lehetnek eltérések — eddig is voltak —, de jövőre már nem a minisztérium dönt, hanem az intézmények által elfogadott bizottság. — Várható-e, hogy valamelyik intézmény — a művészképzőkön kívül —, saját hatáskörben, külön vizsgát is beiktat? — Ahol alkalmassági vizsgát tartottak, ott továbbra is fennmarad ez a rendszer. Az intézménycsoportok azonban már megállapodtak ezek ösz- szehangolásában. Egyes tanítóképzők például eddig is lehetővé tették a próbaalkalmassági vizsgát, hozzátéve: ha sikeres, beszámít a felvételibe. Mostanra már eldőlt, hogy minden tanítóképző bevezeti ezt a vizsgát — de nem kötelező a próbán részt venni —, ám aki megfelel, az bármely tanítóképzőben érvényesítheti ezt az előnyt. Persze, ennek ára van, többletköltséggel jár. — Maradjunk a költségeknél. Mibe kerül a felvételi rendszerváltás a diákoknak, pontosabban a szülőknek? Felvételi vizsgadíj, a minimálbérhez igazítva — A jelentkezőknek eljárási díjat kell fizetniük, attól függően, hogy ki hány helyet célzott meg. A rendelet szerint ez az összeg a mindenkori minimálbér 10 százaléka eggyel többször, mint ahány szakra jelentkezik a pályázó. A mostani minimálbér alapján ez 1220 forint, és ezt be kell szorozni kettővel, hárommal, vagy éppen tízzel... — Hová kerül ez a pénz? Egyáltalán, hol kell fizetni? — Ez a kérdés pillanatnyilag még vitatott. Az intézmények egy része a központi befizetés mellett voksol, mások egyéb megoldást javasolnak. A diákok szempontjából nyilván az a célszerű, hogy ne kelljen több csekket kitölteni, ám az egyetemeket, főiskolákat keményen érinti a döntés. Vegyük azt a példát, hogy a felvételiző öt helyet jelölt meg. A vizsgáit azonban az első intézményben rakja le, ott viszik be a számítógépes adatbankba az adatait, az eredményt. Vagyis a pénzért ez az intézmény dolgozott. Az összes többi — ahová még elmehet a pályázó — egyetlen gombnyomással hozzájuthat minden információhoz, amire csak szüksége van. Hogyan osztozzanak meg a befizetett díjon? A kérdés megválaszolása a felvételizők szempontjából érdektelen, az intézmények úgyis megtalálják majd a kompenzálás módját. Számukra csak az lehet az eldöntendő, hogy a jelentkezési lapon hogyan hangolják össze a vágyakat a zsebekkel. Király Ernő