Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-11 / 109. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. május 11., csütörtök 3 Átvilágított iskolák Leépítés és csoportösszevonás (Folytatás az 1. oldalról) — Mennyire reálisak a be­terjesztett javaslatok? — A javaslatok döntő há­nyada megértette a program célját, és reális javaslatokat tartalmazott. Akadtak persze olyan esetek is — kettő-három —, hogy eltértek a kialakított elképzelésektől, „puhábbak voltak”, de előfordultak szigo­rúbb karcsúsító elképzelések is. Általában az intézmények vezetői felkészülten, korrekten és segítő szándékkal fogadták a bizottságot. Néhány esetben az intézmények vezetőinek hi­bája miatt, vontatottan folytak a tárgyalások. —Milyen okmányok alapján dolgozott a bizottság? — Az alapdokumentum az iskolákban a tantárgyfelosztás volt. A bizottság felkészült a látogatásokra, áttanulmányoz­tuk ugyanis az iskolák munka­lapjait, a beküldött statisztiká­it. Konkrét információkkal rendelkeztünk, hogy az intéz­mény mekkora önkormányza­ti támogatásban részesül, hány gyerek és pedagógus jut egy osztályra, stb. — A vizsgálatot így, íróasz­tal mellett is el lehetett volna végezni... — Az iskolák által beküldött okmányok nem voltak minden esetben egyértelműek. Egyéb­ként is a vezetőkkel közösen akartuk a lehetőségeket meg­beszélni. A vizsgálati program koncepciója alapján pedagó­gusi álláshely megszüntetése csak osztályok összevonása miatt lehetséges. Érdekes, hogy voltak olyan iskolák, amelyeknek igazgatói kérték az előbb említett indokok nél­kül pedagógusi álláshelyek el­vonását. A vizsgálati elképze­lések szerint először az indo­kolatlanul üres álláshelyeket zároljuk, utána a nyugdíjkor­határon túl dolgqzó pedagógu­sok munkaviszonyát kell meg­szüntetni. Lehetőséget aján­lunk fel a korengedményes nyugdíjazásra is. Aktív peda­gógust csak ezek után lehet el­bocsátani, személyüket az is­Zászlóavató Május 12-én 17 órai kez­dettel ünnepi műsor kereté­ben veszi fel a mátészalkai 4. Számú Általános Iskola Kossuth Lajos nevét. A vá­rosi művelődési központban megrendezésre kerülő dísz­ünnepségen Szalai József, az intézmény igazgatója köszönti a megjelenteket, majd dr. Szabó Géza, a Bessenyei György Tanár­képző Főiskola címzetes docense mond beszédet. A műsorban közreműködik a már hivatalosan is Kossuth Lajos Általános Iskola ének­kara, tánckara és irodalmi színpada, de versek és zenei betétek is színesítik a prog­ramot. Az ünnepség végén Győrvári Lajos, a Hungária Biztosító mátészalkai fiók­igazgatója átadja a Kossuth- zászlót az iskola diákönkor­mányzatának. kola vezetője mint munkálta­tó dönti el, ebbe a munkacso­port nem szól bele. — Milyen változások várnak még az oktatási intézményekre? — A specialitásokat figye­lembe véve a miniszteri enge­déllyel rendelkező egyedi programok megmaradnak az iskolákban, a megszüntetett ta­gozatok helyett pedig órater­vi órák során tanulják majd a gyerekek az eddig kiemelt tan­tárgyakat. A szakkörök és az alsó osztályokban leszakosított tantárgyak száma is csökkeni fog. Az osztályok csökkenése miatt az osztályfőnöki pótlé­kok egy részét, és mivel keve­sebb lesz az igazgatóhelyette­sek száma, azok pótlékát is zároljuk. Ezeknek költség- csökkentő vonzata van. Az ál­talános iskolák első és máso­dik osztályában megmarad heti két órában a felzárkóztatás. A tömegsportnál ötven tanulón­ként jut egy-egy óra. A 6. Szá­mú Iskolában, ahova több hát­rányos helyzetű tanuló jár, a korábban említett kettő helyett három (hetente) a felzárkózta­tásra szánható óraszám, sőt, mód nyílik egy kisebb létszá­mú osztály indítására, ahová a szakértők'-által gyengébbnek talált gyerekek járnak. Javasol­ni fogjuk az országos és nem­zetközi eredményeket felmuta­tó iskolák — a 14. Számú, a Kodály Zoltán, a Bem József — bizonyos számú óramegha­gyását. — Javasolnak-e iskolabezá­rást, és hány általános iskolai pedagógus lesz Nyíregyházán (Folytatás az 7. oldalról) — Ha szükség lenne rá, ak­kor tudnám fedezni az út ez­zel kapcsolatos költségeit, gya­korlatilag a 44 ezer forintos összköltségnek kellene állni a felét. A másik részét az önkor­mányzat fizeti. Szóba sem ke­rült, hogy ez lenne az igazi probléma. Az oktatási bizott­ság utazó tagja nyilván jól fog­ja majd felhasználni az ott szerzett tapasztalatokat. Ne­kem megvan a magam felada­ta, hiszen a következő idő­szakban több olyan rendez­vény is lesz, amit elő kell ké­szíteni. Az ominózus időben várjuk Jánosi Györgyöt, az MSZP alelnökét, aki oktatási szakfórumokon venne részt megyénkben, és várjuk a ki­— Egyetlen iskola bezárását sem javasolja a munkacsoport, az viszont elképzelhető, hogy néhány épületet más célra használ később az önkormány­zat. A létszámleépítésre elvi­leg tudnék már konkrét szám­adatot mondani, de ez még ko­rai lenne, hiszen a csoport min­den javaslatát a közgyűlésnek kell majd július végén jóvá­hagynia. — Milyen nagyságrendű megtakarítással számol a hiva­tal? — Konkrét számok helyett arányokat mondanék. A bérek és vonzataik mintegy 10 szá­zalékos csökkenése várható, amennyiben véleményünket jóváhagyják. — Érinti-e a létszámcsök­kentés a nem pedagógus dol­gozókat? — A vizsgálat eredménye alapján 10-12 százalékos csök­kentés várható ezen a terüle­ten. —Jelent-e szakmai visszalé­pést a vizsgálati javaslat alap­ján elfogadott közgyűlési ha­tározat? — Kétségtelen, hogy bizo­nyos szakmai visszalépést je­lent majd. A vizsgálatok be­fejezése után a tantestületek­nek egyébként jogukban áll el­dönteni, hogy egyes tantárgy a- kat alacsonyabb vagy maga­sabb óraszámban tanítanak-e, figyelembe véve az iskola ko­rábbi specialitásait, eredmé­nyeit és lehetőségeit, így megőrizhetők a korábban meg­szerzett értékek. KvZ sebbségi hivatal egyik szak­értőjét is, aki Vásárosnamény és Bakta térségében polgár- mesterekkel, kisebbségi önkor­mányzati képviselőkkel talál­kozik. Sor kerül az MSZP vá­rosi és megyei frakciójának közös tanácskozására, amit szintén én készítek elő. — Mint az MSZP frakció- vezetője, miként látja ezeket az utazásokat? Korábban, amikor sportolók utaztak, elég hamar rásütötték egy-egy turnéra a kívülállók, hogy az adott út „vajaskenyér”-túra. Csabai Lászlóné polgármester asszony nemrégiben Spanyolországban járt, most Írországban van, Felbermann Endre alpolgár­mester úr a napokban jött haza Belgiumból, Giba Tamás al­fölösleges: Iskolát nem zárnak ugyan be, de létszámleépítés lesz Fotó: Haras Miért nem utazik Beszélgetés a Dunabank vezérigazgatójával A helyzet nem válságos —A negyedik éve működő A vámpénztár átadási ce­remóniája után Salamon Csaba, a Dunabank Rt. ve­zérigazgató-helyettese vála­szolt az Új Kelet kérdéseire. — A Dunabanknak ugyanazok a problémái, mint bármely más banknak, kivéve néhány vegyesbankot és kiemelt pénzintézetet. Köztudott, hogy mi is részt vettünk a bankkonszolidáci­óban, de a banki működés a mi véleményünk szerint még mindig nem érte el azt az eredményességet, amit mi, bankvezetők elvárnánk. (Bár fejlődést mutat az elmúlt évekhez képest.) Mi néhány száz millió forint üzleti erdménnyel zártuk az elmúlt évet. Vannak még tartaléka­ink, és az eredményt lehet tovább növelni. Az már más kérdés, hogy a különböző céltartalékok képzése miatt a bank mérleg szerinti ered­ménye alig negyvenmilliós negatívumot tartalmaz. Én úgy gondolom, hogy ez egy átmeneti állapot. Bízom ab­ban, hogy az ’95-ös év ebből a szempontból másképpen alakul. — .1: utóbbi időben elég \okai hallani a bankok fel­gyorsított privatizációjáról. A Dunabank iránt a Magyar Külkereskedelmi Bank mutat komoly érdeklődést. Monda­na erről valamit? — Kétségtelen, hogy a Dunabank azok közé tarto­zik, amelyekről a Pénzügy­minisztérium úgy döntött, hogy privatizálásra kerül­nek. Minket a négy kis bank között emlegetnek. Informá­ciónk szerint meglehetősen nagy számú érdeklődő je­lentkezett a Dunabank priva­tizálására, mint potenciális befektető és leendő tulajdo­nos. Május 5-én járt le az a határidő, ameddig az ajánla­tokat meg lehetett tenni. Ar­ról nincs információm, hogy kik és hány pályázatot adtak be. Abban viszont biztos va­gyok, hogy a Külkereskedel­mi Bank pályázata köztük van, és kétségtelen, hogy stratégiailag nagyon fontos­nak tartaná, hogy a Duna­bank a tulajdonába kerüljön, megerősítve azt, hogy önálló pénzintézetként kezelné. Tehát semmiképpen nem beolvasz­tásról van szó. — Szabolcs-Szatmár-Bereg megye köztudottan hátrányos része az országnak. Mit tud tenni ön szerint a magyar bankrendszer a térség felzár­kóztatása érdekében? — Nagyon nehéz kérdés. Könnyű lenne erre azzal vála­szolni, hogy a bankok mindig követik a gazdaságot. Tehát, ha egy szektorban élénkülés tapasztalható, és stabil vállal­kozások alakulnak ki, akkor a bankszektor nyilván ennek a finanszírozásában, üzleti érde­kekből adódóan, részt kell ve­gyen. Én úgy gondolom, hogy ezt a helyzetet alapvetően nem a pénzintézeteknek kell meg­oldani, és ők ezt nem is tud­ják. Igazából két dolgot lehet tenni. Egyrészt az én vélemé­nyem szerint — bár adatokkal lehet igazolni, hogy itt rosz- szabb a helyzet, mint egyes nyugati megyékben — nem hiszek abban, hogy a kép annyira sötét lenne, mint ahogy azt az országban mond­ják. Nekem meggyőződésem, hogy nagyon ügyes marketing- munkával ezt árnyalni lehet. Azokat az értékeket, amelyek itt megvannak, érdemes „fel­öltöztetni”, és ez nem minden esetben csak pénz kérdése. Nem hiszek abban, hogy az állam oldja meg az itteni prob­lémákat. Szerintem a régiónak önmagának kell felépíteni az alapokat. Dunabank nyíregyházi fiók­ja komoly szerepet játszik a megye pénzpiaci szereplői között. — Meg vagyunk eléged­ve a nyíregyházi fiók műkö­désével. Sikerült olyan szakembergárdát találnunk és — talán mondhatom — kinevelünk, valamint olyan fiókvezetőt is, aki képes arra, hogy a Dunabank filo­zófiáját kövesse. Ami pedig azt bizonyítja, hogy a kép nem is olyan sötét, azaz, hogy ha a fióknak olyan ügyfelei vannak, akik ered­ményessé teszik. Amit sike­rült elérniük, az példaérté­kű. Vannak még tartalékok, fogunk még javulni, és to­vábbi szolgáltatásokat nyúj­tani. — A bankbotrányok — mint például legutóbb az Agrobanknál — bizonyta­lanná teszik az ügyfeleket és a befektetőket. A bankszak­embernek mi a véleménye? — Arról, hogy ezek mennyire botrányok, és mennyire van reális alapjuk, nem szeretnék nyilatkozni, hiszen nem ismerem a hát­teret. Mint gyakorló bank- szakember, nem hiszek ab­ban, hogy most azonnal azt a hírt kellett megjelentetni, hogy mindenféle kifizetést megtiltanak, mert ennek nincs realitása. Ezért azt gondolom, hogy rövid időn belül feloldják a zárlatot. Természetesen egyetértek azzal, hogy ez így sokkolja a közvéleményt. A felügye­leti szervek végzik a dolgu­kat, viszont vannak intézke­dések, amelyeket nemcsak most, hanem már korábban is meg kellett volna tenni. Látok jeleket, hogy az ügy­felek a bankszektorba vetett bizalmukat kezdik elveszte­ni az ilyen hírek hallatán. Ugyanakkor egy kicsit büsz­ke is vagyok, hogy a leg­utóbbi bankbotrányok a Dunabank ügyfélkörét nem ingatták meg. Talán ez is azt bizonyítja, hogy a Duna­bank nem tartozik azon pénzintézetek közé, ame­lyektől félni kell. Fullajtár András Münchenbe Tukacs István? polgármester úr pedig Ameri­kába készül a megyei közgyű­lés több tagjával. Mennyire vajaskenyértúrák ezek? A köz­véleményt ezek a külföldi utak bizony irritálják... — Ilyen utakon még nem vettem részt, ezek szakmaisá­gát megítélni nem tudom. A polgármester asszony barcelo­nai útjára azért volt szükség, hogy képviselje Nyíregyházát az Európai Városi Önkor­mányzati Szövetség együttmű­ködési tanácskozásán. A többi szakmai út hasznosságát nem tudom megítélni, de azt na­gyon fontosnak tartom, hogy Nyíregyházát bemutassuk kül­földön. Megyeszékhelyünk jó hírnevét öregbítik külföldön együtteseink és iskoláink mű­vészeti csoportjai. Sajnos, a szabolcsi térséget, mint kultu­rális központot még Magyaror­szágon sem ismerik el igazán. Én a külügyi albizottság kele­ti kapcsolatok csoportjában vagyok. Az elmúlt héten Szat­márnémetiben jártam, és ismét meggyőződtem arról, hogy a keleti kapcsolatok milyen fon­tosak, és érdemes lenne errefe­lé is nyitnunk. Mind kulturális, mind pedig gazdasági és keres­kedelmi téren nagy lehetőségek rejlenek a szlovák, az ukrajnai és a szatmári térségben. Szük­ség van a külföldi utakra, de nem hiszem, hogy erre a célra a tavalyinál (3,5 millió forint) több pénzt kellene fordítani. De azt sem hiszem, hogy takaré­kossági okokból ezt az összeget csökkenteni kell, akármennyire is szoros a város költségvetése. Az utazással kapcsolatos dön­téseknek a bizottságokban kell megszületniük, s ha tisztségvi­selő vagy képviselő mások meghívására utazik, akkor a közgyűlésnek kell dönteni. Jó lenne, ha az utakról visszatérők közkinccsé tennék tapasztalata­ikat, így mindenki láthatná, hogy ezek az utak milyen ha­szonnal jártak. — Egy-egy ilyen út alkalmá­val mennyi napidíjat kapnak a képviselők? — Fogalmam sinés, leg­utóbb Szatmárnémetibe a saját költségemen utaztam, és a meg­hívók fizették számomra a szál-' lás- és étkezési költségeket. Száraz Attila

Next

/
Thumbnails
Contents